Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-18 / 66. szám
1 NÉPÚJSÁG, 1988, március 18,, péntek Kádár János munkamegbeszélése iparvállalatok vezetőivel (Folytatás az 1. oldalról) Berecz Frigyes szólt az erőteljesen javuló tőkés exportról, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy ezek az évkezdő sikerek még nem adhatnak okot a megnyugvásra. Tolnai Lajos, a Borsodi Vegyi Kombinát vezérigazgatója kifejtette, hogy az iparnak, de az agrárgazdaságnak is több forrásra, nagyobb mozgástérre van szüksége. A szerkezetváltással kapcsolatban sürgette a szemléletváltozást. Nézete szerint ugyanis nincs igazuk azoknak, akik azt hangoztatják, hogy ezt is csak pénzzel lehet elérni. Beck Tamás a magyar könnyűiparban eddig elért exportnövekedésire hívta fel a figyelmet, rámutatva arra is, hogy nagyobb gondot kell fordítani az import helyettesítésére, a gazdaságdiplomáciái munkára. Szükségesnek ítélte a teljesítménnyel arányos differenciált bérezési tehetőségek fokozottabb kiterjesztését és hangoztatta: a Magyar Gazdasági Kamara a reform szellemében mindent megtesz azért, hogy a vállalatok mozgástere bővüljön. Tatai Ilona, a Taurus Gumiipari Vállalat vezérigaz- tója a párttagkönyv-cserékel megelőző egyéni beszélgetésekre hivatkozva elmondta, hogy a dolgozók a kibontakozási feladatok végrehajtásáért sokat vállalnak. Ezt jelzi az is, hogy dolgozóik 32 millió forint értékű vagyonjegyet jegyeztek. Kifejtette azt is. hogy nem kicsit jobban, hanem másként kell dolgozni a gazdasági és a politikai munkában is. Beszámolt a gazdasági vezetőknek arról a sajátos helyzetéről is, hogy egyszerre munkaadók, és részben betöltik az adóhivatal szerepét is. Ez utóbbi az adminisztratív terhek mellett rontja a kollektívák vezetőinek és dolgozóinak kapcsolatát. Pera Ferenc, a Veszprémi Szénbányák Vállalat vezér- igazgatója, a többi között arról szólt, hogy az utóbbi időben kedvezőtlen kép alakult ki az ágazatról. Mint mondta, a tömegtájékoztatás nem a valóságos folyamatokat, lehetőségeket vizsgálva értékelte a szénbányászai helyzetét, pedig a bányászok igen sok áldozatot hoztak. Köveskuti Lajos, az ipari szövetkezetek nevében, a kis és közepes nagyságú üzemek helyzetéről adott képet. Elmondta, hogy az ipari szövetkezetek tavaly 22 százalékkal növelték a teljesítményüket. Változatlan törekvésük, hogy a tavalyihoz hasonlóan az idén is öt-hat ezer új munkahelyet teremtsenek. Szóba hozta a hagyományos szövetkezetek és a kisszövetkezetek eltérő szabályozási rendjéből adódó problémákat. Hatvani György, a Magyar Villamos Művek Tröszt vezérigazgatója szükségesnek ítélte, hogy mielőbb döntés szülessen a villamosenergiatermelés növeléséről, mert ha a jelenlegi helyzet nem változik, az ellátási problémákhoz vezethet. Fehér Erzsébet, a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat vezérigazgatója fontosnak minősítette a szabályozók stabilitását, mondván. hogy ez bizalmat ébreszt a gazdálkodókban Horváth Ede, a Győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója — ez utóbbi gondolatot mintegy kiegészítve — annak a véleményének adott hangot, hogy a gazdaság nem válságban, hanem változó helyzetben, van. Ez a világgazdaság valamennyi résztvevőjére érvényes megállapítás. Személyes tapasztalatai alapján szólt arról, hogy országunk politikai megítélése kedvező a nagyvilágban, ám ez a gazdaságunkra ma már nem mindig vonatkozik. Gábor András, a Tungsram RT., a tanácskozásnak helyet adó vállalat vezérigazgatója kiemelte a társadalompolitikai problémák megoldásának fontosságát. A jól szervezett munka az emberek hangulatát is befolyásolja. Hangsúlyozta, a határozatok következetes megvalósításának érdekében a nagyobb határozottságot. Ezt követően Kádár János megköszönte a tájékoztatást, és kifejtette véleményét az elhangzott kérdésekről, ész- írevételekről. „Magyarországon semmiféle értelemben nincs válság" Az MSZMP főtitkárának nyilatkozata A találkozó befejezése után a párt főtitkára nyilatkozatot adott a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda munkatársának. Rámutatott. hogy mindennapi tennivalóink középpontjában há-. rom kérdés áll: az 1988-as év népgazdasági feladatainak eredményes megoldása, amely most különösen nagy figyelmet kíván, mert az amúgy is megújuló gazdálkodási rendünket két új adórendszer is befolyásolja. A második feladat a párt vezető szerepével foglalkozó vitákhoz, a politikai intézmény- rendszer működésének elemzéséhez és korszerűsítéséhez kapcsolódik. S a harmadik feladat: felkészülés az országos pártértekezletre. Mi, akik a párt Központi Bizottságában dolgozunk, rendelkezünk a munkánkhoz szükséges megfelelő információkkal, ismerjük a jót és a rosszat egyaránt. Ez többnyire jelentésekben kerül eiénk, de én mindezt szeretem közvetlenül is hallani, például az ilyen kötetlen beszélgetéseken, találkozókon, hogy lássam az emberek arcát, halljam, mi foglalkoztatja őket. Ezeknek a beszélgetéseknek van egy sajátosságuk. Itt nincs napirend, nincs iiatározat, hanem informáljuk egymást arról, kit mi foglalkoztat, kinek mi a gondja. Nem titokzatos dolgokról van szó, hanem arról, ami napjainkban minden embert foglalkoztat. Számomra ezek a találkozók sokat jelentenek, mert különböző területek felelős embereinek véleményét ismerhetem meg arról, hogyan látják a helyzetet, a hangulatot. Hadd mondjam meg: általános vélemény szerint Magyarországon semmiféle értelemben nincs, válság. Nagy és nehéz problémáink vannak, nagy és nehéz feladatokat kell megoldanunk következetes, szívós munkával, módszereink és stílusunk megújításával. Ez a mai találkozó azért is jelentős, mert az ipar nagyvállalatainak vezetőivel beszélgethettem. Az a benyomásom, hogy a valóságos helyzet jobb, mint a hangulat. S jobb annál, amilyet a tájékoztatási eszközök tükröznek. Az egyik felszólaló említette is, hogy most divat „bátornak” lenni, most mindenki újít, bírál, kritizál. Ez elviselhető, de az már baj, ha mindez pesszimizmust sugall. Most az ipar dolgozóival találkoztam, és ismert problémákról beszélgettünk, arról, hogy országunk adottságaiból következően, nekünk kiterjedt nemzetközi közegben kell dolgoznunk, s nemcsak gazdasági, hanem politikai értelemben is. Gondoljuk csak meg: nemzeti jövedelmünknek csaknem a fele a nemzetközi áruforgalomban realizálódik. Alapvető követelmény tehát, hogy olyan termékeket állítsunk elő, amelyek a magyar népgazdaság számára is hasznosak, előnyösek, s olyan Aminőségben, olyan áron, amely a nemzetközi piacokon is versenyképessé teszi őket. A piacnak, minden piacnak, igényei vannak. Ma részt vettem az Országgyűlés ülésén, ahol a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Váncsa elvtárs azt mondta: véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy háromféle - piacot különböztetünk meg egymástól. A hazai piacot, a szocialista piacot és a tőkés piacot. A minőségi követelmények mind a három piacra érvényesek, itthon is, a szocialista világban is, s a kapitalista piacon is csak jó és tartós minőségű, megfelelő árukkal tudunk boldogulni. Az iparvállalatok vezetői több problémát vetettek fel. Szóvá tették, hogy a közgazdasági szabályozók nem stabilak. Ebben igazuk van, de a stabil közgazdasági szabályozókhoz is bizonyos feltételek szükségesek. Azért dolgozunk, hogy ezeket a feltételeket megteremtsük, és az iparvállalatok is több évre tudjanak tervet készíteni. De az is tény, hogy ugyanazon közgazdasági feltételek között, a vállalatok nem egy. formán dolgoznak. Vannak, amelyek korszerű terméket, megfelelő áron tudnak a szocialista és a nem szocialista piacokra szállítani, s ezzel világszerte elismerést vívnak ki. Az ilyen magas színvonalon dolgozó iparvállalatok száma, ha lassan is, szaporodik. Jó volna, ha erről is tudomást szerezne a közvélemény. Itt szóvá tette valaki, hogy a bányászok is keményen dolgoznak, nehéz munkát végeznek, becsülettel eleget tesznek kötelezettségeiknek. Ennek tükrözését hiányolták a tömegtájékoztatási eszközökben. Ami engem illet, itt is elmondtam. hogy a tavalyi népgazdasági terv teljesítése már mutatja — bár még nem kielégítő mértékben — azokat a progresszív gazdasági törekvéseket, amelyek sok ipar vállalat munkáját jellemzik. Ezek a kollektívák tudatosan és eredményesen dolgoznak, olyan termékeket állítanak elő. amelyeket mindenütt keresnek, és sok hasznot hajtanak a magyar népgazdaságnak. Szeretnénk, ha ez az irányzat fejlődne tovább. A pártértekezletről az én véleményemet tudom elmondani, hiszen még csak készülünk rá. Azt hiszem, arra van szükség, hogy ezen a tanácskozáson is megerősítsük a Magyar Népköztársaság szilárd alapjait, az elért eredményeket, s azokat minden területen továbbfejlesszük. A világ most elsősorban a szovjetunióbeli peresztroj-. kára figyelve foglalkozik azzal a megújítási feladattal, amely a szocialista világban végbemegy. Mindez végső soron a szocialista építés gyakorlatának megújulását, a nemzetközi viszonyok javulását fogja eredményezni. Ennek a megújulásnak mindenütt — a Szovjetunióban, Kínában, számos más szocialista országban — az első és legfontosabb ismertetőjele a realitás. A belső építés kérdéseiben, a nemzetközi helyzetet illetően egyaránt számot vet a valósággal és ahhoz igazítja a politikát. A szovjet erőfeszítések eredménye máris látható: a Washingtonban aláírt megállapodás, az atomfegyverek két típusának felszámolásáról. Ehhez persze szükség volt bizonyos fokú realitásra az Egyesült Államok vezetésében is, hiszen másképp nem lehet nemzetközi egyezséget létrehozni. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés országai által képviselt álláspont fő jel- temzője. hogy reális, minden ország kölcsönös biztonságából indul ki, s azt a fegyverzet mind alacsonyabb és ellenőrzött szintjén akarja megteremteni. Mindebből, a jelenlegi világfolyamatokból én azt a következtetést vonom le, hogy azok a törekvések, amelyeket a Magyar Nép- köztársaság már sok éve folytat, nemzetközileg is elismertekké váltak, és általuk jelen vagyunk a szocialista gyakorlat megújulásának fő áramlatában. Bízhatunk a nemzetközi feszültség csökkenésében, a béke megszilárdításában, amelyek kedvező nemzetközi feltételek ahhoz, hogy a szocialista építés magasabb szakaszába léphessünk. A többi hazai munkánkon múlik. A pártértekezlet a soron levő kérdéseket önmagában nem tudja megoldani, hiszen nem tud versenyképes, megfelelő minőségű, minden piacon értékesíthető árut gyártani. S a politikai struktúra változtatása, fejlesztése is időt igénylő folyamat. Nem lehet egy pillanat alatt ilyen kérdéseket megoldani. De az értekezlettől az joggal várható, hogy megfelelő helyzetértékelést adjon, és kijelölje a cselekvés irányait. A politikai struktúra alapkérdését én abban látom: meglévő intézményeinket meg kell erősíteni, gyakorlatukat tovább kíll fejleszteni, hogy mindegyik a rendeltetésének megfelelően dolgozzon. A Magyar Szocialista Munkáspárt politikai pártként működjön, az Országgyűlés legyen az ország legfőbb' törvényhozó szerve, és a kormány elgondolásainak meg ítélő je, a kormány pedig kormányozzon. A szakszervezet, az ifjúsági szövetség, a népfront, s a többi társadalmi szervezet is végezze a maga feladatát. Nagyon bízom abban, hogy az értekezlet mindebben megfelelő eligazítást ad, és bizakodó vagyok a kérdések megoldását illetően is. Van harcedzett pártunk, politikailag érett magyar közvéleményünk. Társadalmi intézményeink képesek a gyakorlatukat az Új követelményeknek megfelelően változtatni. Ez számomra a mai beszélgetés legfontosabb benyomása. Őszintén megköszönöm a szervezőknek és minden felszólalónak azt, amit a találkozó sikeres érdekében tettek. Jó érzéssel távozom, mert hasznos volt az a" kötetlen beszélgetés. Elvitársaimnak is ajánlom: küllőn napirend nélkül folytassanak időközönként kötetlen eszmecseréket, mert ez nagyon sokat segít a kölcsönös megértésben, abban, hogy nagyobb legyen közöttünk á bizalom, és ezeknek megfelelően1 cselekedjünk. Köszönöm, hogy alkalmat kaptam mindezek elmondására — mondotta végezetül Kádár János. —( Külpolitikai kommentárunk )~ Hatan a bitó előtt ENNYIRE SZÉLES KÖRŰ nemzetközi tiltakozás még nem volt. Sokszor előfordult - már, hogy a világon ilyen vagy olyan szervezetek, neves politikusok felemelték szavukat Dél-Afrikában elítéltek érdekében. De arra még nem volt példa, hogy a világ több tucat vezető politikusa, kiemelkedő közéleti személyiségek sora, számtalan nagy tekintélyű nemzetközi szervezet ostromolja felhívásaival Pretoriát, hogy megakadályozza hat fekete bőrű dél-afrikai kivégzését. A múltban a legtöbbször nem volt foganatja a tiltakozásnak: Dél-Afrikában ilyen esetekben jobbára a keménység politikája szabta meg a hatóságok magatartását, s a nemzetközileg elítélt kivégzéseket csak azért is végrehajtották. Csakhogy ez most alighanem más súlyt kapna Dél-Afrikában és a világban is. mint minden eddigi terrorítélet. Hiszen egyszerre hat emberről van szó, s már ez is példátlan eset. De még fontosabb a politikai közeg, amelyben az ítéletek végrehajtására készültek. Az apartheid rendszere még sohasem volt annyira elszigetelődve a világban, mint éppen most. Ezt annak köszönheti, hogy a fekete lakosság fokozódó elégedetlenségét immár jó egy-két éve, szinte folyamatos erőszakkal, katonai-rendőri fellépéssel, rendkívüli állapottal, sortűzzel, letartóztatásokkal próbálja meg legyűrni. A feszültség persze, ettől csak nő, s vele párhuzamosan a külvilág tiltakozása is. Már a Pretoriával régtől fogva csínján bánó vezető tőkés országok kormányai is kénytelenek egyre hangosabban elítélni az apartheidet, a dél-afrikai vezetés engesztelhetetlen keménységét. A VILÁG EGYSÉGES TILTAKOZÁSÁNAK hatására Pretoria kénytelen volt meghátrálni: a halál- büntetések végrehajtását felfüggesztették. Nyilván megértették: ha március 18-án mégis kivégzik azt az öt férfit és egy nőt, akit még 1984-ben ítéltek el egy fekete bőrű állami alkalmazott állítólagos meggyilkolása miatt (az Ítéletet fehér esküdtszék hozta, közvetlen bizonyíték nélkül, hiszen a meggyilkolt egy zavargásban halt meg, amelyben igen sokan vettek i részt), tehát, ha mégis sor került volna a kivégzésre, az bizonyosan minden korábbinál keményebb fellépésre kényszerítené a külvilágot, még a dél-afrikai rendszer támogatóit is. Ez a felismerés torpantotta vissza Botháékat, akiket az elmúlt napokban már olyan politikusok is figyelmeztettek, mint az amerikai elnök, a brit, a francia és a nyugatnémet kormányfő, tehát éppen azoknak a kormányoknak a vezetői, amelyek mindeddig elhárították Dél-Afrika elleni hatékonyabb és keményebb nemzetközi szankcióikat. Avar Károly Mihail Gorbacsov Szlovéniában A jugoszláviai hivatalos, baráti látogatáson tartózkodó Mihail Gorbacsov, a csütörtök nagy részét Szlovéniában töltötte. A szovjet párt vezetője a délelőtti órákban látogatást tett a ljubljanai Iskra energetikai és teleauitomatikai kombinátban, ahol a vállalat vezetőivel együtt a szlovén köztársasági vezetők, Franc Popit, a Köztársasági Elnökség elnöke, Milan Ku- csan, a Szlovén Kommunista Szövetség KB elnöke, Dusán Sinigoj, a köztársasági kormány elnöke és más személyiségek köszöntötték. A vendéglátók elmondták, hogy a nagyüzem a világ 37 országába exportálja termékeit és éppen négy évtizede tart fenn kapcsolatot a szovjet vállalatokkal. Tavaly 27 millió dollár értékű műszert, berendezést szállított a Szovjetunióba. Szorosan együttműködik néhány szovjet tudományos kutatóintézettel is. Mihail Gorbacsov megtekintett néhány üzemrészt, nagy elismeréssel szólt a látottakról, s a szovjet párt és állami vezetés maradéktalan támogatásáról biztosította az Iskra — és általában a jugoszláv vállalatok — valamint a szovjet gyárak közötti közvetlen együttműködés erőteljes fejlesztését. A szovjet vendégek ezt követően Franc Popit, Milan Kucsan és Dusán Sinigoj kíséretében végigsétáltak Ljubljana belvárosában, s megtekintettek néhány történelmi és kulturális emléket. Az SZKP KB főtitkára ezután megismerkedett a ljubljanai bank, a legnagyobb jugoszláv pénzforgalmi és hitelszervezet tevékenységével. Katonai csúcstalálkozó A berni szovjet nagykövetségen megtartott délelőtti találkozóval ért véget csütörtökön Dmitrij Jazov szovjet honvédelmi miniszter és Frank Carlucci amerikai hadügyminiszter kétnapos tárgyalássorozata. Az első szovjet—amerikai „katonai csúcstalálkozót” Dan Howard amerikai szóvivő nyíltnak, őszintének és tárgyszerűnek minősítette. Mint elmondta a tárgyalásokon elsősorban a szovjet és az amerikai haderők esetleges incidenseinek elkerüléséről, a két ország katonai doktrínáiról, a fegyver- zetkorlátozás kérdéseiről és egyes helyi konfliktusokról volt szó. Ez utóhbi témakörben az' afganisztáni, a nicaraguai, a kambodzsai és a koreai kérdést érintették.
