Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-16 / 64. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. március 16., szerda flz orvosi titoktartás és tájékoztatás Hozzátartozóink, barátaink, ismerőseink megbetegszenek, kórházba kerülnek. Aggódva, kíváncsian várjuk a híreket, mi történt velük? Érdeklődünk, mozgósítjuk ismerőseinket, hogy minél többet megtudjunk állapotukról. De vajon sza bad-e ezt tennünk? Az ötvösművészet régen a legmegbecsültebb mesterségek közé tartozott. Az egyházi és világi ötvösség pompás emlékei, az aranyból, ezüstből készített, nemegyszer drágakövekkel kirakott, zománcokkal ékesített ötvösmunkák, koronák, fejedelmi ékszerek, kardok, kupák, serlegek, különféle díszedények ma is hirdetik az egykori ötvösök magas- rendű művészetét. A magyar ötvösség a honfoglalás óta előkelő helyet foglalt el Európa ötvösségében. Ezt bizonyítja a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása is. Egy évezred magyar ötvöskincseiből mutat be igényes válogatást, amely nagy sikert aratott az USA nagyvárosaiban, New Yorkban, Chicagóban, Houstonban, In- dianapolisban, Millwouki- ban és Williamstownban. A magyarság pompaszere- tetét még őshazájából. Keletről hozta magával. Ötvöseink munkái vetekedtek az akkor világhírű arab és bizánci mesterek műveivel. Technikájukra, díszítőmotívumaikra erősen hatott a keleti (szasszanidá) és később a bizánci művészet. Az ásatásokból előkerült fegyverek, ruhadíszek, mellkorongok, süvegcsúcsok, lószerszámveretek, tarsoly- lemezek, arany- és ezüstedények őrzik a honfoglalók páratlan művészetét. Szent István törvényben rendelte el, hogy minden tíz faluból álló közösség templomot építsen, a felszerelési tárgyakról a király, a könyvekről pedig a püspökség gondoskodjon. Nyersanyag bőven volt, mert Amerika felfedezéséig Magyarországon voltak Európa leggazdagabb nemesfém-, főleg aranylelőhelyei. A nemesfémbányászat a XI. században királyi rendeletre indult meg. A kereszténység és vele a nyugati életforma átvétele a kézműipar fellendülését is magával hozta, miközben Keletről és Nyugatról egyaránt sok import ezüst- és aranytárgy is került az országiba. mely ugyancsak hatott az ötvösség fejlődésére. A mesterek elsősorban a királyi udvarban és a nagyobb egyházi központokban éltek. A megmaradt oklevelek, végrendeletek sok ötvösművet sorolnak fel, de történelmünk mostohasága miatt csupán töredékük maradt ránk, vagy került elő a föld mélyéből a kincsleletekben. A XIV. században, az Anjouk korában ötvösségünk Új fénykora következett. Az Európa királyi udvaraiba küldött követek művészi ötvösremekeket vittek magukkal ajándékként, ékszereket, fegyvereket, kelyheket, ereklyetartókat, díszedényeket, melyek ma a nagy európai kincstárak féltve őrzött kincsei. A jellegzetes technika a sodronyzománc, melynek ismerete Olaszországból került hozzánk, de itt oly különleges pályát futott ibe. hogy Eurppa-szerte magyar zománcnak nevezték, és legszebb példányai is itt találhatók, vagy innen kerültek Európa nagy kincstáraiba. A kiállítás több példányt is bemutat a múzeum és a magyar katolikus egyház tulajdonából, kelyheket, kapocspárt, mellkeresztet. A mohácsi csatavesztés után az ötvösség központjai a Felvidéken és Erdélyben voltak. A XVI—XVII. században főleg a világi használatra készült edényeken követhető a nyugati életforma változásával kapcsolatos stílusváltás, a főúri udvartartás számára készült serlegekben, -kupákban, talpas poharakban, címeres dísztányérsorozatokon. kannákon, melyek a protestáns egyházakba is elkerültek az ajándékozók révén. A reneszánsz művészet antikvitásból ihletett forma- és motívumvilága az edények gazdagon trébelt mitológiai jeleneteiben, de az ékszerek kialakításában is jelentkezett. A viselet kiegészítésére szolgáló násfák, forgók, nyakékek, díszövek, karkötők, gyűrűk fantasztikus gazdagságban készültek. ,gyöngyökkel, drágakövekkel, zománccal díszítve. A XVII. század második felében elsősorban Erdélyben alkalmazták a zománc új változatát, az erdélyinek nevezett, festett zománcot, amely főleg világi, ritkábban egyházi ötvöstárgyakon is szerepel. A XVII. század végétől a francia fejlődés válik irányadóvá Európa művészetében. A híres erdélyi ötvösök közül a brassói May dinasztia tagjai a Napkirály udvarában is megfordultak. magukkal hozva az új divatot, a szalagfonatos, kagylós díszítményt, mely a ruhadíszeken, ékszereken, s az edényeken is megjelent az új formáikkal együtt. A törökök kiűzése után sok külföldi ötvös költözött az ország elnéptelenedett területeire, akik főleg az ellenreformáció fellendülő kegytárgyigényeit elégítették ki a barokk és a rokokó stílusirányzat jegyében- Közülük kevesen dolgoztak európai színvonalon, de a budai Reicenpfalter Simon, a „tűzben pilkturált”, festett zománcokat készítő lőcsei Szilassy János munkái az európai ötvösség legszebb darabjai közé tartoznak. A XIX. században a divat nyomán Párizsba, Londonba, Bécsibe járó arisztokrácia ékszereit, edényeit e központokban szerezte be, az ötvösök a megerősödő polgári, nemesi rétegek számára dolgoztak. Pesten kialakultak a tőkeerős, már részben gépi technikával működő, manufaktúrajelle- gű ötvösműhelyek, mint a Prandtnereké, vagy Giergl Alajosé. A múlt század legnagyobb magyar ötvöse, a tragikus sorsú Szentpétery József, monumentális domborműveket is trébelt. Az ékszerviseletben nagy szerepet játszottak a díszmagyarhoz készített ruhatartozékok. A század második felében tért hódító neostí- lusok az egyházi kegytárgyakban, a századvégi szecesszió pedig főleg az ékszerekben jelentkezett. Brestyánszky Ilona Az orvosi tevékenység körében a tájékoztatási és titoktartási kötelezettség egyszerre jelentkezik. Kit kell, tájékoztasson az orvos a beteg állapotáról? Mindenekelőtt természetesen a beteget. A szükséges mértékben ismertetnie kell betegsége lényegét, a gyógyulása érdekében követendő életmódot és a gyógykezelés menetét. Teljes részletességgel kell viszont tájékoztatni a beteg legközelebbi hozzátartozóját (szülőt, testvért, gyermeket, házastársat vagy egyéb, a kórlapon megjelölt személyt), akinek el kell mondani a betegség várható kimenetelét és azt is, ha nem remélhető a beteg gyógyulása. A tájékoztatás szóban történhet, telefonon nem. Telefonon csak a beteg általános állapotáról lehet tájékoztatást adni (pl. jobban van, rosszabbul van, nem változott az állapota). Nem adhat az orvos tájékoztatást tehát közvetlen hozzátartozón kívül senkinek, munkatársnak, főnöknek, barátnak, ismerősnek, párt-, társadalmi vagy tömegszervezet képviselőinek, még orvosi kollégának sem, ha az nem vett részt közvetlenül a beteg gyógykezelésében. Az ápolószemélyzet, az orvosi asszisztencia csak a Két évtizedes hiány pótlásaként. többéves munka eredményeként, 1989-ben ■negjelenik korszerű, sokoldalú igényt kielégítő nemzeti atlaszunk. A készülő térkép az ország 80-as évei első felének állapotát tükrözi. Ezenkívül bemutatja az elmúlt húsz évben lezajlott jelentős változásokat ás. Az atlasz térképeken és az azokat kiegészítő grafikonok és magyarázatok segítségével bemutatja az ország természeti adottságait és erőforrásait, köztük hazánk dombeteg általános állapotáról adhat felvilágosítást szóban és telefonon is. Takarítónői, műszaki, gazdasági, adminisztratív személyzet semmilyen információt nem adhat a betegekről. Kérjük ezért, hogy a közvetlen hozzátartozókon kívül még a legjobb, segítő szándékkal se kérjen senki az orvosoktól, egészségügyi dolgozóktól tájékoztatást, hiszen ,a titoktartás, amit az egészségügyi törvény ír elő, mind- annyiunkra kötelező. A beteg és közvetlen környezetének joga eldönteni, hogy mennyit tudatnak ismerőseikkel betegük állapotáról, betegségéről. A személyiség jogaihoz tartozik, hogy eltitkolja betegségét, az egészségügyi dolgozókon kívül nem köteles arról senkinek beszámolni. Ennek érdekében írják a táppénzes igazolványra a betegség helyett annak nemzetközi kódját. Tiszteljük tehát egymás jogait, az orvosi titoktartásra vonatkozó törvényes előírásokat, és csak ezek figyelem- bevételével érdeklődjünk ismerőseinktől betegségükről, állapotukról. Dr. Müller Erzsébet a megyei orvosetikai bizottság titkára borzatát, a földtani és vízrajzi viszonyait, az éghajlat jellemzőit, a talajok és a bioszféra állapotát. Részletes elemzést ad a népesség eloszlásáról. mozgásáról és a településekről. Bemutatja az oktatás, a közművelődés, az egészségügy rendszerét, a lakosság ellátási színvonalát, a kereskedelem és a közlekedés helyzetét. Elemzi a társadalmi termelést és a munkamegosztás szerkezetét. A térképek jelkulcsa magyar és angol nyelven jelenik meg, és ugyancsak kétnyelvű a magyarázószöveg is. 1989-BEN MEGJELENIK a nemzeti atlasz TT magyar rémmese Ai élet képe zsanérban elbeszélve Az új típusú úriasszony korához illő türkizkék blézerben ült a buszon: a jobb oldali kettős ülések közül a külsőt választotta, mivel a végállomás előtti megállóig szándékozott utazni, s nem akarta vállalni egy esetleges másik utason való átkelés nehézségeit Puma kézitáskájával, melyet most napbarnított, kerek térdein nyugtatott. A kórháznál terhes asz- szonyka szállít föl, s nyomban kinézte magának az ablak melletti ülést. A kézitáska és a már említett kerek térdek pár ujjnyit visszavonultak, jelezvén, hogy a másik ülésre ugyan semmi pénzért nem csusz- szannak át, itt viszont csak annyi hely van az áthaladáshoz, hajszállal sem több. A kismama zavartan motyogott: — Szabadna ... kérem .. . talán... Az úi típusú úriasszony természetesen nem méltatta válaszra. Szavait még csak nem is az első ülésről hátra tekintő kopaszkás öreg- úrhoz intézte, hanem a teljes közönséghez: — Mind ilyenek. Fölcsi- náltatják magukat, és azt hiszik, hogy nekik már mindent szabad. A buszban többen örvendeztek: én is örvendeztem, hogy ezt a mesét végds- végig el tudtam mondani. Rómeó és Júlia A szülők veszekedhettek, tilthattak, a fiatalok, fütyültek a parancsaikra. Rómeó és Júlia olyan volt, mint két szerelmes: pár, ki mindig együtt jár. Kivéve, amikor Júlia bizonyos meghatározott időpontokban fölkeresett némely férfiakat, akik hivatalból élénk érdeklődést mutattak a tanulóifjúság véleményei, kiszólásai, tréfái iránt. Valószínűleg neki is többe volt. Júlia mégis órák hosszat pletykálkodott velük, mielőtt visszaröppen! volna imádott Rómeója karjába, aki ezalatt dohszagú fóliánsokat böngészett az Egyetemi Könyvtárban. Amit a szülők nem tudtak elérni, azt elvégezte az emberi gyarlóság. Rómeó lelkét sértették kedvese titkos útjai, Júlia, ártatlanságát Rómeó bizalmatlansága. Ahelyett hogy őszinte szóval tisztázták volna a helyzetet, szakításuk alkalmával ananászparfét ettek a Gong eszpresszóban, és uni- cumot ittak hozzá. Az uni- cum Júlia gyöngéd lelkére gyakorolt mélyebb hatást, mert búcsúcsókjuk után így zokogott: — Jobb is, hogy összevesztünk Rómeó. Előbb vagy utóbb úgyis föl kéne, hogy jelentselek! Korunk tiszta esze Egyszer egy csomó író, festő, zenész összebúslako- dék: miért nincsenek olvasók. nézők, . hallgatók? No. szereztek pecsétet, pénzt, sátrat, rakás nyolcadikos gyereket, hogy őket majd kitanítják. De nem ment, mert • a gyerekek nem ismerték a betűket, szereztek hát helyettük ipari tanulókat. Ezek nem is voltak kíváncsiak a betűkre; ők már mindenképpen az uralkodó osztályhoz fognak tartozni. Megpróbálkoztak ezután gimnazistákkal, ügy vélték, hogy a legjobb az alapoknál kezdeni, például a logikánál. Nosza megkérdezték az egyik harmadikos leánykát, aki És újságot is szokott lapozni. — Embert ölni bűn? — Igen. — A magzat ember? — Ember. — Az abortusz bűn? — Nem. — Látsz itt valami ellentmondást? — Nem. No, ez itt abbamaradt. Ha abba nem maradt volna, a magyar nép is szaporodott volna. Színek és évek Ment. mendegélt egyszer a hatos villamos a Szent István körút felől a Lenin körút iránt. Volt rajta hónaljszag, zsúfoltság, homogén társadalom, meg ólmos nyári délután. Hirtelen egy vasorrú bálba rákiáltott a mellette szo- ronkodó szerecsen királyfira. — Minek nyomod a kezed a fenekemhez? Mit képzelsz, te szégyentelen? Fog- dosod a fenekemet a villamoson? Azt hiszed, hogy a tömegben nem látják? Mit akarsz te én tő lem? Hetvenéves vagyok. A szerecsen királyfi mosolygott. és olykor válaszol- gatott a maga nyelvén. — Ne karattyolj te, ne kanattyoli! Értesz te magyarul, látom a szemeden! Te csirkefogó! Azt mondd meg, minek fogdostad a fenekemet? Nincsen tenéked anyád? Nem tanított tisztességre? Vagy ezért jársz iskolába Magyarországon? A villamoskocsiban épp én kialakult volna a többpártrendszer, amikor ők a Majakovszkij utcánál leszálltak. A fekete ifjú udvariasan lesegítette az anyókát, együtt keltek át a járdára. Az úiságosbódétól1 kedvesen visszaintettek a közönségnek. Egy évezred ötvösremekei A 7 ötvncmrn;óc7p|- róűpn o Írről r»í*Hicr o rn’icrvöilrcAcr táruiKo A lriól,1í+ác tnKK r\Al _ morfnlrlrol VirA-í ^iirr Fedeles kupa (1690) Mellbogár (17-ik század második íele) Kehely (1500-ból) (Dolezsál László felvételei — KS)
