Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-01 / 51. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. március 1., kedd PAKISZTÁNI KÜLDÖTTSÉG GENFBE Végleges megegyezés szülessék A Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének határozata (Folytatás az 1. oldalról) maközi érdekképviseleti kapcsolatokat létesítenek. Az elnökség indokoltnak tartja, hogy az alapszervezeteken belül is legyen lehetőség. az azonos érdekű csoportok törekvéseinek szervezett kifejezésére. A legutóbbi időkben új jelenségekkel is találkoztunk, és ez tette szükségessé a SZOT elnöksége állásfoglalásának megjelentetését. Egy szűk csoport, a szakszervezetek egységének megbontására, a mozgalmon kívüli szervezetek létrehozására irányuló szándékát fejezte ki. Egyes személyek, csoportok a kétségkívül fennálló problémákat — amelyek megoldása érdekében a szak- szervezetek is több ízben felléptek — arra használják ki, hogy sanda politikai szándékoktól sem mentes megfontolásból a gazdaság, a politikai intézményrendszer működésében fellelhető valamennyi konfliktus miatt a szakszervezeteket ültessék a vádlottak padjára. A SZOT elnöksége mind a tagságtól, mind a közvéleménytől igényli munkájának tárgyilagos megítélését, beleértve a jogos bírálatot is. Ugyanakkor határozottan visszautasítja az alaptalan hangulatkeltést, és elutasítja azok szándékát, akik a szakszervezeti mozgalommal szemben álló szervezetek létrehozására tesznek kísérletet. Ez a bizalom arra kötelez, hogy a szakszervezeti mozgalom még felelősségteljesebben vegyen részt a gazdasági és a politikai intézményrendszer gyorsabb ütemű fejlesztésében, a tagság érdekeinek szolgálatában, s még határozottabban álljunk ki megteremtett értékeink lekicsinylése, semmibevétele ellen. Csak egy önmagát becsülő nemzet képes a gondokból kilábalni, jövőjét biztonsággal kimunkálni. A SZOT elnöksége hazánk jövőjéért érzett felelősséggel dolgozik, a mozgalom értékeinek megőrzéséért, az ország gyarapításáért, a szervezett dolgozók érdekeinek védelméért. •(MTI) A Szovjetunió és Afganisztán eltökélt szándéka az, hogy az ENSZ-közvetítéssel folyó, afganisztáni—pakisztáni tárgyalások március 2-án, Genfben kezdődő újabb fordulóján végleges megegyezés szülessék, és így hozzá lehessen kezdeni az afganisztáni konfliktus felszámolásának gyakorlati intézkedéseihez — hangsúlyozta Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter és Abdul Vakil, az Afgán Népi Demokratikus Párt KB PB tagja, Afganisztán külügyminisztere. Vakil és Sevardnadze hétfőn találkozott George Shultz amerikai külügyminiszter hétfőn délelőtt néhány órás látogatásra ismét Ammanba érkezett. Megérkezése után találkozott Hasszán Ibn Talál trónörökössel. Zaid ar- Rifai miniszterelnökkel és Taher el-Maszri külügyminiszterrel, akiknek tájékoztatást adott közel-keleti „bé- kemissziója” során szerzett tapasztalatairól. A királyi palota előtt összegyűlt újságírókat a tárgyalások után úgy tájékoztatták. hogy Jordániára bátorítólag hatottak az új ameFrancois Mitterrand francia elnök két nappal a NATO csúcsértekezlete előtt ismét állást foglalt a Nyugat- Európában telepített rövid hatótávolságú rakéták fejlesztése ellen. Ezzel új ellentét van kibontakozóban a NATO-ban egyfelől az angolszász hatalmak, másfelől a francia—NSZK felfogás között. A francia államfő a Ouest- France-nak adott interjúban kijelentette, hogy az európai biztonság szempontjából Moszkvában, ahol az afgán politikus, úton Genfbe, megállt. * Zain Nurani, pakisztáni külügyi államminiszter vezetésével, hétfőn elindult Genfbe az a küldöttség, amely Pakisztánt képviseli a március 2-án kezdődő, közvetett afganisztáni—pakisztáni megbeszéléseken. A pakisztáni küldöttség tagja Abdusz Szattar első külügyminiszter-helyettes, valamint a külügyminisztérium hárem, magas rangú tisztviselője. rikai elképzelések, ám hiba lenne azt várni. hogy azok azonnal eredményeket is hoznak. Jordánia nemzetközi konferencia összehívását sürgeti, amelyen a PFSZ is képviseltetné magát, mégpedig „különálló delegációval. vagy Jordániával közös küldöttséggel”. Londonban az Egyesült Államok nagykövetségén hétfőn megerősítették, hogy George Shultzot kedden a brit fővárosba várják. A tervek szerint itt találkozik majd a magánlátogatáson lévő Husszein Jordániái királlyal. ma a legsürgősebb teendőnek a hagyományos fegyverzetek egyensúlyának megteremtését tartja. Az 500 kilométernél rövidebb hatótávolságú rakéták korszerűsítése „ellentmondásos és kedvezőtlen túlfegyverke- zés lenne”. Mitterrand másrészt „komoly politikai problémának” nevezte az Egyesült Államok jövendő katonapolitikájának alakulását. Az elnök e lapnyilatkozattal csak nyomatékosabbá tette korábbi véleméGorbocsov Jugoszláviába látogat Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a jugoszláv államelnökség és a JKSZ Központi Bizottságának meghívására március közepén hivatalos baráti látogatást tesz Jugoszláviában — közölték hétfőn Belgrád- ban. Huligánok egy csoportja provokálta Rendbontások Azerbajdzsánban Zavargások voltak az azerbajdzséni Szumgajt városában február 28-á.n — jelentette hétfőn a TASZSZ szovjet hírügynökség. A jelentés szerint huligánok egy csoportja provokálta ezeket a zavargásokat, a garázda és erőszakos cselekményeket. Intézkedéseket foganatosítottak a városban az élet normalizálása, a fegyelem és a közrend biztosítása érdekében. A hatóságok vizsgálatot folytatnak az ügyben. nyét: az ír parlamentben világosan kimondta. hogy nem támogatja az Európában megmaradt amerikai nukleáris fegyverek fejlesztését az első szovjet—amerikai leszerelési megállapodás után. Európa érdekeit kifejezésre kell juttatni a folyamatban lévő és elkövetkezendő leszerelési tárgyalásokon”. Arra intette viszont a szövetségeseket, hogy Európa hangját „fölösleges agresszivitás nélkül” kell hallatni. Shultz ismét Ammanban Mitterrand a nukleáris korszerűsítés ellen rC Külpolitikai kommentárunk^)—i Visszakozás szesziigyben A SZOVJET FŐVÁROS HATÓSÁGAI az elmúlt napokban enyhítettek a szigorú alkoholellenes rendelkezéseken. Délután két órától ismét nyitnak az italt árusító boltok, sőt az eddigieknél nemesebb, értékesebb italokkal próbálják bővíteni a választékot, és az ünnepek előtt nem csökkentik a forgalmat, mint eddig. Vereség az alkohol ellen indított háborúban? A szovjet sajtóban számos cikk állapítja meg. hogy e háború egyes frontjain helytelenül választották meg a taktikát, s túlméretezett adminisztratív intézkedéseket vezettek be. A bürokrácia sajnos megint gátolja az egyébként jó szándékkal megindított küzdelmet. Az alkoholizmus elleni kampány egyik fontos lépésének tartották az italt árusító üzletek bezárását, illetve korlátozott idejű nyitva tartását, a vodka száműzését az élelmiszerüzletek polcairól. Csak hát ezek az intézkedések nem hozták meg a várt eredményt, sőt újabb kedvezőtlen jelenségek léptek fel. Bebizonyosodott, hogy az alkohol forgalmazásának a v'sszaszorítása önmagában még nem csökkenti a szeszfogyasztást. A késő délutántól nyitva tartó italboltok előtt olykor több száz méteres sorok verődtek össze, és a sor végén álló csak reménykedhet abban, hogy aznap még egy üveg borhoz jut. így aztán újabb szokások ütötték fel fejüket, Moszkvában például általánossá vált a fizetett sorban állók rend/ szere. Akinek nincs ideje, vagy kedve várakozni több órán át az italbolt előtt, felfogad valakit, aki néhány rubel ellenében hajlandó fagyoskodni. hogy megbízóiának beszerezze az áhított üveget. Az italboltok előtt összesereglett tekintélyes méretű tömeg hangulata tér mészetesen ideges, tumultuózus jelenetek vannak, sértegetések röpködnek a levegőben. A ZUGPÁLINKAFÖZÉS a sokadik virágzását éli az országban. Azok az asszonyok, akik annak idején nagy megkönnyebbüléssel fogadták a korlátozó intézkedéseket, gondolván arra, hogy férjük ezután kevesebbszer nyúl a pohár után. később beálltak pálinkát főzni. A legelszántabb ivók már kölnivízzel is beérték. Létrehozták a Józanságért Küzdők önkéntes össz- szövetségi Társaságát, A szervezet tevékenysége kudarcba fulladt — állapította meg a Nyegyelja, az Izvesztyija című napilap heti melléklete. A társaságot bürokratikus alapokon szervezték meg. Egy idő után már csak a csekélyke tagdíjak behajtása, és a dotációk utáni rohangálás foglalta le a vezetőség energiáját. Ugyanakkor értelmes programot nem tudott kidolgozni az alkoholizmus visszaszorítására. Míg a társaság szép csendben elvegetált, az italárusító üzletek előtt a sorok nem rövidültek. A józanságért küzdők szervezetének fenntartására kiadott pénzösszegeket esetleg értelmesebb célokra is fel lehetett volna használni, például az alkoholisták kórházi kezelésére. A társaság munkájának „eredményességét” az italboltok zárva tartásának az időtartamával mérte, és nem az zal, hogy csökkentek-e az italboltok előtti tömegjelgne- tek vagy sem. Az alkoholizmus elleni háborúban indított propagandakampány szervezői is több öngólt lőttek. Az ásványvizes lakodalmak mozgalmának meghirdetése mosolyfakasztó, a kinyomtatott plakátok nem rendítették meg az alkoholistákat, az alkoholizmus elleni harc frontjain aratott győzelmek beharangozása nem tükrözte a valóságot. Hiába. Több száz éves szokásokat egyik napról a másikra nem lehet kiirtani. Szülessen akármilyen magasztos célokat is meghirdető mozgalom az orosz lakodalom egyik „kelléke” továbbra is a jófajta vodka marad. HOGY ENNEK MI A MÓDJA? Ez ma még nyitott kérdés. Talán az „iváskultúra peresztrojkája", talán a hatékonyabb felvilágosító munka, talán a tartalmasabb szórakozási lehetőségek biztosítása. S nem utolsósorban az alkoholizmus társadalmi gyökereinek felszámolása. Hegedűs György CSAPATKIVONÁS AFGANISZTÁNBÓL Világpolitikai döntés Szovjet katonák valahol Afganisztánban — Moszk- Ellenforradalmárok egy csoportja va immár elment a lehetőségek határáig — azonnali koalíciós kormányt kö(Fotó: Time — KS) vetelnek Shultz amerikai külügyminiszter Vnoszkvai tárgyalásain abban állapodtak meg, hogy gyorsított ütemben folytatják az előkészületeket Reagan amerikai elnök május végén, június elején tartandó látogatására. Ezért, nagyjából egy hónap múlva, március 22—23-án, e két világhatalom külügyminisztere újra találkozik — ezúttal Washingtonban. A tárgyalásokon persze, a stratégiai rakéták csökkentéséről létrehozandó egyezmény volt a legfontosabb téma. Ezzel azonban csaknem egyenrangú jelentőségűvé vált az afganisztáni kérdés megoldásának ügye. Súlyos örökség Emlékezetes, hogy ezt a problémát az új szovjet vezetés már hivatalba lépése óta, a korábbitól lényegesen eltérő módon közelítette meg. Felismerte, hogy ez a brezsnyevi korszak külpolitikájának egyik legsúlyosabb öröksége, amely rendkívüli mértékben megterhelte nemcsak a szovjet—amerikai kapcsolatokat, hanem az egész nemzetközi légkört is. A gorbacsovi vezetés a korábbi szovjet külpolitikai magatartás és külpolitikai stílus felülvizsgálata során, fokozatosan jutott el a felismeréshez, amely végül Gorbacsov ama megjegyzésében öltött testet, hogy az afgán belső helyzet alakulására való tekintet nélkül, kivonják a szovjet csapatokat. Az egyetlen feltétel — ha ezt egyáltalán feltételnek lehet nevezni — az, hogy március derekára megegyezés jöjjön létre a Genfben folyó afgán —pakisztáni tárgyalásokon. Erre a megegyezésre azért van elengedhetetlenül szükség, mert Pakisztán vált a jelenlegi afgán kormány ellen küzdő felkelők fő támaszpontjává. Egyben az amerikai és más forrásokból származó fegyverek is Pakisztánon keresztül áramlanak Afganisztánba. Az afgán—pakisztáni megegyezés lényeges tartalma tehát az lenne, hogy megteremtené a minimális külpolitikai feltételeket a szovjet csapatok kivonására. Belpolitikai feltétel szovjet részről ma már nincs. A Szovjetunió álláspontja ugyanis az. hogy az afgánoknak maguknak kell dönteniük saját ügyeikről, mindenfajta külső beavatkozás nélkül. Pakisztán még akadékoskodik Világpolitikai méretekben óriási lenne a nemzetközi jelentősége annak, ha Sevardnadze washingtoni látogatása előtt létrejönne Genfben a megegyezés az afgán—pakisztáni tárgyalásokon. A nyári, moszkvai szovjet—amerikai csúcstalálkozó légkörét pedig alapvetően meghatározná, ha a Szovjetunió (Gorbacsov eredeti, február 8.-i, fordulatot jelentő nyilatkozatának megfelelően) május közepén — tehát közvetlenül a csúcstalálkozó előtt — megkezdhetné csapatainak kivonását Afganisztánból. A józan realizmus azt követelné, hogy a korábbi szovjet vezetés lépését korrigáló, és szovjet belpolitikai szempontból is nagy bátorságot, sőt nem kevés kockázatot igénylő lépés elé az Egyesült Államok ne gördítsen akadályokat, ne nehezítse meg a döntés végrehajtását. Bizonyos jelek mégis azt mutatják, hogy vannak ályen törekvések. Vagy legalábbis: vannak az amerikai politikában olyan erők, amelyek úgy vélik, hogy a szovjet politika számára egyáltalán nem könnyű döntést politikai nyomásra lehet felhasználni. Ezeknek az erőknek a hatása tükröződik abban a pakisztáni követelésben, hogy csak akkor írják alá a genfi megegyezést, ha előbb Afganisztánban megszületik egy koalíciós kormány. Magyarán: a jelenlegi kormánnyal ilyen megegyezést nem írnának alá. Ennek a következménye az elhatározott szovjet csapatkivonás kényszerű elhalasztása lenne, a követelést ezért nem lehet másként értelmezni, mint kísérletet annak megakadályozására, hogy a szovjet politika megszabaduljon ettől a súlyos, és a korábbi vezetéstől örökbe kapott tehertételtől. Washingtonnak is érdeke Némi bizakodásra ad okot, hogy az amerikai hivatalos vezetés ennél hajlékonyabb. Shultz magatartásából Moszkvában az tűnt ki: mindkét fél elhatározott kívánsága, hogy a genfi afgán—pakisztáni tárgyalások március közepéig sikerrel befejeződjenek. Sőt a „kemény” politikai magatartás olyan ismert képviselője is, mint Brzezins- ki, volt nemzetbiztonsági főtanácsadó, síkraszállt amellett. hogy Washington ne támogassa az afgán ideiglenes kormány megalakulását, mint a rendezés és a szovjet csapatkivonás előzetes feltételét. Jellegzetes ebből a szempontból a Lityeraturnaja Ga- zeta fogalmazása: „Az afgán állami fórumok ma már a mullahok imáitól visszhangoznak. A zászló színe, a vörös mellett, felvette az iszlám zöldjét. Eltűnt a csillag az ország címeréből. A párt nem beszélt a szocializmus építéséről, feladta a hatalom monopóliumának elvét is. Deklarálta a pluralizmust. Meghívta az emigráns ellenzéket a kormányba, előkészíti a király visszatértét az országba.” Mindez még a szovjet csapatok jelenlétének feltétele között történt meg! Egy olyan lépés, mint az ideiglenes kormány gyakorlatilag azonnali létrehozása, óriási feszültséget teremtene, és új frontokat nyitna Afganisztánon belül, és az afgán felkelők egymással szemben álló csoportjai között is. Mindez olyan helyzethez vezetne, ami megnehezítené, vagy esetleg lehetetlenné tenné a csapat- kivonásra vonatkozó, február 8.-Í szovjet döntés rendezett végrehajtását. A Brezsnyev-korszak afgán politikájának felülvizsgálata során, a Szovjetunió immár elment a lehetőségek határáig. A felelősség ma már Washington vállainvap És Pakisztán vállain, amelynek magatartását csak Washington befolyásolhatja.
