Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-06 / 31. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. február 6., szombat 5. BODONYBAN A HALLGATÁS SOK MINDENT ELÁRUL Benyomások az őspalócok zsákfalujában” i A község íratlan törvényei szerint a vendéget tisztelet illeti, legyen az bárki. Ez a fajta önzetlenség azonban nem látszatgesztus, hanem sokkal inkább egy régi szép hagyomány továbbélése. A bodonyiak tehát nyitottak, s őrzik a pa- lócság minden jó vonását ugyanakkor ha saját gondjaikra. a faluban érezhető feszültségre, s ennek okaira terelődik a szó, egyszeriben elhallgatnak. Sok emberrel szót váltottunk. mire körvonalazódott, hogy mit rejtenek az ellnyelt mondatok, miféle ellentétet takar a hallgatás. A helybeli egyetlen munkalehetőséget kínáló, a községet alapjaiban meghatározó tsz-ről van szó, amelynek tagsága az utóbbi időben egyre inkább a környező települések bejáró dolgozóiból tevődik össze. Ebből is következik, hogy a bodonyiak egyre kevésbé érzik a sajátjukénak, ugyanakkor eredményeit számon tartják, sorsáéit, jövőjéért aggódnak. Amikor végre nyíltan feltesszük a kérdést, mi a véleményük a tsz-ről. mintha megszűnne a bizalom. — Erről inkább ne beszéljünk — kapjuk a választ szinte mindenkitől. — Az a tsz már csak félig-meddig a miénk. A szakmai vezetésben csak az elnökhelyettes maradt, aki idevalósi, de most ő is menni készül, feladta ... A tsz-irodán az elnököt keressük, de ma éppen nincs bent. Farkas Lőrinc, az elnökhelyettes fogad bennünket. de még mielőtt bármit is kérdeznénk, szabadkozni kezd. — Itt egyedül az elnöknek van joga nyilatkozni. Engem egyébként sem érdemes kérdezni, mert egykét héten belül már nem leszek itt, más munkahelyet választottam. — Mi oz oka ennek a váltásnak? — Sajnos az utóbbi időben sokat romlott az egészségi állapotom. Magas a vérnyomásom. Az 'orvos is azt tanácsolta. hogy próbálkozzam valami mással, ahol kevesebbe feszültség. — A bodonyiak azt beszélik, hogy maga volt az utolsó a vezetők közül, aki képviselni tudta volna a falu érdekeit. Bíztak magában. Zavarba jön. elpirul. — Az igaz. hogy én is bo- donyi vagyok, de meg kell érteniük, hogy most fontosabb a családomnak és nekem is. hogy kicsit nyugod- tabban éljek. Egyébként amit beszélnek, az igaz is, meg nem is. A tsz évek óta nyereséges, és a munkatársi kapcsolatokkal sem volt hiba. Ami ellentét adódott, az kizárólag szakmai jellegű lehetett. de ez azt hiszem mindenütt így van. A munkával jár. Javaslom, hogy az eredményekről a főkönyvelőnket kérdezzék. Ö pontos adatokkal rendelkezik. A főkönyvelő Gálich Árpád tárgyilagos, és ami ennél is megnyerőbb, minden kérdésre készségesen válaszol, nem kér meg egyszer sem. hogy tegyem le a tollat, mert ez, vagy az, nem újságba való. — Jelenleg 370 embert foglalkoztatunk. Amikor a mostani elnök idekerült, enyhén szólva kátyúban volt a szövetkezet. Akkorra világossá vált, hogy az alaptevékenységből nem tudunk Farkasékhoz ebédkor toppantunk be Kuncsaftokra vár az új autószerelő műhely A ház körül mindig akad munka (Fotó: Szántó György> A főkönyvelő tárgyilagos talpon maradni. Sok mindennel megpróbálkoztunk, melléküzemági keretek között. Foglalkoztunk fénycsövek szerelésével, sőt bakelitgyártással is. A kiskunladházi szállítórészlegünk, a borsod- szentgyörgyi varrodánk évek óta jól működik. A Mátravi- déki Fémművektől tavaly májusban vettük át a láncüzemet. Sajnos a teljesítmény elmarad a tervezettől, mivel a betanulási időszak alaposan elhúzódott. És végül itt van a vívópengegyártás, amiről nem szívesen nyilatkozom. Két éve vágtunk bele. Nagy beruházásról van szó, és egyelőre mégis nyereségtelen vállalkozásnak tűnik. Értékesítési gondokkal küszködünk, ezért piacokat kell szerezni, ösz- szességében mégis elmondható, hogy idén is nyereséggel zárunk, csakúgy, mint az előző években. S ebben nagy szerepe van az elnöknek is. — Hogyan lehetséges az, hogy az egyetlen helyi munkalehetőséget biztosító szövetkezetben alacsony a bodonyiak aránya? — Az igazság az, hogy a tsz mindig nyitva állt az itteni emberek előtt, de mivel volt'olyan időszak, amikor tíz év alatt kétszer kellett szanálni a szövetkezetét. érthetően megrendült a helyi emberek bizalma. Az is igaz. hogy mi nem jártunk házról-házra agitálni, hogy gondolják meg és jöjjenek ide dolgozni. Akkor azt tartottuk fontosnak, hogy minél előbb beinduljon a munka. Ettől függetlenül most is bármikor megkereshetnek bennünket. — A falubeli beszélgetéseink során többször is szóba került dr. Fias István esperes neve. Ha valaki, akkor ő az. akit mindenki feltétel nélküli szeretettel, tisztelettel emleget. Nagyon sokat tett a faluért — mondják. Az ő szavára ’.mindenki hallgat. Ha kórházba kerül valaki, egyedül ő az. aki kötelességének érzi. hogy meglátogassa, hogy erőt, vigaszt adjon a nehezebb percekben is. Ügy fogad bennünket, mintha régi ismerősei lennénk. — Bodonyt sajnálni kell — mondja. — Ez a gyönyörű, hagyományőrző kis település elöregedőben van. Valaha 2500 lelket számlált. mára 800-ra fogyatkozott az Utálok száma. Az őspalóc lakosság keveredik a bevándorlókkal. Sokan vettek itt hétvégi házat, a festői környezet és a tiszta levegő miatt. Á régi szép parasztházak sorra tűnnek el, helyette lélektelenebb nagy házak épülnek. Így fokozatosan mosódik el a település jellegzetes arculata. Talán el sem hiszik, hogy valaha itt az iskolában 380 gyermek tanult egyszerre. Ma már csak az alsó tagozatosak maradtak itt. ök is kevesen vannak. Szomorú dolog ez. Annál is inkább, mert egymást tisztelő, egyenes ember a bodo- nyi. Valamikor sokkal erősebb volt az összetartás, olyannyira, hogy a nagy családok nemcsak magukért, de a szomszédért is felelősséget éreztek. Ha a faluért kell tenni, azonban ma is egy emberként mozdulnak meg. Elég egy hívó szó. és mindenki vállalja a munkát, ha az a köz javát szolgálja. Jöjjenek, nézzék meg a templomot! Az, hogy ma az ország minden pontjából csodájára járnak, az itteni emberek érdeme is. Valóban páratlan műemléki kincs a gondos, rendben tartott 750 éves épület. A meghatározó barokk stílus keveredik a töredékekből kivehető gót és román jegyekkel. A plébánia falai 250 év történetéről tudnának mesélni. De itt találjuk azt a féltve őrzött kis öntött harangot is. amit Thury Ferenc ajándékozott 1904-ben a bo- donyi római katolikus iskolának. A tisztelendő a délutáni temetési szertartáshoz készülődik. — Tudják, itt ez is olyan esemény, ahol az egész falu jelen van. Ha valaki életében csupán néhány szót váltott a megboldogulttal, az is úgy érzi, tartozik a végtisztességgel. Fiatalokat keresünk. Olyanokat. akik nem érezték szükségesnek, hogy máshol keressenek boldogulást. Akik természetesnek találták a szülőhelyhez való kötődést, itt alapítottak családot, folytatva a hagyományokat, őrizve szüleik értékes, „emberi” örökségét. — Itt laknak a közelben Farkas Jánosék — igazítanak útba. — Őket otthon is találják. A gazda az udvaron lévő esztergályosműhelyben tesz- vesz. A kis műhely mellett korszerű gépekkel berendezett autószerelő-tér húzódik. Láthatóan vadonatúj. — Már csak néhány engedélyre várok, és végre megkezdhetjük a munkát. A technikai háttért a budapesti Hiteka-cég biztosította, reklámcélból. Mivel autó- versenyzéssel is foglalkozom, sikerült a gépeket megkapni. — Mostanában a kisiparosok egymás után adják visz- sza a működési engedélyt, ön nem riadt vissza az adózástól? — Sokat számolgattam a feleségemmel és úgy látjuk, hogy ha tisztességesen dolgozunk. nem járhatunk rosz- szul. A gazda kedves invitálására a beszélgetést a házban folytatjuk. Felesége, Ágnes asszony épp ebédet készít, ő is úgy köszönt bennünket. mint régi ismerősöket. — Ugye megkóstolják a hurkát, a kolbászt? — És szabadkozásunk ellenére már elénk is rakja a terítéket. — Ez Bodonyban így szokás. remélem, nem sértenek meg bennünket. — Ügy hallottuk, sokan elhagyták a falut. Maguk soha nem kívánkoztak el? — Nem — mondja a ház ura. — Ha a gyermekkori petróleumlámpás világra gondolok, akkor ez a település sokat fejlődött az elmúlt évek alatt. Vezetékes víz van mindenütt, jó a köz- világítás. Űj üzleteket adtak át, elkészült a művelődési otthon. Leginkább a bekötőutakat kellene rendbehozni. Tény, hogy az emberi kapcsolatok sokat lazultak. Bennünk mégse merült fel soha a gondolat, hogy elmegyünk. És ezzel nem vagyunk egyedül. Zsákfalu — ezzel a jelzővel illetik Bodonyt, mivel nem visz tovább út a településről. Azt is mondják, perifériára szorult község. Az egy nap alatt itt ért benyomások alapján mi csupán azt állapíthattuk meg. pesti kollégánk elhamarkodottan. alaptalanul ítélkezett a bodonyiakról. Az önzésnek, az összeférhetetlenségnek mi nyomát sem láttuk, annál inkább tapasztaltuk a falu jövőjéért való aggódást, az igazi földit megillető tiszteletet. Barta Katalin A plébánia falai 250 évről tudnának mesélni Délutáni csendélet A bodonyi emberben még friss a seb, amit nemrégiben egyik budapesti tollforgató kollégánk ütött az itt élőkön, Írásában összeférhetetlenséggel, önzéssel vádolta a mátrai falu lakóit. Mi az ott eltöltött egy nap alatt épp az ellenkezőjéről győződhettünk meg. Az utóbbi időben ugyanis kevés olyan településen jártunk, ahol a jó szándékkal közeledő idegent ilyen barátságosan, szívélyesen fogadják.
