Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-01 / 26. szám

Kora sikeres, ünnepelt embere, művésze lett. Nem érdemtelenül, hiszen a ba­bérokért busásan fizetett, méghozzá alázattal végzett, hivatásszeretet által fémjel­zett szívós, kitartó munká­val. A számára világot jelentő deszkák szerelmeseként vé­gigjárta a színházi karrier lépcsőfokait, azaz a homály­ból tört a fény felé. Az egy­kori ügyelőből végül a nem­zet teátrumának irigyelt di­rektorává nőtt. Közben el­sajátította e tehetséget is igénylő szakma valamennyi fortélyát. Ráadásul jeleske­dett a toliforgatásban is. Kezdeti — már akkor sike­res — próbálkozásait olyan szellemi nagyságok méltat­ták. mint Bajza József és Vörösmarty Mihály. Az elismerés egyáltalán nem kápráztatta el. hiszen folyvást képes volt a nem is olyan könnyű tematikai és stiláris megújulásra. A közönség tapsára eskü­dött. s ennek megszerzésé­ért vetette hadba adottsá­gainak gazdag tárházát. Érezte, sejtette, tudta, mit várnak tőle, s alkalmazko­dott is ezekhez a pontosan feltérképezett igényekhez. Ezért aratott viharos tet­szést valaha, s emiatt hat elavultnak, avíttnak most. A múlt század polgárainak főhajtását a halhatatlanság forintjaival finanszírozta, igy aztán ezekből meglehe­tősen kevés maradt ránk és az utánunk következőkre. I Szeretem a Stúdió ’88 adá­sait, pergőek. elevenek. s gyakran valóban kulturális, életünk alapkérdéseiről szólnak. Különösen Érdi Sándor főszerkesztő higgadt érvelése ragad magával. Lo­gikája metsző, többnyire nincs hézag okoskodásában. Ha mindig leírnám e hasá­bokon. mikor egyetértek ve­le. alig telne el hét, hogy ne emlegetném műsorát. Most azonban mégis egy olyan gondolatmenetéről szólok, amely talán túlságosan le­egyszerűsítette a jelenségek mögött megbújó folyamato­kat. Az elmúlt héten is olyas­mit pécézett ki, amely bi­zony sokunkat foglalkoztat. A filmekben elburjánzik az erőszak, egyre több olyan alkotás kerül elénk a mo­ziban, a televízióban vagy a videón, amelyben öncélú brutalitással találkozhatunk. Érdi elemzésének kiinduló­pontja az volt, hogy az „ak­ciófilmek” egyik legismer­tebb sztárja, Arnold Schwar­zenegger hazánkban forgat, s ebből az alkalomból sike­rült szóra bírni. A sztár nem „leplezte le” önmagát, s álszerénység nélkül volt magabiztos, s nem túlzás úgy fogalmazni, hogy egy­szerre megnyerő és őszinte. S mivel ez nem felelt meg a műsorvezető által kitűzött célnak, az alakításaiból vett részletekkel igyekeztek meg­mutatni árnyoldalait. Való igaz, hogy ezekben a kis epizódokban dörögtek a fegyverek, folyt a vér, kel­lőképpen elborzadhattunk Nem pásztázta az örök ér­vényű mozzanatokat, holott a messze nyúló jövőt kizá­rólag ezek garantálják. Ez a magyarázata annak, hogy szombaton este az unalommal viaskodva néz­tük egyik darabjának tévés adaptációját, a Fenn az er­nyő, nincsen kast. Megér­tem, hogy Kardos G. György forgatókönyvíró sehogy sem boldogult ezzel a meglehető­sen poros alapanyaggal. Hiá­ba igyekezett Bohák György rendező is, mivel az érdek­telen téma tovább alussza csipkerózsika-álmát. Ebben az esetben ne is remény­kedjünk abban, hogy jön az a mesebeli királyfi, s meg­történik a csoda. Záporoznak a közhelyek, a sablonmondatok. mind­nyájunkat zavar a fennkölt nyelvezet. Nem is szólva a verses köntösről. Ez való­színűleg nemcsak nekünk jelentett bosszúságot, hanem a színészeknek is. hiszen tompítaniuk kellett az ál­landó, az olykor harsány összecsengést. Az az érzé­sem. hogy ez már 1858-ban a bemutató évében is gon­dot okozott régvolt társaik­nak. A vállalkozás mégsem cél­talan. A megfontolandó ta­nulságok mellett azért sem, mivel kötelességünk ápolni az elődök hagyatékát. Hadd okuljanak belőle a mai és a holnapi fiatalok egyaránt . .. Pécsi István rajtuk. Csak hát az ember­ben felötlik, hogy mindez, önmagában, még nem minő­sít. A világirodalom szám­talan jeles alkotásában sze­repet kap az erőszak ábrá­zolása. mivel az sajnos nem kis részt foglal el életünk­ben. A Shakespeare-drámák jelentős része tele van gyil­kosságokkal, mérgezések­kel, s ki tudja még, milyen szörnyűségekkel. Semmi esetre sem hason­lítanám össze ezt a két vi­lágot. Az akciófilmek túl­nyomó többsége valóban igénytelen mű, csupán ha­tásvadászatra törekszik. De éppen a Stúdió ’88-ban idé­zett Terminátor, vagy ahogy nálunk játsszák, a Megsem­misítő lóg ki a sorból. Olyan szakmai, kritikai elismerés­ben részesült — jogosan —, hogy a legigényesebb alko­tásokkal emlegették egy sor­ban. Ráadásul az a jugoszláv film. a Kém, amelyet a mű­sorban ellenpéldaként hoz­tak. egyáltalán nem volt meggyőző. Nem sugallt al­ternatívát, amelyet a műsor készítői szerettek volna. Azt hiszem, sok szempont­ból Schwarzeneggernek van igaza abban, hogy a nézők többnyire szórakozni szeret­nének a moziban. Műfajo­kat, hatáselemeket viszont önmagukban kiátkozni mégis hiba volna, mert csupán fe­lemás eredményt érnénk el. A valódi értéket kellene nézni, nem pedig úgy érvel­ni. hogy bárkinek is úgy tűnjön: az unalom természe­tes kísérője a gondolatnak. Gábor László Mit nézzünk? Hatvani Galéria­naptár THE INSIDERS: új sorozat a SKY nui- sorában. A szabadúszó újságíró Nick Fox, akit Nicholas Campbell alakít (ké­pünkön), mindenbe beleüti az orrát, mert az igazságot keresi A gyermekműsorok sztárjai a SKY műsorában Linda de Mól és a bohókás macska. D. J. KÁT Válasszunk magunknak műkuldat! VENDÉGTÁRLAT vásár­helyről — KELEMEN­SZOBROK, CSISZÄR-FEST- MÉNYEK — MÓZES — „ÓDA AZ EROTIKÁHOZ” BESSENYEIVEL — A DÉL­SZIGET OROSHÁZÁN A Hatvani Galériában szép sikere van a hódmező­vásárhelyi Tornyai János Múzeum 34. országos kiállí­tásának, amely a VI. portré- biennáléval cserélt befoga­dó otthont. Közel száz fes­tő. szobrász műveiben gyö­nyörködhetnek az új tárlat vendégei február 21-ig. Majd két egyéni kiállítás megnyi­tására kerül sor. éspedig február 27-én. szombaton délután 5 órakor. A galé­ria táifestészeti biennáléján korábban már díjjal is elis­mert. Siófokon munkálkodó művész. Csiszár Elek. vala­mint a fővárosban élő. s számtalan köztéri munka alkotója. Kelemen Kristóf mutatkozik be önálló tárlat keretében. Munkásságukat a nyitóünnepségen dr. Lo- sonczi Miklós művészeti író méltatja majd. A galéria emeleti termé­ben folytatódik a Biblia és a művészetek című népsze­rű előadás-sorozat. Február 5-én. pénteken este fél 6. órakor az ötödik fejezetre kerül sor Mózes címmel. A diaképekkel. zeneszámok­kal- színesebbé, gazdagabbá tett műsor vendégelőadója dr. Reisinger János, a Ma­gyar Tudományos Akadé­mia irodalomtörténeti inté­zetének munkatársa lesz. Folytatódnak a galéria pó­diumestjei is! Február 27- én. szombaton negyed 6 órakor az „Óda az erotiká­hoz. avagy: vitairat a szexu­alitás védelmében" című si- kerkönyv szerzője. B. Elthes Eszter, valamint Bessenyei Ferenc Kossuth-díjas szín­művész találkozik ekkor az érdeklődő közönséggel. A galéria munkáját sok­oldalúan népszerűsítő folyó­irat. a Délsziget újabb meg­hívásnak tesz eleget a hó fo­lyamán. éspedig február 15- én. Az orosházi városi könyvtárban rendezendő esten Raffay Ernő történész az ..Erdély 1918—19-ben” című kötet szerzője beszél könyvének megszületésé­ről, a folyóiratban rendre verssel jelentkező költők mű­veiből Dobos Katalin, a Sze­gedi Nemzeti Színház mű­vésznője ad elő, az orosházi származású kultúraszerve­ző. Just Zsigmond munkás­ságát. születésének századik évordulója alkalmából Elek László méltatja, a Délsziget célkitűzéseiről, további ter­veiről pedig Domonkos Lász­ló beszélget Moldvay Győző szerkesztő-kiadóval. Néhány hónapja még csak a budapesti nagyobb szállo­dák vendégei, és néhány fő­városi intézmény munkatár­sai nézhették a távközlési műholdról sugárzott SKY Channel, SUPER Channel .és TV 5 műsorokat. Aztán el­hangzott egy váratlannak tűnő mondat a kormányszó­vivő egyik sajtótájékoztató­ján. Bányász Rezső közölte, hogy a közvetlen műsorszóró műholdak műsorát bárki ve­heti, semmilyen engedélyért nem kell folyamodni. E ki­jelentés glvi döntésnek volt tekinthető, hiszen akkor a távközlési műholdak között még egyetlen közvetlen mű­sorszóró műhold sem kerin­gett. Az események felgyorsul­tak. A Magyar Posta múlt év novemberében sajtótájé­koztatót tartott. Az intéz­mény vezetői ismertették az „égi” műsorok vételének le­hetőségeit. A műholdlulaj- donossal és a műsortulajdo­nosokkal kötött megállapo­dása szerint a Magyar Posta vételi és elosztási engedél­lyel rendelkezik az ECS—1 távközlési műholdról szol­gáltatott SKY, SUPER és TV 5 műsorokat illetően. A sajtótájékoztatón közölték, hogy a Posta műszaki kívá­nalmainak megfelelő beren­dezéssel, és a Posta engedé­lyével szabad az előbbiekben felsorolt három, távközlési műholdról érkező műsort venni és szétosztani. A ve­vőberendezés telepítését vál­lalja a Posta, de a munka elvégzésével vállalkozókat is meg lehet bízni. A Posta csupán az ellenőrzés jogát tartja fenn az ilyen beren­dezések felett. A kormányszóvivő nyilat­kozatával összhangban a Posta illetékesei szerint sincs szükség engedélyre a közvet­len műsorszóró műholdak vételéhez. Az első közvetlen műsorszóró (nyugatnémet) műholdat már fellőtték, be­szabályozása folyamatban van. További közvetlen mű­sorszóró holdak fellövését készítik elő. Várhatóan több ilyen műhold fog már idén műsort sugározni, mégpedig általában nemzeti progra­mokat. Alig telt el néhány nap a Magyar Posta nevezetes saj­tótájékoztatója után, és Szé­kesfehérváron 27 ezer lakás­ban nézni kezdték a három távközlési műhold műsorát. A fővárosi gazdagréti lakó­telep ötezer lakásában a SKY műsora fogható.- A Posta ál­lásfoglalását ugrásra készen várta a Telekábel Kisszövet­kezet, amely szinte beszórja az országot,a műholdas mű­sorok vételére alkalmas i endszerekkel. Egyes becs­lések szerint az 1988-as év- első napjaiban '60 ezer la­kásban lehetett fogni leg­alább az egyik égi műsort, de ez a szám szinte napról napra növekszik. Mértéktar­tó jóslatok szerint is az év közepére félmillióra nőhet a műholdvevő lakások száma. A műholdas műsorok vé­telére alkalmas berendezé­sek igen drágák. Ha azon­ban több lakás lakói fognak Össze, az egy lakásra eső költség csökken. A költsége­ket növeli viszont, ha a ház­ban nincs kiépítve a köz­ponti antennavedszer veze­tékhálózata. Ha valaki egye­dül akar műholdas műsort vevő rendszert vásárolni, százezres nagyságrendű költ­ségekbe veri magát. Ha egy olyan nagyobb házba kíván­ják bevezetni a műholdas műsorokat, ahol a központi antennárendszer vezeték- hálózata nincs kiépítve, la­kásonként ezres nagyság- rendű költségekre lehel szá­mítani, Egy több ezer lakást magába foglaló, központi antennarendszerrel is bíró lakótelepen lakásonként né­hány száz forintba kerül csupán a műholdas műsorok bevezetése. A központi antennarend­szerrel felszerelt házakban, illetve lakótelepeken a mű­holdas műsorok vétele te­hát olcsónak mondható, a költségek a lakásszám nö­vekedésével csökkennek. A központi antennarendszerrel szolgáltatható műsorok szá­ma műszaki szempontból azonban sok helyen korlá­tozott. Jeleneleg az ország­ban elterjedt központi an­tennarendszerek többsége 4 —5 műsor elosztására alkal­mas csupán. A várható mű­holdas „műsordömping” fo­gadására a felkészülést tehát célszerű a rendszer kapaci­tásának bővítésével kezdeni Érdemes-e pénzt áldozni azért, hogy a hazánkban je­lenleg hivatalosan fogható, távközlési műholdról érkező három műsort láthassuk? Ezt a kérdést még nem hal­lottam föltenni. A nagy ér­deklődés azt mutatja, hogy a lakosság zöme szívesen vá­logatna bővebb műsorkíná­latból, még akkor is, ha a műsorok megértéséhez ide­gen nyelvek ismeretére is szükség lenne. Az angol nyelvtudás a SKY és a SU-. PER műsorának élvezetét segítheti, a franciául tudók a TV 5-re vethetik értő és „vigyázó szemeiket”. Mind­három műsor szórakoztató jellegű, sok a könnyűzenei program és a reklám, mert az utóbbiakból tartják fönn magukat. Vannak persze körültekin­tő és óvatos tévénézők is. Ök nem akarnak zsákba­macskát vásárolni. Örömmel lapozták föl a számítástech­nikával és a szórakoztató elektronikával foglalkozó Mikrovilág múlt évi utolsó számát. A lap ízelítőként kö­zölte a SKY és a SUPER részletes műsorát december 24-től 31-ig. Az óriási érdek­lődéssel fogadott „mutat­ványt" 1988-ban kéthetente megismétli a Mikrovilág. Ja­nuár 20-tól minden szám­ban két hétre előre közli a SKY, a SUPER és a TV 5 műsorkínálatát, természete­sen magyarra lefordítva. M. $. OLÁH JÁNOS Nagymama* íi/i. A nagymama kint állt a tornácon, ismerős szajkó­hangon onnan kiabált át a túlsó házhelyen játszó fiú­nak. Mérges volt. de hogy miért, mi haja van, azt nem lehetett tudni. Nem tudta a fiú se. A nagymama bement a házba. Nem várta meg, Lesz-e, s mi lesz a foganat­ja a kiabálásnak. A fiú sze­rette volna tudni, mit akar a nagyanyja, mégsem hagy­ta abba a játékot, de foly­tatni se tudta olyan önfe­ledten, mint annak előtte, pe­dig szerette volna. A fele­désre fogékony gyermeki ön­tudat homályából makacsul kísértette az iménti mulasz­tás. A Czobor fiúkon. Gazsin meg Pistán, úrrá lett a me­* A Központi Sajtószolgálat 1987. évi novella- és tárcapályázatá­nak különdíjas alkotása. hetnék. s ez különféle kel­lemetlenkedő gesztusokra késztette őket. Nem osztoz­tak a fiú játékszenvedélyé­ben. — Eriggy a nagyanyád­hoz — mondták —. külön­ben kiporolja ,a seggedet! !— de azért unottan tovább húz­ták a kis kézikocsit. A kóc- madzag istráng lazán leffe- gett. Cséplést játszottak, és a betakarítással kezdték. — Már megint nem húz­tok — szólt rájuk elkesere­detten a fiú. Egész délelőtt a játék előkészítésével ve­sződött. s most úgy érezte, az ikrek kelletlenkedése mi­att minden fáradsága kár­ba vész. Az idő is esőre állt, mintha minden; de minden ellene esküdött volna. Ga­zsi és Pista megálltak. Ló- arcukat vigyorogva fordí­tották vissza. Gazsi volt a bátrabb, született rebellis, ő próbált meg először kibúj­ni a madzag istrángból. A fiú nem engedte, dühösen rántotta meg a gyeplőt. A kocsi fölborult, a fűkö­telekkel összecsomózott ap­ró kévék szanaszét repültek, a kocsi égnek fordult kere­kei tehetetlen len­dülettel forogtak to­vább. Gazsi végül is kisza­badult a madzagok közül. Pista megpróbálta eljátsza­ni a békeszerző szerepét, s rászólt Gazsira, de hiába. Az ahelyett, hogy beállt volna a kocsi elé. eltaposott néhány kévét, s még a nyel­vét is rájuk öltötte. A fiút erre elfutotta a méreg. Nem a kárbaveszett fáradságot sajnálta, az bele volt számítva a játékba, hiszen nemsokára maguk vágták volna fel cséplés közben a kévéket, a pusztí­tás esztelen módja, a Gazsi arcára kiült hivalkodó gőg bőszítette föl. Ekkor már Pista is ledobta magáról a madzag-szerszámot. — Álljatok vissza, azonnal álljatok vissza! — üvöltötte a fiú. A hangja olyan erő­szakos és ideges volt. hogy az első pillanatban maga se ismerte föl. A tehetetlenség érzése szinte elvette az eszét. Az öklét rázta feléjük, de azok rá se hederítettek. Ga­zsi még gúnyolódni sem átal­lott. — Fogj meg. ha túdsz! — lökte oda foghegyről. A fiú hirtelen iramodott neki, tel­jes lendülettel, az útjában álló kocsival1 se volt képes törődni. hogy belerúgjon Gazsiba. Azonban túlmére­tezte a mozdulatot. A tá­maszkodó lába kibicsaklott, a másik meg a kocsisarog- lya tartó vasában akad el. A vas ujjnyi mélyen hasí­totta fel a combját. Egyelő­re nem érzett fájdalmat, osak könnyű zsibbadást a csípője tájékán. — Ügy kellett, úgy kellett káposztába hús kellett — az ikrek csúfondáros kántálá- sa vijjogva keringett fölöt­te. Lábából olajosán csör­gött a vér. és szétkenődött a friss lucerna illatos leve­lein. Mozdulatlanul feküdt. Nem sírt. nem hisztériázott. ahogyan az egy nagymama kedvencétől méltán elvárha­tó lett volna. Az ikreket egyszerre futotta el a sápadt­ság. Ügy eredtek futásnak, mintha Parancsra tették .vol­na. A hátuk közepéből csak úgy sütött a részvétlenség. (folytatjuk) Szigligeti hagyatéka Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom