Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-29 / 50. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1988. február 29., hétfő Egy hét... Szigorú kortársak A KÉPERNYŐ ELŐTT A iműsoridőt fosztogató téli olimpia ellenére — ennek viszont a sportkedvelők népes tábora örült — sem füstölöghettünk, bosszankodhattunk az utóbbi héten, hiszen minden napra jutott egy vagy két, figyelemre méltó produkció. A megszokott igényességgel folytatódott A klinika, a forgatókönyvíró Herbert Lichtenf éld ismét igazolta, hogy egyáltalán nem szűkölködik talpraesett ötletekben. A Századunk megrázó tömörségűre sikeredett záróblokkja feltétlenül indokolja a jövő esztendőben rajtoló újabb egységeket. Az ausztráliai cégjelzésű. A nagy aranycsalás a krimikedvelőknek szerzett kellemes százhúsz percet. A legmaradandóbb élményekkel mégis a Keszi Imre regényéből készült Elysium című tévéjáték ajándékozott meg minket. A szerzőről keveset hallottunk. A tájékozottabbak arról is tudtak, hogy a negyvenes évek végén, az ötvenesek elején, a szűk látókörű, rákosista irodalompolitika egyik legvadabb képviselője volt. A kortársak valószínűleg ezt az alapállását nem bocsátották meg neki. azzal sem törődve, hogy később — még jóval az 1956- os ellenforradalom előtt — módosította nézeteit, s így aztán mindkét oldalról vé- hemensen támadták. Bakija nehezen magyarázható. Akkora szamárságokat értelmes ember aligha hitt el. legfeljebb, engedve a jellemgyengeség csábításának. érvényesülése érdekében voksolt rájuk. Ballépéséért keményen adózott, hiszen értékes próbálkozásaival jóformán senki sem törődött, holott egyre rangosabb művekkel lepte meg a hazai literatúrát. Ezek sorában is előkelő hely illeti meg azt a munkát, amelyet nem véletlenül vitt képernyőre az a Szántó Erika, aki nemcsak rendezőként bizonyította ritka erényeit, hanem azzal is, hogy részt kért a forgatókönyv megformálásából is. Kitűnő színészpartnereket válogatott, akiknek gyermek kollégái sem hoztak szégyent Thália színeire. Sokáig emlékezünk még erre a bemutatóra, amely nem elsősorban teljesen indokolt „rehabilitáció" volt, hanem mindenekelőtt adósságtörlesztés, kötelező, de eddig elmulasztott értékmentés. Az elismerés nemcsak a nekibuzdulásáért, hanem a kivitelezés magas színvonaláért, irigylendő mikéntjéért is jár. Kár. hogy kevésszer írhatjuk le ezeket a sorokat, holott valamennyien szomjú- hozzuk az effajta adaptációkat. Annál is inkább, mivel lenne honnan meríteni. .. Pécsi István Felnőttmese Négyéves kislányomnak minden kitalált történet mese. Igaz, különbséget tud tenni, hogy egyik gyerekeknek szól, fnásik felnőtteknek. Bár nem mindig az dönti el ezt számára, hogy rajz- vagy bábfigurák, esetleg élő színészek alakítják a szerepeket, hanem a történet szövése. Igaz, ami igaz: szükségünk van a fabulákra. A valóság olykor esetleges, s olyan arcát fordítja feiénk, amely nem tölt el jó kedvvel. Egy sztoriban viszont ki lehet válogatni azokat az elemeket, amelyek a fősodorhoz tartoznak, s végül jó és rossz végső összecsapásához vezetnek. Itt következik a megtisztulás, ami nem más, mint az erkölcsi magaslaton levők győzelme, s a gonoszok elbukása. Csütörtökön, a késő esti órákban, egy vérbeli „felnőttmesét” vetítettek le, A Sólyom bosszúja címmel. A középkor világában minden megtörténhetett. Varázslók, boszorkányok, gyűlölködő testvérek, bátor lovagok tűntek fel a képernyőn. Nem csoda, ha a néző hamarosan elandalodott. s valamilyen mélységes mély múltban érezte magát. A régi idők mindig szolgálhatnak különleges meglepetésekkel, nem is annyira a csillagok között kell keresnünk a fantasztikus dolgokat, hanem inkább azokban az években, amelyek az emberiség háta mögött maradtak. Miilyen rendkívüli lehetne például egy X. századbeli halandó fejével gondolkodni, aki hitt a földöntúli dolgokban. Már fél lábbal a kereszténység gondolatrendszerében élt, de „mellesleg" még tündéreket, manókat, boszorkányokat képzel az erdőkbe és a nádasokba. 'Ehhez képest mindennek a képi megjelenítése csak szegényes lehet, mert a legkitűnőbb trükkoperatőr sem varázsolhatja a képernyőre a belső világot. Nem is szólva arról, hogy A Sólyom bosszúja túlságosan is hasonlóvá vált A csillagok háborúja különböző részeihez, olyan rekvizitumok tűntek fel benne, mint a lézerkard, az arcot eltakaró, különös sisak. Szinte epigonjá- nak tűnt a rendező, Terry Marcel a hollywoodi film fenegyerekének. Lucasnak. Ismert elemekből építkezett a stáb, s ez egyre nyomasztóbban hatott a nézőre. Mert végül is, minden mesét a bevált fordulatokon kívül, az eredetiség tesz élvezhetővé. Olykor nem a feltűnő eszközökben, szereplőkben rejlik ez. hanem magában az előadásmódban. De sajnos A Sólyom bosszújának alkotói nem rendelkeztek elég önállósággal ahhoz, hogy valóban magával ragadó szórakozást eredményezzen munkájuk. Bár sajnálnám, ha azt lehetne kiolvasni a soraimból, hogy nincs szükség az ilyesféle kalandfilmre. Inkább többször kellene műsorra tűzni efféle „felnőttmesét”, még körültekintőbben kiválasztva az alkotást. Mert végül is örök igényt elégítenek ki. mert nem nélkülözhetjük a mesék igazságait. Máskülönben valóságunkat sem mindig értenénk meg. Gábor László A FILHARMÓNIA-SOROZATBAN Ezek a grúzok! Hatvani Galéria-naptár Nyíregyházi vendégművészek — Dávid király — Zenés randevú Szepesi Györggyel - Hegedűs a háztetőn — Újvidék helyett Bécs A múlt héten a Gárdonyi Géza Színházban a Grúz Kamarazenekar adott hangversenyt. Óriási sikerrel! Az évad eddig legforróbb hangulatú estéjét teremtették meg az egri közönségnek. Közhely, de az ünnepi alkalom megbocsáthatóvá teszi. hogy élünk vele. A zene az egyik legegyszerűbb csoda, a maga elemezhetet- len. leírhatatlan tartalmával, szépségével, harmóniájával és mindazzal, amit hallgatójában teremt. Most is pár százan összejöttünk a színházteremben, ahol máskor drámák és vígabb játékok peregnek. Vannak alig húszán is a grúzok, zeneszerszámaikkal. maid odalép a kottaállvány elé Liana lszakadze. az együttes vezetője, karmesteri pálca nélkül. A férfiszem is észreveszi. hogy a szolid estélyi ruha csinos hölgyet öltöztet. De mindez a gondolatsornak alig nevezhető eszmélkedés még véget sem érhet. egy robbanékony mozdulattal beindítja zenélő barátait ez a temperamentumos, a szellemi feszültséget és a zenéből kicsalható energiákat felszabadító művész — bocsánat, karmester, a szó legprofibb értelmében! — és két órára a műsor keretein belül, érzelmileg, hangulatilag odaviheti a közönségét. tehát minket, ahová ő a célt kitűzi. Így Mozart D-dúr divertimentojá- ból nemcsak a fiatal Mozart derűiét és bontakozó zenei zsenialitását kapjuk, hanem azt az idegekben is megtelepülő vibrálást, ahogyan ezt a zenét Liana lszakadze átéli és tolmácsolja. A szuggesztív és mindenképpen érdekes vezénylő egyéniség hatása alól fel sem ocsúdunk, robban a talán még nagyobb meglepetés: Mozart G-dúr hegedűversenyét a tizennégy éves A. Barahovszkij játsz- sza. És megjelenik selyemingben egy lányos arcú, hosszúra nyúlt, lobogó hajú fiatalember — még nem kell borotválkoznia! — s remek plaszticitással. a melódiák hajlékonyságára szinte ráfeledkező, kedvesen. könnyed zenéléssel elővezeti azt, amit a tizenkilenc éves Mozart írt salzburgi zene- és kortársának. A novoszibirszki konzervatóriumot végzett gyerekembert apró mosolyokkal. szinte anyásán dirigálta L. lszakadze, s a művész gyermeki hálával köszönte. hogy társa lehet a zenélésben annak, aki már tízéves korában ugyancsak hegedűsként kimagasló sikereket ért el Tbilisziben. A közönség az ilyen legek (legfelső fokok) találkozásánál igencsak lázba tud jönni. Amire azonban nem számított, csak ezután következett. A Porgy és Bess című Gershwin-opera átiratát. — hét rész a kitűnő alkotásból tette ki a műsor második felét. Ez az egyórás zenei kavalkád — mert minden átirat egy kicsit új, vagy újszerű alkotás, művészi termtés is! — lehetőséget nyitott Liana Isza- kadze számára, hogy mint virtuóz hegedűművész is belopja magát szívünkbe. A hegedűre. zongorára, ütőhangszerekre és zenekarra átfogalmazott opera anyaga ebben a pódiumelőadásban nagyszerű élményt nyújtott: a zenében meglévő drámai erő úgy lépett ki a szólisták hangszeréből. hogy az 1935-ben keletkezett Gershwin-opera, s vele együtt az amerikai feketék akkori lelkivilága visszahozta nekünk a mű színpadi hangulatát is. A zongorista hálás feladatot kapott, hiszen Gershwin mindenütt kitüntető helyen szerepelteti ezt a hangszert. de az ütőhangszeres produkció egyenesen ovációt kapott a máskor higgadtan viselkedő egriektől. És mégis és újból azt kell mondanunk, hogy amit a Porgy és Bessben a lényegről. a szerelemről, a családról. az összetartozásról, az emberi méltóságról hallani lehet, azt mélyen átélt asz- szonyisággal mégis. leginkább Liana lszakadze hegedűje közvetítette nekünk. Ez a művész lobog zenélés közben, érzelmeit vallja, néha a könnyezésig — hisz asszony! —. de a következő pillanatban már tudja, hogy dirigensi pozíciójában is cselekednie kell, határok közé kell szorítania az érzelmeket. Ez hát a zene mágiája, amiért érdemes mindig odafigyelni. És -a kitűnően helytálló zenekarról nem is szóltunk! Hát kell még? Farkas András Néhány napja nyílt meg a Hatvani Galéria emeleti termében a Siófokon munkálkodó Csiszár Elek festőművész. a földszinten pedig Kelemen Kristóf, a kiváló érmész és köztéri szobrász kiállítása. amelyet egészen március 27-ig tekinthetnek meg az érdeklődők. Csiszár Elekről most csak annyit: Hatvanban az egyik portré- biennálé zsűrije már díjjal tüntette ki. Kelemen Kristóf szoboranyaga pedig főként közgyűjteményekből — például a Nemzeti Galéria, Ferenczy Múzeum. Alföldi Galéria — került most a Zagyva partjára. E hónap új kiállításnyitá- sát Nyíregyháza, azaz a Nyírség fővárosa két jeles művészének bemutatkozása jelenti. Március 31-én. csütörtökön. este 6 órakor ugyanis Balogh Géza festő és a kanadai világkiállításon nemrég érmeivel szép sikert aratott Sebestyén Sándor szobrász közös tárlatának megnyitására kerül sor. Az ünnepi aktuson a Hatvani Kamarazenekar tagjai és az Állami Zeneiskola tanárai működnek közre. Március 4-én, pénteken, este fél 6-kor a Biblia és a művészetek című előadás-sorozat hatodik fejezeteként. Dávid király címmel, dr. Reisinger János, a Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetének munkatársa tart zenés diaképekkel gazdagított előadást, a galéria emeleti termében. Új nagylemez került a boltokba a napokban — szokatlan tartalommal, a Szabó család zenés különkiadása. A rádióban közel harminc éve műsoron szereplő családregény névnapi ünnepségei alkotják a lemez „sztoriját”, amelynek zenéjét S. Nagy Sándor verseire Zsoldos Béla szerezte. A mulatságos, hangulatos kis törtéMárcius 7-én. hétfőn, este fél 6 órai kezdettel újabb, nagy érdeklődésre számító ismeretterjesztő sorozatot indít a galéria Világjáró riporterek címmel. Az első est vendége az egykori népszerű sportriporter, most a Magyar Rádió főosztályvezetője és a FIFA Végrehajtó Bizottságának tagja. Szepesi György lesz, s a zenés randevún Hargitai Géza, Botos Zsuzsa, Faragó Klári működik közre. Ismét útra kel a galériabusz is! Március 2,9-én. kedden. délután 4 órakor, a hatvani tanácsházától indul, útja Budapestre visz, ahol az utasok előbb a Műcsarnok két új kiállítását tekintik meg. majd a Fővárosi Operettszínház előadásán vesznek részt. A műsorra tűzött darab Stein—Seldon— G. Dénes: Hegedűs a háztetőn című. világsikerű musicalje, amelynek főbb szerepeit Bessenyei Ferenc, Kovács Zsuzsa, Farkas Bálint, Petress Zsuzsa, Fónay Márta alakítják. Mint e programból is kitűnik: a márciusra tervezett háromnapos vajdasági út (Szabadka. Újvidék) elmarad, mivel a partner jugoszláv utazási iroda a tervezettnél magasabb költségtérítéssel vállalta volna a hatvani csoport fogadását. A már jelentkezett utasok azonban kárpótlást nyernek, ugyanis június 25-én. ugyancsak háromnapos Pozsony—Bécs útra viszi a jelentkezőket a galéria vezetősége. netben — ami tulajdonképpen minimusical — a rádiójáték vezető művészei jutnak énekes szerephez. (Sobbi Hilda, Bessenyei Ferenc, Mednyánszky Ági. Zenthe Ferenc, Patrik József, Möór Marianna, Benkő- Gyula, Benkő Péter, Csong- rády Katalin, Balogh Erzsi játsszák és éneklik a főbb szerepeket — mint a rádióban. Hanglemezen a Szabó család T. ÁGOSTON LÁSZLÓ: Fosztóka klub A minap találkoztam a szomszédommal a lépcsőházban. Jól megnéztük egymást, még körbe is szaglásztuk, s már-már mentünk volna tovább a dolgunkra, amikor váratlanul megszólalt. — Jó napot! — mondta. Váratlanul ért a dolog, hisz nem mindennapos nálunk az ilyen, hogy csak úgy ük-műk-fűk ráköszönjenek az emberre. „Ennek valami oka van — gondoltam magamban — még soha sem tett ilyet. Lehet, hogy provokálni akar? Rendben van. lássuk a medvét!” — Napot! — válaszoltam kurtán. — Fogadjunk, hogy nem is ismer engem! — folytatta. — Azt se tudja, valójában ki vagyok. — Még hogy én nem tudom? Uram. ezek a falak jobbak egy Grundig hangerősítőnél. Már azt is meghallom. ha csak rágondol egy jó bablevesre ... — No igen, de itt belül — bökött a mellére — ami az emberben lakik. Tudja mire gondoltam? Kéne alakítani egy klubot vagy egyesületet, ahol megismerhetnénk egymást. Afféle traccspartit. — Ahá, értem mire gon-> dől. Tollíosztás, kukoricahántás. fonóka, meg ilyesmi. Én benne vagyok, úgy is üresen áll a ruhaszárító. Szó szót követett, megalakult a fosztóka klub a ruhaszárítóban. Igen ám. de a házfelügyelő figyelmeztetett hogy hivatalos engedély kell hozzá. Engem bíztak meg, hogy tárgyaljak a Hivatallal. El is mentem hozzá, de nem volt ügy- félfogadás. — Rendben van — mondtam félszegen —, de legalább azt mondja meg, mikor jöhetek! — Hehehe..maga nagyon rafinált — kuncogott a Hivatal —, de átlátok a szitán. Ha megmondanám, maga már ügyfél lenne, márpedig ma nincs ügyfél- fogadás ... Kérdezze meg levélben! Egy hónapon belül válaszolunk. Válaszoltak. sőt fél év múlva személyesen is fogadott a Hivatal. Kissé morózus hangulatban volt. rögtön meg is húzta a fülemet. — Szóval klubot akarnak alapítani? — dünnyögte maga elé. — Hmm ... szép dolog ... Amit én alapítottam maguknak, az meg kong az ürességtől. Tudják egyáltalán mit akarnak? — Igen, kérem, le is írtuk. Tetszik tudni, egy kis tollíosztás. kukoricahántás, fonóka. meg ilyesmi..., hogy jobban megismerjük egymást. — Nem tudják! — dörögte. hogy kitört belé az ablak. — Egyedül én tudom, mi jó maguknak, és azt meg is kapták. Van tanácstagjuk. vöröskeresztes alapszervezetük. szakszervezeti bizalmijuk, sőt még ország- gyűlési képviselőjük is. Mit akarnak még? — Tetszik tudni, egy kis tollfosztást. kukoricahántást. fonókát. Szóval egy kis klubot a ruhaszárítóban. ahol közelebbről megismerhetnénk egymást. — Ne idegesítsen, mert harapok! — mennydörgőit a Hivatal és kettéharapta a golyóstollát. — Amit tudnia kell. azt én megmondom magának. Tán csak nem az én toliamat akarják fosztogatni traccsparti közben ?! — Ugyan, kérem, ki merne az ön tollához nyúlni?! Csak, tetszik tudni, azt mondta a múltkor a kormányszóvivő, hogy szükség van az alulról jövő ... — Jó. hogy mondja. Magam is gondolkoztam már azon. hogy kinevezek egy szóvivőt, de ez kétszer is meggondolandó. Mi lesz. ha elviszi és nem hozza vissza? — Szó sincs róla. kérem, nálunk ilyesmit nem lopnak manapság ... — Maguknál nem. de mi ebből élünk. Mi Hivatal vagyunk !... — Tessék már aláírni, mert várnak a klubtársak!... — Egy frászt! — üvöltötte a Hivatal. — Egy frászt! Inkább kiadom egy maszek halsütőnek bérbe. Az legalább fizet érte. — De kérem, a szóvivő azt mondta, hogy a kormány támogat bennünket... — A kormány igen, de tudia hány áttétel van egy kardánban? így hát nem lett klub a ruhaszárítóban, de a fosztókát sikerült összehozni a szomszédasszonnyal. Amikor a férje tartós kiküldetésben van. mindig gondosan megfosztjuk egymást a ruháinktól. És ezek után valahogy úgy vagyok vele, nem is olyan fontos, hogy közelebbről megismerkedjek a szomszéddal.
