Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-02 / 27. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. február 2., kedd pusztító járvány tájegységünkön 1831-ben Kolera és parasztlázadás Az 1820-as és 30-as évek fordulóját, vagyis az 1829-cel kezdődő és 1831-ig tartó periódust, komor emlékezetű időszakként, az egykorú iratok szavaival, mint „fatális szerencsétlenségek évei”-ig örökítik ránk a magyar történelem forrásai, 1829-ben. marhavész pusztított, melynek egész gulyák estek áldozatul. A marhapestist kemény tél. majd árvíz, nyáron pedig pusztító aszály követte. Mindennek szükségszerű következményeként 1831 tavaszán éhség és mérhetetlen drágaság lépett fel. A nyár bő termést ígért, ekkor viszont — a kortárs szavait idézve — az „öldöklő angyal", a „döglctes kolera” tört az országra. HAZAI TÁJAKON Csákány és vára A csákányi erősség úgynevezett pogányvára volt ez a mesterséges domb (Németh Ernő felvétele — KS) Amikor e tájegységet is elérte. Heves és Külső- Szolnok törvényesen egyesült vármegye már két és fél század óta volt hazánk egyik legjelentősebb politikai és gazdasági alakulata. Területe az Alföld sík vidékétől. Mezőtúrtól Egerig, és innen a Felvidék hegyes- völgyes tájáig húzódott. Először a betegség Hevesen ütötte fel a fejét, június 27-én. Július 12-én Dedig az egyesült megye tiszai járásában már több. mint 30 községben dühöngött. Innen a Tárná mentére csapott át. s július 21-én már Eger és Gyöngyös városokat sújtotta. Mivel a kórnak sem természetét. sem terjedési módiát nem ismerték, mind a politikai, mind az orvosi előírások az 1709-es nagy pestisjárvány idején kidolgozott mintákat követték. Ismét nagy szerephez jutott a kordon és a veszteglőhöz. A nádor Bécs utasítására, július első napjaiban az északi és keleti országrész lezárására megyénket is érintő védővonal felállítására adott parancsot. A varmegye a járvány elhárítására vészbizottságot jelölt ki. ugyanakkor az egyes városok és falvak elzárására őrségek felállítását rendelte el. melynek tagjai, katonaság hiányában, a civilek köréből kerültek ki. s vasvillákkal voltak felfegyverezve. A közgyűlés a megyét 35 kerületre osztotta. s minden kerületbe a járvány megfékezésére kiadott rendeletek foganatosítása céljából. szolgabírói hatalommal és pandúros kísérettel egy-egy egészség- ügyi biztost küldött ki- Községenként a megbetegedettek ' számára ..kórházat” rendeztek be. a fertőzötteket oda szállították, házát pedig őrizet alá vették. Ekkor 25 diplomás orvos volt. Egy orvos gondviselése alá 10 település került. Azokban a községekben vagy falvakban, ahol szakképzett orvos nem volt. a gyógyítást a borbélyok és javasasszonyok feladatává tették. Mondani sem kell. hogy az így felvonultatott egészségügyi szervezet elégtelen volt a kór leküzdésére. Fokozta a nehézségeket, hogy az orvosok a betegségnek sem kórokozóját, sem lefolyását nem ismerték ren- deleteik úgyszólván naponként változtak. Mindennapos dolog, általános jelenség volt. hogy egy ember többféle gyógyszert is hordott magánál, kámfort, fenyőmagot. fokhagymát, fehérgyömbért. f odormenthát. klórmeszet stb. többnyire azokat, amiket korábban a pestisjárvány ideién használták. Egy Leo nevű varsói orvos levele alapján abban a tévhitben élt a világ, hogy a kolerának a bizmutpor a legjobb ellenszere. Ennek felhasználásában Lehocz- ky kassai seborvos volt a legbuzgóbb, amikoris preventív eljárásként egészséges gyermekeknek adta be, akik a túlzott mennyiségtől meghaltak. A kassai eset országos felháborodást váltott ki. s a parasztok méregre gyanakodván, megtagadták a bizmut bevételét, sőt az az álhír terjedt el közöttük, hogy „az urak és a papok, meg az orvosok mind meg akarják a szegény embereket méreggel etetni, s egy lábig elveszíteni. azért minden orvosságban méreg van. és már a kutak is meg vannak az urak által méreggel vesztegetve". A hír hallatán egyre többen megtagadták megyénkben is a használatát: a bizmut ..etetésével” csak augusztusban hagytak fel miután az orvosi konzílium azt veszélyesnek nyilvánította. A nép orvosokba vetett, s amúgy is megrendült bizalma hovatovább szétfoszlott ...........A doktorok is — o lvashatjuk egy. a nép véleményét kifejező korabeli feljegyzésben — csak haboznak. egy nyomon nem beszélnek, néha kolerát ismernek. néha nem. nem tudunk elmenni az eszeken, a nyughatatlanságunkon semmit sem könnyebbítenek. A curirok Pestből Budáról egymást érik. a szol- gabírák hol ide. hol oda rendeltetnek, mindhiába; a faluk végén a fegyveres strázsák. a vesvillások tátják dologtalanul a szájukat, belől pedig a faluban szól a haldoklók leikéért a harangszó’’. Más megyékhez hasonlóan. itt is koleratemetők létesítését rendelték el. Ez önmagában helyes és racionális intézkedés volt. de az előre megásott tömegsírok csak arra voltak jók. hogy tovább fokozzák a nép amúgy sem rózsás hangulatát. Ugyanígy elkeseredést váltott ki. hogy felszólították az egri érseket rövidítse le az elhalálozástól a temetésig terjedő időt. Hat óra elteltével. mindenféle Ceremónia mellőzésével temessék el a halottakat. Jóllehet az érsek elfogadta az intézkedést, a végtisztesség megadásának elmaradása viszont csak fokozta az elégedetlenséget. Eközben a kolera mind nagyobb rendet vágott a lakosság soraiban. A gyöngyösiek a vesztegzár miatt nem jutottak élelemhez. Nem mehettek ki a határba. s attól . tartottak, hogy learatott gabonájuk a földeken rohad meg. s ez általános felzúdulást váltott ki. Tüzelte még a népet, hogy — mint lenni szokott — ezúttal sem maradtak el, akik a nyomorúságot kihasználva. a bajt nyerészkedésre akarták fordítani, s felemelték a búza árat Egyes helyeken az urak még a rossz, penészes ..ve- remal.i életet” is csak busás haszon fejében voltak hajlandók eladni. A nép körében a hangulat napról napra romlott: ..A parasztok rosszul beszélgetnek. nem tudni, hogy a valóságos kolera színe alatt nem lappang-e valami más, -öldöklő kolera?" Amitől a forrásíró tartott, arra nemsokára sor is került. Tiszafüreden a kisnemes Botos József mészároslegény személyében kézre is kerítették az egyik bujlogatót. aki így biztatta a népet: „Amint hallom, szabad az urakat lékelni!" Az első komolyabb megmozdulásra Pásztón került sor. ahol augusztus 5-érő.l 6-ára virradó éjszaka az egész helység fellázadt. s kaszára-kapára kapva, a harangokat félreverve a nép az urak házaira rohant. Az egészségügyi biztosokat megkötözték. az orvosokat megverték, az urakat foglyul ejtették, majd a méreg felől vallatni kezdték őket. Augusztus 7-én Verpeléten tört ki lázadás. A felzendült nép a vármegye orvosát vasvillával fenyegette meg. éjszaka pedig a papot, a harangozót a földesúrral együtt az utcára vonszolták és a harangszó eltiltásáért szidalmakkal és átkokkal illették őket. Augusztus 23-án reggel Jobbágyi községben robbant ki felkelés. A felkelők előbb iól beboroztak és bepálinkáztak majd vasvillákkal és dorongokkal felfegyverkezve a helybeli urasa- gokra és urasági tisztekre törtek, s azokat — a forrás szavai szerint — „a legnagyobb méltatlanságok között” a kolera kitörése ideién felállított kórházba hurcolták. Itt előbb elevenen akarták megégetni őket, majd attól elállva. ütlegelni. és köpködni kezdték foglyaikat. Számolva a következményekkel. a toronyba négy főből álló őrséget állítottak, hogy azok azonnal adjanak hírt. ha „nadrágos ember” tűnne fel a láthatáron. Tudva. hogy katonaságot küldenek rájuk, a fegyveresek visszaverésére is megtették az előkészületeket. Ugyanakkor azzal az üzenettel, hogy itt az idő levenni a jármot a jobbágyi tanács Apcra menesztett küldöttséget. Az apciak azonban nem voltak hajlandók csatlakozni. Éjszaka egy ulánus alakulat érkezett a faluba s a legbrutálisabb eszközökkel látott hozzá a rend helyre- állításához. végigpofozva és -verve a falu népét. Hamarosan megérkeztek a megye képviselői is. s mint statá- riális bíróság, összeült a ..sedria”. A mozgalom vezéreit rövid úton halálra ítélték. s mások többéves börtönbüntetést kaptak, megint mások botbüntetésre szen- tenciáztattak. Abból kiindulva. hogy az asszonyok sem különbek férjeiknél, a verésből a nőket sem hagyták ki. A kolera nyomán támadt feszültség és izgalom Heves és Külső-Szolnok vármegyében a Jobbágyiban lezajlott megmozdulással érte el csúcspontját. A nyílt felkelés elmaradt, a parasztság azonban mégsem tette le a fegyvert, hanem a maga módján, a néma forradalom eszközeivel folytatta a harcot. Nem járt úrdolgára, megtagadva a dézsma és a kilencedfizetést. mint ez Patán és környékén történt. A szörnyű kórnak megyénkben 7537-en estek áldozatul. A már többször i> idézett Debreceni Pap István egykorú feljegyzéseiben azt is olvashatjuk. hogy: ..Elmúlván pedig a kolera.. . ősszel mindenfelé házasodtak, sohasem volt talán annyi lakodalom egy évben, mint akkor...” Müller János Ha ezt a szót halljuk, csákány, mindenkinek a hegyes, illetve lapos élű, két végével bontásra, feszítésre szolgáló szerszám jut eszébe. Azok, akik a nyelv- történetben egy picit is járatosak, talán még afelől is sejtenek valamit, hogy ennek a készségnek a neve valószínűleg ótörök eredetű, és hajdan psagannak mondták. Azt azonban, hogy Magyarországon egy falu szintén ezt a nevet viseli, nyilván csak a Somogy megyeiek tudják talán még azok se mind . .. Ez a kicsi település ugyanis a 7-es számú főúttól félre, a Balaton déli partjától és Nagykanizsáiéi körülbelül egyforma távolságra éli csöndes életét, s ma már csak emlékeztet gazdag és mozgalmas múltjára. Csákány ugyanis egykor hires erősség volt, része a török ellen felállított végvárrendszernek. Eredetileg a ferencrendi szerzeteseknek állott ott kolostora, és amikor mind fenyegetőbben portyáztak ezen az országrészen is a turbánosok. akkor jött Kanizsa várának kapitányától, Tahy Ferenctől a parancs, hogy katonai intézménnyé kell átalakítani. Mindez az 1560- as évek végén történt, és igen nagy iramban, ami az ásatások, régészeti vizsgálódások nyomán gyorsan kiderült. Előbb kettős gerendasort vonlak a kolostor köré, és ennek a közét töltötték meg földdel, majd egy mély árkot is ástak a támadók visszariasztására. A belső falakat szintén megerősítették; a kolostor temploma például tíz vaskos támpillért kapott. Csákány várát egy olasz származású, de a bécsi udvar szolgálatában .álló Giu- lio Turco nevű hadmérnök leírásából ismerjük. A törökök kiűzetése után sorra járta a végeket, és papírra vetett minden fontos hadi építményt. A tőle származó alaprajz négyszögletes erődöt mutat, a belső terek elrendezését, pedig szakszerű aprólékossággal megjelöli. Jelzi, hol magasodott a szintén négyszögű torony, hol sorakoztak a lakószobák, hol volt a bejárat, és honnan nyúlt ki a várárkot ívelő deszkáit id. Turco az „inzsenér” szemével és szaktudásával hagyatékozta ránk a csákányi állapotokat, Palat Jeromos építőmester viszont hangulatos levelet szentelt az ott szerzett élményeinek. Ebből az derült ki, hogy a környék síksága is igen szép, de maga a vár különösen szép. Az éppen szolgálatos kanizsai kapitánynak címzett levél még azt is tudatja, hogy legalább 150 vitéz lakhatott igen kényelmesen ebben az építményben. (összehasonlításként: az északibb Komáromban ekkortájt 300 fegyverforgató tanyázott.) A töröknek azonban nem tudott ellenállni. Az 1590- es évek végén az ellenség bevette. Előzőleg 1580-ban. és máskor is hiába törték, zúzták, magyar kézen maradt. Hanem aki abban bizakodik, hogy a csákányi várnak legalább az egyik szegletét láthatja, netán lefényképezheti, annak csalatkoznia kell. A védőmüveit idő múltával lerombolták, és a ferencesek egyházi építményeire is a falu nevét viseiő szerszám csapott le. Ami mégis megma- sadt belőle, az az új templom és az 1788-ban alapított plébánia épületének a része lett. Mindössze három kis szoba őrzi máig a török—magyar villongások emlékét. No,; meg az az úgynevezett pogányvár, amely a falutól nem messzire, a ma legelőként használt Várrét ,kös,epén magaslik Ez a mesterséges úton ke letkezett földhányás a csákányi helyőrség elővédje őrhelye volt. Hogy itt miféle építmény- állhatott, azt egyelőre senki nem tudja, mert a régóta esedékes ásatások még mindig váratnak magukra. Érdeklődésre tarthat számot a két nemesi kúria is, amely a Fő utcán áll. Az egyik a Pajzs családé volt. és egy pompás, 30 méternyi magas ezüstfenyő jelzi hollétét — egykor tizenöt ilyen fa sorakozott a kis parkban, de ezeket kivágták —, a másik pedig a Hertelendy famíliáé. Ez utóbbi körül szerencsére meghagyták a lucfenyőket, a platánokat, a liliomfákat, és azt a 4,5 méternyi kör- méretű hársfát, amely önmagában is megérdemli, hogy rácsodálkozzon a vendég. A környezet védelmére szegődött szakemberektől pedig azt várná el, hogy hivatalos oltalomban részesüljön. A. L. Középkori ábrázolás az Apokalipszis négy lovasáról, melyek közül első a döghalál — Dürer metszete ÁLLÁSAJÁNLATAI: Ralatonfüred cs Vidéke ÁFÉSZ, Füred Aruház: Balatonfüred, Jókai u. 17. ABC-áruházába felvesz osztályvezetőt,’helyetteseket, szakképzett élelmiszer-eladókat, henteseket és pénztárosokat. Jelentkezni lehet a Heves Megyei Munkaügyi Szolgáltató Irodában (Eger, Dobó tér 2.) 1988. február 2-án, 8 órától 12 óráig. Felső-magyarországi Vendéglátó Vállalat: Eger, Lenin út 55. Gyöngyös, Visonta és Eger területére gyakorlattal rendelkező büféseket alkalmaz. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán, a fenti címen. Mátra—Nyugat-Bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság: Eger, Kossuth u. 18. Erdőkövesdi Erdészetéhez erdészi munkakör betöltésére erdésztechnikust alkalmaz. Jelentkezés: az erdészet vezetőjénél (Erdőkövesd, Rákóczi u. 47. Tel.: 4.). Heves Megyei Autójavító Vállalat: Eger, Faiskola u. 5. Tér.: 10-022. Felvesz: pénztárost, anyaggazdászt, elektrotechnikust, PRAGA gépkocsira gépkocsivezetőt, verpeléti szervizébe raktárost. Heves Megyei Autójavító Vállalat Tehergépjármű Leányvállalata: Eger, Faiskola u. 5. Tel.: 10-022. Alkalmaz középfokú végzettséggel rendelkező, gépírni tudó ügyfélforgalmi ügyintézőt. AMFORA—ÖVÉRT: Eger, Cifrakapu tér 24. Felvesz szakirányú középiskolai végzettséggel rendelkező gépírni tudó mintatermi eladási ügyintézőt. Heves Megyei Vízmű Vállalat: Eger, dr. Münnich F. u. 2; Hidrolőgust, valamint vízgazdálkodási főiskolát végzett szakembereket keres felvételre, üzemeltetési feladatok ellátására. Jelentkezni lehet a vállalat-üzemviteli osztályán. Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat: Eger, Sas út 60 a. Közgazdasági szakközépiskolai végzettséggel rendelkező fogyóeszköz-nyilvántartót és anyagkönyvelőket keres felvételre.
