Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-20 / 16. szám
MERT PÉNZBE IS KERÜL... A nyelvoktatásról—másképpen Lapunk január 4-i számában közöltünk egy interjút a nyelvoktatásról, vitára ösztönözve olvasóinkat. A téma — a kormány kibontakozási programja szellemében is — most különösen időszerű. Bizonyára nem véletlen, hogy a visszajelzések egyike társadalmi-gazdasági életünk másik aktualitásával is kapcsolatban van: az 1988-ban bevezetett, új adórendelettel. Hajdú. György, az egri Po- liglott nyelviskola szervezője személyesen kereste fel szerkesztőségünket: — Gazdasági munkaközösségünk 1986-ban jött létre, Egerben — kezdte. — Alap- és középfokú, 60 órás kurzusokat szervezünk angol és német nyelvből. Szakképzett tanáraink kis létszámú csoportokban oktatják az idegen nyelvet. Megítélésünk szerint ez a hatékonyság egyik biztosítéka is. Személyenként 60 forintos óradíjat kérünk, amit mi méltányosnak ítélünk meg. s tanulóink is elfogadták. Mindeddig a gazdasági munkaközösségekre vonatkozó jogszabály szerint kedvezményes, 3 százalékos társasági adót fizettünk a tevékenység jellege miatt, az általános 10 százalék helyett. A múlt esztendő őszén a Magyar Közlöny 49. számában közzétett rendelet arról tájékoztatott bennünket, hogy a kulturális szolgáltatást végzőket ezután tíz- százalékos adókedvezmény illeti meg. Ügy hiszem, ennek ismeretében természetes, hogy december elején felkerestem Eger Város Tanácsa művelődési osztályát, hogy támogatásukat kérjük. Legnagyobb meglepetésünkre, elutasítottak bennünket — fejezte be a történetet a munkaközösség vezetője, majd hozzáfűzte: — Korábban a régi szisztéma szerint részesültünk adókedvezményben — épp tevékenységünk kulturális szolgáltató jellege miatt. Attól tartunk, ha ezek után magasabb adót kell fizetnünk, kénytelenek leszünk emelni az árakat, így kevesebben jönnek el hozzánk. Márpedig úgy tudom, nemcsak az egyének. de az egész ország érdeke azt kívánná, hogy minél többen szánják rá magukat a nyelvtanulásra. Ami pedig az oktatókat illeti: fel- tételezéseink szerint, a jövőben inkább magántanítványokat vállalnak, mintsem a munkaközösség kereteit választják. Tehát az esélyek csökkennek mindkét oldalon. Agyagási Dezső, Eger Város Tanácsa művelődési osztályának főelőadója már hallott a témáról, amikor tőle érdeklődtünk. — Két alkalommal is felkeresett bennünket a Poli- glott képviselője — idézte fel az esetet. — Az első találkozásunk után konzultáltam kollégáimmal. Az új rendeletet közösen értelmeztük dr. Maczkó Ferenccel, a szervezési és jogi osztályunk vezetőjével is. Nagy figyelmet szenteltünk a problémának, hiszen e munkaközösség helyzete példa is lehet más, hasonló tevékenységet végzők számára. Hogy kérésüket elutasítottuk, az megfontolt döntés eredménye volt. Dr. Maczkó Ferenc érdeklődésünkre jogi indoklással szolgált. — Alaposan utánanéztünk az említett lehetőségnek. A 49 1987. (X. 15.) PM. számú rendelet mellékletében a következők olvashatók: „Az egészségügyi és az oktatási, kulturális szolgáltatást végző adóalanyt — ha e szol gáltatás végzésére az illetékes tanácsi szervvel megállapodást köt — az e szolgáltatásból származó bevétel 10 százalékának megfelelő adó- kedvezmény illeti meg." — Az okirat világosan megfogalmazza — fűzte hozzá a jogi szakember —, hogy az adókedvezmény azokra vonatkozik, akik előzetesen megállapodást kötnek a helyi tanáccsal. Mivel Eger városban több szervézet és intézmény foglalkozik nyelv- oktatással (a TIT, a művelődési ház, ifjúsági ház stb.), úgy ítéltük meg. hogy ilyen utólagos megállapodásra a tanács és a Poliglott nyelviskola között nem kerülhet sor. Más lenne a helyzet egy olyan településen, ahol ez a fajta szolgáltatótevékenység, például a nyelvtanítás, „hiánycikk". Ez esetben egy kölcsönösen előnyös egyezség a tanács és az oktatók között indokolná az adókedvezményt. Erre főleg községeinkben a korábbiakban is volt példa (főként nem kulturális jellegű szolgáltatásoknál), s bizonyára a jövőben is lesz. — Egyébként a nyelvismeret nélkülözhetetlen voltát magam is elismerem, és nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a jövőben születik olyan központi állásfoglalás, mely a tanácsokat az ilyen jellegű szolgáltatások anyagi támogatására ösztönzi. A nevezési határidőn túl A Ki mit tud? előkészületeiről Rekordszámú jelentkezés érkezett be a Ki mit tuei?- ra Heves megyében. Min; Snekszer Károlynétól. a Megyei Műve’ődési Központ művészeti előadóiától megtudtuk. mintegy 138-an vállalkoztak arra. hogy az országos tehetségkutató vetélkedőn összemérjék tudásukat különböző művészeti ágakban. Három megyei selejtezőre kerül sor Egerben a Megyei Művelődési Központban. A? első alkalom február hatodikán. szombaton lesz. délelőtt kilenctől. Ekkor a vers-, próza- és mesemondókat hallgatja meg a zsűri. Hetedikén, vasárnap, a pop- és rockzenekarok és táncdalénekesek mérik ösz- sze tudásukat. Február Síén népzenei együttesek. éne_ kesek. hangszeres szólisták és az egyéb kategóriába benevezettek közül választják ki a legjobbakat. Mindhárom vroQram nyilvános lesz, közönség előtt zajlik. Japánban a Magyar Állami Hangversenyzenekar Japánba utazott kedden a Magyar Állami Hangverseny- zenekar és huszonöt nap alatt — február 12-ig. visz- szatértéig — tizenöt koncertet ad a Toshiba—Aurex cég által szervezett hangverseny- sorozaton. A körút érinti a távol-keleti szigetország nagyvárosait. így a zenekar fellép többek között Tokióban. Na. goyában. Oszakában, Hirosimában és Kiotóban. A hang- versenvkörútra háromféle műsort állítottak össze. A zenekart a japán turnén a hangversenyzenekar vezető karmestere, Kobajasi Ken lesiro, valamint Fischer Adám vezényli. Mit lehet ehhez hozzáfűzni? A tanácsi tisztségviselők a rendeletek szellemében jártak el. A gazdasági munkaközösség vezetőjének aggályai is érthetők. Hosszú távon ugyanis egész társadalmunk érdeke, hogy minél többen ismerjenek idegen nyelveket- S ezt a jelenleginél hatékonyabban ösztönözni, nem lenne hiábavaló befektetés ... ★ Ilyen és hasonló témákban, továbbra is várjuk ol vasóink leveleit, hozzászólásait. Jámbor Ildikó JAN BRZOZKA: Szakemberek Ketten voltak, egy idősebb és egy fiatalabb. — Meg kell húzni, és nem fog csöpögni ,— nyugtatgatta ia lakót az idős •mester. — Piotrus, ugorj le a pincébe, és zárd tel a csapot! Ráütött a icsőre, jelezve, hogy el lehet zárni. A mester belevörösödött az ,erőfeszítésbe, meghúzta a menetet, és ismét koppintott. — Kér egy cigarettát? — kínálta . örömében a lakó, hogy nem történt I nagyobb baj. — Lehet — hajlott trá a mester. — Különben is várnunk kell. — De hát már megszűnt a csöpögés! — Szívjuk csak el ezt a cigarettát, aztán meglátjuk ... Aha ... Megint ,csöpög — mondta szakszerűen a mester, ráütött ia csőre, és .Piotrus azon nyomban visszakopogott. — Mi lesz most? — |kezdett nyugtalankodni a lakó. Erősebben meg kell húzni, lennyj az egész — a mester újból elvörösödött, húzott egyet a meneten, és koppintott. — Kér egy üdítőt? — kérdezte áhítattal a lakó. — Munkaidő alatt nem iszom. Ez nálam elvi kérdés — nyugtázta koppintással a '/választ, és megmarkolta a csövet. — Száraz — mutatta. A lakó is ellenőrizte a kezével. — Mintha nedves lenne egy kicsit... — Nahát, ,ez a cső! t— és a mester kezdett dühbe gurulni. — Nincs ,más hátra, Piotrusnak < kell meghúznia. Benne van még erő. Szerepet cseréltek. Most Piotrus vörösödön bele az erőfeszítésbe, és meghúzta a menetet. Csikorgó hang hallatszott \az összeeresztés felől, lés egy darabon lejött a festék. — Nem repedt meg? — rémült meg a lakó. Reméljük, .nem — a fiatal szakember nyugodtságban felvette a versenyt a mesterrel. — iVárunk egy kicsit, aztán meglátjuk ... — mondta szakszerűen, és koppintott. Valóban megrepedt. Sugárban ömlött a viz, ezért Piotrus ismét koppantott. — Meg kell hegeszteni — jelentette ki. — Akkor hát mire várnak, az isten szerelmére, hegesz- szék már meg — nézett a lakó az órájára. |— Legfeljebb egy kicsit elkések <i munkából. — Mi, kérem, vízszerelök vagyunk. — Hol találok én most egy hegesztőt? — Majd mi hozunk egyet, ne tessék idegeskedni. A hegesztő a telepen tartózkodott, és éppen reggelizett. Ennek ellenére kiment — amint yvégzett az evéssel. — Mesterek! — legyintett megvetően. — Lehet ezt la hatalmas gázpalackot lakásban használni? — kérdezte a lakó rémülten. — Szigorúan tilos, de nincs más választásunk. Túl rövid a gumicső. — Nem fog felrobbanni? — Ugyan már! Nem robbant föl. — Kész! — ikiáltotta a hegesztő a fürdőszobából. — Bejöhet! — Jézus Mária! — jajdult fel a lakó, amikor meglátta az összeégett falat. — Frissen volt festve. — Ki lehet javítani — a hegesztő is hidegvérű embernek bizonyult. — Nem fog szétjönni a hegesztés? — A hegesztés? A hegesztés soha nem jön szét. Nézze csak! — és jó erősen odaütött. — Persze itt, egy kicsit ■ távolabb, könnyen megrepedhet, szó se róla. — Hol? — szeretett volna biztos lenni a dolgáéban a lakó. — Például itt — sújtott le a mester egy kicsit arrébb. Igaza volt, megrepedt. Mire .Piotrus .elzárta a csapot a pincében, térdig álltak a vízben. — Ami sok, az sok! — kezdte elveszíteni a türelmét a ilakó. — Csigavér, ki fogjuk cserélni! Még talán jobb is, hogy így történt. — Akkor hát mire vár, cserélje ,kü — Én hegesztő vagyok. Ehhez vízszerelő <kpll. A szerelők • is azon a véleményen voltak, hogy szerencsésen alakultak a dolgok. — Hiába, az új az igazi — dörzsölte a kezet az idős mester. — Mázlija van, hogy nyitva van a raktár, így munkaidő végéig biztos elkészülünk. Lengyelből fordította: Adamecz Kálmán KAMERAKÖZELBEN Sorozat Sándor Pál filmjeiből Részlet a Bohóc a falon című filmből (Január 23., szombat, 21.00 óra, tv 1-es műsor) Ezen a héten Sándor Pál kilenc filmjéből összeállított sorozat sugárzását kezdi meg a televízió, áttekintést adva a rendező munkásságáról, alkotói módszereiről, témaválasztásáról, művészi arculatáról. Sándor Pál 49 esztendős. 1939. október 19-én született, és már harminc évvel ezelőtt eljegyezte magát a filmművészettel. 1958—1960. között laboránsgyakornok és produkciós asszisztens volt, majd beiratkozott a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. 1964-ben, a rendezői diploma kézhez vétele után. a Balázs Béla-stúdióban kezdett dolgozni, majd 1967-ben elkészítette első nagyjáték- filmjét. Ez — a Bohóc a falon — lesz az első, a sorozatban látható alkotások közül. Ha azt mondom: „kell egy csapat” — a mozikedvelőknek azonnal Sándor Pál jut az eszükbe, no meg a film, amelyben az azóta sokat idézett mondat elhangzik: a Régi idők focija. S ez a csapat nem csak abban a filmben kellett és létezett. Sándor Pál, a rendező, csapatot szervezett maga köré. Legtöbbször állandó alkotótársakkal forgat, Tóth Zsuzsa szerzőtárssal és Ragályi Elemér operatőrrel. S szinte összenőtt a leggyakrabban vele dolgozó színészekkel, Kern Andrással, Garas Dezsővel. Kern András a legjobb barátjának vallja Sándor Pált, és őt tartja a filmrendezőnek. Egy írásában így fogalmazott: „...a Sándor Pál által kiszenvedett, akart és létrehozott -csapat- már jóval több főből áll, hadd ne soroljam föl a neveket, szóval van egy pár ember, aki már egymás lába nyomába lép. ködben és hídon, akarva vagy nem akarva, űzve, hajszolva, mégis könnyedén és boldogan . .. de lép . .. lép . . . már lép! Boldog vagyok, hogy köztük lehetek." És Garas Dezső? Szerinte Sándor Pál megszállott. Aki a tetejében „a forgatás alatt egyénenként is teljesen kisajátítja a színészt, és még a tetejében azt ís elhitette velem. hogy együtt vagyunk felelősek az egészért. És, bár ha valójában csak látszatra ruházta is át rám a felelősség egy részét, ezzel mégis elérte, hogy teljes erő bedobással csináljak mindent." Melyek lesznek a rendezősorozat darabjai? Mint írtam. indul a Bohóc a faionnal, amely 1967-ben készült. Ezt követik a Szeressétek Odor Emíliát, a Sárika, drágám, a Herkulesfürdői emlék, a Régi idők focija, a Szabadíts meg a gonosztól, a Ripacsok, a Szerencsés Dániel és a Csak egy mozi. Még néhány szót a filmekről. A Bohóc a falon egyik főszereplője az a Szurdi Miklós, aki azóta maga is rendező. Feltűnnek a képernyőn olyan szeretett művészek, akiknek emlékét már csak a filmszalag őrzi: Lázár Mária, Bulla Elma, Sulyok Mária, Major Tamás, Márkus László, Dajka Margit. A Sárika, drágámban egy „Sándor-felfe- dezett”: a fehér hajú, örökifjú Patkós Irma. A Herkulesfürdői emlékben és a Csak egy moziban külföldi sztárok: Carla Románéin, Jean-Pierre Leaud, Gisella May. (erdős) A BÉKE JEGYÉBEN ENSZ-plakátpályázat A Magyar ENSZ Társaság és az Országos Béketanács plakátoálvázatot hirdet az Egyesült Nemzetek Szervezetének felhívása alapján. A pályázat célja a plakátművészet eszközeivel felhívni a világ közvéleményét a fegyverkezés megállítására, a leszerelés előmozdítására. Hatónkban a Magyar Népköz- társaság Művészeti Alapjának tagjai és a képzőművészeti közép, és felsőfokú iskolák diákjai vehetnek részt a pályázaton 50X70 centi- méteres plakátokhoz készített terveikkel: ezeket 1988. február 20-ig kell eljuttatniuk a Magyar ENSZ Társa, sághoz (Budapest. V.. Széchenyi rakpart 6. IV. emelet, telefon: 312-124). A pályázatra beérkező alkotásokat szakmai zsűri értékeli. Az első helyezést elérő plákáttervet a rendezők elküldik az ENSZ központjába a világpályázatra, amelynek első díja 2500 USA-dol- lár. A magyar rendező szervek 10—10 ezer forintos kü- löndíjakat is kiadnak, s megfelelő számú és minőségű pályamunka esetén kiállítást rendeznek, illetve a plakátokat megjelentetik. Eredményhirdetés 1988. március- 14_én. István király emlékezete Az Európa Könyvkiadó ismét közreadta — immár harmadik, bővített kiadásban — az István király emlékezete című könyvet. Az úi kiadásban helyet kaptak István király törvényei, a püspökségeket, kolostorokat alapító oklevelei, valamint a korai magyar krónikák személyéről és uralkodásáról szóló elbeszélései is. A latin írás történetét Jakó Zsig- mond és Radu Manolescu a kolozsvári, illetve a bukaresti egyetem professzorai 1971-ben jelentették meg. A kiadó e tanulmányt adta most közre, a kötetet gazdag könyvészeti jegyzetek sora zárja.
