Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-14 / 11. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. január 14., csütörtök Japán példa - magyarosan A világ rejlett országaiban is divattá vált az, hogy a ja­pán vezetési módszereket tanulmányozzák, elemzik, má. solják, hiszen a japán gazdasági csoda egyik forrásának a sikeres vezetést tartják. A széles körű üzemi demokrácia előnyeire épit a japán minőségkör-mozgalom is. Egy.egy műhely, üzem dolgozói alkotják e köröket; önként, ellen, szolgáltatás nélkül. Üléseiket munkaidő után tartják. Ja. pánban ugyanis a munkaidőhöz csak a munka tartozik. A minőségkörök tagjai tehát szabadidejükben találkoznak, és egy választott vezető irányítása mellett egy-egy olyan probléma megoldásával foglalkoznak, amely munkájuk minőségét emeli, javítja. Tiszta vizet a pohárba Mátraballán Víz ... Fontos éltető elem, mint a levegő. Hogyne lenne hát nagy szó Mátraballa lakóinak az a tény; hamarosan egészséges ivóvíz folyik a faluban a vezetékből. Eddig ugyanis csak a vasútállomáson volt egyetlen mély fúrású kút, az udvarokon lévő ásott kutak vize nitrites, nitrátos, az egy éven aluli kisgyerekek nem is ihatják. A múlt... Az Országos Vezetőképző Központ három évvel ez­előtt arra az elhatározásra jutott, hogy megkísérli a japán minőségkörök példá­ját „meghonosítani" a ma­gyar vezetők körében. Az OVK-t az a gondolat vezet­te, hogy a vezetői munka ■minőségét is folyamatosan fejleszteni kell, a vezetői munka hétköznapjaiban is lépést kell tartani a leg­újabb tudományos módsze­rekkel, a kiválóik tapaszta­lataival; szert kell tenni az új vezetési technikák is­meretére; szélesíteni kell a vezetői tudást, a magatar­tás-tudományok, számítás- technika, a tervezés, a ha­tékony munkamódszer terve­zés területén. A vezetőknek folyamatos továbbképzésre van szük­ségük. Napjainkban viszont csak nagyon ritkán és ke­vés idő adódik ilyen célok­ra. Jól összeválogatott tár­saságban, klubszerű össze­jöveteleken viszont megbe­szélhetik egymással tapasz­talataikat, meghallgathat­nak egy-egy olyan elő­adást, amely problémáikban segítheti őket, megkérdez­hetnek sikeres vállalatveze­tőket, államférfiakat, pro­fesszorokat, és így kevés időráfordítással, saját ma­guk által meghatározott té­makörökben hozzájárulhat­nak a vezetőképzés szinte ..testre szabott” formáihoz. Az Országos Vezetőképző Központ 20 éves fennállása során igen széles körű, nagyszámú vezetővel került kapcsolatba. Sokan több tanfolyamot is végeztek az OVK-nál, mások egy-há- rom éves vezető-utánpótlási iskolába jártak, szerteága­zók az OVK vállalati kap­csolatai is. Nem jelentett gondot az, hogy az OVK volt hallgatóira támaszkodva a vezetői minőségkörök or­szágos hálózatát építse ki. Kezdetben csak a volt hallgatókból alakultak e körök, később az érdeklő­dők is csatlakozhattak. Napjainkban 26 ilyen ve­zetői minőségkor működik, 16 Budapesten, 10 pedig más városokban. A területi adottságokból adódott, hogy a budapesti vezetői minő­ségkörök szakmai-ágazati alapon szerveződtek, míg a többiek megalakulásánál a földrajzi szempontok voltak irányadóak. A minőségkörök három­éves múltjuk során igen változatos témákkal foglal­koztak — általában ne­gyedévenként szervezett összejöveteleiken. 1986-ban az érdeklődés az új válla­latirányítási formákra, a vállalati tanácsok működé­sére irányult, e témák a legtöbb vezetői minőségkör­ben vitatémaként szere­pelték. 1987-ben az új adó­zási rendszer témája állt az érdeklődés középpont­jában. Dr. Kupa Mihály a Pénzügyminisztérium részé­ről, és Rák György, az Országos Tervhivatalból több alkalommal is előadá­sokat tartottak a témáról különböző minőségkörökben. A tagok közösen határoz­zák meg, hogy milyen té­máról kívánnak eszmét cse­rélni. Éppen ezért a sok­színűség jellemzi a progra­mokat. Három év számtalan programjának ismertetése nem fér be egy rövid fel­sorolásba, amilyen színes, változatos a minőségkörök személyi összetétele, annyi­ra sokféle témák szerepel­tek a programokban. Az előadók között találunk ál­lamtitkárokat; dr. Hutás Imre, egészségügyi, Hor­váth Ferenc ipari államtit­kár időszerű feladatokról; dr. Fodor László és Zányi Jenő a Magyar Kereskedel­mi Kamara elnök-helyette­sei is aktuális témákban szóltak hallgatóságunkhoz. A gazdaságirányítás veze­tő szervei részéről a minő- ségkör-össze jövetel eken igen sokan nyújtottak tájé­koztatást: az Ipari Minisz­térium, az Országos Anyag- és Árhivatal, a MÉM, az OT, az OMF1B neves képvi­selői közül többen is sze­repeltek, már minőségkör- előadóként. Tudós profesz- szorok, kutatóintézetek képviselői és vállalati ta­pasztalatokról számot adó vezetők jelenték meg és tá­jékoztatták hallgatóikat. Több száz ülést tartottak már a vezetői minőségkö­rökben, és az érdeklődés még ma is fennáll. A három év után tehát leszűrhető már a tapasztalat: igény van arra, hogy a vezetők sajátos, önállóan irányított ■módon találkozzanak, és ott kicseréljék tapasztala­taikat, megvitassák aktuá­lis témáikat és problémái­kat. Tíz minőségkörben meg­alakulás óta irányít az a vezető, akit a tagok három évvel ezelőtt választottak meg. E tíz közül ketten megyei körökben dolgoznak: Sült Tibor a salgótarjáni kör vezetője, a Kerületi Bányaműszaki Felügyelő­ség hivatalvezetője; Fried­rich József, a Kunság Vo­lán műszaki igazgatóhe­lyettese pedig a kecskeméti minőségkor vezetője. A leg- összekovácsolódottabb vezetői ■minősógkört Pécsett talál­juk. Kobócs Béla, a Dél- dunántúli Tüzép Vállalat igazgatója a minőségkör- mozgalom lelkes hívének vallja magát. Veszprémiben éppen nemrég történt vál­tás a vezetői minőségkor élén: Budavári László ve­zérigazgató-helyettest a Bakony Művektől Scher Jó­zsef, a Veszprém Megyei Beruházási Vállalat igazga­tója követte. A minőségkörök vezetői „elsők az egyenlők” között. Szervezik a programokat, értesítik tagjaikat a közö­sen választott témák időpont­járól és helyéről. Központ a körök működését Azt gondolná hát az em­ber. hogy amikor két évvel ezelőtt megalakult a vízmű­társulás. mindenki megelé­gedésére szolgált Mátrabal­lán. Nem így történt. A fa­lu néhány lakója ugyanis, felsorolni is sok. hány felet­tes szervhez fordult levél­ben: baj van a törvényes­ség körül. Az aláírók között több nyugdíjas is volt. akik nehezményezték, hogy hu- szonkétezer forintot kell fi­zetni hozzájárulásként a víz­mű létrehozásához. Első hal­lásra. ha számolni kezdünk, ez bizony nem kis megter­helés olvan idős emberek­nek. akiknek nyugdíja há­romezer forint körül van. Ám. más baj is volt itt. A Mátraballai Vízmű Tár­sulat 1985. augusztus 5-én megtartott alakuló küldött­gyűlése nem volt határozat- kénes. A bejelentést külön­böző vizsgálatok követték: az üggyel foglalkozott töb­bek között az egri városi nártbizottság. a megyei ta­nács. az ÉVIZIG, az Orszá­gos Vízügyi Hivatal is. A vizsaálatok kapcsán a társu­lat 1986. augusztus 25-én is­mételten küldöttgyűlést tar­tott. amely ekkor már ha­tározatképes volt. A küldött­gyűlés megerősítette az ala­kulással összefüggő korábbi határozatait, igy azzal a tár­sulat működése törvényessé vált. E korrekciót mind az Országos Vízügyi Hivatal, mind a törvényességben el­járó ügyészség tudomásul vette, s így a társulat mű­ködése jogszerűvé vált. Méltányolták a kis nyug­díjból élők helyzetét is: ők két év haladékot kaptak a hozzájárulás fizetésének megkezdésére. A szikra azon­ban akkor kapott újra láng­ra. amikor megkapták az első letiltást... Mi most a helyzet Mátra­ballán? Hogyan vélekednek az emberek a vízműről, va­lóban elégedetlen a hangu­lat? Ottiártunkkor felkerestük Bíró János tanácselnököt: mint a falu „gazdájának", mi a benyomása? — Ha nem hisznek, győ­ződjenek meg saját maguk róla: az emberek örülnek annak, hogy végre egészsé­ges ivóvízhez jut a község. A ..közhangulatra” ez hát a jellemző. Ma már egyébként ott tartunk, hogy az egyik medencét feltöltötték vízzel, s ha a másiknál az elzáró­csapot megjavítják, megin­dul a községi vezetékrend­szer feltöltése. A Köjál elő­írása szerint előbb a csö­veket ki kell mosni. Vég­eredményben a műszaki át­adás decémber 11-én meg­kezdődött. — Hogyan foglal állást a nyugdíjasok panaszában? — Mi megértjük a hely­zetüket. hiszen a tanácsi ap­parátusban dolgozók sze­mélv szerint ismernek min­denkit a faluban. Biztos az is. hogy nem jelent ak­kora megterhelést senki­nek a havi 192 forint meg­fizetése. Tény. hogy a ren­delkezés a hozzájárulás ha­lasztására nem ad lehetősé­get. mérséklésre vagy tör­lésre igen. — Nem gondoltak arra, hogy éljenek ezzel? — Bár a jogszabály módot ad a mérséklésre, ismerve a családok helyzetét. nem tartottuk indokoltnak. Ahány családnál elengedtük volna a hozzájárulást, a tanácsnak annyiszor huszonkétezer fo­rintot kellett volna letennie az asztalra. Kérdem én: mi­ből? Nem egyszer, nem két­szer hívtuk össze az embe­reket. akik a szervezésben részt vettek: a társulathoz a kiértesítéseket követően fellebbezés vagy kérelem nem érkezett. A nem tagok közül még 85-ben huszon­négyen kérték a tanácstól — szociális helyzetükre hi­vatkozva — a hozzájárulás elengedését. De mint emlí­tettem. a tanácsnak erre nincs pénze. Hadd mondjam el azt is: 1986-ban közel 106 ezer, tavaly mintegy 96 ezer forint szociális segélyt osz­tottunk szét, egyenként öt­száztól ezer forintig. Hozzá­tartozik a tényhez a vízmű- hozzájárulásra senki sem kért segélyt. Az egyik pana­szos nyugdíjas asszonyka is kapott szociális juttatást, visszahozta, letette az asz­talra: azzal, hogy ő nincs rászorulva. — Ha kérdezhetem. ön milyen tanulságot von le az ügyből? — Nézze, ha úgy veszem, a társulás nem is tanácsi téma lenne, de nem szabad közömbösen elmennünk mellette. Nekem az tűnik ki: a lakosság jelentős rés^e igényelte a vizet. szükség van rá. pozitív a hozzáál­lásuk. fizetik a költségeket, a hozzájárulást. Még azok is. akik nem tagok a társulás­nál. Hogy mi magunk is meg­győződjünk az emberek vé­leményéről. ..találomra” kér­deztük a falu sok lakóját: mi a véleményük. Oláh Lőrinc, nyolcvankét­éves öregember: — Apródonként. rendsze­resen fizetem a hozzájáru­lást. Tudom, hogy mit je­lent ez majd a falunak, hi­szen csak egy ló kút van a vasútnál. Kell. nagyon kell a víz ... Forgó József: — Fizetek, hogyne fizet­nék. amikor a falunak nem ió a mostani vize. Fodor Jánosné: — Mi nem háborgunk. pe­dig a férjem nyugdíjas, nem olvan sok a pénzünk. De mikor lesz már víz a veze­tékben? Mert a kútban bi­zony kevés van, aztán a disz­nóöléshez meg szükséges. Hallottam, hogy van. aki el­lenzi. de hát nem értik meg, hogy ez az egész falu érde­ke? Szecsődi Istvánná: — Nem örülök, sőt. ide­ges vagyok. Én nem írtam alá semmit. Engem nem hagytak szavazni. Nekünk van kutunk is. Már hatvan­öt éves vagyok, a nyugdíjam 2500 forint, a férjemé meg vagy 5300. Az bánt engem, hogy lefogják a pénzt. Én még tíz fillérrel se tartoztam soha. most meg elkezdték visszamenőleg vonni a hoz­zájárulást. Forgó Mártonná: — Kell a víz. már sokkal régebben kellett volna! De minél később csinálják meg. annál drágább. Akiknek meg van kútjuk. nem gon­dolnak arra. hogy egyszer kifogy? Kár ez a nagy fel­hajtás. nem kellene hábo- rogni. Répás Zoltánná: — A faluban még nem volt probléma abból, hogy nitrites a víz. de végül min­denki kiböki. hogy kell a vezetékes. Fizetjük. Ha még előbb lett volna, jobb lett volna ... Szőke Béla: — örülök, hogy lesz víz. mert még kutam sincs. Most meg már a vízóra is meg­van. csak jönne már a ve­zetékből. Én nagyon várom. Mikor lesz már? És sorolhatnánk tovább is a véleményeket. Elcsitultak a kedélyek Mátraballán? Maid akkor igazán, ha a ve­zetékes kútból tiszta, egész­séges víz folyik. Zsidei Istvánné. a körzet országgyűlési képviselője: — Nem volt olyan falu­gyűlés Mátraballán. ahol az emberek ne vetették volna fel a jó ivóvíz kérdését. A környező településeken már mindenütt megvalósult a víz­mű. s ez joggal irritálta őket. A megyei tanács ter­veiben is szerepelt a vízmű létrehozása, s a mintegy 17 millió forintos beruházáshoz a lakosság hozzájárulása is szükséges volt. Magam is részt vettem az előkészítő munkában, hogy Mátrabal­lán egészséges ivóvíz legyen. Fogadónapomon kerestek meg a panasszal hogy a társulás első alakuló kül­döttgyűlése nem volt hatá­rozatképes. Intézkedtem, korrektül. Ez év májusában törvényességi felügyeleti vizsgálatot tartottunk a köz­ségben az illetékes szervek­kel. amelvre az érintetteket is meghívtuk. Megállapítot­tuk. hogy valóban történt mulasztás, de a második közgyűlés már törvényes keretek között zajlott. Az OVH utasította az ÉVIZIG- et. hogy a szervezési hibá­kat korrigálja. .. Az Országos Vezetőképző patrónusai útján támogatja, akik az intézet vezető mun katársai. Segítenek a kapcsolattartásban, a programok megválasztásában az előadók felkérésében. Egy alkalom­mal évente közös fórumot tartanak a minőségkörök és az OVK vezetői. A múlt év végén már harmadízben ren­dezték meg ezt az OVK székházában Budapesten. A prog­ram: egyrészt visszatekintés az elmúlt évre, hogyan ala­kult a minőségkörök működése; másrészt előretekintés a következő évre, az OVK ugyanis ilyenkor ismerteti első ízben következő évre tervezett oktatási programját. Az ismerős arcok és az érdeklődésre számot tartó témák a japán példát idézték; e találkozó is a közös célt, a veze­tői munka tökéletesítését szolgálta. H. V. Azt, úgy vélem, senki sem vitathatja, hogy szükséges volt e fejlesztés Mátraballán. Az emberek többségének a véleménye: örülnek a víznek. Ám az ügy mindenképpen ta­nulsággal szolgálhat arra, hogy alapos, körültekintő szer­vezéssel kell hozzáfogni egy ilyen méretű megvalósítás­hoz. S nem egy ott élő mondta, hogy a köz érdekét kell figyelembe venni, márpedig az egészséges ivóvíz az egész falu érdeke ... Elcsitultak a kedélyek Mátraballán? Ak­kor igazán véglegesen, ha megnyomják a csapot, s a köz. kutakból végre tiszta víz folyik ... Mikes Márta ... és a jövő (Fotó: Perl Márton>

Next

/
Oldalképek
Tartalom