Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-12 / 9. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. január 12., kedd Hz ideológiáról A minap világnézeti tárgyat oktató kollégák társaságában ismételten arra fordult a szó, milyen nehézségek, bukta, tök. korlátok keserítik a munkánkat nap mint nap. A marxizmus—leninizmus ideológiájának hivatásszerű közvetítése az utóbbi időben egyre gyakrabban fennakad a társadalmi reálfolyamatok goromba, tüskés bogain, s egyre többször kérdezik meg a hallgatók, hogy vajon mi az oka, a „jólfésült” elmélet és a nem csupán „fésületlen”, hanem időnként már szinte bárdotatlan valóság eltéréseinek. MÉG HARMINC HÓNAP Tízmilliók a föld alatt Mintha egy bányavágat lenne, pontosan úgy mutat. Az elején még betonidomok formálják ki a szelvény felületét, majd később fenyőfatörzsek alakzata tartja a főtét, a boltozatot. Még beljebb haladva előtűnik a keskeny üreg. Igaz, hogy az eszmék általában igen ritkán esnek teljes mértékben egybe tárgyukkal, a valóságos élet- folyamatokkal. Miként érvényesülhet tehát az ideológia alapfunkciója, miszerint a maga sajátos eszközeivel járuljon hozzá a társadalmi gyakorlat jó hatás, fokú, eredményes, és egyre tudatosabb befolyásolásához? A Központi Bizottság a közelmúltban az ideológiai munka tapasztalatairól tárgyalva félreérthetetlenül állást foglalt a marxizmus— leninizmus alkotó alkalmazása mellett. Vajon milyen akadályozó tényezők fejtet, ték ki ellenhatásukat az elmúlt évek, évtizedek során, mi korlátozta ennek az alkotó szerepnek minél teljesebb érvényesülését? A gyakorlat és az ideológia kölcsönhatásának disszonanciái mindenekelőtt ennek az „alkotó alkalmazásnak" a fogyatékosságaiból eredeztethetök, A Központi Bizottságnak e jelzett igénye egyidejűleg két mozzanatot is magában foglal. Hiszen csak akkor lehetséges a marxizmus— leninizmus termékeny fel- használása, ha egyrészt a társadalmi gyakorlat, ezen belül pedig kitüntetetten a politika rendelkezik megfelelő fogadóképességgel, másrészt pedig az ideológia olyan mértékben tudományosan megalapozott, olyan színvonalon művelt, hogy ez lehetővé teszi felhasználó adaptálását. Kényelmes, és mi tagadás, jóleső érzés lenne könnyű szívvel azt fogalmazni, hogy e két összefüggő feltételrendszey lényegében adott, történjen meg tehát az alkotó alkalmazás! Ez azonban, sajnos, korántsem ilyen könnyen megvalósítható. A társadalmi gyakorlat és a marxista—leninista ideológia között kialakult ellentmondások egyik történelmi forrása magának a politikának gyakorta önellentmondó viszonyulása hegemón ideológiáinkhoz. A politika az elmúlt évtizedek során nemegyszer tekintette és kezelte egyszerű „szolgaként" az ideológiát. S bár tagadhatatlan érdeklődéssel figyelte az ideológia művelőinek progresszív erőfeszítéseit, munkájuk új eredményeit, ezeket a lehetségesnél szűkebben használta fel, s gyakorta elismerése mércéjeként kizárólag a status quo igazolását mérlegelte. Ez a néha korlátozó, az ideológiára nem mint szakadatlanul fejlesztésre, modernizálásra szoruló fegyverrendszerre számító politikai gyakorlat érzékeny veszteségeket okozott az ideológia fejlődési folyamatában. S milyen nyilvánvaló a kölcsönös összefüggés gyakorlat és ideológia között: ezek a veszteségek a társadalmi folyamatok mozgásrendszerében is időnként bénítóan hatottak. Oktalanság lenne azonban sommásan a politikára hárítani a marxista—leninista ideológia hazai „fejlődési rendellenességeinek” mozgató rugóit. Annál inkább, mert ma az ideológia művelői, hivatásos közvetítői számára is teljes bizonyossággal érzékelhető, hogy szellemi életünk e területé, nek fejlődése saját lehetőségeit sem tudta igazán kihasználni. Nehezen vetjük le a „sztálini öltözet” egyik-másik „ruhadarabját”, s ráadásul a szociális konszenzus elmúlt évtizedekben stabilitása, az élet- színvonal kedvező alakulása tagadhatatlan kényelmességet is eredményezett az ideológia korszerűsítési folyamatában. A Központi Bizottság ideológiai elemző munkájában félreérthetetlenül szögezte le: „nélkülözhetetlen a valóságismeret". A megállapítás folytatásaként indokolt keménységgel kell fogalmaznunk azokat az alapkövetelményeket, amelyek a társadalmi gyakorlat a politika, valamint az ideológia .viszonyában elengedhetetlenül szükségszernek. A szociális folyamatok a gazdaság, a politika szférájában minden korábbinál koncentráltabb és fokozottabb tudatosságot követelnek. Ilyen szintű tudatosság azonban ideológiai tisztánlátás, tudományos megalapozottságú ideológia művelése, és hatékony közvetítése nélkül elérhetetlen. A gazdasági problémák feltornyosulása magában rejti annak a veszélyét, hogy az ideológia szerepe, fejlesztésének időszerűsége háttérbe szorul. Nagy hibát követnénk azonban el, ha nem lenne világos számunkra, hogy korszerű ideológia művelése és közvetítése nélkül lehetetlen társadalmi méretű feladatok elvégzésére mozgósítani lakosságunkat. A Központi Bizottság konstruktív szándékai tűnnek ki abban a megfogalmazásban, amely arról szól, hogy „a szocializmus építésének kérdéseiről, az egyes konkrét lépések szükségességéről, azok következményeinek a megítéléséről nemcsak a más világnézetet vallók, hanem a marxisták körében is egymástól eltérő elképzelések alakulhatnak ki. Az elméleti, politikai-ideológiai vélemény- különbségeket alkotó szellemű vitákban, és a gyakorlati tapasztalatok alapján kell tisztázni". E szándékok valóra váltása azonban komoly eltökéltséget diktál a politika és az ideológia munkásai számára egyaránt, mert csak ilyen elhatározáson alapuló alkotó tevékenység emelheti minőségileg magasabb szintre a társadalmi gyakorlat és az ideológia összetett kölcsön- viszonyát. Meglehet, a világnézeti tárgyak oktatói számára ez semmivel sem jelent kevesebb munkát, de az a közérzetváltozás, amely egy tudományosan szilárdabb „lábakon” álló marxista—leninista ideológia művelése, közvetítése során születhet, önmagában sem elhanyagolható tényező. V. I. — Itt lesz a pincénk — mondta dr. Nagy János főmérnök. a Mátrai Egyesült Tsz műszaki osztályának a vezetője — Gyöngyöstarján- ban. Megállunk, szemlélődünk. Körülöttünk emberek. Ketten fűrészelnek. arrébb egyikük lapátol, majd a távoli derengésből ugyancsak két ember közeledik. A vállukon egv-egy szál gerenda. Szinte ennyiből áll az egész csapat. — összesen heten vagyunk — közölte Nagy Mátyás. műszaki vezető. Hogy is van ez? Hét ember akar egy pincét megépíteni? Mekkora lesz az a pince, amihez ilyen kis csapat is elég? — Az elővágatot a gyön- gyösoroszi ércbányászok hajtották ki — magyarázta a főmérnök. — Pontosan 351.4 méter hosszan. Kereken mintegy tízmilliót fizettünk érte. — Miért nem ők végzik a munkát továbbra is? — Nem tudtunk megegyezni a pénzben. Nem nagy összeg volt a különbség a kért és az ajánlott pénz között. de mi is úgy vagyunk vele. hogy minden forint számít. Ott kell lefaragnunk a kiadásokat, ahol tudjuk. Ügy döntöttünk. magunk végezzük el a még hátralévő munkákat. — Azt értem, hogy a tízben vannak szőlészek, qé- vészek. mesteremberek, de hoav bányászok ... ? — Pedig vannak és voltak is. A kőbányánk már hosz- szú évek óta működik. — De a kőbánya is más és a vágathajtás is más. Csak úay ripsz-ropsz átalakultak az emberek? — Nem egészen — néz rám a bányamunka műszaki vezetője. — Én magam 'bánvatechnikus vagyok, annak idején Nagybányán végeztem. Itt születtem Recs- ken. nem csoda, ha egy kis kitérővel idekerültem. bár Orosziban is dolgoztam, amíg nyugdíjba nem menAz MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1957. január 29-i ülésén fogadott el határozatot a „Polgári fegyveres karhatalom kialakításáról”. Ez a határozat február 12-én látott napvilágot. A határozat világosan megfogalmazta a Munkásőrség felállításának szükségességét, feladatát. Döntött azokról. akik tagjai lehettek, szólt a szervezeti felépítéséről, vezetéséről, a kiképzés idejéről. A határozat szerint a Munkásőrség felállítását indokolta, hogy a néphatalmat ért támadás idején a szocializmushoz hű munkások és parasztok fegyver nélkül voltak. Feladata: a rendőrséggel és a néphadsereggel együttműködve segítse elő a néphatalom és a békés építőmunka védelmét. Tagjai lehetnek: elsősorban üzemi munkások, szegényparasztok, tsz-tagók, állami gazdasági és gépállomási dolgozók, akik részt vettek 1919 harcaiban, partizánok voltak; 1945 előtt részt vettek a munkásmozgalomban. a felszabadulás óta szilárdan helytálltak a szocializmus építésében, s 1956-ban sem inogtak meg. A tagság önkéntes. Az Ideiglenes Központi Bizottság elvi döntése után az Elnöki Tttnács február 19-én rendeletet adott ki a Munkásőrség létrehozásáról. tem. De azóta. 1974 óta a tarjám kőbányában ellenőriztem a munkát, mint műszaki irányító. — Nem jobb lenne szénen, csendesen pihengetni otthon, élvezni a nyugdíjaséveket? — Van. akinek az a jó, nekem pedig az. hogy dolgozom. Nem is tudom másként elképzelni a napjaimat. Akad még nyugdíjas bányász másik is. Csabai Pál. aknász. Ö a munkák tényleges irányítója. Afféle helyi vezető. — Két bányász jött hozzánk az orosziak közül — hívta fel a figyelmem a főmérnök. — Megkapták a háztájit és most ugyanúgy váriák a fizetésüket a tsz- től. mint mások. — Valamiféle normát nem állapítottak meg? — De igen. Tíznaponként négy métert kell előre haladniuk. Már hallom is a méreteket: az oldalfalak magassága 2.5 méter, erre rakják rá az 1.6 méter magas íveket. A pince talpszélessége pedig 4,6 méter. Az egyik oldalán sorakozik maid a 120 hordó, amelynek mindegyike 110 hektoliteres lesz. Megtudom azt is. hogy jóval százezer hektoliter befogadóképességű a tárolótere a tsz-nek már most is. Az Ideiglenes Központi Bizottság határozatának értelmében a szervezőmunkát a járási jogú pártbizottságok és az alapszervezetek végezték. A pártalapszerveze- tek vezetőségei javaslatokat tettek a Munkásőrség tagjaira, akiket taggyűlésen fogadtak el. Ezt követően a járási-városi ideiglenes intézőbizottságok hagyták jóvá a taggyűlésen elfogadottakat, vagy utasították el őket. A kiválasztott személyek többsége megfelelt a követelményeknek. Megyénkben a Munkásőrség megszervezése 1957 február második felében indult el. Hatvan városban és járásban, valamint Egerben a szervezőmunka februárban indult, a többi területen pedig március elején. Az MSZMP Eger Városi Ideiglenes Elnöksége 1957. február 25-i ülésén ismertették a Munkásőrség felállására vonatkozó központi határozatot. majd elhatározták, hogy 1957. március 4-ig össze kell hívni a milíciatagokat. „Az egri járásban március elején indult el a szervezés. Gyöngyös városban és járásban március 7-re már befejezték a szervezőmunkát. Erre a hevesi járásban március 12-én került sor. A szervezőmunka április végéig megyeszerte befejeződött. Ekkor már minden egységnél volt parancsnok, a zászlóal— Miért kell ez a pince akkor? — Ha úgy vesszük, hogy valamivel több. mint tízezer hektóval bővül a tárolási lehetőségünk. akkor nem látszik olyan fontosnak a pince megépítése. De az tény. hogy igazán jó minőségű bort csak fahordókban lehet érlelni. Mi a nyugati piacot szeretnénk megnyerni magunknak, oda pedig csak a legkiválóbb borokkal érdemes menni. Eddig ■is exportáltunk, de ma már nagyon fontos, hogy menynyiért tudunk valutához jutni. Január 1-jétől, ha minden igaz. önállóan folytathatunk külkereskedelmi tevékenységet. — Hogyan kalkulálják ennek a pincének a költségeit? Mennyiből jön ki mindösszesen? — Mintegy negyvenmilliót mondhatok. — Honnan van ennyi pénzük? — Világbanki hitelt pályáztunk meg exportbővítésre. Abból jut a pincére is. Egyébként a borászati üzemünk berendezéseit lízingben kaptuk. Nekünk valutát kell termelnünk, hogy törleszteni tudjunk. Elmondta még. hogy a Pincének 1990 szüretére kell teljesen elkészülnie. Addig még van mit csinálni. Az elővásat meglévő szelvényét robbantással szélesítik ki. A jaknál, illetve a századoknál a létszám teljes volt. A szervezőmunka bár eredményes volt, nem volt mentes bizonyos hibáktól. Például ez a munka a pétervá- sári járásban túl gyors volt. Ebből következően a tagok közé oda nem való személyek is bekerültek. A hevesi járásban egyesek a belépésük után nem mertek a lakosság szeme elé kerülni, illetve szégyellték a munkásőri feladatok megoldását. Hatvanban egyesek felvetették, hogy a „ ... vörös karszalag helyett inkább nemzeti színűt használjunk”. Egyes helyeken iszákosok is bekerültek az egységekbe. Megyénkben három mun- kásőrzászlóaljat (Eger város és járás, Gyöngyös város és járás. Hatvan város és járás), és három századot szerveztek. (Füzesabonyi, hevesi és pétervásári.) Az egri városi és járási zászlóalj két századból tevődött össze. Az egri század három szakaszra oszlott, ebből egy nehézfegyveres volt. E századhoz tartozott Dem- jén és Egerszalók is. A járási század szintén három szakaszból tevődött össze (Felsőtárkány, Felnémet, Fi- nomszerelvénygyár, Bélapátfalva, Egercsehi bányatelep, Bekölce). A Gyöngyös városi és járási zászlóalj is két századból tevődött össze. A várokőzetet el kell szállítani. A rakodógépet Ozsvát Ferenc kezeli. Szecskó János pedig. aki szakmája szerint kőműves most a kis traktorral szorgoskodik hol itt. hol ott. A brigád a Jó szerencsét elnevezést választotta magának annak idején. Az úi személvek ehhez a csapathoz csatlakoztak. A hajdanán elért aranykoszorús minősítés most is kötelez mindenkit a jó munkára. — Egy időben néhányon szóvá tették, hogy a robbantások miatt repedezik a házuk. Ma már nincs panasz? — A mostani robbantás már kisebb hatású, mert nem egy zárt falat kell megbontani. hanem egy nyílást kell csak szélesíteni. A panaszok pedig . .. ? Ha a szakértő azt mondja, az említett ház a mi robbantásaink miatt reped, nem vitatkozunk. De ... a szakértői vélemény a döntő. Érthető. Ha a nagy gonddal végzett ..bányászkodás” valami anyagi kárt okozna a környékbelieknek. nin^s értelme a huzakodásnak. A tsz ennek a községnek is a kenyéradó gazdasága. — Mi lesz a távlati elképzeléssel. a bánya külső előterével? — Elvégezzük a tereprendezést. A bejáratot lezárjuk. Személyi forgalmat tervezünk a pincében. A szomszédos épületet meghagyjuk, ■mintegy paraszti műemléknek. Az idáig vezető u?*»t egy kicsit fel kell javítanunk hogy a járművek el tudjanak jutni a bejáratig a pince előteréig. A legfontosabb. hogy márkás borokat érleljünk a megnagyobbított pincében. Ennyi és nem több a célunk ezzel a mostani munkánkkal. Ez az ..ennyi” nem is kevés. hiszen valutát termel, külső értékesítést alapoz meg. Gyarapodásunk lehetőségeit kínálja. si századhoz három, a járáséhoz pedig négy szakasz tartozott. Az utóbbi így tagozódott: Az első szakasz: Gyöngyösoroszi Ércbánya és a gyöngyösi Szerszám- és Készülékek Gyára; második szakasz: Abasár és Domosz- ló; harmadik szakasz: Halma jugra és Detk; negyedik szakasz: Atkár és Visznek. A hatvani városi, járási zászlóalj szintén két századra bomlott. A hatvani városi századnak három szakasza volt. Az első szakasz a MÁV-állomás dolgozóiból, a második szakasz a Mátravi- déki Erőmű munkásaiból, a harmadik pedig a hatvani városi munkásőrökből alakult. A századhoz még két nehézfegyverraj tartozott. A járási századot hat szakasz alkotta, s ezt egészítette ki két nehézfegyveres raj. A füzesabonyi század a füzesabonyi, a káli, a poroszlói szakaszból és egy nehézfegyverrajból állt. A hevesi század a hevesi, a komlói, s a kiskörei szakaszból tevődött össze. Ez utóbbi tagjai lovas munkásőrök voltak. Ezt a századot egy nehézfegyverraj egészítette ki. A pétervásári század a helybeli lövészszakaszból és egy nehézfegyverrajból, a tarnaleleszi, a recski lövészszakaszból és a bátori rajból állott. (Folytatjuk) Szecskó Károly G. Molnár Ferenc ACÉLKÉK SZÍNŰ EGYENRUHÁBAN Á Munkásőrség megszervezése és tevékenysége Heves megyében 111/2. Csapatzászló-avatás Egerben 1957-ben
