Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-29 / 24. szám
V 4. NÉPÚJSÁG, 1988. január 29., péntek EGRI BEMUTATÓ: CHARLEY NÉNJE Hz örökifjú tanti színre lép Ki hinné, hogy Brandon Thomas: ( harlc.v nén.je című -bohózata a világon a legtöbbször játszott darab. l’gy tartják, hogy az. ősbemutatótól kezdve napjainkig nem volt egyetlen nap sem. hogy a világ színházai közül valamelyikben ne került volna színre. Most az egri Gárdonyi Géza Színház nemrég alakult társulata tűzte műsorra, újabb erőpróbaként. Aldo- bolyi Nagy György zenéjével és Szenes Iván szövegeivel valódi zenés művet állított a kö /«ínség elé. A könnyű műfaj nevével ellentétben egyáltalán nem egyszerű dolog. Nem elég hozzá a színészi tehetség, az író gondolatával szárnyaló lélek. fegyelmezett és jó összmunka nélkül görcsös erőlködéssé válik az előadás. Az egri együttes éppen ezt értette meg. s legnagyobb erényük az az összhang. az a közös teljesítmény, amelyen nem érződik izzadtság szag. A piruett könnyed. nem botlik meg saját lábában a „táncosnő", legalább olyan szinten valósítja meg ez a rokonszenves csapat a produkciót. mintha zenés tagozata is volna. A habkönnyű történetet szinte mindenki ismeri. Az alakok is sokszorosan ismerőseink : a bohém diákok, a szerelmes, de jól őrzött leánykák, a zord. de becsapható atyák, nosztalgikus kötődések. mind-mind a színházi közhelyek közé tartoznak. Különös dolog ez: korunkban túlságosan is felment az eredetiség ázsiója. Valamikor egyáltalán nem számított az plágiumnak, ha az irodalomban vagy a színpadon régi figurák tűntek fel. Sőt. a mívesség fokmérője volt. hogy ki menynyit tudott beépíteni az alkotásába a hagyományokból. Talán onnan a Charley nénié fantasztikus sikere, hogy Írója színész, aki mit sem törődött a literatúra etikettjével. csupán azzal. hogy hatásos legyen a müve. Ez aztán sikerült is. Legendák szólnak arról, hogy vonaton vetette papírra. netán fogadásból bohózatát Nem ám valójában sokarcú, szellemes figurát, akit igazából a szélsőséges helyzet jellemez. Azt is megérthetjük, hogy nemcsak a különös helyzet változtatta megunhatatlan sikerdarabbá a Charley nénjét. hanem az is. hogy fölsejlik benne valami fontos tudnivaló az emberi természetről. Lord Frank Babberley arcképéhez újabb és újabb vonások kerülnek, mert M Horváth József nem tekinti egyszerűen jópofa bemondásoknak szavait. A nevetésen túl a közönség is megérzi, hogy ennek a , fiatalembernek kissé valóban megingott nemi szerepe a női öltözékben. Rendkívül kétarcúan parodizál, hangsúlyos gesztusai egyszerre fejezik ki a játék öníeledtségét. s a magára ismerést: jaj. már nem tudok parancsolni sem önmagámnak, sem az eseményeknek 1 Ilyen szempontból fajsúlyosabb is az előadás a szokásosnál. de ez nem megy a szórakozás rovására. Sőt. különös módon még meg is erősíti a nézők öníeledtsé- gét; könnyen belehelyezhetjük magunkat Babberley alakjába, mivel M. Horváth nem egy sematikus karikatúrát hanem egy teljes embert állít elénk. Még inkább szerencsés, hogy lehetősége van azt az említett „közhelyet". pontosabban ezt a vázlatot kiszínezni, teljes értékű képpé formálni. Társai jól asszisztálnak teljesítményéhez: Szatmári A társai által félreismert, valójában szellemes és sokarcú figura — M. Horváth József (ülve) (Fotó. Koncz János) túlzás azt mondani, hogy bizonyság ez a darab a színpad különleges törvényeire, s az irodalomtól való függetlenségére. Mert nagy valószínűséggel még csak el sem mosolyítaná magát az a néző e poénok olvasása közben, aki a színi látványon hasát fogja a nevetéstől. A helyzetkomikum azért elsősorban a címszereplő érdeme. hiszen férfi bújik asszonyruhába. Örök és megunhatatlan humorforrás a kél nem különbözősége es hasonlósága, különösen, ha ez az átváltozás olyan vitádban játszódik, mint a békebeli Nagy-Britannia. A férfiak és nők közeledése itt szertartásps. így valóban szentségtörésnek számít, ha valaki nadrág helyett szoknyát vesz föl. Itt nem egyszerűen egy komikus félreértésről van szó. hanem ezek szerint egy álszent er- kölcsiség kifigurázásáról is. Ahol voltaképpen nem is az öltözéke adja meg ..Charley nénjének". vagyis Lord Frank Babberley-nek a tekintélyét. hanem degeszre tömött pénztárcája. S ez — valljuk be — még napjainkban is tiszteletet parancsol. Az egri előadás érdeme az. hogy nagyon is hagyományosan, mégis friss szemlélettel állítja elénk ezt a bohózatot. Már Shakespeare- nél lelkére kötötte Hamlet a színészeknek, hogy a bohóc ne mondjon többet a szerepénél. Vagyis ne próbáljon valaki a maga kovácsolta sikertől megrészegedve a lehetségesnél több elismerést kicsiholni. Ezt az ősi. de mindig megszegett színészparancsot maradéktalanul betartotta az együttes. A címszerepet játszó M. Horváth József sem ..radírozta le” a többieket a világot jelentő deszkákról. Pedig mintha egyenesen neki írták volna ezt a szerepet: oly természetes módon illik alkatához. Kiválóan állítja elénk kezdetben a társai'által is félreismert, némileg együgyűnek tartót!. György és Megyeri Zoltán pontosan tükrözi vissza Babberley változásait. Nem értik és nem is érthetik, hogy mi megy végbe barátjukban a végén is csupán megelégedettségükben fogadják vissza szeretetükbe. Ök a bizonyság arra. hogy az így szerzett tapasztalat nem megosztható, bármenynyire is mély. szinte zsigeri. Pontosan beillettek a képbe. tánc- és énektudásuk nem hagy kívánnivalót ma ga után. A másik páros. Román Judit és PasQualettj Ilona is állja a tempót. Ügyesen formálják meg az etikett szorításában élő. de természetes vágyaikat nem szégyellő lányokat. Itt talán érzékelhetőbb különbség van Román Judit javára, mivel mimikája, átélőképes- sége erőteljesebb. így hatásosabb megjelenése. bármennyire is kiegyensúlyozott a két szerep. Meglepetés Kiss László Sir Francis Topplebee szerepében. Nemcsak teljes hitelességgel jeleníti meg a nyugalmazott ezredest de remek énekhangjával hamar a szívünkbe is lopja magát. A ..nagy ‘lágernél”, az Orchideáknál már visszafogottabb. talán ez az. ismert dallam gátlásokat kelt benne. Remek társa Ribár Éva. aki kitűnően énekel. Megjelenésével. szerepformálásával tökéletesen illeszkedik az együttesbe. Nem kevésbé kifejező Köszáli Ibolya alakítása sem. Ella Delahay megszemélyesítése erőteljes, fontos teljesítmény. Meghívott vendégként Korcsmáros Jenő játssza Stephen Spittigue szerepét, alkatához igen illeszkedik ez. a figura. így jó választás volt rábízni ezt az alakot Hasonlóan kedves alakítást nyújt Solymosi Tibor, aki a szenvtelen inast szellemesen állítja színre. Talán méltatlanul említem a végén a zenét: Aldobolyi Nagy György tanította be és vezényli. Az. Egri Szimfonikus Zenekar negyedszázados útján nem kis állomás ez: profi színházi együtteshez. méltóan muzsikálnak. Erőteljes, hangsúlyos az általuk teremtett világ: végig dramaturgiai jelentősege van a daloknak, s Szenes Iván szellemes szövegeinek. A végén az egyveleg szinte koronája a kellemes előadásnak. A rendező. Kalmár Péter főiskolai hallgató letette a névjegyét, sose állítson ki rosszabb előadást pályáján, összességében egy hangulatos színházi este bontakozott ki. amely méltán talált közönségsikerre. Gábor László MEGJÖTTEK A FEHÉRVÁRI.. . Pillantás a hídról Arthur Miller drámáját nem kell bemutatni. A Pillantás a hídról sok színpadot megjárt már nálunk, sokan. sokféleképpen játszották. Eddie Carbone-t alakítani. mindig valami parádés alkalmat kínált legjobb fér- fiszínészeinknek. Most Madaras József ju tott ehhez a lehetőséghez. Öt alkatilag is, belső vonásai alapján is mindig valamiféle mélyen tragikus sorsot hordozó színésznek láttuk, ismertük meg, könyveltük el magunkban, hogy okkal vagy ok nélkül, hogy tud-e ő mást is játszani a színfalak között, ezt még nem volt alkalmam megmérni. Bevallom, nehezen képzelem el őt valamiféle vi- háncoló, bohókás figura bőrében. A mosolya is úgy rémlik fel előttem, mint aki akkor is sokkal inkább harapni készül. Eddie Carbone-ként most végigviharzott az egész előadáson. Sűrű légkört alakított ki maga körül, és még ha kedveskedett is, több volt abban a fenyegetés, mint a simogatás. Nem tudom, feltűnt-e már valakinek, hogy Millernek ebben a tragédiájában egyetlen valamire való alak van, ez pedig Carbone. A többi csak arra való, hogy szolgálja Eddie kissé bomlott vonzódását testvére lányához. Vannak, akik beleborzonga- nak ennek a „ferde” érzelemnek a felismerésébe, és önkéntelenül Szodomát emlegetnek. Pedig hol van ez az Oidiposz-történet velőt rázó borzalmaitól. Talán az, irodalom más mércét használ. mint amilyet a köznapi élet? Vagy az is lehet, hogy amit mind közönségesen, olykor szégyenérzetünkből, olykor képmutatásból nem emlegetünk magunk között, azt az irodalom minden faksztii nélkül előhozza? Ilyen alapon tehát Carbone vonzalma unokahúga iránt nem is olyan égbe kiáltó vétek. Hogy ez végül tragédiához vezet, az benne a „színi előadás”, az az Arthur Miller komponálta színpadi játék Ebben kiemelkedő teljesítményt nyújtott Madaras József. A feleségét játszó Mesz- léri Judit nem tehet arról, hogy neki más arányokat állított fel a szerző. Ahogy Kováts Adél sem sokra ment szűkre szabott lehetőségeivel, mert ő egy annyira szimpla kis naiv csitri mindvégig Miller jóvoltából, hogy képes ségeiből alig volt lehetősége bármi lényegest felmutatni. Kon ez Gábor vaskos, robusztus és bumfurdi volt, mint várni lehetett tőle. Bujtor István a jelenlétével hívta fel magára a figyelmet. Lip- pai László figurájával sem bánt bőkezűen az író, any- nyira jellegtelennek mintázta, mint egy szappanbuborékot. A rendező Búj tort azért tudom dicsérni, mert légkört tudott teremteni anélkül. hogy túlhajtotta volna a gesztusokat vagy a hangerőt. Ez a fajta visszafogottság ugyan' kedvünkre való volt. de aligha jellemezheti egy délolasz família tagjait. A díszlet, Horváth Éva munkája, a rendező elveit szolgálta. Képileg is fontos, hangulatos, megfelelt a feladatának úgy, hogy az alkotó képességét hordozta magán. A gyöngyösi Mátra Művelődési Központ közönsége most is jelesre vizsgázott, mert nem fukarkodott a tapssal, és ezért valósággal ámulatba ejtette a színészeket, a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagjait, akiket kiegészített halvány fénnyel a Komárom Megyei Játékszín társulata ezen az előadáson. Ennek ellenére vagy ezzel együtt: a fehérváriak jöttek és ... győztek, azaz sikert arattak. G. Molnár Ferenc A helyi bank bejárata előtt főtt kukoricát árult az egyik gabrovói. Az üzlet remekül ment, az árus rövid idő alatt megtollasodott. Aztán egy szép napon az egyik isme rőse pénzt próbált kölcsönkérni tőle. — Tudod, barátocskám — magyarázza az anyagi segít séget kérő embernek —, az a helyzet, hogy szerződést kötöttem ezzel a bankkal. Ök kötelezték magukat arra, hogy nem árusítanak főtt kukoricát, én meg vállaltam, hogy senkinek sem folyósítok kölcsönt. — Nagyapa, neked jók még a fogaid? — Hát nem látod, kisuno- kám. hogy egv sincs. Teljesen fogatlan vagyok. — Akkor légy szíves, vigyázz a tízóraimra, én kimé gyek a srácokhoz játszani! Egy gabrovói elhatározta, hogy lakást vesz. Amikor megkérdezték tőle. hogy milyen méretű lakást óhajt, kis gondolkodás után így felelt: — Akkora legyen, hogy a feleségem a házimunkák mi att ne tudjon állandóan az édesa ny jóhoz szaladgálni, viszont jólenne, ha nem lenne túl nagy, túl tágas a lakás, nehogy a kedves mama hozzánk költözzön! — Hallottad? A főnökünknek, Pencsevnek szigorú diétát rendelt el az orvos. — Akkor rendben van. Most már meghívhatjuk ebédre. „Jaj, már nem tudok parancsolni sem önmagámnak, sem az eseményeknek!” — M. Horváth József. Szatmári György és Megyeri Zoltán Humormagazin
