Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-27 / 22. szám
4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988. január 27., szerda Túri József: Dunapart Selmeczi István: A '48-as tábornokok emlékére Képzőművészeti alkotások sokszínű csokra fogadja e hónapban és február első hetében a Gyöngyösi Galériába betérőket. E változatosság magyarázata az, hogy alkotók egész csoportja állította ki legjobbnak ítélt zsűrizett műveit: nevezetesen a Gyöngyösi Műhely tagjai. Ez a főleg festményekből, kisebb résaből grafikáidból és fafaragásból álló tárlat is azt bizonyítja, hogy a művészvilág legjelentősebb képviselői mellett érdemes és szükséges odafigyelni a „hátországban" munkálkodókra is. A V. Delast Elena által vezetett társulásban természetesen nem mindenki bánik egyforma ügyességgel a festő- és raj- zolószerszámokkal, de dilettáns munkával nem találkozni, a legjobbak pedig magabiztosan. elismerést érdemlő talentummal dolgoznak. Dr. Molnár Tivadar, a grafikában és a festészetben egyaránt otthonosan mozog, Selmeczi István rajzai is nagy műgonddal készültek, Molnár Mariann faliszőnyege hideg színekkel elevenít fel egy tengerparti tájat, Coucteau soraira. Túri József Dunapart című olajfestményéből árad a természet délutáni nyugalma. Érdemes megemlíteni Fehér Miklós pontos kézzel rajzolt növényeit, Kovács Katalin nyugtalan, fenyegető, előéletekkel terhelt tájképeit, és mintegy ellenpontként Falu- di Ilona leheletfinom, szin- te már tündéri Mátrai táját. A művek megvásárolhatók, de eddig még nem adtak el egyet sem — hiába, a laposabb bukszából mostanában kevésbé jut még a létfenntartáshoz szükségesebbekre is ... Képeinket a tárlat anyagából válogattuk, mintegy «biztatásul: tessék elmeinni a Fő tér 10-be, és megnézni az eredetieket, hiszen a velük való találkozást nem pótolhatja semmilyen reprodukció. Dr. Molnár Tivadar: Vízpart Kovács András: ülő no Kökény Gyula: Pásztor (Fotó: Koncz János) AZ MMK DÍSZTERMÉBEN Chopin zenéje Az MMK dísztermében rendezték mee Kalmár Gyula Chonin-hangversenvét az elmúlt Dénteken. A tehetséges zenetanár, aki fél évtizede kitartó szorgalommal. eléggé nem értékelt. alig értékelhető áldozatvállalással fáradozik azon szólistaként, hogy e barokk város falai között a hangszeres muzsika hívei ne fogyatkoznának, most, főbb önálló Beethoven-. Liszt-koncertie után elfutott Chooinhez. Egész estét szánt e csodálatosan lebegő uiiú zenének, az a-moll mazurkától (Oo., 67.) a b- moll szonátáig, beiktatva a nagy lengyel muzsikus két Doszthumusz Dolonézét is. a h-moll és cis-moll cherzok- kal. valamint a g-moll ballada (Od. 23.) sűrű atmoszférát idéző futamaival is kiegészítve. Kalmár Gyula hangversenyei után mindig is leírtuk gondolatainkat, érzéseinket, hiszen az esemény krónikása azértfül be a zsöllyébe, hogy mindazt rögzítse, ami a közönségből a hatást váltotta. Ha nem esett egybe az előadói szándékkal az élmény, netán a iegvzetíró úgv érezte, hogy a számára más korról, más előadóktól származó megszólaltatások egybevetése után kielégület- lenül távozott a hangszerek világából, tisztességgel bevallotta. Még akkor is. ha ezt a iegyzetét a telies tisztelet hangián és az erkölcsileg csak magas szinten osztályozható vállalkozás érdemének megfelelően írta. ígv vagyunk ezzel most is! Kalmár Gyula határozott egyéniség. Felkészültsé- oe. szivóssáaa. zenei készsé- ae imponáló. Az is. ahogy mércéiét az általa elgondolt szinten tartja. Nem enged abból. Azt nagyon jól teszi, hogy hangversenyein olyan zenetörténeti bevezetők hangzanak el amelyek hitének. hivatásának és céljainak mindenben megfelelnek. Jó. ha igénye van a iól használható hangszerre! Mindent csak magas szinten érdemes csinálni, a művészetet leginkább. Tudiuk. hogy egy-egv megszólalására több száz munkaórát áldoz, mert az egvszer megszólalás kényes alkalmával maradandó emléket akar szerezni egyre növekvő létszámú híveinek. A mostani hangverseny közönsége már elérte egv eszt- rádműsor sikerfogadtatását. És most mégsem telies az. örömünk! A zene. a szerző gondolatvilágának, az egyes művek lelkének birtokbavétele — hiszen ez a legnyilvánvalóbb szándéka egy ió! iátszó zenésznek — különös aond. Az eredmény nem mindia igazolja a ráfordított kemény munkát. Ez az energiákkal teli. munkásságát szellemi Robinsonként folytató muzsikus úgv. olyan hosszú időn át táplál ia magába a megpendítendő zenei gondolatokat, hogy közben magában észrevétlenül kialakul mindaz, amit ő a saiát egyéniségéből is hozzáad. Vagy hozzáadhatóniak vél. Így aztán megtörténik, hogy a most elhangzott Cho- oin-számok többségéné' is az áradó líra. a könnyed váltások, hullámzások. átmenetek. zenei átsuhanások töredékeiben, többször ! pen a legmeghittebb lélegzetvételek nem tudtak úgy hatni, amint azokat m- - alkalmakkor. más zongoristák iátékában már megszoktuk. Szívünk szerinti vágy. hogy egv muzsikus legyen egyéniség. de rendelie alá magát annak a magasabb törvénynek. hogy a művészet öntörvényű alkotásait csak azzal a bizonyos bartóki pontossággal szabad és kell értelmezni. Mindezt azért legyezzük meg, mert eddigi véleményünk szerint is Eger jelenének hasznos művészeként tartjuk számon a művész-tanárt! Ezt az írást is a művész és a közönséa között folyó párbeszéd egyik elemeként fogjuk fel. A hangverseny hangulatának megteremtéséhez és az egyébként is tudni érdemes zenetörténeti bevezetőket Jámbor Ildikó ismertette. Farkas András Kutyaharapást szőrével — Nem tudom, uraságod, hogy van vele, de én kétszer háromdeci abasári rizling után bölcsebbnek, okosabbnak érzem magam, másként látom a világot, mondhatnám azt is, hogy felülemelkedem a hétköznapi gondokon, lenézően mosolygok az emberi gyarlóságok láttán, magyarán szólva, fütyülök mindenre. Persze, ha az első alkalommal. amikor hazugságon értem a feleségemet, jól felpofozom önagyságát, mondván. hogy a pénz olvasva, az asszony verve jó, akkor most nem volna szükség ilyen borozói elmélkedésekre, panaszos eszmefuttatásokra, — Kérem tisztelettel, én ma már világosan látom, hogy hol követtem el a hibát. Én. marha, sokáig azt hittem, hogy közéleti személyiség lett a feleségem. Érti ezt. uraságod? Nem érti? Pedig egyszerű. Figyeljen ide! Két évvel ezelőtt egyszer azzal jött haza őnagysága, hogy apukám, bent a vállalatnál a szakszervezeti titkár szív- infarktust kapott, felkértek, helyettesítsem, amíg meggyógyul. Nem jelent sok többletmunkát, esetleg egy- egy alkalommal később jövök haza az értekezletek, a különböző tanácskozások miatt. Mit mondhat erre egy naiv, jóhiszemű férj? Azt, hogy csináld csak, anyukám, a te dolgod! Pár hónap múlva megint közölte, hogy többed magával az országgyűlési képviselőnek készít egy felmérést, aztán a Népfrontban szóltak neki. hogy szíves engedelmével beválasztják az egyik társadalmi bizottságba. Így lett belőle népfrontaktivista. Nem szaporítom a szót, uraságod az elmondottak alapján látja, hogy közéleti asszonyság lett a feleségem. Esténként későn járt haza. szinte valameny- nyi hét végére akadt társadalmi munka, alig volt itthon, szóval őnagysága egyre fontosabb személyiség lett. Gondoltam én, a marha, a bekötött szemű, naiv és pitiáner, orránál fogva vezetett ősbarom. Uraságodnak elárulom, humbug volt az egész! Szó sem volt itt a szakszervezeti titkár helyettesítéséről, népfrontmunkáról, meg a többi maszlagról. Feleségem őnagysága félrelépett, összeszűrte a levet a főkönyvelővel, azzal csavargóit mindenfelé. Közben kitalálták ezt a nagy mesét a közéleti elfoglaltságról, és vasárnapi ebéd helyett ezzel etetett. Világos? ( — Ezek után én úgy döntöttem, hogy a gyerekek miatt továbbra is megőrizzük a családi fészek állítólagos melegét, egyébként megvilágosodott bennem, hogy a kutyaharapást szőrével kel! gyógyítani. Szóval, én is házasságtörő lettem. Egy elvált asszony lett a barátnőm. A hölgynek saját lakása van. feljárok hozzá. Már több mint egy éve tart ez a kapcsolat. de azt hiszem, hogy most végeszakad. — Azt kérdi uraságod, hogy miből gondolom? Két héttel ezelőtt szólt, hogy a megbeszélt időpontban ne menjek fel hozzá, mert közbejött valami. Tudja, a munkahelyén ő is tagja az egyik szocialista brigádnak. Elhatározták, hogy árván maradt gyerekeket fognak patronálni. Egy csecsemőotthonnal fel is vették a kapcsolatot. Odamennek meglátogatni a csöppségeket. Ez két hete történt. Ma megint telefonált. hogy nem ér rá, megint mennek látogatóba az állami gondozottakhoz . . Persze. értek én a szóból, uram. Ügy látszik, van valakije, már nem kellek neki ... Hé, jó ember !.. Hová rohan?... Hát hallgasson végig! • ■ • ★ — Bocsánat a zavarásért, uraságodnak olyan ismerős az arca. Nem találkoztunk mi már valahol? Esetleg itt, ebben a borozóban? — Dehogynem. Egy hónappal ezelőtt. Maga arról tartott kiselőadást, hogy a felesége őnagysága közéleti személyiség lett. közben csak egyszerűen félrelépett, összeszűrte 'a levet a főkönyvelővel. Erre aztán maga is felcsípett egy hölgyet. — Tényleg emlékszem. Sőt! Éppen azt meséltem, a szeretőm is elkezdett hazu- dozni. hogy egy csecsemőotthonba jár állami gondozottakat látogatni, és még be sem fejeztem a történetet, uraságod hirtelen elrohant. — Persze, mert majdnem frászt kaptam a sztorijától. Mert mit t^sz a véletlen? Eszembe jutott, hogy a feleségem délben telefonált. hogy később jön haza, mert bent kell neki maradnia a munkahelyén. Véradónapot rendeztek, sok a jelentkező, ezért a tervezettnél jóval tovább tart a véradási ceremónia. A maga története alapján rögtön arra gondoltam, hogy az én szép kis feleségem is hazudik és palizik. Hát persze, hogy elrohantam. — És? — Semmi és! Minden rendben. Elmentem a munkahelyére, tényleg véradónap volt. Persze azért történt egy kis galiba. Megismerkedtem az egyik asszisztensnővel. Azóta már háromszor találkoztunk titokban. És most azon töröm a fejemet, hogy mit mondjak az asszonynak. — Hogyhogy mit mondjon?- — Hát, hogy szívinfarktust kapott a szakszervezeti titkár, és őt kell helyettesítenem, vagy hogy az országgyűlési képviselőnek egy felmérésben segítkezem, esetleg azt. hogy népfrontaktivistát csináltak belőlem? Világos? Na. csirió! Kiss György Mihály Sokszínű csokor a Gyöngyösi Galériában
