Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-16 / 13. szám
V Egyiptom A hazánknál több mint tízszer hatalmasabb Ní- lus-ország két világrészen terpeszkedik: Afrikában, s a Szuezi-csatorna által elválasztott Ázsiában. Az ötezeréves kultúrája ma már esupán az ásatási területekre és a múzeumokra szorult: a csaknem tizenötmillióssá duzzadt főváros, Kairó, kénytelen szembenézni a modern élet megannyi fojtogató problémájával: a túlnépesedettséggel, a Szahara homokjával, a munkanélküliséggel, a lakáshiánnyal, a tömegközlekedés megoldatlanságával, azonban a magát az arab világ vezetőjének tekintő egyiptomi nép hallatlan erőfeszítések árán igyekszik úrrá lenni nehézségein. (Székely Tamás képriportja) A múlt kanyargós ösvényén, ijedt petróleumlámpák fényét felidézve kell felhány- torgatni az évszázadokat, végiggereblyélni a hamar elröppenő évtizedeket, ahhoz, hogy egynémely elfelejtett dolgot megsejtsünk és a kíváncsi miértre is választ találjunk. Hajdan címere és pecsétje volt minden falunak, ki merte volna a nemes gallyakat letörni, az ágakat megcsonkítani? Féltett kincsekként őrzöm fiókomban Heves megye valamennyi címeres pecsétjét a novaji kivételével. — Novaj, Eger második gyűrűjébe tartozik! Ez Nagy József, Novaj fiatal tanácselnökének új terminológiája, aki iskola- igazgató feleségével együtt települt le ide, és eresztett gyökeret. — A mi faiunk két megye határa. Eger sincs sokkal távolabb tőlünk, mint Mezőkövesd, a matyóváros. Hegyi Istvánná igazgatási előadó summája egy tyúklépéssel talán már közelebb visz minket az elveszett címerhez, hiszen Novaj 1950-ig Borsodhoz tartozott, a távoli múltban pedig az István király alapította egervári kisprépost birtoka volt hosszú évszázadokon át. A templomdomb magasságából már távolinak tűnnek a hegyek, a Bükk nyúlványai, a szelíd hajlatú völgyek — Ostorost elhagyva — szelíden a láb alá simulnak, és a novaji határ beleolvad az alföldi rónaságba. Ez lenne tehát az a bizonyos második gyűrű, amely előny és hátrány egyszerre. — Vonzáskörzet! — emlegetik divatosan, pedig lehetséges, hogy ami tegnap még vonzott. az holnap taszít, és a szerencse for- gandósága szerint a hátrányok előnnyé változhatnak. Idézve a múltat, annyi bizonyos, hogy huszonöt esztendő alatt kétszáz lakossal fogyott a: falu, azt megelőzően ugyanennyivel és a jélenlegi lakosság 1435 ember. Árkus papírok között böngészgetünk a csöndes elnöki irodában, beszélgetünk a múltról, és mégis a jövő tartja fogva min; den gondolatunkat. . — Ketten születtek és huszonegyen haltak meg tavaly! Torkon ragad a statisztika, hát még amikor megtudom, hogy nullától hatéves korig mindössze hatvanöt gyerek él a faluban és „száznyolcvan" hetven feletti öreg, a lakosság harminc százaléka pedig nyugdíjas ... . Látom az elnök arcán, hogy a szakadékok között az ösvényt keresi, és vigasztalásképpen is szívesen szólna valamit. — A házasságkötések számából ítélve ez évben már jav.uló állapotokra számítunk ... Gyermekkoromban erős szálak kötötték ehhez a kedves faluhoz, ahol még most is érzem az akkori parasztházak földjének agyagillatát, keresem a tanítólak udvarán szétterülő évszázados gesztenyefát, érzem az urasági dohánypajták kábító levegőjét. hallom a zsúfolásig telt tantermek gyermekzsivaját. ahol olyan kiváló ember tanított, mint Hórvölgyi István, akit innen, az akkori por- és sárfészekből, a gyakorló iskolájába tanárnak hívott meg az egri tanítóképző, és akinek később, a felszabadulás utáni tankönyveiből az ország minden alsó- tagozatos gyereke tanult. í — A pedagógia professzora! — emlegetik ma is hajdani tanítványai az Egerben élő nyolcvanesztendős mestert. Lám, a történelem bármennyire is a nép műve. mégis akadnak kiemelkedő személyiségek. akik nevezetesek és a névtelen sokakkal együtt személyes önmagukként maradnak meg az emlékezetben. Sétálunk egyet a faluban. Az elnök megmutatja a portalanított utakat, a kiépített járdákat, a falu büszkeségét, az új ABC- áruházat. a vendéglőt, a presszót, a művelődési házat, és ha Novajnak sem ránk maradt címere, sem írott krónikája nincs is, legalább a jelennel szeretne a maga szerény módján eldicsekedni. A régi, kérdezett gesztenyefát egyébként villám sújtotta éppen úgy, mint a falut a hetvenes években. amikor a helytelen politika miatt kétszáz fiatal hátat fordított a szülői háznak és Egerbe költözött. A helyzet most sem rózsás, hiszen a jó hírű iskolában — éppen ellenkező előjellel, mint régen — fojtogatnak a létszámgondok, egyik-másik osztályban tótágast állítja helyzetet a demográfia, és bizony előfordul, hogy tizenegynéhányan szerepelnek mindössze az osztálynaplóban, sőt várható egy „négyfős” osztálylétszám is. Az iskola a falu szemefénye. Egerből kijáró tanároktól a gyerekek külön zenét tanulhatnak, hat számítógépük van. és angol nyelv tanítását is tervezik az orosz mellett, mert milyen jó lesz a bölcs előrelátás, amikor beköszönt a műholdas program a tv-ben. — Megállt az elvándorlás, bizodalmunk van a szaporodásra! Tényekkel alátámasztható kijelentésnek veszem az elnök szavait, a kiparcellázott nyolcvan házhelyet, a kibontakozásra számítható közművelődést, és a hamarosan belépő kroszbártelefont, amely már önmagában is főnyereménynek számít és felszámolja a jelenlegi keserves helyzetet, amikor az Egertől jó tíz kilométerre fekvő No- vajt néha telefonon annyi idő alatt lehet elérni, mint gyalog. — Halló. Novaj! Itt Budapest, Montreál. — Mindez miből? — Szerencsénkre a hétszázezer forintot megelőlegezte a tsz. Nem kevés pénz ez egy kis falunak, de mégis bagónak számít, ha egy világot nyerünk vele ... Tavaly óta étkezhet itt a vendéglőben a vendég-idegen, éppen úgy, mint az, aki nem főz odahaza, és hordatja a kosztot, de a közétkeztetésről is a szerződéses üzlet főnöke gondoskodik. Naponta mintegy kétszáz ebédet főznek a vendéglőben, óvodának. iskolának, idősek klubjának. Ez isegy megtartó lépés a fiatalok részére. Betérünk a presszóba, megiszunk egy kávét, de a gondolataink előttünk járnák. Fojtogatja őket is. a pénztelenség, mind kevesebbre telik az évi 8,6 milliós költségvetésből, de a< hitük és reménységük tántorí- tatlanul szilárd éppen úgy, mint a kibetonozott vízelvezető árkok a főutcán. Minden háztulajdonos nyolcvan forinttal járult hozzá méterenként a munkálatokhoz és a sok nyolcvan forint meg a tanácsi pénz majdnem egy utcáhossznyira futotta. Messziről világít a vörös salak a nyerges hátú, öreg híd mellett, itt vannak a sportlétesítmények. amelyek kibővítve és fejlesztve újabb visszatartó erőként szolgálhatnak. A kis falu kézilabdacsapata a megyei bajnokságban küzd. a futballistáknak sincs szégyenkezni valójuk, a jövőben teniszpályáról, öltözőről álmodnak. — Vannak-e patrónusok? — Naponta hatszáz emberrel indulnak el innen az autóbuszok, lakosaink sokfelé, több vállalatnál, üzemnél dolgoznak. Az egri Finomszerelvénygyár, a tsz, mások is sokat segítenek. A Berva vezérigazgatója országgyűlési képviselőnk, őt várjuk a napokban. vele is szeretnénk megosztani szándékainkat. A termelőszövetkezet 1974-ben egyesült Ostorossal, azóta közösek az eredmények, közösek a gondok is. Állítja az elnök, hogy nincs könnyű dolga a második gyűrűben fekvő falvaknak, kiváltképp nem azoknak, amelyeknek nincsenek hírességeik. Műemlékek, égbe nyúló hegyek, széles folyók, tavak, amelyek vonzzák a turistákat, nekik lenne ugyan termálvizük, de azt is eltömték forint hiányában, A gyöngyházfényű téli ég alatt járjuk a falut, gyönyörködünk a régi utcák új. milliót érő házaiban, amelyeknek mostanában megnőtt az értékük. — A budapestiek érdeklődnek. — Mentik a forintot? — Inkább a jó levegő miatt. Újabban idegenek is betelepülnének, így a hat üres ház sem lesz már sokáig gazdátlan. Novaj és térsége a környék legtisztább levegőjű tájvidékéhez tartozik, mert nincs a közelben füstöt pipáló gyár, környezetet rontó üzem. de van négyszázhektámyi gyönyörű szőlő, és a novaji borok hírét ma már az aranyérmek egész sora cíimerezi... Lélegzetvisszafojtva hallgatom a buzdításnak beillő szavakat, az új hírességeket, amelyek mellé már csak egy kis leleményesség hiányzik, és lesz belőle városkörnyéki, másodikgyűrűs.falusi turizmus, netán új üdülőkörzet, egy oly sokak által óhajtott parányi békés, nyugodt szigete a zaklatott ‘világnak, ahol mindenki jól érezheti magát. — Kell-e ennél nagyobb híresség? Régen Gárdonyi halottlátó novaji asszonya volt az egyedüli nevezetessége a falunak, akinek az emlékét a falu határában napjainkban is egy kőkereszt őrzi. Most, ha már nem örökölt, de gondoskodott magának hírnévről ez a kis falu, és ezek, címer nélkül is magukhoz ölelik a jövőt, hiszen a boldoguláshoz emberek kellenek és teknősbéka- természet: bárhol is legyenek, mindig elindulnak' a tenger felé... Szalay István Novaj: a második gyűrűben
