Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-16 / 13. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1988. január 16., szombat F"« kisiparos gondja _<t Kéréssel fordulok a Miniszter F.lvtárslioz, hogy p roblémám megoldásához, amely részemre katasztrófát jelent, segítséget nyújtani szíveskedjék.” (Részlet Bakondi Ferenc felsőtárkányi hentes és mészáros kisiparosnak a pénzügyminiszterhez írott leveléből.) A panasz oka: Bakondi Ferenc 1986-ban 61 ezer forint tiszta jövedelemről tett adóbevallást, viszont a Heves Megyei Adóineg. állapító Hivatal becsléssel 200 ezer forinttal emelte fel az adóalapját, s ezt sérelmesnek találja. •k „Ipari tevékenység szüneteltetése miatt zárva” — olvasható a húsbolt aitaián Elindulunk a hosszú felső- tárkánvi utcán, hogy lakásán keressük föl a kisiparost. útközben arra gondolok. hogy bizonyára kacsalábon forgó, többszintes családi házban találunk rá. ahol mondjuk videózik. Csalódnom kell. A Móricz Zsigmond utcában egyszintes. régebbi épületben lakik. Látszik a házon, hogy több éve emelték falait, ízlésesen berendezett szobájában fogadott. Hivalkodásnak és videónak nincs különösebb nyoma. Először az udvar hátsó végébe invitál, s bemutatja „műhelyét”. Szolid, kisméretű vágóhidat ismerhetünk meg. Nem éppen a legmodernebbek a berendezések, de egv kisebbfajta húsbolt kínálatának előteremtéséhez mindenféle szerszám és helyiség biztosított itt. A portán üstök, edények, üstláb. Látszik, hogy mostanában nem használták őket. A szemerkélő eső elől a konyhába menekülünk. — Amikor az adóhivatal megemelte az adóalapot az állt a papíron: ..A felhasznált anyagmennyiséget. illetve a tevékenység jellegét alapul véve.” — jegyzi meg az ötvenedik éve felé járó Bakondi Ferenc. — A mai napig nem tudomhogy mire alapozták ezt. hiszen Heves megyében nincs több hentes-mészáros. Hogy miért? Mert ebből a szakmából nem lehet nagy lábakon élni. — De az emberek nagy része úgy gondolja, s így vagyok ezzel magam is, hogy senki sem váltja ki az ivarengedélyét évi 61 ezer forintos haszonért. — Maszekként 1985. január 10-től dolgozom — így Bakondi Ferenc. — Akkoriban úgy számoltam, hogy a család megélhetését megfelelően tudom biztosítani. Az indulás nem volt zökkenő- mentes. sok nehézséggel kellett megbirkóznom, nem kis anyagiak árán. Abban az esztendőben a tiszta jövedelmem 45 ezer forintot tett ki. amit bevallottam, és el is fogadtak. A községi tanács szakigazgatási szervétől kapott engedély szerint hetente hat sertést vághatok, olyanokat, amelyeket az állatorvos megvizsgál és engedélyez. A beszerezhető állatok nem hibridek, hanem az állami szektor által át nem vett korcsok. A gyakorlatban is bebizonyítom, hogy ezeknél sokkal kisebb a hasznos kinyerési norma, mint a hibrideknél. A korcsoknál nagyobb a zsír- és béltartalom. Tavaly a forgalmam 1 millió 600 ezer forint volt. a felvásárlás miatti kiadásom jóval meghaladta az 1 millió 400 ezret. De ez az alig 200 ezer forint mée nem tiszta haszon, hiszen például a villany- számla 41 ezer forintnyi, erre jön még a fűtés, az állatorvosi díi a szállítási költség a munkadíj. mivelhogy egyedül nehéz elbánni a disznókkal. Én a munkámból nemhogy kocsit, még egv kerékoáft sem tudtam venni. Most pedig teljesen összetörtem, amikor kézhez kaptam a fizetési meghagyást. az adót ugyanis csak úgy tudnám befizetni. ha ingó és ingatlan vagyonomat eladnám. — Mit lehet tenni- ebben a helyzetben? — Fellebbeztem — mondja egykedvűen. — De az adómegállapító hivatal elutasított. Ezzel nem értettem egyet. így felülvizsgálati kérelmet nyújtottam be a második elutasító határozatot követően az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Heves Megyei Igazgatóságához. A felülvizsgálati kérelmemet ők is elutasították, többek között azzal, hogv ,.a rendelkezésre álló adatokból megállapítom, hogy az adózó az 1986. évi adóbevallásban olyan bruttó bevételt szerepeltetett amely nem áll arányban anyag beszerzésével és .felhasználásával.” Jó lenne, ha ezt tényekkel igazolnák, mivel én az ellenkezőiét bizonyítani tudom. Megállapították azt is. hogv a bevallott jövedelem ..az adózó megélhetési viszonyainak nem felel meg”, mondván: ez egy háromtagú család megélhetését nem biztosítja. Nem tudom, mi alapján állították ezt. mert ismeretes, hogy falun valamennyi család megtermeli saiát szükségletére a zöldséget. a baromfit és mást. Ezt tesszük mi is. Egy gyermek neveléséről gondoskodom. aki főiskolás 900 forint szociális támogatást. 500 forint ösztöndíjat kap. ígv szinte eltartia magát. —Ügy tudom, hogy az ellenőrzés során a vénztár- könvv vezetésében is találtak hiányosságokat. — Ez részben igaz — válaszolja. — Részben azt kifogásolták. hogy a pénztár- könyvet ceruzával vezettem, másrészt pedig azt, hogy az árubeszerzésről szóló bizonylatok nem tartalmazzák a szükséges adatokat. Ezt csak úgy tudom elfogadni, hogy összesen két darab juh vásárlását nem tudtam igazolni bizonylattal, mivel a papírt elvesztettem. De aligha mondhatja bárki is. hogy szándékosan tettem, hiszen az értékesítésből származó jövedelmet a pénztárkönyvben bevételként szerepeltettem s kiadásként nem számoltam el. Azaz. saját magamat károsítottam meg. Az is igaz. hogy a havi háztartási kivétet nem tüntettem fel. ezért azt elismerem, hogy a bevallott 61 ezer forintos jövedelmet 36 ezer háztartási kivéttel. mint adóalapot megemeljék. De így is csak 97 ezer-forint jön ki. a 200 ezer teljesen irreális. — November 13-tól szünetelteti az ivart. Miből élnek? — Belefáradtam ebbe a kálváriába — mondja pana- szosan. — Ha nem változik kedvezően a helyzet, elmegyek alkalmi munkásnak, a feleségem pedig — aki nekem segédkezett — elsejétől már keresett magának állást. Húsz éven keresztül italboltosként dolgoztam a faluban, az áfész-italbolt- ban. ott is az asszonnyal együtt. Általában havonta 6—7 ezer forint jövedelmet könyvelhettünk el. De mivel az eredeti szakmám hentes. ezért mindig is dédelgettem azt az álmot, hogy visszatérek erre a pályára. Azért gondoltam, hogy kiváltam az ipart. Tudatosan készültem erre. Már régebben elkezdtem berendezni az udvaron a műhelyem, évekkel ezelőtt vásárolgattam össze szép lassan a szerszámokat. Az üzlethelyiséget. amely a lakásomtól távol ’esik. nem akartam saiát célra használni, felajánlottam az áfész akkori elnökének. hogy alakítsanak ki itt egy szövetkezeti mészárszéket. Végül is erre nem került sor. . Elzarándokolunk a húsbolthoz is. Az évűiét egy régebbi. szerény falusi ház. Amikor tulajdonosa nyitja ajtaját, többen odaszaladnak. — Csak hogy végre meggondoltad magad — kiált oda Bajzáth Lászióné. — Nem nyitok ki. csak az elvtársaknak mutatom meg az üzletet — így a válasz. — Nézzenek ide — fordul felénk Bajzáthné — ez egy olyan húsbolt volt, hogy még Egerből is jártak ide. sőt. még a finomszerelvénygyá- ri lakótelepről is. MÍhdig friss árut kínáltak. Olyan szén szalonnát, finom zsírt lehetett itt kapni. — Segítsenek már ezen az emberen, mert nekünk, öregeknek ez a bolt különösen a javunkra volt. hiszen nem kelleti beutaznunk húsért Egerbe — könyörög özvegy Bóta Lajosné. — Itt lakom a közelben — vág közbe Bajzáth B. Im- réné. — Naponta nagyon sokan jönnének ide. Kérdezik. miért nem nyitnak ki. Még jó várán kérik közbenjárásunkat. V Az üzlet tiszta és elegáns, úi hűtőpult, s egy hűtőszekrény áll benne árván. — Anyámtól kértem kölcsön a hűtőpultra — mondja a könnyeivel küszködve Bakondi Ferenc. — Sajnos, meghalt szegény. A pénzzel örökre adósa maradtam. Rövid szünet után így folytatja: — Bizonyos szempontból szerencsésnek mondhatom magam. A telket, ahol 24 évvel ezelőtt építkeztem, apámtól örököltem, de a feleségem s jómagam is jussoltunk pénzt szőlőt. Amit lehetett, igyekeztünk ebbe a vállalkozásba befektetni. De ez az adó teljesen ösz- szetört bennünket. •k Amikor dr. Kovács Sándort. az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Heves Megyei Igazgatóságának igazgatóját felkeresem, nem tevődik meg. mi több. fejből kezdi el sorolni, hogy milyen tényekre épültek az elutasító határozatok. — A másodfokú elutasító határozatot is megfellebbezte — jegyzi meg dr. Kovács Sándor. — Erre körültekintő kivizsgálást rendeltem el. A harmadfokú kérelemnél már személyesen is közbeléptem. hogv megnyugtató módon rendezzük a gondot. A húsiparban több esztendőt eltöltött adóügyi szakember a helyszínen, a rendelkezésre álló adatokból, de a panaszos véleményére és adataira hagyatkozva készítette el a gazdaságossági számítást. Ügy kalkuláltak szakembereink, hogy az áru nagy részét tőkehúsként értékesítette a kisiparos. Ez Bakondi Ferenc számára kedvező, hiszen ha úgy számoltak volna hogy például kolbászként adott túl a húson, akkor ígv jóval nagyobb haszonra tehetett volna szert. Mi több. még azt is figyelmen kívül hagyták az adószakemberek. hogy tavaly évközben emelkedett a hús ára is. Egyébként tisztes aránnyal. 46 százalékkal számolták az élősúlyból kinyerhető árumennyiséget. Summa summárum: a számítások szerint a kisiparosnak tavaly mintegy 310 ezer forint lehetett a jövedelme. De mivel egy fontos lakossági igényt elégít ki. javasoltam. hogv továbbra is maradiunk a 200 ezer forintnál. Ezután az összeg után viszont adózni kell. — Azt nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy rendkívül magas a villanyszámlája az anyagköltsége, a tűzifaszükséglete, az állatorvos díja. egyszóval: a rezsije. Ráadásul időnként segítségre is szorult, s ezt meg kellett hálálni. Azaz: ezek az összegek nem jelentek meg tiszta haszonként. — A bevallásába beírta a Villanyszámlát, a rezsit, s ezt figyelembe is vettük a javára -*•mondja dr. Kovács Sándor. — Ha viszont segítséget igényelt, akikor azt alkalmazottként kellett volna foglalkoztatni, de ezt nem tette, feltehetően azért, mert nem akart utánuk SZTK-t, illetve alkalmazotti adót fizetni. A feleségét is csak 1987. június 1-jétől jelentette be. mint kisegítő családtagot. Ha alkalmazottakat tart és fizeti utánuk, amit kell. akkor ennyivel kevesebb lett volna az adóalapja. A jelek szerint viszont zsebből fizetett, s ezt nem vehetjük figyelembe. — Elég sajátos szakma ez a hentes-mészárosság. Minden jel arra mutat, hogy az e területen dolgozóknak, ha a Bakondi Ferenccel kapcsolatos feltételeket vesszük figyelembe, nehéz „megtolla- sodniuk" gyorsan. — Ezt nem nagyon vitatom. de azért senki nem válthatja ki az ipart, hogy évente 61 ezer forint legyen a jövedelme. A számok ez esetben is másról beszélnek. ★ ..Ipari tevékenységemet, amennyiben orvoslást nem kavok. véglegesen megszüntetem ...” (Részlet a pénzügyminiszternek küldött levélből) ★ Hogyan vélekedik az esetről Boza László, a KIOSZ Egri Alapszervezetének titkára? — Személyesen is meggyőződtem arról, hogy Bakondi Ferenc igazat mond — kezdi Boza László. — Mi is úgy ítéljük meg. hogy tevékenysége nélkülözhetetlen Felsőtárkány. sőt. a környező települések megfelelő ellátásának biztosításához. Mindig pontosan fizette pz adót. társadalmi kötelezettségének is eleget tett. Félünk attól, hogy az elkövetkezőkben még több kisiparosnak kell hasonló nehézségekkel megküzdenie. A KIOSZ is javasolta az ügy felülvizsgálatát a Pénzügyminisztériumnak. Homa János Hogy a Bakondi Ferencre kivetett adó mértéke magas-e vagy sem? — ezek megállapítása nem lehet e sorok írójáé, már csak azért sem, mert nincs nagy jártasságom a húsipari szakmában. Maga az a tény, hogy a megyében más nem váltotta ki a kisipart a hentes-mészáros szakmában, jelzi azt, hogy egy elég sajátos területről van szó. Egy olvanról, amelyben nehéz gvorsan, jelentős jövedelemre szert tenni. Ezzel együtt azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a pénztárkönyveket, az adminisztrációt mindig szabályosan kell vezetni. s mindent szabályszerűen végezni. Hogy milyen válasz érkezik a nénzüeyminisztertől? Ezt nem érdemes előre találgatni. Mindenesetre a felsötárkányiak és a környékbeliek annak örülnének, ha újra kinyitna ez a húsboll. (MTI-fotó: Kerekes Tamás) MIRE JÓ A BUSA HÚSA? Évente csak 4 kiló Miért nem szeretjük a halat? Mert bizony a száraz statisztika azt mutatja, hogy nem kedveljük túlzottan. Éven te — a csecsemőket is beleértve — egy magyar körülbelül négy kilogrammnyi halat (benne egy kilogramm tengerit) fogyaszt el, s e szerény mennyiséggel az európai országok sorában igencsak hátul állunk. De vajon miért nem eszünk többet? Ha ennek csak egyetlen oka volna! Kezdjük azzal, ami tán legfontosabb: még mindig nem jut elegendő hal a piacokra. Annak ellenére így van ez, hogy az édesvízi haltermelésben — legalábbis a lakosság számához miérten —. valamint annak színvonalában az európai mezőny elején foglalunk helyet. Évente mintegy negyvenezer tonna halat emelnek, ki a honi vizekből. Most is a ponty Ebből azonban nem jut minden hal a hazai piacra: exportra kerül körülbelül nyolcezer tonna, a tavakba tcvábbteínyésztésre visszahelyeznek ugyanennyit, a horgászok is kiemelnék és hazavisznek legalább ötezer tonnát. És az, hogy az értékesíthető mennyiség kevés, akkor derült ki, pontosabban akkor tapasztalták egyre többen, amikor a haltermelésben is megszűnt a monopólium. Néhány évvel ezelőtt a Halért még egyediuralkodó volt e területen, ma már viszont a forgalomból mindössze húsz-huszonöt százalékkal részesedik csak. Az új kereskedelmi szervezetek, meg a halászati szövetkezetek és a magánkereskedők eddig teljesen ellátatlan vidékeken is felbukkantak,' kínálták a halat, ami hamar el is kelt. Ezzel azonban azokon a helyeken is keresleti vákuumot idéztek elő, ahol, korábban csak álmodoztak a jó halászléről. Jelenleg tehát időszakos és térségi hiány) jellemzi a halpiacot; falvakban, kisebb városokban általában egyáltalán nem, máshol viszont többnyire folyamatosan lehet kapni. Azaz: többnyire venni csak pontyot lehet, esetleg még hazavihetünk keszeget,1, amurt vagy busát. Bizony, körülbelül ez jelenti a teljes választékot. És — ne tagadjuk — a szűkös kínálat is ludas abban, hogy eledelként nem szíveljük igazán a pikkelyes társaságot. Valószínűleg gyökeresen megváltozna a helyzet — módosítanánk szokásainkon —, ha mondjuk állandóan ott látnánk a pulton a harcsát, a süllőt, a pisztrángot, meg még az angolnát. Drága a harcsa Persze igazán örömteli az volna, ha ezekhez a nemes, finomhusú, szálkamentes ínyencségekhez nem horribilis pénzért juthatnánk hozzá, hanem elfogadható áron, annyiért például, mint a sertéskaraj. Ha csökkenne az ár, biztos, hogy ugrásszerűen javulna az országban a halfogyasztási átlag. Csakhogy semmi reális lehetőség nincs arra, hogy a nemes ragadozók fogyasztói ára mérséklődni fog a jövőben. Azért, mert ezekből a halakból kevés van. Meg még azért, mert a speciális tenyésztőbázisokon, a tógazdaságokban felnevelt, valamint a természetes vadvizekből kifogott ragadozó zsákmány szinte az utolsó szálig exportra küldhető. A 'külpiaci értékesítés pedig korlátlannak tetsző, és ráadásul olyan magas árat fizetnek ezekért a halakért a határainkon kívül, ameny- nyit itthon tán egyetlen vásárló sem adna érte. Ennek alapján könnyű a célt kitűzni: termeljünk minél több harcsát, pisztrángot. Annyit, amennyit igényel a külföldi vevő, de az se baj, ha marad legalább mutatóban itthonra is belőlük. Csak hát manapság aligha akad olyan halgazdaság, amelyiknek rendelkezésére állna nyolcvanszázmillió forint. Ugyanis ennyiből építhető még egy fparszerűen működő, korszerű nemeshalnevelő telep. Továbbra is be kell tehát érnünk az ismert és közkedvelt ponttyal; várhatóan ebből kínálhatnak majd belátható időn belül a haltermelők és kereskedők annyit, amennyi a tényleges vásárlói, kereslet. De amíg ez megtörténik, vegyük és kóstoljuk meg a busát. A szakemberek azt állítják, hogy ezzel a hallal mindenképpen jól jár a vásárló. Először is azért, mert a kilónkénti negyven forint körüli árral a legolcsóbb, zsírszegény, így a korszerű táplálkozásnak megfelelő húsféleséget vihetjük haza. De ugyancsak vonzó tulajdonsága ennek a halnak, hogy olyan anyagot is tartalmaz. amely 'csökkenti az érelmeszesedést, az érrendszeri betegségek ellen hat. Ahhoz, hogy ne csalódjunk benne, tudnunk kell jól elkészíteni; a busa húsa „fűízű”, vagyis sütés előtt megköveteli a pácolást,, az erős fűszerezést. Egyvalamire azonban semmiképpen nem való: halászlének. Az ízes halié alapja továbbra is legyen a ponty, de abból is csak a két kilón felüli. H. L. I.