Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-04 / 2. szám
Eldördült a startpisztoly Nehéz esztendő köszöntött ránk. Ha jól belegondolunk, egy korszak végét jelezte az 1987-es esztendő; 1988-ban a korábbitól eltérő módon kell nemcsak élnünk, hanem dolgoznunk is. Már néhány hónapon belül meg kell indulniuk az évek óta várt kedvező folyamatoknak: az ipari struktúraváltásnak, az exportképesség fokozódásának, a hatékonyság növelésének. Régóta ismert célok ezek, de a kormánynak az utóbbi hónapokban hozott rendeletéi, az Országgyűlés által jóváhagyott törvények a korábbinál sokkal erőteljesebben terelik erre az útra a népgazdaságot. Mindez azonban csak keretéül szolgálhat a vállalati gazdálkodásnak. Hiszen előre nem tervezhető, hogy ki. mikor ismeri föl a megváltozott piaci helyzetet, és talál rá az alkalmazkodás stratégiájára. A szabályozók módosítása évről évre hasonló helyzet elé állította a gazdálkodókat, de 1988-ban a korábbinál sokkal nagyobb mérvű változásra számíthatunk. Az általános forgalmi adó bevezetése átrendezi az árarányokat, az ezzel párhuzamosan csökkenő támogatások pedig a vállalati eredményeket. Azok a vállalatok kerülnek élre, amelyek eddig nem, vagy alig kaptak központi segítséget. A korábban jónak tartott vállalatokról pedig kiderülhet, hogy eredményük főként a központi támogatásból származott. Képletesen szólva tehát eldördült a startpisztoly, és az első, talán legnehezebb akadály a kereskedők előtt áll. A fogyasztási cikkek, mintegy 90 százalékának megváltozott az ára január elsejével, az ünnepnapokat tehát főleg munkával, és nem pihenéssel töltötték. Az átárazás csak egyszeri, igaz óriási munka, ám hamarosan annak más hatásait is érezhetik. Megváltozik a kereslet szerkezete, egyes termékekből többet, másokból kevesebbet kell rendelniük, s piaci információkat pedig minél gyorsabban a termelőkhöz kell juttatniuk. Ugyanez megy végbe majd a termelői szférában, ahol az általános forgalmi adó bevezetése egyrészt a termelői árak csökkentését hozza magával, másrészt — amint már említettük — a korábbitól merőben eltérő feltételeket teremt. S már nem kerülnek mesterségesen hátrányba a kisvállalkozók sem, hiszen az adórendszer semleges. Erősödik tehát a piaci verseny, s egyre nehezebb lesz a rossz minőségű termékeket itthon eladni. Az általános elvek mellet azonban a testre szabott, vállalati szintű stratégiákat rövid és hosszú távra kell összeállítani. Egy ilyen nagyarányú változás után csak olyan cégek maradhatnak talpon és indulhatnak fejlődésnek, amelyek a lehető legpontosabban és minél gyorsabban fölmérik, hol a helyük a piacon. Mi az, amire szükség van most, és milyen termékeket kell kifejleszteniük a következő évek igényei szerint. Az évek óta sok helyen alkalmazott kivárás taktikája, a tartalékolás valószínűleg kevés lesz a megváltozott körülmények között. Az egyre szigorodó szabályozás évről évre kevesebb támogatást nyújt a lemaradóknak. A tartósan veszteséges cégeknek pedig szembe kell nézniük a fölszámolás, a megszűnés lehetőségével. A nyereséges cégek viszont a korábbinál nagyobb lehetőséget kaptak a fejlődésre, a némileg csökkenő adóterhek és az eredményektől függő adókedvezmények révén az átlagosnál több pénz marad náluk, amit fejlesztésre fordíthatnak. A technikai megújulás ma már elengedhetetlen része a prosperálásnak, évek óta elavult gyártmányokkal aligha lehet több nyereséghez jutni. Sőt egyre inkább eladhatatlanná válnak ezek a termékek a konvertibilis elszámolású és a szocialista piacokon is. A váltás tehát mikroszinten is elkerülhetetlen. Ám egyetlen esztendő alatt nem számíthatunk nagy horderejű változásokra, látványos vállalati eredményekre. A megalapozott stratégiával rendelkező, csak a saját lehetőségeiket reálisan számításba vevő cégek mondhatják majd el magukról egy év múlva, hogy megvetették a lábukat az átformálódott piacon. L. M. INGYEN PROGRAM A TAGOKNAK Sikeres számítástechnikai pályázat HILD-ÉRMES SZOMSZÉDAINK Salgótarján kezdte A Magyar Urbanisztikai Társaság — mint ismeretes — 1968 óta jogi személyeknek és egyéneknek Hild-érmekkel is kifejezi elismerését a települések korszerűsítéséért, fejlesztéséért. Eddig — Egerrel együtt — hazánk 27 városa, községe kapta a rangos kitüntetést. Valamennyinek az eredményét s további törekvését nehéz lenne számba venni, né- hányuk bemutatására azonban megpróbálunk vállalkozni. Most induló sorozatunkban a Hevessel szomszédos megyek helységeibe kalauzoljuk a kedves olvasót, s elsőként a legközelebbibe: Salgótarjánba. S annál is inkább itt kezdjük látogatásunkat, mivel ide került először az említett díj. A Karanes Szállóra még mindig büszkék a városban Eredményesen zárult a fogyasztási szövetkezetek munkáját segítő számítógépes programok kidolgozására meghirdetett pályázat. A Szövosz Továbbképzési és Oktatási Központjának Commodore klubja felhívására csaknem harminc pályaművet készítettek el a programszerzők, számítástechnikai csoportok, gmk-k és egyéni pályázók. A bíráló- bizottság a benyújtott munkák kétharmadát hasznosít- hatónak találta; tizenhatot már át is adtak a klubtagsággal rendelkező áfészek- nek és takarékszövetkezeteknek. így, vagyis pusztán tagságuk révén, több mint száz szövetkezet ingyenesen jutott a programhoz, a többiek díj ellenében kaphatják meg azokat. A bevezetésre ajánlott számítástechnikai modellek átfogják a szövetkezeti kereskedelem, a pénzügyi és a szervezési munka fontosabb területeit. A programkészítők gyorsan alkalmazkodtak a gazdálkodás új igényeihez, így máris több olyan program van a szövetkezetek birtokában, amely a bérek bruttósítását, vagy a személyi jövedelemadó számítását könnyíti meg. A pályázók készítettek programot az árukészletek értékének gyors felméréséhez, továbbá a jövedelemérdekeltségi rendszerben üzemeltetett áfész- boltok és vendéglők munkájának folyamatos értékeléséhez is. A szövetkezetek nagy része szerződéses termeltetést folytat, zöldségtermelésre és állattartásra köt szerződést a kistermelőkkel, szakcsoportokkal; e munka nyilvántartására szintén elfogadtak egy újszerűén kidolgozott számítógépes programot. A pályázatot kiíró Commodore klub — amelyhez 1987-ben több mint 30 áfész, illetve takarékszövetkezet csatlakozott — már csaknem másfél száz tagot számlál. A klub újabb programok elkészítését rendelte meg a sikeresen szereplő számítás- technikai szakemberektől. Nógrád székhelyét az akkoriban rendkívül sikeresnek tartott városközponti rekonstrukcióért tisztelték meg az értékes éremmel. S ha ma- már • egyesek talán vitatkoznak is a megoldáson, a modern centrumot kétségkívül még mindig látványosnak mondhatjuk, nagyra tarthatjuk. Nem tagadja Arató György, a város főépítésze sem, hogy ma is büszke rá — jóllehet pesti származású, mindössze öt esztendeje viseli palócföldön a tisztét. S maga is tisztelettel beszél arról az egykori lelkes társaságról, amelynek tagjai — Jánossy György, Szrogh György, Magyar Géza — bizalmat kaptak a helyi tanácsoktól a nem mindennapi munkára. S szíve mélyén lehet, hogy egy kicsit „irigy” is rájuk, hiszen olyan izgalmas, érdekes fel. adat megoldásában lehetett részük, ami csak kevésnek adatik meg egész életében. A jelenlegi főépítész múlt iránti „sóvárgása" persze. nem komoly. Hiszen — mint magyarázza találkozásunk alkalmával — régi jó ismerősökről, kollégákról van szó. Van közöttük, akivel együtt dolgozott már a VÁTI_ ban, többükkel jelenleg is élő a munkakapcsolata. Nem utolsósorban pedig jelenlegi hivatalának kezdeténél sokkal korábbi keletű a kötődése a nagyszabású vállalkozáshoz. A fővárosi tudományos intézetben Salgótarján rendezési terveinek készítésében is részt vett. Ha nem is egészen tanúja, jó ismerője a Hild-érem előz. menyeinek. S amikor erről beszél, évszázadnyival ezelőttiekkel kezdi. Akkoriban — magyarázza — legfeljebb néhány százan éltek a jellegzetes északi ipartelep központjában, a lakosság inkább a hosszú völgy más helyein, oldalvágatokban, a bányászat, kohászat kolóniáin pergette napjait. A nyomorúságos munkásnegyedekből majdnem mindet sikerült felszámolni, s csaknem teljesen elfeledtetni, ám például a „kis Amerikának” nevezett részen még mindig mintegy nyolcszázan szoronganak, korántsem ideális, megnyugtató körülmények között. Egyszóval, egészen másképpen .nézett ki a város elődje, főutcáján még nem túlságosan régen is kétoldalt, nyolcvan százalékban földszintes épületek álltak Frontjaikon egyszerű kis üzletekkel, s mögöttük az udvar felé — tiz vagy tizenöl lakással. Az ötvenes évek végéig megmaradt a falusias Salgótarján öreg központjának úgyszólván mindenféle infrastruktúrát nélkülöző több, mint 2500 lakása, amin az erősödő iparosítással, s a megyeszékhellyé való válással egyidejűleg feltétlenül változtatni kellet. A sajátos földrajzi adottságok miatt nem adódott nagy lehetőség a megoldásra. A legkézenfekvőbbnek az tűnt, hogy mindenekelőtt a hajdani vásártérből hasítsanak területet a megfelelőbb otthonok kialakítására. így születeti oz első 400 család komfortja, majd a munkások után. további háromszáz az új hivatalokkal, intézményekkel együtt letelepedő értelmiség számára. S utánuk például a mindenkit szolgáló garzonház. A centrum igazi átépítése azonban még ekkor is hátra volt. Több elképzelés is felvetődött a városrendezés során, mígnem a végleges mellett állást foglallak. Ez mutatkozott ugyan a legköltségesebbnek, de ugyanekkor a legvonzóbbnak is. S a helybeliek őszintén szólva ma sem sajnálják az árát, hiszen praktikusan sikerült minden fontosabb kívánságot kielégíteni. az építmények megjelenése, az innen élvezhető panoráma egészen különleges. — Nem volt könnyű a központi terület szanálása — idézi a főépítész a reá hagyott tapasztalatokat —, a Pécskő-dombon például egy cigánytelepet kellett felszámolni. Ám visszafog- hatatlanul folytatódott a munka. Elkészült a Narancs Szálló, a József Attila Művelődési Ház. szépen, lassan kibontakozott az új főtér. Megszületett a jellegzetes Pécskő-üzletház, s sorra, rendre egy csomó más, a magasházak sok-sok modern lakása. Úgy, hogy ma már 3 és fél ezren, a korábbinál lényegesen többen élhetnek az itteni falak között. Büszkék vagyunk arra, amit — összesen négy műemlékünk, Salgó vára megőrzése mellett — hátrahagyunk. Óvjuk, amit csináltunk, s hisszük, hqgv utódainknak is tetszik. — Mi az újabb, ami azóta történt? — kérdezem Arató Györgyöt, a város tervrajzai, makettjei között. — A Pécskő-üzletház tervezője, dr. Finta József akadémikus — a jelenlegi építészek egyetlen ilyen rangú mestere például, hogy a frissebbekkel kezdjem, a későbbiekben egész lakónegyed, az új nyugati városrész megteremtésére is megbízást kapott. Elkészült mái ebből 170 lakás, jövőre beköltözhet a 300 ezer kötetes megyei könyvtár, a középtávú tervidőszak végére háromszázra nő itt a családi fészkek száma, míg a gyalogosutca két oldalán háromezer négyzetméteren épülnek üzletek. Ugyanekkor a várost más lakótelepek máris gazdagítják. Kame- rovó csaknem ezer család lakóhelye. Beszterce másfélszer ennyié, s az öt-hat esztendeje bontakozó Gorki j, a kétszáz lakás mellé még újabb ötszázat kap programunk szerint. Közben egy sereg impozáns középület is kinőtt a földből. .. A fejlesztéseinket továbbra is meghatározó 12 kilométernyi völgyre — a főufleá- ra. az itteni nagyobb közművekre — fűződnek mindezek. csatlakozásaikban egyszerűbb központokkal, amolyan fürtté formálva Salgótarján belterületét. Ugyanakkor a centrum tehermentesítésére nagyobb alközpont is kialakulóban van már a Gorkij lakótelep közvetlen szomszédságában. Elkészült itt az új szakmunkásképző intézet, több üzlet is lesz. alap_ és középfokú oktatási intézetek, művelődési intézmények biztosítják a szükséges ellátást. Pénzünk fogytán, mostanában inkább a magánépítkezéseket szorgalmazzuk, segítjük. így válik például lehetővé a Gorkij városrész felső területén a már 70 százalékban megvalósított mintalakótelep elkészülte. Sajnos, env- nyire közművesített területet másutt még nem biztosíthatunk, de szerényebb lehetőségeinkből telhetőén azért iparkodunk egyebütt is segíteni. Mivel szűkebb környezetünkben a már említett domborzat, az infrastruktúra hiánya határt szab elképzeléseinknek, hát jobb híján az agglomeráció előnyeit kihasználva, a valamivel távolabbi Somoskőújfalun, Zagyvarónán próbálunk előrelépni, vagy történetesen Karancslapujtön, ahol 50 telek kialakításának költségeit vállalta tanácsunk a salgótarjániak ide telepedéséhez. S hasonló megoldással próbálkozunk Vizsláson, Cereden is. miközben természetesen közcélú támogatást nyújtunk a közigazgatásilag már hozzánk tartozó — egykor önálló — településeknek. Kis elhanyagolás után iparkodunk pótolni mulasztásainkat Salgóbányán. Zagyvarónán a nyáron 400 négyzetméteres ABC-árudát, presz- szót avattunk, hozzáláttunk a művelődési ház rekonstrukciójához, s orvosi rendelő. lakás építése van folyamatban. Ugyanekkor Somoskőújfalun is rendbetettük az alapvető ellátásra hivatott üzletet, kultúrotthont, s többcélú rendeltetéssel úgynevezett közösségi ház elkészítéséhez fogtunk. — A továbblépés örömei mellett mik a góndok ma Salgótarjánban? — Problémát jelent számunkra. hogy a termelésben nem könnyű a szerkezetváltás, az eddigi dinamikus iparfejlesztés lényegében leállt, a jelenlegi tervidőszakban csak a Salgótarjáni Üveggyapot Rt. beruházásaival számolhatunk. Máris biztos, hogy a továbbiakban kerek 400 millió forinttal kevesebből gazdálkodhatunk, mint szerettük volna, s ennélfogva nem sikerült a város újabb 2001 lakással való gyarapítása. Szorongató gondunk, hogy 1400 a lakásigénylők száma, s közülük félezer körüli első otthonára vár. Javításra szorulna több lakótelepünkön is az ellátás, bővítésre egész városunkban a szennycsa- torna-hálózat a tisztítómű, új vízvezetéket vár Somoskőújfalu és Zagyvaróna is. Tennivalóinkat rangsoroljuk, a legfontosabbhoz a „tehát” is igénybe vesszük. A haladás üteméről nehéz ma beszélni, de bizakodunk. Reméljük, hogy ha ma ingadozik is megyeszékhelyünk 50 ezer körüli népessége a fél százezres lakosság végül is csak megmarad. Valahogy kibö.itöli a zordabb időket, előbb-utóbb Salgótarján további épülésének, szépülésének, gazdagodásának örülhet megint. S a település, amelynek egynegyede természetvédelmi terület, számos létesítménye például a téli sportok szinte páratlan élvezetére nyújt módot, nemcsak az idevalósiak. hanem mások számára is vonzó marad. Gyóni Gyula A Nógrádi Sándor Múzeum — a felszabadulás óta országosan is az első ilyen célra épített létesítmény
