Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-11 / 292. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVIII. évfolyam, 292. szám ÁRA: 1987. december 11., péntek 1,80 FORINT Kádár János Berlinbe érkezett Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára csütörtökön este Berlinbe érkezett, hogy részt vegyen a Varsói Szerződéshez tartozó országok testvérpártjai első és főtitkárainak találkozóján, amelyen Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára tájékoztatja a résztvevőket a szovjet—amerikai csúcstalálkozó eredményeiről. Kádár Jánost és kíséretének tagjait, Várkonyi Péter külügyminisztert és Kárpáti Ferenc vezérezredest, honvédelmi minisztert, a Központi Bizottság tagjait, a berlin—schönefeldi repülőtéren Erich Honecker. az NSZEP KB főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke, valamint a párt- és állami vezetés több más tagja üdvözölte. „LEGYEN BÉKE AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS A SZOVJETUNIÓ, FÖLDÜNK MINDEN LAKÓJA SZÁMÁRA.. ” Véget ért Washingtonban a szovjet-amerikai csúcstalálkozé Tanácskozás George Bush alelnökkel — Elutazás előtti búcsúztatás a Fehér Háznál - Nemzetközi sajtótájékoztató Befejező, harmadik nap küszöbén Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan egyaránt pozitívan értékelte a csúcstalálkozó első két napjának alakulását. Bár a tárgyalásokról nem tettek közzé érdemi részleteket, szerdán elsősorban a nemzetközi válságokkal, a regionális problémákkal foglalkoztak s ezek között — a szóvivők közléséből ítélve — az afganisztáni helyzet kerül az első helyre. Erről egyébként Gorbacsov a kongresszus vezetőivel is folytatott eszmecserét. A szovjet vezető szerdán délután az amerikai lapkiadókkal, szerkesztőkkel találkozott és a Szovjetunió kül- és belpolitikájáról adott nekik tájékoztatást, egyben felkérte őket: segítsék elő, hogy az amerikai olvasók hitelesebb képet kapjanak a Szovjetunióról, annak életéről, politikájáról. Gorbacsov bírálta azt, hogy az Egyesült Államokban az emberi jogok megsértésével vádolják a szovjet kormányt és kijelentette: az Egyesült Államoknak nincs joga és alapja arra, hogy mások bírójaként lépjen fel. „Nem félünk a bírálattól, az önök bírálata azonban túlságosan gyakran is nem meggyőző, nem tart tiszteletben más népeket. Nem tűrjük el senkitől sem. hogy kioktasson bennünket” — hangoztatta a résztvevők szerint Gorbacsov. Nyomatékosan aláhúzta. hogy a szovjet vezetés a két ország közötti kapcsolatok gyökeres megjavítására törekszik, s ebben szerepe van a valósághű tájékoztatásnak is. A nap egyik fontos eseménye volt az, hogy Szer- gej Ahromejev marsall, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke, aki a megbeszéléseken a leszereléssel foglalkozó munkacsoport társelnöke, látogatást tett Frank Carlucci amerikai hadügyminiszternél a Pentagonban. Ilyen szintű megbeszélésre, s látogatásra az amerikai hadügyminisztérium épületében most első ízben került sor. A megbeszélésen jelen volt Ron Lehman nagykövet, a genfi leszerelési tárgyalásokon a hadászati fegyverek csökkentésével foglalkozó amerikai küldöttség vezetője, William Crowe tengernagy, az amerikai Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának elnöke és James Abra- hamson tábornok, a hadászati-védelmi kezdeményezés — az amerikai űrfegyverkezési program — igazgatója is. A megbeszélésekről nem adtak ki közleményt, de Ahromejev jelezte, hogy a hadászati fegyverek csökkentésének kérdéseiről volt szó. Az ezzel foglalkozó munkacsoport beterjesztette jelentését a két külügyminiszternek. A megbeszélésekről a szovjet katonai vezető azt mondotta, hogy azokon „kölcsönös óhaj nyilvánult meg” a hadászati fegyverek számának csökkentésében történő előrehaladásra. Az este eseménye az a vacsora volt, amelyet Gorbacsov adott Reagan elnök tiszteletére a szovjet nagy- követségen. A vacsorán mindketten pohárköszöntőt mondtak. Pohárköszöntők „Az a benyomásom, hogy jelentős előrehaladást értünk el számos kérdésben, s ez alapot ad a derűlátásra. Egyes kérdésekben azonban álláspontunk még igen távol áll egymástól” — jelentette ki szerdán este Mihail Gorbacsov, azon a vacsorán, amelyet Ronald Reagan és felesége tiszteletére adott a washingtoni szovjet nagykövetségen. Gorbacsov pohárköszöntójében azt hangoztatta, hogy a tárgyalások eddig nyílt és tárgyszerű lég- körűek voltak, s azok központjában egyrészt a szovjet—amerikai kapcsolatok, másrészt a világpolitika legfőbb kérdései álltak. Ügy érezzük, hogy az amerikai közvélemény fogékony a nukleáris fegyverektől mentes világra vonatkozó elképzelésünket illetően — mondta Mihail Gorbacsov. 1945-ben, amikor éppen hogy csak megjelent az első atombomba, több olyan kiváló amerikai tudós, aki részt vett annak fejlesztésében, állást foglalt az ilyen borzalmas fegyver gyártása, felhasználása ellen. A bombák, a rakéták természetesen nem tudnak gondolkodni, mégha az emberek „elektronikus agyakkal” szerelik is fel őket. De ezeknek az eszközöknek nincs lelkűk, nincs tudatuk sem, s ezért minden őrültnél veszélyesebbek. Nincs olyan kérdés, legyen bár szó a hagyományos fegyverekről, a regionális konfliktusokról, vagy az emberi jogokról, ahol ne lehetne kölcsönös egyetértésre jutni, előre lépni, természetesen akkor, ha ezeket a kérdéseket tisztességesen és komolyan kezelik. A világ nem csupán azért vált kölcsönösen függővé és kölcsönösen összefonódottá, mert a nukleáris katasztrófa senkit sem kímélne. Minden egyes újabb év tovább növeli azt a kockázatot, amely a szegénység és a gazdagság végletei között, s egyre növekvő szakadékból származik. Ennek a problémának megoldása rendkívüli fontosságú ahhoz, hogy megóvjuk a pusztulástól a modern világot. A tőkeberuházás legjobb módszere az, ha a leszerelés, a béke ügyébe ruházunk be. Országaink, népeink kapcsolatának történelemkönyvében különböző lapok vannak. Egyesek lelkesítők, mások a keserűség érzését hagyják maguk után. Az elmúlt negyven évben sok minden megromlott. Szilárd meggyőződésem azonban, hogy mindaz, ami a kapcsolatokban pozitívum — s ez nem kevés — visszahozható azért, hogy szolgálja népeinket. Sohasem feledkezhetünk meg a Murmanszk felé hajózó konvojokról, a közös győzelmünk oltára előtt tett áldozatokról. s természetesen az elbai találkozóról. Emlékszünk azokra a gyárakra is. amelyeket még első ötéves tervünk idején amerikai műszakiak és munkások segítségével építettek, emlékszünk a kutatók közös erőfeszítéseire, amelyek a korszak legsúlyosabb betegségeinek leküzdését célozták, emlékszünk a közös űrrepülésre. Megvannak az okai annak, miért vannak viszonyunkban ellentétek, miért van versengés — értékelésünk erről megoszlik. De a béke és az együttműködés sokkalta jobb. mint a konfrontáció és a barátságtalan viszony. Legyen tehát béke az Egyesült Államok és a Szovjetunió, földünk minden lakója számára" — fejezte be pohárköszöntőjét Gorbacsov. it Reagan válaszában ugyancsak eseménydús napoknak nevezte a tárgyalások első két napját. „Máris igen sokat értünk el ezen a csúcs- találkozón, aláírtuk azt az úttörő jellegű szerződést, amely első ízben számolja fel az amerikai és a szovjet nukleáris fegyverek egy teljes osztályát. De meggyőződésem, hogy a történelem ezt a találkozót és annak résztvevőit nem a rakéták számából ítéli majd meg, hanem annak alapján, milyen messze jutottunk el az »élet idejének« megteremtésében” — hangoztatta, utalva egy korábban már általa elmondott történetre, arra a szovjet katonára, aki a győzelem napján a moszkvai Vörös téren azt kiáltotta: eljött az élet ideje. „Elbüszkélkedtünk azzal, hogy realisták vagyunk, hogy illúziók nélkül jöttünk e találkozóra, nem akartunk el- siklani a bennünket elválasztó mély nézetkülönbségek felett — folytatta az amerikai elnök. — De úgy véltük, hogy mindezek ellenére előre tudunk lépni, megtalálhatjuk az egyetértés és az együttműködés területeit.” Reagan kijelentette, az emberiség arra vágyik, hogy békés világban jobb életet éljen. Saját akaratunkból alakíthatjuk ki a jövőt, olyanná formálhatjuk, mint amilyennek az a szovjet katona látta: jobb, békésebb, szabadabb világnak — hangoztatta pohárköszöntőjében Ronald Reagan. Kézfogás az „utca emberével”... A délelőtti utolsó munka- megbeszélés csak rövid' ideig tartott és a munkaebéd az előre tervezett időben kezdődött meg. Gorbacsov a szovjet nagykövetségről Bush alelnök társaságában indult a Fehér Házba, de útközben megállították a gépkocsit és néhány szót váltottak egy helyen a kíváncsi nézőkkel, melegen kezet ráztak az éppen ott-tar- tózk odókkal. Reagan szívélyesen üdvözölte a szovjet vezetőt. „Már azt hittem, hazautazott” — tréfálkozott az amerikai elnök. „Beszélgettem néhány amerikaival, aki megállította az autónkat” — válaszolt Gorbacsov. A megbeszélés, amelyen mindkét részről jelen voltak a vezetők legfontosabb tanácsadói, mindössze húszperces volt. Gorbacsov ezután. Reagan elnök kíséretében. pár percre kisétált a Fehér Ház kertjébe, majd az elnöki lakásba mentek ebédre. Munkareggelin találkozott látogatása utolsó napján, csütörtökön reggel Mihail Gorbacsov George Bush amerikai alelnökkel. A reggelin jelen volt George Shultz külügyminiszter és több más amerikai politikus, az alelnök több munkatársa. Meg nem erősített jelentések szerint Shultz előzőleg Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel találkozott, hogy áttekintsék a két fél leszerelési munkacsoportjának újabb jelentését. A munkacsoport éjfél utánig dolgozott szerdán, hogy összegezze a létrejött megállapodásokat, amelyek a hírek szerint elsősorban a hadászati fegyverek korlátozásáról megkötendő szerződés fontos részleteire vonatkoznak. Gorbacsov Bush alelnökkel megtartott találkozója előtt újságírók kérdéseire válaszolva ismét hangsúlyozta: a Szovjetunió kész kivonni csapatait Afganisztánból, de a megállapodáshoz két félre van szükség, „ketfön áll a vásár”. Az afganisztáni helyzet a hivatalos közlések szerint a szovjet vezető és Reagan elnök szerdai megbeszélésének fő témája volt. A szovjet nagykövetségen szerdán este Reagan elnök tiszteletére adott díszvacsorán egyébként Bush is jelen volt. A vendégek sorában volt Shultz külügyminiszter, Frank Carlucci hadügyminiszter Colin Powell tábornok, Reagan nemzetbiztonsági tanácsadóba, William Crowe tengernagy, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke, Jim Wright, a képviselőház elnöke, Robert Michel, a republikánusok képviselő- házi csoportjának vezetője, Claiborne Pell, a szenátus külüsyi bizottságának elnöke, Edward Kennedy szenátor, továbbá Armand Hammer, az Occidental Petroleum elnöke, aki évtizedek óta kiterjedt üzleti kapcsolatokat tart fenn a Szovjetunióval. A tervezettnél másfél órával később, csak helyi idő szerint délben kezdődött meg a Fehér Házban Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan utolsó munkatalálkozója. Az eredeti terv szerint már délelőtt fél tizenegy órakor össze kellett volna ülniük, s délben munkaebédre készültek. A késés okát hivatalosan nem közölték, nemhivatalo- san mindkét fél képviselői azzal magyarázták, hogy a leszerelési munkacsoport beszámolója még mindig nem állt készen arra az időpontra, amikor a külügyminisztereknek tájékoztatniuk kellett volna a két vezetőt az utolsó megbeszélés előtt. A csütörtök reggeli órákban több. előre nem tervezett találkozót tartottak a felek képviselői: a két külügyminiszter reggel folytatott megbeszélést, ezt követően Nitze nagykövet, az amerikai munkacsoport vezetője a szovjet nagykövetségen kereste fel szovjet tárgyalópartnereit. Az amerikai fél képviselői szerint a „többletmunka” nem jelent különösebb zavart, de nem közölték, változik-e ezek után az előre megtervezett programok időpontja. A két külügyminiszter a közlések szerint még a megbeszélés előtt részletesen tájékoztatta saját vezetőjét a munkacsoportok tárgyalásainak alakulásáról. Bush alelnök, akit Gorbacsov munkareggelin látott vendégül, a szovjet nagykövetségen várta ki az újabb időpontot, mert neki kellett Gorbúcsovot a Fehér Házba kísérnie. A Szovjetunió marsallja másodszor is a Pentagon vendége Csütörtökön reggel másodízben is ellátogatott a Pentagonba Szergej Ahro- mejev marsall, a szovjet fegyveres erők vezérkarának főnöke. Ezúttal amerikai kollégája. William Crowe tengernagy, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke volt a vendéglátó. A két magas rangú katonai vezető előbb ötven- perces megbeszélést folytatott, majd Crowe bemutatta vendégének a Pentagon egyik parancsnoki központját. A „tank” néven ismert terem a válságközpont része, válsághelyzetben itt tartanak tanácskozást a katonai vezetők. A látogatásnál jelen voltak a különböző amerikai haderőnemek vezérkari főnökei is. A Pentagon egyébként csütörtökön reggel bejelentette, hogy ismét elhalasztják egy-két naippal egy új, tengeralattjáróról indítható Trident—2 rakéta kipróbálását. A 12 robbanófejjel felszerelt új típusú hadászati ballisztikus rakéta kipróbálását már több ízben elhalasztották. Egy amerikai kormánytisztviselő most kijelentette, az újabb halasztás egyértelműen politikai okokból történt, a kísérletet nem akarták Mihail Gorbacsov és Ronald Rea(Folytatás a 2. oldalon) A feledhetetlen pillanat: a történelmi kézfogás
