Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-10 / 291. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. december 10., csütörtök A kínaiak ajándéka — A műtét elmarad — Kettős nyereség — Becsüljük-e elődeink tudását? Gyógyít-e az akupunktúra? Beszélgetés dr. Hrabovszky Mihály orvos-ezredessel lók között lenni, de készséggel figyelmeztet az ésszerűségből és az emberségből fakadó kötelmekre. lyl indig felvillanyoztak a ■ * tehetséges, az újat akaró, az ötletgazdag, az ígéretes elképzeléseikért ütközésre, áldozatvállalásra is kész alkotó egyéniségek, akik megszállottan munkálkodnak a mindannyiunk javát szolgáló, humánus hangolt- ságú elképzeléseik valóra váltásáért. Ezt emlegetem dr. Hrabovszky Mihály orvos-ezredesnek, a Munkásőrség Országos Parancsnoksága egészségügyi osztályvezetőjének, a hazai akupunktúra nemzetközi szinten méltatta neves képviselőjének. A megnyerőén szangvinikus, szenvedélyes személyiség azonban rögvest közbeszól, mindjárt kiigazít. — Esetemben más a helyzet, ugyanis én nem ismeretlen eljárás megbecsüléséért emelek szót, hanem egy olyan tudomány jogaiért kardoskodom, amelynek már háromezer évvel ezelőtt is szakavatott művelői dolgoztak az ókori Kínában. Amit csináltak, abban nem volt semmi misztikus. Tengernyi tapasztalatot gyűjtöttek ösz- sze, s ezek figyelembevételével tevékenykedtek beteg társaik fájdalmának enyhítéséért. Véleményem szerint vétek erről a szellemi kincsről lemondani. Egyébként csak mi vagyunk ilyen nagyvonalúak; hiszen szerte a világon — többek között a Szovjetunióban is — rangjának megfelelően értékelik ezt a ránk hagyományozott tudást. Mi azonban e téren is tékozlunk. Pályájának alakulásáról beszél, s felidézi azt a pillanatot amikor eljutott a (Fotó: Gál Gábor) számára sorsformáló felismerésig. — Békés megyei lévén, Szegeden szereztem meg — 1960-ban — orvosi diplomámat. Azért választottam ezt a hivatást, mert a faluban nem volt doktor. Először az egyetemen sebészkedtem, 1966-tól azonban a fegyveres testületeknél munkálkodom: 27 esztendeje annak, hogy kezembe került egy szakcikk. A szerző árról írt, hogy a heveny vakbélgyulladás kezelhető tűszúrásos módszerrel is. Kissé meglepődtem ám mivel nem vagyok konzervatív alkat elhatároztam, hogy utánanézek a dolognak. Indulhatott a kitartó búvárkodás. Egy évtizedig tanultam, s csak ezután vállalkoztam arra, hogy foglalkozom a hozzám fordulókkal. Nos, kederült, hogy az előbb említett esetben a mandula okozta a bajt. A kolléga viszont a vakbéltüneteket szüntette meg, s ez sem akármilyen siker volt. Jó érzés arról szólni, hogy a külhoni megbecsülés nem hibád zik. 1986. szeptember 23-án az Akupunktúra Világszövetség örökös tagjává választottak, méghozzá a szocialista országok képviseletében elsőként. Tavaly decembertől hasonló jellegű olasz szervezet fogadott tiszteletbeli tagjává. Nemrégiben egy itteni tanácskozáson díszes éremmel méltatták előadásomat. Ilyet rajtam kívül csak az egyik francia résztvevő kapott. Itthon persze maradt a csend, mert hát a maradiság bástyáit masszívvá építették. Nem kíván az ostrom— Zöld jelzés sehol, de azért szorgoskodunk. A pécsi uránbánya rendelőintézetében — egyedül a hazában egy barátom műveli ezt a gyógymódot. Ráadásul úgy, hogy a kontrollcsoport viszont hagyományos kezelésben részesül. Az összehasonlító adatok önmagukért beszélnek, az eredmények felvillanyzóak. Ebből következik, hogy kevesebb a munkaidő-kiesés, hatékonyabb a termelés, s ami legalább ilyen lényeges a bányászok közérzete jobb. Elég csak azt jelezni, hogy gyorsan megszabadulnak például a gerincbántalmak okozta nehezen viselhető szenvedéstől. Ez a magyarázata annak, hogy nem adjuk fel. 1988. második fél évétől a budapesti Orvostovábbképző Intézetben kétfázisú kurzust indítunk. Az egyik szakasz kéthetes alaptanfolyam lesz, ezt követően — másfél évig havonta egyszer jövünk össze a vállalkozó kedvűekkel. Hiszek abban, hogy ők legalább olyan lelkesedéssel képviselik majd ezt az ügyet, mint mi tesszük Talán az sem elképzelhetetlen, hogy egyszer csak megtörik a jég. Legyünk hát optimisták? Tessék eldönteni.. ..' Pécsi István Dr. Hrabovszky Mihállyal holnap délután 4 órától a Népújság és a Hevesi Szemle közéleti klubjában találkozhatnak az érdeklődők a megyei párbizottság oktatási igazgatóságának földszinti nagytermében. - A nyilvános interjúra pénteken délig még igényelhetők a belépők lapunk olvasószolgálatánál. Mindössze három napot töltöttünk el eddig az Egri Mezőgazdasági Szakközép- iskola és Szakmunkásképző Intézetben, de már ennyi idő alatt is meg tudtuk állapítani, hogy az intézményben változatos, sokszínű diákélet folyik. A tanulók a mindennapi munkán kívül is jól el tudják tölteni az idejüket, s ehhez számos szakkör és öntevékeny diákkör nyújt segítséget. Az egyik délután munkatársunk, Koncz János is körülnézett kamerájával az épületben. Így bekukkantott a borászati szakkör foglalkozására is. Itt találkozott a Harasztiné Lajtár Klára vezette diákokkal. A résztvevők éppen borkocsonyát kéténeti kiállításnak is. Előbbinek egyetlen „hibája" róható fel, hogy az érdeklődő szívesen beleharapna bármelyik „kiállítási darabba", de ezt természetesen nem teheti. A Népújság-hét alkalmából az iskolába látogatott az Egri Néptáncegyüttes, a helyi Fuszulyka csoport meghívására. A profik bemutatója után sokan táncra perdültek, s ropták egész estig. (k. a.) szitettek, amelyet mind ők, mind mi, vendégek, megkóstoltunk, s igen ízletesnek találtuk. Receptjét a jövő szerdai összefoglalónkban közöljük. A virágkötő szakkör sem tétlenkedett ezalatt. Ők karácsonyra készítettek asztali díszeket, amelyeket bárki szívesen látna otthonában az ünnepen. Sok a látogatója a bázisüzemek és vállalatok segítségével létrejött termékbemutatónak és az iskolatörA régi Eger vendégbarátsága Egy finn látogató naplója alapján II 2. Antti Jalava (1846—1909) finn tanár és író 1875-ben látogatott Egerbe. Ütiélmé- nyeinek leírását így folytatja: „ . . . Fölmásztunk a csillagvizsgáló-toronyba. Széles, igen szép kilátás nyílt a városra és annak környékére. A város nyugati szegletén egy dombtetőn régi vár maradványai látszottak, mely a török háborúk idején sok kemény rohamnak ellenállott. Mondják, egy alkalommal 300 ezer török ostromolta heteken át, ám kellő erő híján azt be nem vehették. Ekkor az asszonyok is hősi bátorsággal küzdöttek. sok kárt tevén a törökben, amikor a falakról nagy köveket hajítottak alá és forró vizet zúdítottak a támadókra. Még ezen a napon estefelé kocsikra kapaszkodtunk, a kocsik előtt két-két jó kiállású, izmos ló nyugtalanul kaparta a földet. S megindultunk, dehogy indultunk, sebesen ragadtak magukkal a lovak a kolostor szoléiig, melyek a várostól jó húszpercnyire voltak. A szőlőskert, mintegy harminc hold, remek helyen, egy déli hegyoldalon terült el. A szőlő felső szélénél, a hegyháton egy kisebbfajta faépület előtt álltak meg a kocsik. A házikót szüreti célokra építették. A szüret, amit Magyarországon szeptember végén, október elején tartanak, a vidámság ünnepe, a szüretelők táncolnak, játszanak. mulatoznak, vigadnak. A házban két nagyobb szobát és egy konyhát találtunk. Vendéglátónk térültfordult, s már az asztalon állt előttünk egy kancsó bor, némi hús és kenyér, mindez jól bizonyította, hogy a szüreten kívül sem áll üresen az épület. Megkóstoltuk az étkeket, majd sétára indultunk a szőlőskertben. Már vagy húsz éve ilyen bő termésre nem emlékszik, mesélte vezetőnk, így ezidén kivételes mennyiségű bort remélnek. Majd rámutatott, egy másik hegyoldalra, hozzátéve, hogy az ottani szőlőkben terem a legjobb bor, a híres egri vörös. Bizonyosan sok bort el is ad a kolostor, találgattam, fontolgatván a bőséges termést. De vezetőnk mosolyogva ellentmondott, a jó -bor otthon is elfogy, állította. Ezzel kapcsolatban feltétlen emlékeznünk kell rá, mily temérdek vendég fordul meg a kolostorban, kik szintúgy szívesen kóstolgatják a termést. ... A refektóriumban, ahová visszatértünk után mentünk, ezúttal szinte éjfélig időztünk. Megvacsoráltunk, majd az asztal mellett maradtunk. borozgatni, dohányozni. Sokak úgynevezett csibukra vagy másnéven hosszú török pipára gyújtottak, melyekben finom, jó illatú dohány parázslóit. A beszélgetés a jó bor következtében. aligha szükséges említenem, megélénkült. Most is legnagyobbrészt Finnföld- ről beszéltünk, kérdeztek népeinkről, a finn, s a magyar nyelv rokonságáról... Aztán megkértek, adnék elő valamilyen finn verset, hogy meghallgathassák, miként szól a mi nyelvünk. Örömmel vállaltam, s elszavaltam nekik Oksanen »A zuhatag- járó mátkája«, valamint Kal- lio »Hazánk« versét. A barátok mély csöndben, igen nagy figyelemmel hallgattak végig, s hogy befejeztem, egyöntetűen hangzatosnak, sőt gyönyörűnek ítélték meg a finn nyelvet. Még másfél napot időztem a kolostorban, hallgattam a vizsgákat, melyek két héten át szüntelen tartattak, és barangoltam a városban, s annak környékén. Többek között jártam Eger érsekének hatalmas parkjában, mely szebb, hogysem leírhatnám, ékes üvegházakkal, szökőkutakkal .. . Meglátogattam a város nevezetes fürdőit, ezek jórészt még a törökök idején épültek, s ahol, miként Budán is. a természet meleg vizű forrásai táplálják a medencéket. A forrásokból a víz soha ki nem fogy, használjanak el bármennyit is belőle. Este egy vándortársulat adott elő két komédiát, megtekintém, de bizony csak közepesek voltak. Másnap reggel felkerestem az igazgató urat, hogy búcsút vegyek tőle, s megköszönjem mindazt a vendégszeretetet, melyet a kolostorban élvezhettem. Házigazdám unszolt, maradnék még néhány napot, de mivel ezt nem tehettem, megkért engem s valahány finn társamat, kiknek útja Magyar- országra és Egerbe vezetne, ne feledjük, a kolostor szívesen fogadott vendégei vagyunk mindig, »bármily hosszú időre is«. Egy barát ezután fogaton kivitt a vasúthoz, honnét nemsokára úton voltam visz- sza Budapest felé.” Antti Jalava többször is megfordult még Magyarországon, lelkesedését mutatja, hogy igen jól megtanult magyarul, Jókai néhány művét az ő fordításában ismerhette meg a finn olvasóközönség. Történelmünk iránti érdeklődését bizonyítják Széchenyi Istvánról és Deák Ferencről írt életrajzai. 1881- től a helsinki egyetemen a magyar nyelv rendkívüli tanára lett. 1886-ban még egyszer fölkereste Egert, a gimnáziumot. Szvorényi Józsefet. Az emberöltőnyi kor- különbségből tisztelet, a magyar élményekből érdeklődés született, évekig tartó levélváltás:, melynek során az egyik, az ismert levélek közül ilegbensőségesebb az a levél, melyet 1886. szilveszter éjjelén írt (immár magyarul!) Jalava Szvorényi Józsefhez, s jól bizonyítja a hideg északon élő „rokon” mély, fiúi szeretetét az egri igazgató úr iránt. „Mélyen tisztelt Igazgató Or! Legnagyobb örömömre becses levelét, értékes munkát »Vifckovics Mihályról« és t. társai becses képeit megkaptam — mindezért forró köszönetemet fogadja! Különösen köszönöm azon rendkívül barátságos, szíves hangot, mellyel tisztelt levele tele van; nekem úgy tetszik, mint ha saját atyám szeretetten szavait olvasnám. Ezer köszönet! Mióta a szép Magyarországról hazajöttem, az idő csendesen elmúlt. Sok dolgom van, és ezért többnyire otthon az íróasztal mellett kell lennem. Mindnyájunk, kedves nőm és gyermekeim, jól voltunk és vagyunk, hála Istennek! Wainö fiam és Ilona lánykám az iskolából nagyon jó bizonyítványokat kaptak és ekképpen szülőiknek örömöt hoztak. Most nincsenek itt. mert tegnap édes anyával együtt az öreg atyámhoz utaztak az ország nyugati részébe, ahol atyám lelkész. Én is szerettem volna oda menni, de nem lehetett sok hivatalos dolog miatt. Egyedül tehát itt ülök az évnek utolsó estén és azért gondolataim repülnek mesz- szire, a jó, kedves magyar barátaimhoz Egerbe. Mindnyájoknak, de az első sorban önnek, mélyen tisztelt és szeretett atyai barátomnak. legbensőbb tiszteletemet jelentem és boldog, szerencsés új évet kívánok. Isten áldja önt minden nekem mutatott jóságért és barátságért! Mély háládatossággal és igaz érzéssel maradok őszinte tisztelője és hű szolgája Almberg-Jalava Antal. Helsingfors, december 31-én 1886.” (Fordította: Kausz Nóra) Nemim -HÉT Színes diákélet
