Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-09 / 290. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVIII. évfolyam, 290. szám ÄRA: 1987. december 9., szerda 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1987. december 8-i üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1987. december 8-án Kádár János elvtárs elnökletével ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a Központi Bizottság osztályvezetői, a megyei és megyei jogú pártbizottságok első titkárai, a Budapesti Pártbizottság tit­(Folytatás a 3. oldalon) TÖRTÉNELMI TALÁLKOZÓ - KÉZJEGYEKKEL Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan aláírta a fegyverzetcsökkentési szerződést Hivatalos fogadás a Fehér Házban — Megkezdődtek a két politikus tárgyalásai — Díszvacsora pohárköszöntőkkel Békét és felvirágozást kívánt az amerikai népnek Washingtonba érkeztekor Mihail Gorbacsov. A szovjet vezető már hétfőn, repülőtéri nyilatkozatában aláhúzta, hogy a hadászati fegyverek ötvenszázalékos csökkentését tekinti a szovjet—amerikai kap­csolatok kulcskérdésének és a közepes hatótávolságú fegyverek felszámolásáról meg­kötött szerződés után most ezen a téren kíván előrelépést. A csúcstalálkozó előkészítéseként még hétfőn este az amerikai külügyminisztérium épületében háromnegyed órás megbeszélést folytatott Eduard Sevardnadze szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter. Nemhivatalos közlés szerint főként a meg­beszélések néhány technikai kérdésével foglalkoztak, de egyes jelentések szerint egy kisebb problémát is rendezniük kellett az INF-szerződés körül, amerikai részről azonban haladéktalanul közölték, hogy nincs akadálya a szerződés aláírásának. Gennagyij Geraszimov, a szovjet küldöttség szóvivő­je egy hétfő esti nyilatkoza­tában utalt arra. hogy Gor­bacsov repülőtéri nyilatko­zatában közölte: új monda­nivalója is von az amerikai elnök számára a hadászati fegyverek korlátozásának té­makörében. Keagan előzőleg egv ugyancsak rövid nyilatkoza­tában azt hangoztatta, hogy a közepes hatótávolságú ra­kéták felszámolásáról szó­ló INF-szerződés aláírását ,.a csúcstalálkozó csúcs­pontjának"’ tartja. „Mindig is azt hangoztattam, hogy csak olyan szerződést írok alá, «amely növeli országunk és szövetségeseink biztonsá­gát. Ez a szerződés megfe­lel az ilyen követelmények­nek” — mondotta, kijelent­ve, hogy a fegyverek meg­szüntetése „nem gyengíti az Egyesült Államok európai katonai helyzetét” és a szerződés a legszigorúbb el­lenőrzési módszereket irá­nyozza elő. Tárgyalási készségét han­goztatta hétfőn Reagan ame­rikai elnök is. „Abban a re­ményben találkozunk, hogy elöremozdítsuk a békét mind saját népeink, mind a világ minden népe számára” — mondotta az elnök röviddel Gorbacsov megérkezése után amikor a sokéves hagyomá­nyoknak megfelelően — egy kisgyermek közreműködé­sével — meggyújtotta a lámpákat a Fehér Ház kö­zelében felállított „nemzeti karácsonyfán”. Reagan kije­lentette, hogy a hagyomá­nyos karácsonyfaünnepnél „nem lehet jobb hangulatot •ídni az elkövetkező napok találkozóihoz”, s azt mondot­ta, hogy „e szellemre emlé­keztetve" napközben is ég majd a fa tetején a béke csillaga. A Szovjetunió őszinte meg­egyezési szándékát húzta alá kedden, a Fehér Ház előtt rendezett ünnepélyes fogad­tatáson mondott beszédében Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. Gorbacsov le­szögezte: a világ népei a történe’mi jelentőségű új leszerelési szerződés aláírá­sa után azt várják a két or­szág vezetőitől, hogy előbbre lépjenek a hadászati fegy­verek ötvenszázalékos csök­kentésében. segítsék elő a nukleáris fegyverektől men­tes világ megteremtését. Mihail Gorbacsovot ün­nepélyesen. katonai tisztelet- adással fogadták a szovjet— amerikai csúcstalálkozó kéz. detén. A szovjet vezető gép­kocsija pontban tíz órakor állt meg a Fehér Ház déli bejárata előtt, ahol Gorba­csovot és feleségét Reagan és felesége üdvözölte. Az ünne­pélyes fogadtatáson jelen voltak a szovjet küldöttség tagjai: Eduard Sevardnadze külügyminiszter. Anatolij Dobrinyin és Alekszandr Ja­kovlev, a KB titkárai. Szer- gej Ahromejev marsall ve­zérkari főnök, Jurij Dubi- nyin, a Szovjetunió wa­shingtoni nagykövete és má­sok. Ott voltak az amerikai kormány vezető személyisé­gei: George Bush alelnök. George Shultz külügyminisz­ter, Frank Carlucci hadügy­miniszter, Hoivard Baker, a Fehér Ház politikai appará­tusának főnöke és a kor­mány több más tagja. Ugyancsak jelen voltak a le­szerelési tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai Főtitkár úr, Gorbacsova asszony! Az. elmúlt hét évben igen sok külföldi vezetőt üd­vözöltem a Fehér Házban. Ám a mai látogatás talán nagyobb jelentőségű, mint sok megelőző, hiszen nem szövetségesek, hanem szem­ben álló felek találkozóját jelenti. És mégis hiszem: láto­gatása alatt úgy találja majd, hogy az amerikaiak szemé­ben az idegen olyan bará­tot jelent, akivel még nem küldöttségek vezetői. Ott volt a törvényhozás két házának számos tisztségviselője és tagja. Az amerikai fegyveres erők díszalakulata felsora­kozott az épület előtt. Az alakulat parancsnoka jelen­tést adott Gorbacsovnak. majd eljátszották a szovjet és az amerikai himnuszt, mi­közben ágyúlövések dördül­tek a szovjet vezető tisztele­tére. Az. úgynevezett régi gárda, az. amerikai fegyve­res erők egy alakulatának XVIII. századi egyenruhába öltözött, parókás, háromszög­letű kalapos zenekara zárta a katonai fogadtatás parádé­ját. Mihail Gorbacsovot ezután Reagan elnök köszöntötte. találkoztak, és hogy a jó­akaratnak még nem apadt ki a forrása nálunk. Hiszen tudom, hogy sok amerikai állampolgár írt önnek és Gorbacsova asz- szonynak. sőt. még otthona kulcsát is elküldte önöknek. Nyilvánvaló, hogy e becsü­letes gesztus jól tükrözi sok amerikai érzéseit, amelyeket ön iránt Gorbacsova asszony és az önök népe iránt táp­lál. Gyakran érzem úgy, hogy népeinknek már régóta jobb barátságban kellene lenniök egymással. Legyen meg azonban a bátorságunk an­nak tudatosításához. hogy súlyos különbségek vannak kormányzataink és rendsze­reink között, amelyek nem tűnnek el attól, hogy az eltűnésüket kívánjuk, vagy attól, hogy jóakaratunkat hangoztatjuk, bármilyen őszintén tesszük is ezt. Nem szükségszerű, hogy e kellemetlen realitás borúlá­tóvá tegyen minket, arra azonban szükség van. hogy kihívást jelentsen számunk­ra. annak lehetőségét je­lentse, hogy a konfrontáció­tól az együttműködés felé forduljunk. Főtitkár úr! Az önök or­szágában az a mondás jár­ja. hogy a rossz béke is jobb. mint a jó veszekedés. Nos, a mi feladatunk az. hogy kemény munkával, el­kötelezettséggel és jó adag realizmussal az országaink közt mindeddig uralkodó rossz békét jó békévé vál­toztassuk. Ma hatalmas lépést teszünk ebben az irányban azzal, hogy aláírjuk ezt a törté­nelmi megállapodást, amely megszabadítja a világot az amerikai és szovjet nukleá­ris fegyverók egész osztályá­tól. Gorbacsov úr, „mir na nasz szmótrát", vagyis fi­gyel a világ. Nekünk pedig fel kell mutatni neki vala­mit. Ami pedig az elkövet­kezendő néhány napot il­leti, remélem, haladást érünk el egy másik megállapodás felé vezető úton, azon, amely hadászati nukleáris fegyvertárunk megfelezésé- hez vezet. A második világháború alatt Csujkov szovjet tábor­nok, a frontparancsnok és a' későbbi marsall. sokszor mesélt arról a katonáról, aki azt állította: elfogott egy medvét. A többiek kér­ték a katonát, hogy mutassa Történelmi találkozás. Mihail Gorbacsovot a Fehér Ház előtt vendéglátója, Ronald Reagan fogadja (Népújság-telefotó: AP —, MTI i— KS) Ronald Reagan üdvözlő beszéde Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan a Fehér Ház előtt fel­sorakozott díszalakulatok felvonulását szemlélik . (Népújság-telefotó: AP — MTI — KSj meg. „Nem tudom — vála­szolta a katona —. a med­ve nem hagyja". Nos. Gor­bacsov főtitkár úr. a Csuj- kov marsall történetében szereplő katonához hasonló­an népeink túl sokáig vol­tak foglyok és mások fogva­tartói a halálos fegyverkezé­si versenyben. Ez azonban nem valamiféle eleve elren­delt helyzet, és nem kikerül­hetetlen útja a történelem­nek. Történelmet csinálunk, hi­szen annak megváltoztatá­sa hatalmunkban áll. Ám az ilyen változtatás nem köny- nyű, és csak akkor valósít­ható meg, ha a vezetőknek egyik oldalon sincsenek il­lúzióik, ha őszintén szólnak, és megoldják a nézeteltéré­seket. Remélem, ilyen lesz ezután következő találkozá­saink szelleme is. Nemcsak a fegyverzetkor­látozás kérdése lesz a tár­gyalóasztalon, hanem az em­beri jogoké is, amelyekben az amerikai nép és kormá­nya mélyen elkötelezte ma­gát. A politikai erkölcsiség alapvető kérdéséről van ugyanis szó, amely a mások­kal való emberi törődés alapjait érinti. Szeretném remélni, hogy őszintén megvitatjuk a re­gionális konfliktusokat is. Az e konfliktusokban érin­tett feleknek olyan megol­dásokról kell tárgyalniuk, amelyek veretében helyreál­lítják a békét és elősegítik az érintett népek jogainak ér­vényesülését. a nének sza­badságát. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy eze­ket a konfliktusokat távoli bozóttüzeknek tekintsük. Még a kis tüzekből is nagy fellobbanások lehetnek és meggátolhatják az országa­ink közötti pozitív fejlemé­nyeket. Tekintsük át azt is. hogy miként bővíthetnénk a sa­ját állampolgáraink közötti kapcsolatokat. A szovjet és az amerikai nép többel tud­hatna meg egymásról és töb­bet is kell tudnia. Le kell bontani a köztük álló aka­dályokat. utazási és érintke­zési korlátozásokat, elő kell segíteni a fiataljaink közöt­ti személyes kapcsolatokat. A kormányaink közti meg­állapodás ne állja a népeink közti baráti kapcsolatok út­ját. Gorbacsov úr! Remélem, hogy ezalatt a rövid idő alatt, amit itt tölt. látni fogja: mi. amerikaiak, di­namikus és energikus tár­saság vagyunk. vállalkozó szellemű és szabadságszere­tő emberek. Hiszünk isten­ben. és törődünk azokkal, akik szükséget szenvednek, büszkék vagyunk és függet­lenek. A Szovjetunió népeihez hasonlóan mi is úgy hisz- szük: országunknak erős­nek kell lenni. De békét kívánunk, efelől nem lehet semmi kétség. A béke irán­ti vágy igen mély errefelé, és csak szabadságunk meg­őrzésének heves vagya mé­lyebb ennél. Az amerikaiak úgy hiszik, az embereknek képeseknek kell lenni arra, hogy tisztel­jék egymást és békében él­jenek egymással akkor is. ha nem értenek egyet. Ez az a szellem, ez az a de­mokratikus szellem, amelyet magammal hozok találkozó­inkra. Egyszóval a magam nevé­ben. Reagan asszony neve- ben, az Egyesült Államok valamennyi polgára neve- ben üdvözlöm önt, Gorba­csov főtitkár úr, és üdvöz­löm önt, Gorbacsova asszony! Mihail Gorbacsov válaszbeszéde Tisztelt elnök úr, tisztelt Reagan asszony, hölgyeim és uraim, elvtársak: Szívből köszönöm önnek, elnök úr, a szívélyes fogad­tatást és a kedves üdvözlő szavakat. Országaink kormányaira, ránk kettőnkre, elnök úr. a történelem nagy feladatot rótt: igazolnunk kell az ame­rikai és a szovjet emberek, az egész világ népeinek re­gényeit, s becsületesen, kö­zös munkával ki kell tör­nünk a fegyverkezési hajsza kereteiből. . A világ fejlődésében sok minden függ majd attól, hogyan választunk most, mi kerekedik felül: a hideghá­borúból örökölt félelmek es előítéletek, amelyek a szem­besüléshez vezetnek, vagy pedig az emberiség fennma­radását szolgáló, cselekvési diktáló, józan ész. Mi a Szovjetunióban dön­töttünk. Megértjük, hogy nemcsak óceánok választa­nak el bennünket, de mély­reható történelmi, ideológiai, társadalmi-gazdasági es kul­turális különbségek is. Ám a korszerű politika bölcsessége éppen abban rejlik, hogy ezeket a különb­ségeket ne a konfrontácio. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom