Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-01 / 283. szám
4. ■EX3XEXX3 — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1987. december 1., kedd „Kívántam romlását az Egri Töröknek” Koháry István költészetéről III 2. Korábban már utaltunk rá. hogy a Koháry-életmű versanyagának jelentős hányada sajátos körülmények között született: a Thököly börtönében töltött évek alatt, illetve Eger ostrománál történt sebesülését követően. Kényszerszituációkban tehát. amikor a kétségbeesés és a lelki talpon maradás alternatívája között választhatott. Úgy tűnik: a barokk ember magatartásformájának legfontosabbik eleme, a konstancia adhatja meg kulcsát e sajátos körülmények között született költészetnek. Mert fölöttébb állhatatosnak kellett lennie annak a személyiségnek, aki a munkácsi várbörtön viszontagságai között nem a reménytelenség, a kétségbeesés, hanem a megpróbáltatásokat is elviselhetőbbé varázsló múzsák csábításának engedett. S. hogy ez nem lehetett köny- nyű, annak illusztrációjaképpen idézzük Gyöngyösi Istvánnak Koháry börtönéveiről tudósító sorait: „Sovány ebédét és tisztuló szükségét egy helyben végezte. A levegő égnek tikkadó rekedtségéből a régi szemétnek nedves penészéből származott dohossággal széde- legtető és ugyanabból szaporán tenyésző szőke és barna hangyáknak gyakor ser- kengetésekkel nyughatatla- nító, végre majd halálos betegséget nemző és másféle nyomorúságokkal teljes rabságokban tárták.” S még riasztóbb a kép, amit maga Koháry rajzol: .......engemet m indenütt s mindenkor magányosan, rekesztetve tartatott (ti. Tököly Imre, L. I.), ... egy kőfolyosó alatt ally szurdokban, mellynek ablakja nem csak vas rostéllyal, hanem kőfallal is be volt csinálva éjjel nappal szüntelenül .... majd éppen két egész esztendeigh egyedül bezárva raboskodtam, s nem is volt senkivel szabados beszéllenem, sőt senkit nem is láthattam...” S lám mégis: az 1682—86 közötti években született Sok óhajtás közben, ínség Viselésben, éhség szenvedésben, keserves rabságban Munkács kö Várában szerzett Versek olyan lírai teljesítmény, amely a magyar barokk költészet egészének párhuzamában is kiállja a próbát. A megmaradás verseinek is nevezhetnénk e költeményeket. mert szerzőjük általuk maradhatott hű a barokk kori ember életelveihez, olyanokhoz, mint a már említett konstancia. továbbá a hősiesség, az evilági lét jelentéktelen voltának elfogadása az öröklét reményében. avagy épp az atléta Christi eszménye, amelynek jegyében vállalta a pogány elleni küzdelmet a csatatereken, s amelyet verses formában kifejezett. És természetesen hordozói e költemények mindama jegyeknek is. amelyek a barokk poétika szabályaiból következnek. A szilárd központot nélkülöző szerkezet, az epizódok gazdagsága, a morali- zálás, a gyönyörködtető és tanító szándék, az allegóri- zálás, a „vallásos életeszme propagálása”, a meghökkentő, némelykor már natura- lisztikus képalkotás, az ellentétek halmozása, a bonyolult, a szillogisztika jegyében álló mondatfűzés, látszat és valóság szándékolt felcserélése, az élet álomként való ábrázolása, a vizionalitás. a metaforák halmozása, a leírásokban érvényre jutó zsúfoltság, a valóság spiritualizálása, a feszültség. a nyugtalanság érzetének kifejezése stb. A mai olvasót nyilván az a képzelőerő ragadja meg az említett kötet verseiben, amellyel a költő Koháry egy csodálatos világot varázsol elő. Valóságos színtereket ír le: egy virágokkal teli kertet, .majd egy tó ezernyi szépségét, aztán egy vadaskertet, máskor egy szö- kőkutat. A kertet „Zöld Ros- maring”, „piros Rósa”. „feir Liliom”, „kék Narcissus”, „ki nyílt Tulipán”, „Majoránna Pésma”. Levendula”, „szekfű”, „Gyenge szép illatú. fel-nőtt Gelzamin” ékíti, a tó vizén „szép fejir hattyúk” és „pésma orrú tengeri kácsák” úszkálnak, de a tó vize halakban is gazdag: viza, tok, galóca, lazac, csuka, márna, kecsege, po- zsár. harcsa, keszeg, kárász, jászhal, compó ad gazdag csákmányt a halászoknak. S a tó környéke? Azt ilyennek álmodta Koháry: Kerületit éppen, mind az egész tónak, elfogta rakása, egy kő folyosónak, mellynek allyán s fölin, mind egyre jártának, s akkor is páronként, sokan sétáltanak. Nagy szép mulató hely, közepe tájára, huszonnégy faragott, márvány kö oszlopra, vala fel építve, cifra olasz fokra, bóltozattya pedig, szép stukatúrára. Odébb, „A Tóhoz nem mesz- sze” cédrusok, ciprusok, majd „citrom s narancs fák” teli gyümölccsel, a lombok közt madarak sokasága énekel. E paradicsominak tetsző tájon sétálgató költő eljut egy „vadaskertbe” (mai fogalmak szerint állátkertbe) is, hol „sok szarvas”, dámvad, róka, nyúl, farkas, medve, tigris, párduc, oroszlán és más egzotikus állat él s őket szemlélve jut erre a végkövetkeztetésre: Ez vadakat nézve, elmém el-gondolta, azok természetit, s tekintve visgáltaK tulajdonságokat, forgatta s általátta, s igen álmélkodva, fölötte csudálta. Mert fene vadak, edgyüvé f érkeznek, s ö nemek félével, nem is ellenkeznek, meg alkusznak szépen, s edgyességben élnek, tört pediglen soha egymásnak nem vetnek. Sétája közben talál rá „egy forrásra nagy mesterségesen rakott fontánára, mellynek el-folyt híre messze sok országra.” E szökőkút igazi barokk remeklés, leírása pedig a magyar barokk poé- zis mintadarabja. Nem csupán a deskripció, a leírás okán, hanem mert képanyaga, nyelvi alakzatai, motívumrendszere magába ötvözi a barokk költészet eszköztárának csaknem minden fontos elemét. Anyaga ala- bástrom, márvány, velencei réz. Az első hófehér színével, a második a vörös mar- kánsságával. a harmadik az aranyhoz hasonló ragyogásával kápráztat el. Díszítőelemeit az antik mitológia hősei alkotják: Neptunus, Diana, Acteon, Triton, Árion. Tantalus, Galatea s természetesen a nimfák seregé. Valamennyi a barokk mozgalmasság, változékonyság, nyugtalanság képzetét támasztja. Itt is— miként sétája valamennyi színterének végéhez érve — tanulsággal zárja a látvány fakasztotta élményeket: „Gondoltam... szerencse forgását sok rossz után ollykoi- jóra fordúlá- sát’ ! s minthogy látta elmém, sokszor változását. változó voltában kapta nyu- govását. Ha még Satyrus is üdével vigadhat, . rút mord komor kedve, meg vidúlást kaphat, talán bús szívem is, jó kedvére juthat, s keserves bánatom, örömre for- dúlhat.” (Folytatjuk) Lőkös István Új tanítóképző főiskola Békéscsabán Békéscsabán a közelmúltban készült el és vették birtokukba a diákok a Debreceni Tanítóképző Főiskola Békéscsabai Kihelyezett Tagozatának épületét. A 155 millió forintos beruházással fel. épült főiskolán, a legkorszerűbb eszközök segítségével sajátíthatják el hi. vatásuk alapjait a leendő tanítók. Képünkön: a tanítóképző főiskola épülete (MTI-fotó: B. Fazekas László felv.j Tanuljuk a demokratizmust A 168 óra legutóbbi programja, hagyományosan szombat délutáni jelentkezése épp olyan színvonalas, ötletgazdag volt, mint a korábbiak. Egy blokk különösképp felkeltette érdeklődésemet. A munkatársak azt bogozgat- ták, vizsgálták, hogy miért kellett távolmaradniuk az újságíróknak az Országgyűlés két állandó bizottságának üléséről. Az alapállást nem a sértődöttség motiválta, hanem a közös dolgaink miatti felelősségérzet. Többek között arra utaltak a megszólalók, hogy az 1945 óta eltelt évtizedek során milliók tudatába plántáltuk a demokratizmus te- rebélyesítésének óhaját, teljesen indokolt vágyát. Azt az egészséges kívánalmat. amelynek ellent mondott a nem véletlenül vitatott döntés. hiszen legfőbb népképviseleti szervünk a közakarat jegyében munkálkodik. Nem csak jelenünkért, hanem jövönkért is. így aztán nehezen érthető a furcsa elzárkózás. ugyanis azt az annyira kívánt ábécét meglehetősen sokan elsajátították, s az ismeretek birtokában szeretnének e téren is magasabb szintre jutni. Méghozzá annak a szimpatikus nyíltságnak és őszinteségnek a jegyében, amelyet miniszterelnökünk, Grósz Károly olyan megnyerőén hirdetett meg, s képvisel ma is. Mi akadálya van hát annak, hogy e vonatkozásban is előbbre lépjünk? Megfontoltan és határozottan ... Esztétikai nevelés, magas szinten Csak elismeréssel szólhatunk a Remekírók hangszalagon sorozat egyértelműen rangos darabjairól. Vasárnap este — a Kos- suth-adón — Henry James Egy hölgy arcképe című világsikerű regényének rádiós adaptációját, dramatizált változatát hallgathattuk. Szerencsére Albert Gábor az átdolgozás vájt fülű kivitelezője útbaigazító bevezetőt is mondott, felhívva a figyelmet arra, hogy csak a kincsestár töredékének örvendezhetünk, ám bízik abban, hogy ez az ízelítő is elég a kíváncsiság, az olva- sásszomj felkeltéséhez. Túl szerényen fogalmazott, mert amit tett, jeles minősítést érdemel, s nagyszerűen szolgálja a karakternemesítő művek jellemcsiszoló erényeinek maradéktalan érvényesülését. A meghitt esti csendben találkozhattunk azzal a főszereplővel, aki keresi a lét értelmét, küldetésének, ittlétének okát, mozgatórugóit. Vívódása nemcsak korához, a tizenkilencedik század semmibe hullt világához kötődik, hanem harmonizál gondjainkkal, bajainkkal, töprengéseinkkel, lelki gyötrődéseinkkel, útkereséseinkkel. A hajdani szerző arra is esküszik, hogy minden devalválódhat, csak a szeretet, az egymásért munkálkodás örökzöld és folyvást megnyugvást keltő erkölcsi elve és gyakorlata nem. Mennyire igaz! Ezt vallották a közreműködő művészek, a stáb tagjai, és természetesen ekként gondolkodott a produkció dirigense, Vadász Gyula is. Emiatt nyújtották a tőlük telhető legtöbbet. Mindnyájunk elégedettségére __ H iányérzet Ismerem, tisztelem dr. Béres József rákkutatót, a róla elnevezett cseppek feltalálóját. Azt is tudtam, hogy — erről beszélt egri tartózkodása alkalmából — szerének újabb variációja esetleg hatékony fegyver lehet az AIDS elleni küzdelemben. Jelezte: Franciaországban készséggel vállalkoznak kipróbálására. Felvillanyoznak mások eredményei, ezért aztán tiszta szívből gratuláltam neki. Hétfőn reggel elhangzott egy pontatlan hír, s aztán jött a rövid interjú, az OGYI főigazgatójával. Sajnos, ismét szembesülhettünk az érdektelenséggel, a fájó közönnyel, az innovatív elmék hűvös hazai fogadtatásával. A végkifejlet? Tessék a Herbáriába menni! Más méltánylás nincs. Legfeljebb külföldön lesz. Tessék mondani: jó ez így? Pécsi István VICCMAGAZIN Mosolyogni tessék! Kovács anyósa feljön látogatóba vidékről. Kovács izgatottan érdeklődik: — Kedves mama, meddig tetszik nálunk maradni? — Amíg meg nem untok. — De kedves mama, miért csak ilyen rövid ideig? ér — És képzeld, — mondja zokogva barátnőjének a panaszkodó asszony —, a férjem elment hazulról azzal, hogy nekem vesz papucsot. Ennek már két hónapja, és még mindig nem jött visz- sza. Te mit csinálnál a helyemben ? — Ha annyira kell az a papucs, megvenném magamnak! ér ' Kovács panelházban lakik. Meglátogatja őt az egyik barátja, és megkérdi: — Mondd igaz, hogy ezekben a házakban roppant vékonyak a falak? — De még mennyire! Ha szívdobogást kapok, a szomszédomnak nyugtatót kell szednie! ér — Ml a nemzetségünket egészen a honalapító Árpádig tudjuk visszavezetni. Az ön családja milyen régi? — Nem tudom pontosan megmondani. Tudniillik az összes irataink elvesztek az özönvíz idején! — És arra az eshetőségre is fel kell készülnöd — mondja esküvő előtt a mama a lányának —, hogy kilenc hónap múlva anya leszel! — Csak hat, mamácska, csak hat, nem kilenc! ér — Szükségem van egy megbízható ébresztőórára — mondja a vevő az üzletben. — Tudok önnek ajánlani egy kitűnő szerkezetet — válaszol az eladó. — Tessék, ez az! Először csörög. Ha ön nem ébred fel, szirénázni kezd, aztán lövés dördül, amely akkorát szól, mint egy ágyú. Ha ön erre sem reagál, akkor hideg vizet spriccel. Továbbá Ívás esetén a készülék telefonál az ön munkahelyére, és bejelenti, hogy uraságod megbetegedett. ér A temetőben az egyik sírnál keservesen zokog egy férfi, és állandóan hajtogatja: — Miért kellett neked meghalnod? Miért kellett neked meghalnod? A kíváncsi temetőcsösz megkérdi tőle: — Az édesapja nyugszik itt, vagy talán a fia? — A, dehogy. Ide temették a feleségem első férjét! ér — Szombat estére kölcsönkértem a magnót a szomszé- doméktól. — Mi az, házibuli lesz maguknál, Péter bácsi? — A fészkes fenét. Csak szeretném már végre egyszer kialudni magamat. ér Molnárnétól megkérdik: — Miért tartja boldogult férjének a hamvait üvegbúrában? — Tudja, szegénykém, mindig szeretett kinézni az abbékon.
