Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-04 / 286. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. december 4., péntek A 150 ÉVES NEMZETI SZÍNHÁZ PÁRTFOGÓJA II duhaj szilvási gróf Az az ember, akit „szilvási grófnak” hívtak elsősorban úgy vált közismertté, mint a reformkori Heves vármegyei ellenzék vezére és a parádi csínytevések értelmi szerzője. Ez utóbbiakról Bajza József így írt 1823-ban: „Láttam Hevesnek némely még eddig általam nem ismert helyeit. Párádon egy nap mulattam, a hely tetszik kies fekvése miatt. Sajnálom a szép kis völgyet, hogy gr. Keglevics betyári paj- kosságainak itt kell vala minden évben történniök.” Pulszky Ferenc így emlékezett vissza ugyanerre: „Bátyám más dolgokról is beszélt, különösen a magyar szellem ébredéséről, mely egyébiránt Hevesben és Nóg- rádban inkább nyers tréfákban, éjjeli körmenetekben cigány zenével és szilaj magaviseletben jelentkezett. Gróf Keglevics Miklós áll e mozgalom élén Hevesben ...’’ E csínytevések egyik áldozata Egyed Imre, az Almás- sy család ügyvédje volt, aiki feljelentette Keglevichet. akinek azonban csak két cselédjét ítélték el. Ekkor Egyed újra feljelentette a grófot, mint az elkövetett vaskos tréfák értelmi szerzőjét. Így 1825 novemberében újabb vizsgálat indult, amelynek főbb vádpontjai a következők voltak: juhászokat, kondásokat, zsiványo- kat etetett, itatott, és amikor a 'csendbiztosok ott jártak a zsiványok elfogatása végett, elnézte, hogy cselédjei a zsiványok pártját fogják. Az egri rác papot majd 1'823-ban egy gyöngyösi frátert leitattak, és velük különféle illetlen tréfákat követtek el. Egyed Imre kocsiját egy dorbézolás alkalmával cselédei tűzre hányták. éjjeli zenével nyugtalanították, ablakát betörték stb. Az ügy az lí838-ban fő- ispáni helytartóvá kinevezett Gombos Imre idejében ért véget úgy, hogy a megyei törvényszék a vádlottakat hosszas perben állásukra való tekintettel felmentette. A kúria ezt akként módosította, hogy Keglevichre fél évi fogházbüntetést szabott ki. Az ekként híressé vált főúr már fiatalemberként ismerte Széchenyi Istvánt, aki 1821-ben írta róla: „Pesten Keglevich Mikit, akivel 10 évnek előtte lovagias ügyem volt, viszont láttam. Egészen barátságosak voltunk egymáshoz." Ügy tűnik, ez a kapcsolat tartós maradt, mert Széchenyi 1835-ben egy lovat vásárolt a gróftól, majd 1839-lben vasútépítési elképzelései kapcsán Ráday Gedeonnak Keglevichet ajánlja Heves vármegye az ügy pártfogójául, mint aki biztosan támogatja majd a tervet. — Mint Szilvás — a mai Szilvásvárad — földesura, katolikus létére fölépítette a református templomot ilyen hitű jobbágyai számára. Fényes Elek így emlékezett vissza rá 1851-ben: ,,A szilvási uradalom birtokosa a boldog emlékezetű gr. Keglevich Miklós volt, aki igen sokat tett a nép jámbor erkölcsére és szorg/xl- mára, s általában az itteni műiparra.’’ Ezt támasztja alá Pyrker János László egri érsek 1830-ban Kegle- vichez írott levelének egyik részlete is: „Értettem, hogy Nagyságod a maga Szilvási Hámorjj'i között az ottani felesebb számú katholikus munkásai gyermekeinek nagyobb lelki pallérozását czélzó dicséretes igyekeztbül egy Oskola házat méltózta- tott felállítani és oda egy fiatal embert tanítónak már fel is fogadni.” Később azonban az 1833-ban lezajlott vármegyei tisztújítás kapcsán történt események nyomán megromlott a kettőjük közötti kapcsolat. Ennek során a választást megelőző napon Pyrker érsek konzervatív hívei és a Keglevich vezette haladó gondolkodású megyei nemesek között fegyveres összetűzésre került sor Egerben, majd a választás napján saját jelöltjüket választották meg országgyűlési követnek az ellenzékiek. Az ennek nyomán kirobbant perben Keglevichet is börtönbüntetésre ítélték. 1845-ben Heves vármegye táblabírája lett, és ugyanebben az évben az Egri Kaszinó ,,fő-el- nöké”-vé választották. Tagja volt a Pesti Ellenzéki Körnek is. Alakjának mások mellett emléket állított Írásaiban Jókai Mór és Mikszáth Kálmán is. Egy kortárs, Vay Sarolta feljegyzése és egy ahhoz kapcsolódó újsághír szerint: „néhány lelkes mágnás is, különösen Keglevich Miklós és Festetics László... a főrangú körökben erős propagandát csináltak a Játszóháznak.’’ E támogatás konkrét formában is megnyilvánult. 1837-ben írta a sajtó: „Nemzeti Színházunk belső rendezésén erősen dolgoznak; a’ vas erőművek is megérkeztek már, mellye- ket Keglevich Miklós gr. szíveskedék szilfást hámorában készíttetni...” A teljesség kedvéért tegyük hozzá — természetes legyen. Így egészül ki a töredékes arckép, a duhajkodó főúr lelke mélyéig a haladás hive. pártolja a kultúrát, a művelődést. Mintha egy Jókai regényből lépett volna elő ez a személyiség, aki méltó a tiszteletre is. Kiss Péter Viccmagazin A fiatalember nősülni akar, de két barátnője közül sehogy sem tud választani. Megkérdi hát az apját, hogy mitévő legyen. — Lássuk, fiam, mi a foglalkozásuk? — Az egyik asszisztens egy rendelőben, a másik nyelvtanárnő. — Én a te helyedben az utóbbit venném el — vágja rá habozás nélkül az apja. — Egy asszisztensnő örökké csak azt hajtogatja: „Kérem a következőt! Kérem a következőt!” ... Egy tanárnőnek ezzel szemben az a kedvenc fordulata: „Most pedig az egészet ismételjük még egyszer."’-tr Két ápolatlan, toprongyos hippilány beszélget az Em- ke-aluliáróban: — Na, milyen az új kra- pekod? — Borzasztó! — Iszik? — Nem. — Ver? — Rosszabb. Mindennap mosakszik. ★ — Mondja, drága Enikő, férjhez menne maga egy buta férfihoz csak azért, mert vadonatúj nyugati márkájú kocsija van? — Hm ... tudja, Géza ... mit mondjak? ... Olyan váratlanul ért az ajánlata. ★ — Mit csinálsz, ha egy medve megtámad? — Lelövöm. — És ha nincs nálad fegyver, mert otthon felejtetted? — Akkor leszúrom. — Tegyük fel, hogy kés sincs nálad, akkor mit csinálsz? — Mondd, te tulajdonképpen kinek szurkolsz? Nekem vagy a medvének? ★ — Ugye ön is állatbarát, Kárpáti úr? — Hát, ahogy vesszük ... Szeretem a rákot, a fogast, ♦iz olajos halat és a sült csirkét... ★ Csőrepedéshez szerelőt hiv a család, azonban a mester csak jó kétórás késéssel érkezik a helyszínre. — Elnézést a késésért, de nem tudtam hamarabb jönni — mentegetőzik a bejáratnál. — Remélem, asszonyom, addig sem tétlenkedett, nem ölbe tett kézzel várt rám. — Hová gondol, mester? A gyerekeket tanítottam úszni. Szentendrének, a múzeumok városának, s egyben Magyarországnak leglátogatottabb múzeuma az egykori Vastagh-ház. mely otthont adott a legeredetibb magyar keramikus, szobrász, Kovács Margit világhírű alkotásainak. Kevés művész él annyira tovább műveiben — önmagát adva minden alkotásában bármilyen kicsi szobor, vagy edény legyen is az —, mint ez a sokat szenvedett, nagyszerű ember, akinek minden öröme, hite, csalódása. szenvedése alkotássá változott. akinek teremtő képzeletét mindig követni tudta a keze. Az agyag, mestersége címere nem csupán alapanyag volt számára, hanem az egyetlen kifejezési lehetőség, amely átlényegültén adta vissza keze melegét, emberi lényének fényét, megkapó, üde, tiszta báját. Művészete korszakot jelöl a magyar kerámia történetében. Világa egységes hatású. nagy erejű, egyéni hangú, sajátosan a hazai talajban gyökerező, ugyanakkor modern és európai. 1902. november 30-án született Győrött. Művészeti tanulmányait grafikusként 1924-ben Jaschik Álmos magániskolájában kezdte meg Budapesten. A lágyan hullámzó, kissé szecessziós hangvételű díszítés haláláig őrizte Jaschik tanítását Kovács Margit formavilágában. Később érdeklődése a kerámia felé fordult. Először a budapesti iparművészeti iskolában, majd 1926—28-ig Bécs- ben a Wiene Werkstätte egyik tagjánál, Hertha Bu- chernél sajátította el a mesterséget. 1928—29-ben Münchenben képezte tovább magát. Főleg vallásos kompozíciókat mintázott. 1932-ben magas kitüntetéseket hóztak számára, de élete utolsó év- tizédeiben, a hazai avantgárd előretörése idején méltatlan mellőzést is. Mégis tovább folytatta megkezdett útját, meg tudott újulni öregségében is. Ekkor váltak művei expresszív módon sűrített, kerámiába álmodott mesévé, fiatalságának nagyméretű kompozícióit folytatva (Piac 1961, Almát vegyenek, halat tessék. Nagy család 1962. öregek csöndes lakomája 1969—70). Legtöbb művének tárgya a falusi élet, ahol a művész gyermekségét töltötte. Ilyen emléket idéz a többször megmintázott piac, de figuráinak java része is, mint a Halászasszonyok, vagy az 1952-es Kenyérszegő, a hazai és európai kerámia egyik csúcsteljesítménye. Az 1958— 60-ban készült Siratóasszonyokban a szeretteiket a háborúból hazaváró asszonyok apotheózisa. Első nagyméretű figurája, a Szoptató 1948-ban készült, amelyet évek során számos társa követett. (Fonó 1953, Párkák 1958). Az utóbbi jól mutatja, hogyan idézi a görög mitológia alakjait magyar földre. Nagyméretű figuráiban a szobrászi formálás, a különféle lelkiállapotok mesteri rögzítésével egyesül. Éles pszichológiai érzék, különleges dekorativitás jellemzi apróbb figuráit is, legyen tárgyuk akár bibliai (Júdás csókja, 1956, Krisztus, 1940, Noéék 1968—70), akár a századvégi kispolgárság vagy a falusiak élete. Az emberi érzések széles skáláján játszott a családi élet megjelenítésében is. Különös érzékenységgel mintázta meg élete második felében az öreg, beteg, fáradt szegényembereket, (öreg csősz, 1958, Nefelejtskéksze- mű koldusasszony, 1970, Vasárnap, 1973). Saját magát ábrázolta idős édesanyját átölelve Melyik immár az anya és melyik a gyermek című, mély értelmű, az élet múlandóságát kifejező kettős figuráján (1974). 1977. június 4-én halt meg súlyos betegségben. Műveiben az élet nagy kérdéseire korszerű, maradandó európai rangú választ adott. B. 1. Fonó (fent) öregek csöndes lakomája Koppenhágában, 1933-ban Sevresben járt tanulmányúton. 1928-ban itthon a Tamás-galériában mutatkozott be először munkáival. A magyar művészeti élet sikeres résztvevője volt haláláig. Pályája gyorsan ívelt felfelé, a harmincas évektől kezdve már az élvonalba tartozott. Külföldi útjának művészi tapasztalataiból, sa- jét élményeiből és a magyar népművészetből egyéni formanyelvet alakított ki magának, mely a múló évtizedek során többször változott ugyan, de mindig jellegzetesen „kovácsmargiti” maradt. Fiatalságában alkotó kedve sokoldalúságát különféle színes, mázos edények sora, reliefek, falképek, kisplasztikák és első korongolt figurái bizonyították, melyeknek utolérhetetlen mestere maradt halálálig. 1929-ben készített Korongos című reliefje mesterségének címere, kis genrekép, amely múzeuma falán is látható. Üde bájú Madonnái, a középkori és a bizánci mozaikokat idéző, nyúlánk, esendő szentjei, magyaros zsánerfigurái a teremtés örömét. egy árnyaltan gazdag kedélyvilág magával ragadó erejét árasztják magukból a felfokozott lüktetésű érzelmek egész skáláján (Zsömle- leány 1933—34, Kisinas 1934, Kuglófmadonna 1938, Pályázó Madonna 1942, Salome 1943—44). A felszabadulás után művészete kiteljesedett, stílusa beérett, a kerámia minden ágában kiemelkedő értékeket hozott létre. Munkásságában a figurális elem játszotta a főszerepet. Technikai, ábrázolásbeli nehézségeket nem ismert. Bőségben sorjázó művei hazai és külföldi elismerést, hírnevet, Kovács Margit emlékezete Evő kislány (MTI-fotó — KS;
