Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-30 / 307. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. december 30., szerda

Az MMK és a Hevesi Szemle Galériájában

Deák B. Ferenc képei

Amikor elhatároztuk, hogy a színész-festő, filmes-festő sorozatba meghívjuk Deák B. Ferencet is, még nem tudtuk, mekkora sors áll mögötte, mekkora védtelen- séget nyit ránk képeivel, mennyire szenvedő hőse sa- iát életének. Mindazzal együtt, amit teremt, azokkal a látomásokkal, a szépségnek és az ösztönösségnek azokkal a bravúrjaival, amelyek oly látványossá. mi több. szuggesztívvá teszik képeinék sorozatát.

Deák B. Ferenc azok közé a művészek közé tartozik. akiket nem lehet, nem illik rideg fölénnyel kezelni. akadémikus szempontok szerint felülvélemónyezni. amikor ő mondia-festi-adia magát a léleknek azzal a le- meztelenítésével. amely egy gyónással is felér. Kezdjük talán ezt a szubjektív hangú bemutatást, méltatást azokkal a kompozícióival, ahol a személyes jelenlét, a lovak szimbolikája szárnyakkal, felhőfoszlányokkal. vagy azok nélkül magát a festőt láttatja. Még akkor is. ha a megfestett férfialakban nem ismerjük fel portrésze- rűen őt. aki folyton a magányt. annak súlyosságát, olykor elviselhetetlenségét érzékelteti. Ez a magány és ez a férfi mindig nőközeiben van. a tobzódóan viruló tájban sokféle változatban táncol körülötte — benne — a végső fokig, a beteljesülés)“ kiélhetetlen

vágy. vagy érzés, amitől a lovak iramlanak. a képek előraizanak, és a valóságot átképezik, átteszik egy másik dimenzióba, ahol inkább már csak a lélek szabályai az érvényesek. Körül van véve a festő ezernyi realitással, de minden egy kicsit átalakul, megmér- geződik. vagy inkább átrétegződik szürrealista látomássá. Ettől és ezért kíséri a lovak vágtatását olyan színfodor. amit a természetben hiába is keresnénk; ezt a váltást, ezt a színváltozatot a lélek teszi oda. az a szenvedés, amelytől a festő nem tud szabadulni. Amikor tudatosan maga felé fordítja ecsetjét és megfesti azt a létező valóságot, ami azonos lehet önmagával, az nemcsak a rembrandti értelemben vett önarckép, az éppen a korban lévő művészről. önmagáról, de a legmagasabb szinten vett és írt életrajz is; beszámoló arról, amit már megszenvedett ez az ember. Őszintesége vitán felül áll. művészi eszközei a minden kételyen felül álló önjellemzést szolgálják. Igen magas szinten.

És hogy a képeken végigvonuló feszültség némi oihentetőt is kapjon, tájképeivel elsétáltat minket csendesebb. viharmentesebb vidékre is. Oda. ahogyan ő képzeli, ahová a viszonylagos megnyugvás őt is elkíséri. Szándékosan nem emlegetünk itt fel a művészhez hasonló sorsú, nehéz izzású festőelődöket, akiket hasonló erdei részleteik eszünkbe juttattak. Hiszen a ko- lorit. a fogalmazás, a hangulat. a mesteri szín- és ecsetkezelés egyedi; bántanánk a festőt, ha lelki rokonaira. elődeire támaszkodnánk. amikor róla szólunk. Ezekben a tájképekben több a természetes fény. az alkotói fegyelem is glé- dába állítja azt a rendet, amelyben a természet, a világ megszülte a művész és ecsetje számára az összhangot. a pillanatot, amelyben mintha békésen el is heverne. Érzi a tájban a szépséget, kiérzi a tájban meglévő valóságból azt is. hogy neki is ragaszkodnia kell az élethez, a formákhoz !s, hogy mély és olykor tragikus felhangokat is rejtő tartalmait jól elmondhassa. Azoknak, akiket illet.

(f. a.)

Maczki Valér emlékezete

Egerben a felszabadulás előtt több olyan kiváló, haladó szellemű tudós, tanár. politikus, közéleti személy élt. akikről az elmúlt évtizedekben nem emlékeztünk meg. Ezek közül való volt Maczki Valér is. aki 140 évvel ezelőtt. 1847. december 30-án született.

Az elemi s a középiskolát szülővárosában végezte. Lelki alkata a papi pálya felé vonzotta, ezért 1864. szeptemberében belépett a cisztercita rendbe. Újonc éve leteltével a rend Zirci Hit- tudományi Intézetében teológiát végzett. Szerzetesi fogadalmát 1869 augusztusában tette le. Az 1869—70- es tanévben a pesti egyetem bölcsészettudományi karának hallgatója volt. 1870 augusztus elején Veszprémben áldozópappá szentelték. 1870—71-ben rövid ideig Hercegfalván káplán.

Az 1871-es év nevezetes dátum életében. Ekkor a cisztercita rend pécsi főgimnáziumának tanára lett. A rendkívül szorgalmas, aktív tanár 1875-től a helybeli püspöki joglíceumban bölcseleti erkölcstant és művelődéstörténetet oktatott. 1876-ban. 29 éves korában bölcsészdoktori oklevelet szerzett.

1877-ben megvált Pécstől, s szülővárosába tért vissza. Itt a helybeli cisztercita főgimnázium tanára lett. Középiskolai működésével párhuzamosan az érseki joglíceumban bölcseleti erkölcstant. művelődéstörténetet, újkori történelmet tanított. Az 1889—90-es tanévet átmenetileg a pécsi főgimnáziumban töltötte, de a következő tanévtől ismét Egerben oktatott. Mellékfoglalkozásként előadott a jog- akadémián is. Az 1907-es tanév végén harminchat évi szolgálat után a gimnáziumból nyugdíjba vonult, de a jogakadémián egészen 1918- ig tartott órákat.

Ennyi életének rövid foglalata a száraz életrajzi adatok tükrében. Ezt követően szólok róla. mint tanárról, mint tudósról és végül mint közéleti emberről.

Több évtizedes tanári évei alatt a gimnáziumban magyar nyelvet és irodalmat. franciát, valamint bölcseletet (filozófiát) oktatott. Mint tanárra jellemző volt a páratlan magyar nyelvérzék. a mély stilisztikai, esztétikai és poétikai tudás. A tehetséges gyermekekért az intézet Vitkovics Mihály- rói elnevezett önképzőkörének elnökeként munkálkodott.

Tudós ember volt. Tehetsége kibontakozását elősegítette az alkotó környezet. Tanártársai között volt Nagy Béni történész. Mátrai Rudolf fizikus, Horváth Zsig- mond természettudós és Szvorényi József irodalom- történész és nyelvész. Az esztétikát, a bölcseletet és az irodalomtörténetet magas színvonalon művelte. Ezekből a tudományágakból több önálló munkája jelent meg. Még 1876-ban látott napvilágot ..Költészettan” című műve. A filozófia tárgyköréből való „A bölcselés előtana” című könyve. amelyet .A bölcselet rövid előtana” címmel iskolai használatra is kiadott. Irodalomtörténeti vizsgálódásainak eredménye a ..Népszerű felolvasások a magyar irodalom köréből” című munkája. Eger irodalmi hagyományait ő dolgozta fel először „Eger városa és a magyar irodalom” címmel. 1894-ben közreadott művében. Nagy munkája a regény elméletéről kéziratban maradt fenn.

önálló munkáin kívül számos tanulmánya, cikke jelent meg tudományos folyóiratokban (Magyar Philozó- fiai Szemle, Bölcseleti Folyóirat. Zenelap, Zeneirodalmi Szemle. Közoktatás, Katolikus Szemle), a gimnázium értesítőiben és napilapokban. (Eger. Eger és Vidéke. Heves Vármegyei Hírlap).

Tanári és tudományos munkája mellett széles körű közéleti tevékenységet fejtett ki. Nagy lokálpatrióta volt. Szülővárosát kul- túrközoonttá akarta fejleszteni. Ö volt az elnöke az Egri Dalkörnek. Tagja volt az országos Magyar Dalár- ecvesület központi választmányának. a Magyar Képzőművészeti Társulat Heves Megyei állandó bizottságának. az Országos Középiskolai Tanáregyesületnek, a Heves Megye Törvényhatósági Bizottságnak és Eger város képviselőtestületének. Különösen széles körű munkásságot fejtett ki az Egri Dalkör élén. Számos hangverseny. zeneest szervezése fűződik nevéhez.

Nagy tudásával, aktív társadalmi munkájával kivívta az Eger falai között élő író. Gárdonyi Géza barátságát is. Gárdonyi egyik

munkájának előszavában a következő emelkedett sorokat írta róla: „Negyven éve tanít a ciszterciták magyar lelkű gimnáziumában. Tanítványa csaknem az egész város úri népe. Történelem, stilisztika, poétika, filozófia a kedves tárgyai. De nemcsak az iskolában lobog az ő tüzes lelke: nincs Eger városának olyan nemzeti megmozdulása, ahol őt ne lehessen látni. A közepén, vagy az elején a rajzásnak. A politikai mozgalmakban, megyegyűléseken. városi közgyűléseken, kultúrát intéző bizottságokban, hazafias ünnepeken ... Ez a kß<- vinista nyakú katolikus szerzetes Egernek vérrel megszentelt kövei között született. Eger is volt szívének minden dobbanása. lelkének minden világossága. Ritka nagy tudását világjártában szerzett észleletéit nemcsak iskolájával osztotta meg. hanem kívül is. mint valami mozgó lámpás készséggel világít ma is mindenkinek.”

A hosszú évtizedekig páratlan szorgalommal és aktivitással dolgozó tudós tanár 1921 december 4-én hunyt el. Halála alkalmából Gárdonyi részvétlevelet intézett a tanári karhoz, amelyben ezt olvashatjuk: „Az ő emléke nem oszlik itt lent a fáklyafüsttel." Földi. maradványait a Hatvani temetőben hántolták el. A hálás utókor később utcát nevezett el róla. s emléktáblát helyezett el ebben az utcában.

Szecskó Károly

Hatvani Galéria-naptár

Cseretárlatok - József és testvérei - Vendégek: Csák Gyula, Raffay Ernő - A Délsziget Makón,

Szentesen - Busz Vásárhelyre

A Hatvani Galériában szép látogatottságnak örvend az Arcok és sorsok c. 6. országos portrébienná- lé. amelyen száz festő, szobrász szerepel alkotásaival. Ez a kiállítás egészen január 17-ig tart nyitva. Ezután újabb jelentős bemutatóra kerül sor. Hagyományokhoz híven a biennálé teljes anyaga a hódmezővásárhelyi Tornyai Múzeumba költözik, a Hatvani Galériában pedig január 23-án, szombaton délelőtt fél 12 órakor a Tornyai Múzeum hasonló seregszemléjének válogatott szobor- és festményanyagából rendezendő tárlatot nyit meg Csizmadia Sándorné dr„ Hódmezővásárhely tanácselnöke. Az ünnepi eseményen a

Galéria Trió működik közre.

Január 8-án, pénteken este fél 6-kor a Galéria emeleti termében folytatódik a Biblia és a művészetek zenés, diaképes előadás-sorozata. Ez alkalommal József és testvérei címmel a negyedik fejezetre kerül sor. éspedig dr. Reisinger János, a Tudományos Akadémia munkatársának közreműködésével.

Két további. figyelemre számító tudós, illetve író vendégeskedik a Gailériában rendezendő Délsziget-esten január 15-én, pénteken 6 órakor. Először a szegedi egyetem fiatal történésze, Raffay Ernő beszél kutatómunkájáról közelmúltban megjelent könyve, az Erdély 1918—1919-ben című kötete apropóján, amely sajnálatos hamar elfogyott a könyvesboltok polcairól. Utána pedig Csák Gyula József Attila-díjás író eleveníti fel hároméves indiai tartózkodásának izgalmas tapasztalatait. élményeit. Az esten az új verskötettel jelentkező Katona Judit, továbbá Dobos Katalin. a szegedi színház művésznője lép még fel. Műsorvezető Domonkos László lesz.

A Galéria tevékenységét is szolgáló, annak kiállításait országosan népszerűsítő folyóirat. a Délsziget iránti növekvő érdeklődés jele, hogy januárban újabb két város meghívásának tesz eleget fenti összeállításban

a szerkesztőség. Január 18- án a Makói Városi Könyvtárban. 26-án pedig Szentesen. a helyőrségi klubban lépnek közönség elé Raffay Ernő és társai, a Délsziget célkitűzéséiről pedig Mold- vay Győző szerkesztő-kiadó beszél a hallgatóságnak.

Az új esztendő első Galéria-busza január 24-én. vasárnap reggel 7 órakor a hatvani tanácsháza elől indul. A cél: Hódmezővásárhely. Ott az utasok megtekintik az Alföldi Galériát, a termékeiről világszerte ismert porcelángyár bemutatótermét. a Németh László- emlékmúzeumot, a tájházat, művészékkel találkoznak, valamint részt vesznek a hatvani portrékiállítás megnyitóján a Tornyai János Múzeumban.

(II/2.)

A szomszéd csapat, a nyolcas, káromkodott legelőször, s a legsűrűbben, hogy: a zzzannya oltári, a Józsi bácsi begorombult, a végén még megemelik miatta a normát!

Nem akart jnni többé. Hazamenet komótosan billegett föl a domboldalon, az új lépcsők mellett inkább a kitaposott régi döccenő- kön. Odaadta a pénzt az asszonynak, és lefeküdt. Ha meccsre hívták, elment, de nem kiabált. Egyszer visz- sza is akarták tuszkolni a hátsóbb sorokba, mert azt hitték, a pestieknek szurkol, azért hallgatott. Mégis csöndben maradt. Utána megint sehová. Evett otthon, ami készen volt, sokat, csak erős legyen, paprikás — és hanyatt vágta magát a bevetett ágyra, nem nézte párjával a televíziót.

Sose volt gyerekük. Az asszonyok itt a környéken mindent tudnak, s amit tudnak, arról szeretnek beszélni. Azt mondják, ő az oka, nem a lelkem, a Pannink. így a legrosszabb: ezen nem lehet segíteni.

★

... Amikor a Jani visszajött Komlóra, nem kellett itt már akárki. Csak az öreg szavára 'vették föl. Ennyit ért az, hogy csapatvezető lett azóta, a kilencesben, de még a bér- számfejtésben is igy hívták szívesebben: a Józsi bácsiék.

Hol a ménkűbe bujkált ennyi évig a gyerek? — erről másutt kellett számot adnia, Józsi bácsi egyszer sem kérdezte. Ott lakik azóta náluk.

így az asszony is jobban örül, ha otthon isszák meg a bort, a fél litert. Egyszer egy héten azért menjenek el valahová: — „Na, itt egy százas, vigyázzatok a szemetekre!”

— Cigarettája van, Józsi bátyám? — akar Jan; is csinálni valamit, amíg forgatja az öreg a szájában a kocsony ácson tot.

Vájkál a zsebében szorgalmasan; a 'kocsonya nem hűl ki.

— Hagyja hát! — csillapítja Jani. — Veszünk a pincértől.

— Itt van, nnna, a fene belé! — rámol az asztalra

három bontatlan Szimfóniát, s a negyedikből is előrecsúszik néhány szál.

— Tegye vissza, nem kell ennyi, rakja csak el.

A nagy rendezkedésben lekoppan a kocsonyás kanál a földre. Kő a padló, nem árt neki. Ketten nyúl'kálnak az asztal alatt, de a pincérgyerek ügyesebb.

ÉPP ilyen fürge a végén, a második liter után. Jani diktálja a bort, a szódát, s a kocsonyát öt kenyérrel.

— öt?

— Annyi volt a tányéron! — s nézi, hogy jól írja-e a cédulára a koma.

— Futja, Janikám? — aggályoskodik az öreg.

— Nyugi, Józsi bátyám.

— Itt van, fizesd ki — nyújt még egy százast. —

A többiért vegyél cigarettát, hadd legyen otthon.

Fölállnak. Nehezen egyenesedik a derekuk.

— Jól szórakoztak? — udvariaskodik a fehér kabátos fiú, és mosolyog szelíden.

Nem válaszolnak. Egyáltalában semmit. Lépkednek az ajtó felé, hiszen a zene is abbahagyta.

A pincér hullámos lendülettel csapkodja a kendőjét az asztalterítőn: hátha elszállnak, szétröpködnek a morzsák!

— Isten érti, micsoda emberek vannak! — rándít egyet a vállán.

Húsz perc múlva záróra.

(Vége)