Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-24 / 303. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. december 24., csütörtök 7. JUSSON ESZÉBE A (VASÁR)NAPRÓL ... A Sugár Biztos vagyok benne, hogy Sugár Andrást nem kell senkinek sem bemutatni, hiszen a televízió segítségé­vel mindennapos vendég otthonainkban. A sajtóban eltöltött, csaknem három évtized alatt nyílt egyénisé­gével, értő tudósításaival, riportjaival annyira meg­nyerte az olvasókat, hallgatókat és nézőket, hogy egy 1980-as felmérés tanúsága szerint, Vitray Tamás és Chrudinák Alajos mellett, ö találtatott a legnépsze­rűbb magyar tévészemélyiségnek. Jelenleg a vasárnap esti politikai magazin, A HÉT főszerkesztője, de természe­tesen nbm csak a műsorra vonatkozó kérdések foglal­koztattak, amikor megkeres­tem puritánul berendezett, tenyérnyi „főnöki” szobájá­ban. — ön mozdonyvezető, tűz­oltó vagy katona szeretett volna lenni gyermekkorá­ban? — Nevetni fog, de ez az igazság: újságírósdit játszot­tam már hátulgombolós ko­romban is. Más pálya egy­szerűen nem érdekelt. 1947- ben, tizennégy évesen, az ak­kori köztársasági elnökkel, Tildy Zoltánnal készítettem interjút a Pajtásnak. Igazi zsurnaliszta akkor vált be­lőlem, amikor a Szovjetunió­ban végzett jogi egyetem, majd rövid hivatali munkák után, 1958-ban, az MTI-hez kerültem. — Azóta a világ számos pontján megfordult, küldföl- di tudósítóként is dolgozott. Mégis nehéz elhinni a plety­kát hogy tizennégy nyelven beszél. .. — Valahogy ragadnak rám a nyelvek, és ráadásul ez az egyik hobbim. Rengeteg nyelvkönyvem, szótáram van otthon rendszeres használat­ban, hiszen ezt a munkám is megkívánja. — Ez a képessége nyilván abban is segített, hogy a leg­különbözőbb televíziók adá­sait követhesse útjai során. Hol helyezné el a világteleví­ziózásban a mi „másfél" csatornánkat? — Az amerikai típusú ke­reskedelmi tévék a minél na­gyobb reklámbevétel érdeké­ben. a lehető legtöbb nézőt igyekeznek megnyerni, s így óhatatlanul engedniük kell a színvonalból, ha meg akar­ják találni a legkisebb kö­zös nevezőt. Az angliai csa­tornák többnyire jól szer­kesztettek, és úgy gondolom, hogy mi a nyugat-európai színvonal mögött sem mara­dunk el lényegesen. Sokszor azonban nehezen mozdulunk, és a műholdas műsorszórás korában ez hátránynak szá­míthat. Épp ezért, hadd hoz­zam elő újra régi vesszőpa­ripámat: legalább két, önálló televízió kellene Magyaror­szágon, ahogy központi na­pilapból is többet árulnak. A versengés felpezsdítené a műhelymunkát, többszínűvé tenné a szerkesztést, és meg­győződésem, hogy még ol­csóbb is volna a két intéz­mény fenntartása, mint most a monopolhelyzetben levő eggyé. — Ez esetben A HÉT-nek is lenne vetélytársa a má­sik állomáson ... — Ez nyilván ösztönzően hatna ránk. Ügy érzem, nem kellene félnünk az effajta megméretéstől. — Most viszont elsősorban a tetszési index, azaz a kö­zönség véleménye adhat támpontot a műsor fogadta­tásáról ... — Ez az érték — A HÉT- ről van szó — tartósan 79— 84 pont között ingadozik, ami meglehetősen magasnak számit. Hiányoljuk viszont az elmélyült szakmai vissza­jelzést. Úgy tűnik, a kriti­kusok leszoktak róla, hogy a nem művészi produkciókat figyelemmel kísérjék a tévé­ben. — ön egy időben vette át ezt a széket a glasznoszty fogalmának, politikájának köztudatba kerülésével. Lát ebben összefüggést vagy csak véletlen egybeesésről van szó? — Nem hiszem, hogy szo­ros kapcsolatról beszélhet­nénk. De ettől függetlenül is tény, hogy én pályám során mindvégig a nyíltságnak, a problémák őszinte feltárásá­nak és megvitatásának híve voltam. Azt a gondolatot tar­tom szem előtt, hogy egy igazi marxista sohasem lehet a torzított ábrázolás híve. — Nem voltak emiatt időnként konfliktusai? — Ha valakinek a tyúk­szemére lépnek, feljajdul, ez természetes. Mégis meg kell tenni, hiszen, hitem szerint, nem fejbólintójánosok va­gyunk, hanem házőrző ku­tyák: ugatnunk kell, ha jön a tolvaj. Ha ezt elfelejtjük, könnyen az öncenzúra csap­dájába eshetünk, pedig a szólásszabadság szélesítésé­ben a sajtónak fontos sze­repe van. Ezért úgy vélem, hogy nem mondhatunk le kételyeink, adott esetben helytelenítésünk kifejezésé­ről. Nem állhatunk rossz dön­tések mellé, mert ez tönkre­teszi az újságíró, a sajtó sza­vahihetőségét. Pedig ennek megtartása a rendszert is erősíti. Nekem szerencsére megértő főnökeim voltak, akik a kisebb-nagyobb konf­liktusaimban kiálltak mel­lettem. — Es milyen főnök ön? Meddig terjed a glasznoszty A HÉT-en belül? — Alkotó, szuverén embe­rek vesznek körül, akiknek megvan a maguk véleménye. Én igénylem, hogy ezt el is mondják: utálom, ha min­denki automatikusan egyet­ért velem. Hiszen gyarló em­ber vagyok én is, aki sokat téved, ezért jó, ha erre idő­ben figyelmeztetnek. Ha már a vox humanát, az emberi hangot tettük hitvallásunkká a képernyőn, nem lehet ez másként a műhelymunkánk­ban sem. — Megszokott arcok tűn­tek el, újak bukkantak fel, amióta ön a főszerkesztő ... — Programmá tettem a friss tehetségek felkutatását, új munkatársak kipróbálását. Elsősorban a külső riporteri gárdát igyekszem bővíteni, hiszen több szem többet lát. Az igazsághoz tartozik, hogy erre, mifelénk, inkább a presztízs vonz, mint az anya­giak: egy-egy riportért két­ezer forint körül tudunk fi­zetni. Ez az összeg jóformán csak az újságíró költségeit fedezi. — Milyen tényezők nehezí­tik még a munkát? — Műszaki berendezéseink elavultak. A gépek egy ré­sze nullára íródott, nehéz jó kamerához jutni, gyakran szalaghibás anyagok is adás­ba kerülnek. Szerencsére ál­dozatkész emberekkel dolgo­zunk, így e problémákat egyelőre át tudjuk hidalni. Az is nagy kérdés, hogy az új adótörvény nyomán ho­gyan fogok majd a második fél évben bemondót, színészt szerezni például szinkroni­záláshoz. — Hogyan áll össze egy- egy műsor? — Adásainkat rendszerint egy fontos, közérdekű bel­politikai „vivőanyag” köré építjük, emellé igyekszünk egy nagyon érdekes, külföldi riportot is készíteni. Meg­szokott rovatainkkal, egyéb riportokkal, stúdióbeszélge­tésekkel válik kerekké egy- egy adás. Szombaton, ami­korra általában összejön 90 percnyi anyag, „ollónapot’’ tartok, vagyis környörtele- nül kivágom az érdektelen, unalmas részeket a ripor­tokból. Tiltakozó kollégáim­nak megmutatom, hogy még könyörtelenebből csonkítom meg a saját anyagaimat; ez általában meggyőzi őket. A műsor felvételről megy, ezt vasárnap délután, körülbelül fél 3-tól fél 6-ig készítjük el. — Milyen újításokat ter­vez a közeljövőben? — Látványos formai vál­toztatásoknak nem érzem szükségét, mindössze egy új főcímen gondolkodom. Van- gelis zenéjének meghagyásá­val. Következetesen törek­szem viszont a folyamatos tartalmi megújulásra, hiszen csak így maradhatunk kor­szerűek. Gondos munkára inspirál az is, hogy míg in­dulásának éveiben A HÉT szinte az egyetlen magazin volt, ma már számos vetély- társsal kell számolnunk. A Panoráma, az Ablak — mi tagadás — komoly konkuren­ciát jelent. A mi előnyünk viszont, hogy vasárnap, fő műsoridőben jelentkezhetünk, amikor a nézők pihentek, jobban „terhelhetők”. — ön viszont éppen ilyen­kor dolgozik. Ez a szakma egyébként is úgy él a köz­tudatban, hogy nem sok sza­badidőt enged művelőinek. Hogyan kapcsolódik ki Su­gár András? — Gondos időbeosztással, jó szervezéssel azért sok minden belefér a napba, még egy kis úszás, kocogás is. Van egy tizenkét éves fiam, aki most jár hetedik osztályba, így talán még ná­lam is túlterheltebb. Szeren­csére apás, ragaszkodó, így mindig szakít rám egy kis időt... Koncz János Vaszary János-em lékezet Vaszary János festőmű­vész. főiskolái tanár, a két világháború közötti magyar festészet kiemelkedő, sajá­tos arcú egyénisége most lenne százhúsz éves. Ka­posvárott született a mo­dern magyar festészet sok sikert aratott jelensége, aki életében kora minden irány­zatára fogékonyan reagált. Műveinek fő jellegzetessége a mozgás, a szenvedély. Ké­sői alkotásaira az olimposzi derű jellemző. Első nagy hatású műve Vaszary Kolos hercegprímás 1892-es arcképe mellett a modern festészet klassziku­sa. a Fekete kalapos nő arcképe (1894). A fekete­fehér színellentétre kompo­nált dekoratív arckép már a késői Vaszary-művek élet­teli nagyvonalúságát tük­rözi mind kompozíciójában, mind festésmódjának köny- nyedségében. mind franciás szellemességében. amely Vaszaryhoz oly közel állt. Századunk első évtizedé­ben az impresszionista elő­adásmód híve lett. vissza­lépve a kilencvenes évek posztimpresszionista kife­jezésmódjától. (Bizánci Ma­donna, 1897). Sárga-rózsa- szín-fehér-lila színharmó­niák csendülnek meg keze nyomán. Az olajfestménye­ket csaknem pasztellszerűén kezeli., Kolorizmusa ekkor lép előtérbe. Előadásmódja megváltoz­tatja képtémáit is. A pol­gári világ könnyedkezű. ün­nepelt festője lesz. Üjból indíttatást kap a korabeli francia festészettől. legin­kább Von Dogentől. (Reg. geli a szabadban 1907. Ál­arcosbál 1907). Művészete újabb átalakulása a Nyol­cak hatásával áll összefüg­gésben. Az első világháborúban tudósítóként vett részt. Raj­zai. képei a háború lénye­gét. a mérhetetlen, céltalan emberi szenvedést, az ér­telmetlen öldöklést és pusz­títást ábrázolják. Visszatért rajtuk a realisztikus ábrá­zoláshoz. dinamizmusa telje­sen a kifejezés szolgálatá­ban áll. 1920 őszétől kezdve az új­jászervezett Képzőművésze­ti Akadémia tanára lett, és nagy szerepe volt a hazai avantgárd festők istápolá- sában. Háború utáni művé­szete két korszakra oszlik, a fekete és fehér alapú ké­pek korára. Majd a húszas évek végétől a fekete ala­pot lassanként elhagyta, és szinte távirati stílusban fes­tette virtuóz könnyedségű, szellemes képeit — akva- rellszerűen hígított festék­kel. A nagyváros szórakozó­helyeit, híres fürdőket, bu­dapesti városképeket örökí­tetett meg japános köny- nyedséggel (Parkban, 1928. Rapallói öböl. Nervi. 1928. Dinnyés csendélet, 1939). Utolsó korszakának képei­re illik leginkább híres Szolgalegény mondása: „A természetből csak kiindulni, vagy arra szuggesztív erővel emlékez­tetni is elég." Szelleme fiatal maradt 1939-ben bekövetkezett ha­láláig. Művészetének belső ereje, dinamikája közel állt az ifjúság szívéhez éppúgy, mint a közönségéhez. Ké­pei ma is kedveltek. B. J. Vörösmarty-szobor Székesfehérvárott Székesfehérvárott a Vörösmarty Mihály Általános Iskola aulájában, a névadó költő születésének 187. évfordulója al­kalmából, felavatták Nagy Benedek szobrászművész alko­tását. A nagy költő, Vörösmarty Mihály mellszobrát a mű­vész cseresznyefából faragta. Képünk a szoboravató ünnep­ségen készült. (MTl-fotó: Kabáczy Szilárd) „Békességes csöndességet...!” A karácsonyi ünnepek al­kalmából nem véletlenül idéztük meg falusi gyermek­korunk gyönyörűségesen szép köszöntését, amellyel a bet- lehemező gyerekek ismerő­seik otthonában belekezdtek karácsonyt köszöntő vers­mondásukba. Jelentésében és hangzásá­ban is megejtő szépségű jel­zős szerkezet mondanivaló­ja és a mának is szóló üze­nete különösen felerősödik abban a hatásmechanizmus­ban, amely akkor éri az em­bert, amikor érzelemdús át­tételekkel és merész képzet­kapcsolási lehetőségek vál­lalásával azt a szócsaládot is megidézi, amelyben közpon­ti szerepet játszanak ezek a nyelvi formák: béke, békés, békesség, békességes. béke­szerető; csend, csendes, csen­desség, csendesedik, elcsen­desül, lecsendesítés, lecsen- desedés stb. Feleslegesen idegesítő, nyüzsgő világunkban a cí­mül idézett karácsonyi kö­szöntőbe a mai ember bele­hallja ,a nyugalom, a türe­lem szavak jelentéstartalmát és használati éntékét is. Ugyanez csendült ki a csendről rendezett szeminá­riumok és tudományos ta­nácskozások hangneméből és tematikájából is (Népszava, 1982. dec. 4., Magyar Nem­zet, 1986. okt. 22.). Zajjal terhelt világunkban a csend, a nyugalom, a bé­kesség, a türelem szavak nem véletlenül vállalnak kulcsszerepeket költőink ver­seiben is. Különösen beszé­desek azok a jelzők, ame­lyekkel minősítik a csend szót és származékait, példá­ul: „lebegő, teremtő csend" (Takáts Gyula), remete csend (Viola József), tömör csend (Képes Géza) stb. A csend, a csendesség, mint költői téma, poétikai motívum, nem a némaság, az elhallgatás ikertestvérei. Mi­lyen sokat mond az a jelzős szerkezet is: beszédes csend. Ebbe a képzetsorba illeszked­nek bele ezek a versrészle­tek: „Kiáltásnyi csend, lágy hangzású csend”, „szétpat­tanó csend, feszült csend, hökkent csend, ünnepélyes csend, paradicsomi csend, nyomasztó csend, megürese­dett csend, önmagába hulló csend, fülelő csend, süket csend, hűvös csend, feszen­gő csend, meztelen csend stb. A csöndesség jelzett szó­hoz társult békesseges jelző felerősíti a béke és a csend jelentéstartalmának és hasz­nálati értéke hatásmechaniz­musának erejét is. Hasonló­an ahhoz, ahogyan Bóka László teszi ebben a szép versrészletében: „Csönd, csil­lagokból ezüstös körönd égi tér. és fénye földig ér / Kör. sohase sincs vége: Csönd. Béke” (Bóka: Epi­grammák). Hogy a békességes csönd, mint költői motívum, éppen napjainkban emelkedik vers­teremtő erővé és eszközzé, annak is megvan az oka. Szinte „csitíthatatlan világ­zajban” (Csoóri Sándor) élünk és a „betonvilág vad zajában” (Rónay György) a béke, a csend, a nyugalom és türelem olyan értékek az emberiség számára, amelyek nélkül kiüresédik a tartal­mas, és érzelmekre éhes em­beri élet. s éppen a zaj, a békétlenség, a nyüzsgő tü­relmetlenség miatt óhajtjuk a hiányzó békességes csen­det. Társadalmi méretekben is igaza van a költőnek, amikor így fogalmaz: „Ki­bírhatatlan zaj lármáz fü­lembe: / mi bennem zenge­ne / még azt sem értem, / hol kaphatnék csöndet — akár receptre —, / hogy új­ból hallhassam a szívveré­sem” (Végh György). Ilyen nagy ívet fog át a népi karácsonyi köszöntés: békességes csöndességet. Ma is van külön mondanivaló­ja, üzenete: olyan világot kell teremtenünk egyéni és közéleti szempontból egy­aránt. amelynek összetartó kerete: a békességes csendes­ség, s a béke és a csend kö­röz felette. Dr. Bakos József

Next

/
Oldalképek
Tartalom