Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-17 / 297. szám

4 NÉPÚJSÁG, 1987. december 17., csütörtök A FILHARMÓNIA EGRI BÉRLETÉBEN Chopin, Smetana, Dvorak A hangverseny után Németh Gyula karmester gratulál Failoni Donatellának (Fotó: Szántó György) A Filharmónia egri bérle­ti hangversenysorozatában a hétfői este, a Gárdonyi Gé­za Színházban Chopint, Sme- tanát és Dvorákot idézte. , Három mű, három hangulat, valahol azonban mind a há­rom azt a bonyolult XIX. századot és főleg a romanti­kát idézte, aminek hatása alól a mai napig nem szaba­dultunk meg itt, Európában. Sőt! Ahogy közeledünk a század vége felé, inkább is­mét rájövünk arra, hogy az érzelmek, a szenvedélyek mennyire hiányoznak, vagy milyen satnyán virítanak ko­runkban. Az est nyitószámaként Chopin e-moll zongoraverse­nye hangzott el. A szólista személye, Failoni Donatella is várakozást ébresztett az egri közönségben, hiszen a mi Operaházunk egykori ki­váló olasz dirigensének, Ser­gio Failoninak a lánya, aki zenével, lírával átitatott lég­körben, a déli temperamen­tum szenvedélyességével te­remthet zenei órákat és él­ményeket. A karmester, Né­meth Gyula Liszt-díjas is biztosítéknak tűnt arra, hogy mindazt a teljes átélés me­legével közvetíti a hallgató­ságnak, ami a műből kihoz­ható. Az adottságokban, a jó­szándékban nem mutatkozott hiány. Mindenki tette a ma­gáét. Az Egri Szimfonikus Zenekar (vezetője Farkas Ist­ván) éppen a hazai közön­ség előtt jelesen akart helyt­állni, meg is tette a tőle tel­hetőt. Chopin líráját a kül­ső megjelenésben és tartásá­ban is zárkózottnak tetsző művésznő — esetleg vala­milyen külső körülmény ha­tására — nem a meghitt és szükséges otthonossággal ját­szotta; a lélek levetkőző, ki­nyíló közvetlenségével nem hozta elénk ezt a tartamá­ban és tartalmában is ko­moly feladatot jelentő alko­tást. Chopin a röpke ma- zurkák. a csillogó nocturne- ök. a zsongó-bongó keringők, a felröppenő futamok mes­tere, ebben a számára kissé idegen „méretezésben” is megmaradt a gyöngyöző dal­lamok, felvillanások, a röp­tető zenei álmok költőjének. Ez a férfi csak hangulatról akart tudni, szerelemről, az érzések örök haszontalansá- gáról és szükségességéről. Rövid életét is önfeledt álomként kell felfognunk, hiszen sokan éltek szerelem­ben vele és helyette, míg ő csak a lírára gondolt. azt kívánta lejegyezni, ami any- nyira megfoghatatlan. Ezt a lebegésszerűséget, ennek a mély lelki hátterét, az első tételben mintha nem min­dig érintette volna Failoni Donatella. Vagy a dirigensi pálca mozgatója, az érzel­mekre hevesen rámutató Né­meth Gyula és a pianista temperamentuma közötti kü­lönbözőség az oka, hogy a mű első tétele kevesebb vá­laszt kényszerített ki a hall­gatóságból. A második és a harmadik tétel már kárpótol­ni igyekezett az első némely részletének fehér foltjaiért. Smetana szimfonikus köl­teménye, a Moldva és Dvorák három szláv tánca a kar­mester és az Egri Szimfoni­kus Zenekar számára feszti­válszámnak tűnt. A két cseh zeneszerző ma is megtalálja az utat a hallgatóság szí­véhez. Van ebben a smeta- nai honszeretetben, mai fül­lel mérve, nem kevés szín- padiság. És nemcsak azért, mert Smetana igazán opera­szerző, de a kor deklamáló hajlama őt is elragadta, vit­te felfelé a csillogó szenve­dély magas hőfokára. Dvorák táncait és az Egri Szimfoni­kus Zenekart, a vendégkar­mestert a teljesítmény élén az is dicséri, hogy a közön­ség az egyik táncot „újrajá­ratta'', újra játszatta. (farkas) Néhány mondat a nőkről Rendkívül muzikális nő a feleségem . . . Engem már megtanított kesztyűbe du­dálni! ★ Trabant tulajdonosa mond­ta: — Olyan ez a kocsi, mint egy szerető. Jó, ha van, csak társaságban nem illik vele dicsekedni! ★ Azt kérdi. ki a gyerek apja? Még nem tudom. Hol­nap lesz a tárgyalás. * Módosított közmondás: — Hölgyeim, vigyázat! Sok tabletta közt elvész a gyerek! ★ Mai szerelmi háromszög: férj, feleség és a sarki ital­bolt. ★ A téma ott hevert előtte. Az író nem volt rest, leha­jolt, és így szólt: „Vegyél magadra valamit, drágám, mert megfázol!” ★ Külföldi lapban olvastam: Mikor érnek véget a mé­zeshetek? Amikor a férj már nem segít mosogatni a fele­ségnek, hanem hozzáfog egyedül. ★ Rendkívül ügyes nő ... Min­den helyzetben feltalálja ma­gát! ★ A házasságkötésig istení­tette a vőlegényét... Azóta ateista lett. ★ Birkózó menyasszonya mondta: — Sanyi ma jó formában van, biztosan megnyeri ezt a versenyt... Engem is két- vállra fektetett. Kiss György Mihály Heves megye és Eger visszafoglalása a töröktől A záródó blokád gyűrűjében Az 1687. évi haditerv sze­rint a Lotharingiai herceg főparancsnok vezetésével összeállított európai keresz­tény szövetséges had déli irányban tört előre, Belg- rád elfoglalása céljával. Az idő azonban már későre járt ahhoz, hogy ilyen ne­héz ostrom egyáltalában szóba is kerüljön, s miután Eszéknél vereséget szenve­dett a szövetséges had, Szulejmán nagyvezér len­dült támadásba, de tragi­kus vesztére, mivel augusz­tus elején megsemmisítő vereséget mértek rá az egyesült keresztény erők Nagyharsány mellett. Ezzel a török kudarccal véglege­sen elveszett Rusztem egri pasa hőn óhajtott terve, hogy a nagyvezér felmenti a várat és a várost a blo­kád ölelő karjai közül. Az történt ugyanis, hogv a hadvezetés a további, a Balkán felé irányuló had­műveletek mefllett nem tartotta fontosnak a távoli szárnyakon levő nagy vá­rak: Eger, Várad, Székes- fehérvár, Szigetvár és Nagykanizsa elfoglalását, s e várakat előbb-utóbb ostromzár alá vette. A blo­kád ugyanis nem kívánt tüzérséget és nem kívánt nagy haderőt, s nem járt az ostrommal kapcsolatos gyakorta súlyos ember­veszteséggel. A blokád, a kiéheztetés ugyan lassú, de áldozatokat nem kívánó biztos sikert hozott minden esetben. Már 1787. január 12-én Antonio Caraffa altábor­nagy arról tájékoztatta Apa­fi Mihály erdélyi fejedel­met, hogy Eger várát „a legszorosabb körülzárással a kereszténység hasznára” fogja felszabadítani a csá­szári haderő. Március 2-án már északkelet felől meg­indultak lassú, de biztos menetben a csapatok. Már­cius 2-án írt levélből tud­juk, hogy a hadak Egerhez mennek, sőt megindult az Eger alatti déli síkságon az élelmiszerek felhalmo­zása is. Ma is titok marad, hogy honnan, s mi úton szivárgott ki, hogy Egert Miksa Emánue] bajor vá­lasztófejedelem csapatai szállják meg. Maga Caraffa, április 5-re rendelte el csapatai indulását Eger alá. Közben pedig Eger köze­li, s távoli környékét állan~ dóan járták a magyar hu­szárcsapatok és a német dragonyosok, hogy minden­képpen gátat vethessenek az egri törökök élelemszer- zö vállalkozásainak, Köz­ben azonban az egriek Gyöngyösre törtek, s mi­vel nem sikerült kellő zsák­mányra szert tenniük, ma­gukkal hurcolták a bírót, néhány esküdtet, sőt az öreg ferences rendfőnököt is. A kiváló hadvezér, Lotha­ringiai Károly még Dél- M agyarországról is élénk figyelemmel kísérte Eger biztos blokádját, s hol ki~ váló lovastábornokat. Vete~ ranit. hol meg Saurou gene­rálist küldte Eger felé csa­pataival. hogy biztosítsák az egri oszmánok biztos ostromgyűrűbe zárását. Az Eger körüli ostrom- zár kialakításához magyar és német ikatonai egysége­ket irányítottak. A zömöt vélhetően Caraffa ezredei adták, de oda nagyszámú magyar fegyveres erőt is vezényeltek Ónodról, Szend' röröl, Putnokról, Ajnácskö- röl, sőt, Fülekről a bánya­vidéki vicegenerális, Kohá- ry hadinépe is felvonult. Az Eger körülzárására felvonult katonai erő a Maklár ,melletti sík térsé­gen gyülekezett. Elsőnek. 1687! június 12-én Donat Heissler altábornagy érke­zett, akit július 9-én Gio­vanni Battista Doria alez­redes követett, mint az eg­ri blokád parancsnoka. Ér­kezését nyomban jelentette a Nógrád vármegyében mű­ködő Heves megyei tör­vényhatóságnak, s az alis­pánnak, imigyen: ,(ŐFEL­SÉGE A BAJOR VÁLASZ­TÓFEJEDELEM (azaz Mik­sa Emánuel, S I.) ÁLTAL EGER BLOKÁDJÁVAL BÍZATTAM MEG, EVÉG- BÖL ITT GYALOGOS ÉS LOVAS MAGYAR S NÉ­MET KATONASÁG VE­ZÉNYLETE REAM BÍZA­TOTT, S AZT MEG IS KEZDTEM ...” Doria főhadiszállását rövidesen előretolta a mai Lenin út és Münnich Fe­renc utca magaslati térsé­gébe, lezárva ezzel a hat- Váni utat. Koháry csapatai, hajdúi a mai Kisasszony temető fölötti magaslatot foglalták el, s ott építették ki sáncaikat. Innen nyerte hosszú-hosszú emberöltő­kön át az alatta húzódó völgy —, melyet ma Szép- asszony-völgvnek neve­zünk —, Koháry-völgy ne­vet. s benne a ma is bu- gyogó jó vizű forrás a Koháry kútja elnevezést, sőt a vele szomszédos vá­rosrészt Koháry külváros­nak hívták. — A vár fö­lötti (Almagyar-hegy maga­sán az ajnácskői várkapi­tány, Vécsey Sándor épí­tette ki csapatai részére a sáncokat. Északon, a mai Felnémeten, a templom dombján, melyet a nép ma is „Sánc”-nah nevez, sőt Sánc utca is húzódik a ma­gaslaton, a putnoki vár ka­pitánya, Gombos Imre ál­lította fel katonaságát, sán­cai védelmében. Szomszéd­ságában, a mai Felnémet térségében egy kisebb sánc­ban Vitelli ezredes fészkel­te be magát fegyvereseivel, lezárva a szarvaskői utat. A blokád sáncaiból állan­dó lovas őrségek cirkáltak, hogy biztosítsák a körülvett ellenséges törökség totális blokádját, s annak a révén a lassú, de biztos éhezésü­ket, s annak árán végül is kapitulációjukat. Később. 1687. nyarán, őszén Lotharingiai Ká­roly hercegfőparancsnok to­vábbi fegyvereseket vezé­nyelt Egerhez, akiknek eg.v része a siroki és a cserépi várat biztosította. A körülzárt és kínos éhez- tetésre ítélt törökök életé­ről több, hiteles forrással rendelkezünk. A várból, a városból ugyanis leveleket csempésztek ki, melyek fennakadtak a blokád őrsé­gének éberségén. Szörnyű állapotokról adnak számot e török levelek. Halottaikat már nem vihették ki a temetőbe: a házak szobái­nak talajába földelték el. Segélyt, segítséget és fel­mentést kértek, de mind­ezt hasztalan, hiszen Szu­lejmán nagyvezér seregét még augusztusban teljes­séggel szétverte a Károly herceg főparancsnoksága alatt egyesült szövetséges európai keresztény hadse­reg. Próbálkozott a török hadvezetés Apafy Mihály erdélyi fejedelmet is segít­ségnyújtásra bírni, sőt, pa­rancsolni az egri törökök megsegítésére, de a fejede­lem átlátva a törökök vesz­tett helyzetét, a kisujját sem mozdította az egriek érdekében. Lassan-lassan elégedet­lenség ütötte fel a fejét a városban. Napirenden volt az éhhalál, sőt öngyilkosok­ról és megtébolyodottakról is szólnak a források. De ami a helyzetet komollyá, sőt Rusztem részére már­már tragikussá tette az a napról napra szaporodó de­zertálás volt. Katonák és polgáriak mentvén puszta életüket, kiszökdöstek éjjel a falakon, hogy a blokád sáncaiban, táboraiban leg­alább életüket mentsék meg >egy-íegy faHat kenyérrel, vagy hússal. S ekkor lépett akcióba a magyar történelem egyik legsötétebb a lakj a: Antonio Caraffa altábornagy, aki már oly hosszan ostromol­ta eredménytelenül a Zrínyj Hona által védelme­zett munkácsi várat. Nem­csak Rusztem pasához kül­dözte Eperjesről egyik le­velét a másik után, de a császárnál és befolyásos bécsi barátainál is sürgette hogy ő kapjon parancsot Egernek tüzes bombák ál­tal való megvételére. Az Udvari Haditanács elvetet­te és „EMBERTELEN”-nek bélyegezte Caraffa aljas ter­vét és méltatlannak a be­csületes katonaszellemhez. Rusztem kezdetben el sem olvasta Caraffa leveleit, aki pedig „méltányos feltételek” mellett javasolta a vár fel­adását. Éhenhalássai és pusztulással fenyegette a törököt, de a vitézül véde­kező Rusztem beglerbég pa­sa hajthatatlan maradt. S a szörnyűséges egri blo­kád képének teljesebb meg­ismeréséhez nyújt tragikus képet az a szomorú tény, hogy a vár tömlöcei tömve voltak magyar foglyokkal. Egy rab pap 300 keresztény fogolyról irt levelében. Kín­jukban elhullott állatokat is kénytelenek voltak elfo­gyasztani, sőt, többen saru­juk bőrszíjazatát főzték meg, és rágicsálták élelem helyett.. . Egy Kevaldi ne­vű ácsmester nem kevesebb, mint 10 esztendőt töltött az egri pasák fogságában. (!) Közben október 8-án Ales­sandro Vitelli ezredes be' hódoltatta a szarvaskői várba zárkózott ellenséget. Október 22-én pediq egy­napi ágyúzás után Serau tábornok megadásra bírta Sírok török várát. Október 30-án pedig Corbelli ezre­des a kicsiny Cserép várat foglalta el, felégetve a vár körüli palánkfalat. Eger várának és városá­nak a helyzete napról nap­ra reménytelenebbé, tragi- kusabbá vált; de a fanati­kus mozlimok zöme még kitartott. .. (Folytatjuk) Sugár István Újabb középkori leletek Budán A Budapesti Történeti Mú­zeum régészei Bencze Zoltán vezetésével folytatják a kö­zépkori leletek mentését a Hadtörténeti Intézet és Mú­zeum udvarán, ahol a múlt év végén, az intézet új épü­letének alapozása közben ér­tékes leletekre bukkantak. A képeken: Ásatás a Had­történeti Intézet és Múzeum udvarán (MTI-fotó: Kieb Attila — KS) XII—XIII. századi osztrák szürke vizeskancsó füle, és egy 1973-ban, a budavári nagy ásatások során előkerült ép vi­zeskancsó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom