Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-25 / 278. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. november 25., szerda 3 Ha nem tanulsz nem maradhatsz írta: dr. Henczi Lajos, a MTESZ főtitkárhelyettese IGAZODÁS A GYÓGYTURIZMUSHOZ Vonzóbb lesz az egri strand Sokan aligha gondolnák, hogy évente félmillió körüli a fürdövendég Egerben, a nagy hírű strand történetében még nem is túl régen voltak olyan napok, amelyeken nyolc-tízezren lubickoltak medencéiben. S — bár a vízzel együtt a látogatók száma is hullámzik néha — az érdeklődés várhatóan a jövőben sem igen csökken. Mind a helybeli, illetve városkörnyéki közönség, mind pedig a távolabbról érkező honi, s külföldi turisták további „ostromára" lehet számítani. Az őszi panlamenti ülésszak egyik felszólalója említette, hegy nálunk a mérnökök 7—8 százaléka vesz részt rendszeresen továbbképzésben. Hozzáteszem azonnal, hogy Keleten és ' Nyugaton ennél általában kedvezőbb a helyzet. Japánban például a mérnökök több, mint 20 százaléka képezi magát a diploma megszerzése után. önmagában a hazai 7—8 százalékos mutatóval sem elégedetlenkednék. ha nem ismerném a mögötte meghúzódó folyamatot. Az iparban például a diploma utáni szakmai továbbképző tanfolyamon végzettek száma 1980—85 között tízezerről majdnem a felére csökkent. A mező- és erdőgazdaságban dolgozó mérnökök közül 1985-ben majdnem 5 ezren vettek részt szervezett továbbképzésben, csaknem kétszer annyian, mint 1980-ban. Kérdezhetjük: az agrárosok igen, az iparosok pedig nincsenek barátságban a továbbképzéssel? Vagy talán nem ismerik a régi magyar mondást, ami így szól: „Nincs senki, akinek tanulni ne kellene, és senki, akitől tanulni ne lehetne.” Mindenesetre nem a két ágazat közötti eltéréseket kívánom feszegetni, mivel az összkép kedvezőtlen. Hiszen a mezőgazdászok relatíve jobb helyezése is csak azt jelenti, hogy az agrárvég- zettségűek megközelítően 10 százaléka ül csupán be időnként az iskolapadba. Ez elgondolkoztató, mert a magyar oktatási rendszerre — a műveltség és a szakmai képzést tekintve egyaránt — az alulképzés a jellemző. Az iskola által közvetített tudás elégtelen a jelen, de legfőképpen a jövőbeni követelményekhez képest. A megszerzett tudásanyag természetes eróziója mellett a munkához szükséges ismeretanyag jelentős részének életben maradási ideje folyamatosan rövidül. Ezért az ezek tárolására kijelölt rekeszeinket gyakrabban ki kell üríteni, és újakkal feltölteni. Nem a divattal való lépéstartás, hanem az emberi munkavégző képesség szinten tartása, vagy javítása céljából. Persze nemcsak a munkában, hanem változó világunkban is otthon akarunk lenni. Tamási Áron kérdezte egykor: „Mi célra vagyunk a világon? Azért, hogy valahol otthon legyünk benne.” Ne felejtsük el, hogy a változó világ megértéséhez, az ahhoz való alkalmazkodáshoz, a környezet és önmagunk megváltoztatásához, a társadalomban való cselekvő jelenléthez nélkülözhetetlen az ideológiai, szociológiai ismeret- anyag. A műveltség alapelemei éppúgy elévülhetnek, mint a szakmai ismeretek. Nehezen tudunk otthonosan mozogni mai világunkban különösen akkor, ha a tanulmányi idő mindenekelőtt a hagyományos értékek átörökítésére, a "tradíciók megtartására, felhalmozására nyújtott csak módot. A Római klub néhány éve közzétett, „A tanulásnak nincsenek határai” című zárójelentésében az innovációs tanulást, továbbképzést ajánlja, amelynek lényege a folytonos megújulásra való törekvés. Legegészségesebb, ha a továbbképzés természetes belső szükségletként nyilvánul meg. Ehhez persze le kell számolni azzal az illúzióval, hogy létezik „befejezett tudás”, és a diploma átvétele egyben a tanulási stációk utolsó állomását is jelenti. A továbbképzési szándék felkeltéséhez, vagy erősítéséhez a feltételek megteremtésén túl megfelelő ösztönzők is kellenek. Mindenekelőtt az, hogy a tudást, a kreatív és innovatív készséget a vállalatok, intézetek belső értékrendjei kellőképpen honorálják a feladatok porciózásánál és elismerésénél, vagy például az előmenetelnél. Ekkor várható el, hogy a szaktudást az ambiciózus szakember igyekszik mindig a kor színvonalán tartani, és a folyamatos tanulást a mérnöki életpálya részének tekinti. A fejlett nyugati országok mérnökeinek munkaköri leírásában benne van, hogy ismereteiket állandóan szinkronba kell hozni a követelményekkel. Íratlan törvény- nyé vált: ha nem tanulsz, nem maradhatsz. Fakad ez abból a felismerésből hogy a mérnök alkotóképessége elsődlegesen tudásától, így folyamatos továbbképzésétől függ. A vállalatok nem is sajnálják az anyagi és időbeni ráfordítást a továbbképzéstől, mert egyik leghasznosabb és megtérülő beruházásnak tartják. Persze az is magától értetődő, hogy ezeket a tudásgyarapító képzési formákat a munkakör, a szakma, a munkaidő értékes részének tekintik. Ettől a gyakorlattól idegen az a logika, amely a kemény, embert próbáló szakmai továbbképzés költségeit legszívesebben a résztvevők saját zsebéből fedezné, és a képzési időt a munkaidőn kívülre helyezi. Nálunk is szükség van olyan vállalati és kormányzati szemléletre és gyakorlatra, amely képes kedvező társadalmi légkört és feltételeket teremteni a szakmai továbbképzésnek. Húsz évvel ezelőtt például 120 forintot lehetett fizetni a mérnöktovábbképzést tartó előadónak egy óráért. Mára ez csak 180 forintra kúszott fel. Ha valaki egy 6 órás kurzust vállal, ahhoz legalább 30 óra felkészülés tartozik. Hozzászámolom még azt a 6 órát, amíg elmondja, akkor eljutok a társadalmi munkához. Elvácható-e ezek után, hogy a szakma legkiválóbbjai beszálljanak a tudás adok-kapok ringjébe? Mit tartok megoldásnak? Feloldani a kifizetésre vonatkozó jogi tilalmat és — ésszerű limiteket tartva — az intézményre bízni, hogy bevételei terhére megállapítsa az előadók javadalmazását. Erre a piac ma megadja a fedezetet. Ma még a díjazásban szabályosan alig lehet különbséget tenni a rutinszerű és a ténylegesen új ismeretanyagot hordozó előadás között. A „részkérdés" mellett fontosnak tartom, a bevezetőben említett parlamenti felszólalásnak azt a javaslatát is, amely a kormány, vállalati, intézményi vezetéstől azt kérte, hogy az át- és továbbképzést tekintsék a szakma és a munkaidő értékes részének. A kormány ennek szellemében módosítsa rendezvényekről, illetve a tanfolyamokról kiadott határozatait. Az irányított egyéni tanulással és távoktatással kombinált egyéni önképzés mellett a 'belátható jövőben is nagy felelősség hárul az egyetemek oktató-kutató, valamint az ágazati, illetve szakmai továbbképző intézetek bázisain történő posztgraduális tanfolyami továbbképzésre. Mindkettő feltételez egy jól működő infrastruktúrát. amelybe a színvonalas műszaki folyóirat- és könyvkiadás éppúgy beletartozik, mint a külföldi tanulmányutak, hazai tapasztalatcserék bővülő lehetősége. A továbbképzési intézményrendszer régi szereplői a tudományos egyesületek is, amelyek gyorsaságukkal, rugalmasságukkal képesek jól kiegészíteni az állami oktatást. vagy lefedni a továbbképzési fehér foltokat. Remélhető, hogy javuló feltételekkel és bővülő lehetőségekkel, jogosítványokkal, a jövőben egyenrangú részesei lehetnek a szatomunkás- és mérnöktovábbképzésnek. Az élénk vagy még inkább azzá váló forgalom egész sor feladatot jelent az üzemeltetőnek. Hiszen a strandolok igényei is növekszenek, ami tegnap, ma. megfelelt számukra, holnap, holnapután már kevésbé. Nem utolsósorban pedig szőkébb hazánk legjelentősebb települése, az ország leglátogatottabb helységeinek egyike pusztán a rangja miatt is követeli, hogy az említett vendégsereget kiszolgáló létesítmények mindenben megfeleljenek a várakozásnak. Az igazodásért, a fejlődésért kezdett törekvések — mint erről á közelmúltban Horváth Jánossal, a Heves Megyei Vízmű Vállalat főmérnökével beszélgettünk — már korábban megkezdődtek. Mindenekelőtt az alapellátás elemzése, javítása került napirendre munkájukban. A pancsolók, úszkálok kedvence — ahogyan ismeretes — egyrészt a már a 30-as években hivatalosan is gyógyhatásúvá nyilvánított, valójában pedig egészen a török kortól ilyennek tartott, s ilyenként használt karsztforrásból, másrészt a későbbi olajkutatások során nyitott kutak előbbinél nagyobb hőfokú, magasabb kéntartalmú kincséből, illetve a zuhanyzókhoz, csapokhoz. különféle A születésnapi csokrok elhervadtak. A Ta\bán utcai kis szoba félhomályából csak az ajándékcsomagok ezüst szalagjai villognak a bő karszékben szinte elvesző kis asszonyarcra, amelyet száz esztendő barázdáz. Igen, Agócs Andrásné, született Balázs -Erzsébet, a nagyrédei faluszél egyik napszámosának leánygyermeke életének új évébe lépett. Hogy annyi törődéssel a háta megett örülne a mának, a jelennek? Az ünneplőket szíves-örömest fogadta, noha köszöntésükre nemigen tud fölkelni. De olykor keserű sóhaj is elhagyja ajkát: Nem élet már az ilyen ...! Persze, a körötte forgók, elsősorban Piroska leánya és nyugbéres veje. Török István, akik közele- sen aranylakodalmukat ülik, ilyenkor mindig fokozott melegséggel vonják magukhoz a madártestű kis özvegyet, akinek a nincstelen sors okán szinte nyomorékká kellett dolgoznia magát. ★ Hol kezdődött ez? Rédén, a szülőfaluban, tíz testvér egyikeként, akik közül Se- bőkné Balázs Borbála — szintén közel a századikba' — még ott él, ott pergeti özvegy napjait. A faluszéli summásporta gyermekei hamar munka hámjába fogta az Élet. Erzsi néni alig nyolcéves, amikor iskola- szünetekben már Vitái Márton téglagyárában hordjaszociális létesítményekbe vezetett, valamint a hűtési célokat szolgáló hálózati vízből tevődik össze. A forrás- készletek a kedvezőtlen, csapadékszegény időjárás, s a rétegnyomás csökkenése miatt sajnos számottevően apadtak, ami lényegében mindhárom oldalon szűkítette a lehetőségeket. Kutatások, tervezések váltak szükségessé a vízmennyiség emelésére, s a víz minőségének javítására egyaránt. A Vituki kapta a velük kapcsolatos megbízást, s a-strandi program az egyébként is sürgető városi vízműfejlesztések fontos része lett. Ugyanakkor előtérbe került a fürdőnek a környezetében való jobb elhelyezése is. Ehhez meg kellett várni amíg elkészül a városrész rendezési terve, amely tulajdonképpen módot adhat a — már épülő, s magából mind többet mutató — SZOT Gyógyüdülő megvalósítása, a Park Szálló egyelőre még csupán elképzelt gyógyhotellé alakítására. a régóta vágyott vízi sportlétesítmények megteremtésére, illetve az emlegetett városi strand elengedhetetlen korszerűsítésére. A Vituki a vízigények kielégítésével biztat, a más feladattal megbízott Közti pedig már a szükségessé vált strandi építkezések tanulmánytervét is elkészítette. A jóváhagyásra váró utóbbi dókumentáció a főbejárat teljes megváltoztatását cipeli a nyers portékát az égetőbe. De ott vannak felcseperedett testvérei is, mert az ínszakasztó munkáért bizony ritka a krajcár. Pedig szeretné ő is a módosabbak gyermekeihez hasonlóan tölteni a karácsonyi, húsvéti, a nyári szüneteket. S fog az esze. mint a beret- va. Most sem sokat kéreti magát, hogy közel száz év távolából a betanult versek strófáit citálja: „Leverted a fecske fészkét, mért nem hagytál neki békét...?’’ Ez megy, ez patakzik, színesen, olykor frivolan, és a gyönyörűen formált, helyesen tagolt mondandó szinte elbűvöli az embert. No meg önkéntelenül fölveti a kérdést: ugyan, ha jobb fészek- be születik, nem lesz belőle talán ünnepelt színésznő? ★ Akik pedig öregségében, elesettségében vigyázzák? Leánya, veje? Maguk is szűkösen, egy MÁVjnyugdíjból élnek. Nehezen bírják az avítt ház fenntartását, a napi betevőt, a villanyt, a tűzifát, az elengedhetetlen ruhadarabokat biztosítani. Aztán az ilyen-olyan adók! Erzsiké nénire szintúgy alig kétezer forintnyi tsz-nyug- bérrel kopogtat havonta a postás, mit lehet ma ebből előteremteni? Honnan ez a csekélyke pénz is? Agócs néni. első férie elhunytéval, Kesédre házasodott, ott jutott kis földvagyonihoz, amit kezdetben maga művelt, s amivel 62 évesen az alakuló első termelőszövetkezet 9. mutatja. Az elgondolások alapján megszűnik a városképbe már kevésbé illő jelenlegi épületfront, s a helyébe emeletes, fás szerkezetű, magas tetős — a korabeli strandra, s általában a régi fürdőkre jobban emlékeztető, a gyógyszállóhoz is inkább közelítő — emeletes építmény kerül kissé torz „U”-alakban, felül öltözőkkel, alul üzlethelyiségekkel. Míg a ma még szétszórtan elhelyezett egyéb kereskedelmi. szolgáltató egységek másik részét, s a továbbiakat a Platán étterem két oldalához simítják. A kórház mellett 700 személy befogadására alkalmas, a társaihoz hasonló stílusú „téliesített" öltözőt emelnek két zárt folyosóval — egyikkel a gyógyintézményt, a másikkal a hidegebb hónapokban fürdésre ma is használt termálmedencét összekötve — s a déli bejárat öltözőit emelettel bővítik. Mindezekkel a kabinokban és a szekrényekben öt és fél ezernél többen helyezhetik el ruháikat a mostaninál kulturáltabb körülmények között. A vendégek további örömére a termálmedence egy részét — nyitható oldalfallal — be is fedik, az úgynevezett „gombás”, pedig nagy teljesítményű vízforgatót kap. A ,,kertészház”-nak hívott épület kifutóját megfelelőbbé teszik, szolgáltatásait gyarapítják, s a ház mögül a sétány felőli oldalra kerülnek a díszítő kis növénymedencék. pártoló tagjává lett. És dolgozott is. .. De most már csak a harmatos reggelek, a kapálás, az aratás, a búzatáblákból felröppenő fácánok szárnycsapásának nesze él benne évtizedek óta. No és egy fiúarc, a második házasságból született gyermeké, aki hosszú-hosz- szú évek óta rá nem nyitja a Tabán utcai ház ajtaját. ★ Hanem elhagyván Hatvant, áll Ecséden, a tsz- központtól nem is messzire egy emlékmű. Felmagasodó, faragott férfialak, jobbjában fegyverrel.. . Itt, a Tabán utcai kis szoba félhomályában pedig előkerül egy öreg, elmosódott fénykép a század első negyedéből. Erzsi néni első férjuráé! És akik veszik a fáradságot, hogy e besárgult fotóval Ecsédre látogassanak: megállván a jelzett emlékműnél, pillanat alatt fölfedezhetik a két arc, a két testforma, a két felmagasodó férfialak közötti hasonlóságot. Nem alaptalanul! Mészáros Bálint, Az egész program mintegy 170 millió forintos költséggel számol, s több megvalósítási ütemet feltételez. Először a hozzávetőlegesen 35 millióba kerülő új főbejárati rész kerülne sorra — előre láthatóan a jövő év őszén — ,a terület ideiglenes lezárásával. s valószínűleg a kórház szomszédságában másik kapu nyitásával. Valóra vá1 tásán — noha a szóban forgó tanulmányterv még jóváhagyás előtt áll — a tanácsok mellett a MEBIB, a kereskedelem is osztozni kíván a vízművekkel, s országos idegenforgalmi támogatást kívánnak igénybe venni hozzá. A program elfogadása után gyorsan hozzáfognak a kiviteli dokumentáció elkészítéséhez is, versenytárgyalást írnak ki az építők számára. hogy az elképzelések első szakasza két esztendő alatt befejeződjék. Nem .máról-holnapra tesztet öltő álomról van szó, csupán egy hosszabb időt igénylő fejlesztéssorozatról. Ám kétségkívül így sem kevésbé örvendetesek a törekvések. Hiszen ha jócskán várni is kell még befejezésükre, feltétlenül olyan strandot ígérnek. amely minden bizonynyal nem csak Eger új büszkesége lesz a jövőben. Gyóni Gyula az első férj, és Piroska apja, vöröskatonaként szolgálta annak idején a forradalmat. Ama harcokban szerzett súlyos betegséget, amely 1921-íben sírba is vitte. S a szobrász, sok-sok évvel később — e fénykép alapján — róla mintázta művét, amellyel Ecséd a régi, forradalmi harcoknak, a Tanácsköztársaságnak, s a fel- szabadulásnak állított emléket. ★ Fut az idő. Búcsúzkodunk. Eléggé nehezen megy. Erzsi néni hamar fárad, húzza a heverő. Ám kisvártatva onnan is szálnak az évszázadnyi mélyből feltüremlő dallamok, versek. Máig világoknak, s dicsérik nem csupán egy summás gyereklány fogékonyságát, hanem az egy- szervolí iskolamestert is, aki mind e szépségek iránt vonzalmat lobbantott benne. — „Leverted « fecske fészkét, mért (nem. hagytál neki békét...?” Moldvay Győző Erzsi néni száz esztendeje (Fotó: Perl Márton) (Fotó: Perl Márton)
