Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-07 / 263. szám

8*

NÉPÚJSÁG, 1987. november 7., szombat

A Vörös tér nem csak évszázadok során kialakult építészeti együttes, bár szépségéről többkötetnyi vers, ének, tudományos mű íródott. Napjainkban a Vörös tér elsősorban a világ első munkás-paraszt államának névjegye. A mai nemzedékek számára neve is a forradalom színét idézi. Vörös zászló, vörös csillag, Vörös tér .. Az ősi tér nevének átértelmezése a nagy októberi forradalom győzelme után, a szovjethatalom megalakításakor következett be.

Korábban a XVII. század közepétől azért hívták így, mert a tér mögött húzódó, az orosz fegyverek dicsőségére emelt Kreml falai és tornyai, a káprázatos színekkel pompázó székesegyház és a többi épület olyan csodálatos képet alkottak, hogy más ne. vet a tér számára el sem lehet képzelni. A régi orosz nyelvben a „krasznaja" azt jelentette, hogy szép.

Még korábban a XV. század végén Piac térnek nevezték. A XVI. században Szentháromság térnek hívták. A Szentháromság-templom körülbelül ott állt, ahol most a Vaszilij Blazsennij székesegyház. Az 1571 -es pusztító tűzvész után neve Tűz tér lett.

Egészen a múlt századig élénk kereskedelem zajlott a téren, bár a cári hatalom félve attól, hogy nagy tömegek gyűlnek össze itt, gyakran betiltotta a piacot. Mindezek ellenére a kis bódékban vagy a piacsoron ünnepnapokon árulták a tulai és vjazemi mézeskalácsot, a szalma- és fabábukat, az agyagsípokat, de leginkább könyveket és színes festményeket A XVIII. század elejére a város kulturális életének központjává vált. Itt nyílt meg az első színház és nyilvános könyvtár.

Őrségváltás a I^enin Mauzóleumnál

(Fotók: APN — KS)

1918-tól a Vörös téren rendezik meg a felvonulásokat és a díszszemléket, amelyeket 1924-től a mauzóleum tribünjéről nézik végig a párt és az állam vezetői. Itt búcsúztatták 1941 novemberében a frontra induló vöröskatonákat. Alig néhány év múlva egy másik díszszemlére került sor, amikor a Lenin Mauzóleum elé szórták a legyőzött ellenség zászlait

Vörös tér. . . Szigorú és figyelmeztető, amikor a harci technika dübörög rajta keresztül. Kedves és szívélyes, amikor piros nyakkendős úttörők serege tölti meg. Ujjongó és ünnepélyes, amikor a felvonulókat fogadja. Hivatalos, amikor a Kremlbe sietnek a legfelsőbb tanács vagy a pártkongresszusok küldöttei.

Es nincs Moszkvának olyan vendége, aki ne lett volna még itt, a világ első szocialista államának főterén.

Valerij Jevszejev

(APN — KS)

Vlagyimir Iljics Lenin beszédet mond

a Vörös téren Sztyepán Rázin ideiglenes emlékművének leleplezésekor, 1919. május 1-jén. A győzelmi díszszemle 1945-ben (balra)

Emberek tízezrei keresik fel naponta Lenin Mauzóleumát

1755-ben, a Nagy Gyógyszertár épületében, a mai Történelmi Múzeum helyén kezdte meg munkáját a moszkvai egyetem.

A Vörös tér sok történelmi esemény színtere és tanúja. Volt idő, amikor itt állították fel a győzelmi diadalkapukat ünnepek alkalmával vagy cárok koronázásakor, és itt végezték ki azokat, akik felkeltek a cár ellen. 1671-ben ezrek gyűltek össze, hogy hallják Sztyepán

Rázin utolsó szavát a kivégzés előtt: „Bocsássatok meg" — csak ennyit mondott az egyszerű emberekhez fordulva a parasztlázadás vezére, bocsánatot kérve azért, hogy nem tudta az ügyet győzelemre vinni.

Lenin nevéhez is sok minden kapcsolódik a Vörös téren. Nemegyszer mondott itt beszédet. Itt van végső nyugvóhelye. S már több mint hat évtizede emberek milliói zarándokolnak a nagy vezér mauzóleumához.

A lförös tér históriája

OKTÓBERI NAPOK

E

s nálunk Kijevben ősszel megkezdődött a küldöttek választása a pétervári kongresszusra.

Engem, mint tevékeny pártmunkást, beválasztottak közéjük. A kijevi delegációval el is utaztam Pétervárra.

Módfelett büszke voltam. Tudni, hallani sem akartam másról, csak erről a kongresszusról.

Kijevből való elutazásom előtt Borovszkij megkérte a kezem, én azonban visszautasítottam. Azt akarta, hogy legyek a felesége, mert belém szeretett.

De mit törődtem én akkor ezzel!

Mindennek a tetejébe nem is tetszett nekem különösen, úgyhogy nyugodt lelkiismerettel utaztam el. ö azután ki tudja, hova lett. Soha többé nem találkoztam vele.

Pétervárott egy katonaiskola kollégiumában szállásolták el a küldöttségünkéi. A legforróbb, döntő jelentőségű napon érkeztünk. Két nappal a kongresszus kezdete előtt.

Forró, lángoló, égő napok voltak ezek, amikor eldőlt az egész forradalom további sorsa.

Azokban a napokban Lenint hallottam szónokolni, és közelről láthattam sok forradalmárt. Magam, iskolázatlan és tájékoztalan nő, hallgattam a beszédeiket, de — ha lehet ezt így mondani — magamnak sem tudtam volna számot adni róla, tulajdonképpen miféle ünnepély ez — magam sem értettem. Ma is csodálatos élmény beszélni erről.

Benn ültem a forradalom fortyogó katlanában, de nem egészen tudatosult bennem az eseményeknek a jelentősége. Ez pedig az én mínuszom volt. Bizony. És ez nekem scha nem hagyott nyugtot. Mindig irigyeltem az olyan embereket. akik tudatosan avatkoztak bele a harcba. Ezek igen nagy emberek voltak a szememben. Ami pedig engem illet — be kell ismernem, hogy úgy éltem abban az időben, mintha ködben tapogatóznék, sok mindent nem is értettem, de ami a legfontosabb, hogy nem tisztáztam magamban, mit jelent a forradalom a dolgozók szempontjából. Igen. Azt értettem, hogy valami olyan kezdődött el, amiért kötelességem feláldozni egész életemet. Mégsem ismertem fel. micsoda óriási esemény ez a nép életében.

Sőt még ma is fáj, hogy nem álltam az első sorokban fegyverrel a kézben. Mit tudtam én. hogy az a nap mit rejteget még magában. És én, mint egy ostoba liba. mint 'Zosesenko teljes regénye a Szovjetunió című folyóirat 1987. u. számában jelenik meg.

egy kispolgár, a barátnőmmel sétafikáltam szerte a városban olyan időben, amikor megkezdődött a végső leszámolás a burzsoáziával.

A barátnőmmel sétálgattunk a Szadovaján. Egyszer csak lövéseket hallunk.

Mi pedig akkoriban még. hogy is mondjam, afféle egyszerű falusi lányok voltunk, ostobák, akik addig a frontnak a közelében sem jártunk. Fogalmunk se volt róla, milyen az. amikor lövöldöznek. Elhatároztuk, hogy odamegyünk, és megnézzük, mi történik.

Kimentünk a Nyevszkij proszpektre. s láttuk, hogy felvonulók haladnak a duma épülete felől a Téli Palota irányába. Mensevikek voltak. A transzparensükön ez állt: „Minden hatalmat az ideiglenes kormánynak!"

A miénken pedig ez volt: „Minden hatalmat a szovjeteknek!” No, itt már kitűnően kiismertük magunkat.

Erre mi a barátnőmmel megpróbáltunk erőszakkal áttörni a tömegen, hogy csatlakozhassunk a mieinkhez.

Ugyanekkor újra lövések csattantak a téren. Minket a tömeg hátranyomott. Akkor megpróbáltuk a barátnőmmel a tér másik oldala felől, ahol még úgy jártak a villamosok, mintha mi sem történt volna. Mire eljutottunk a tér széléig, legnagyobb csodálkozásunkra majdnem üresen találtuk.

összes osztagunk a Millionaja utcában volt elhelyezve, meg a vezérkar árkádjai alatt. Szerettünk volna megint csak a mieinkhez csatlakozni.

De itt akkora puskatűz keletkezett, hogy az előttünk haladó emberek, akiknek a háta mögött osontunk, futásnak eredtek, minket újra hátravetettek.

Ekkor a barátnőm elesett, kificamodott a lába, így haza kellett támogatnom.

Végig az úton hallatszott a lövöldözés, és egyre erősödött. Borzasztóan szégyelltük magunkat, hogy nem sikerült részt vennünk a végső harcokban.

Még aznap este a kongresszuson megtudtuk, hogy a Téli Palotát elfoglalták.

ÚJRA KIJEV

Másnap megjelent a közös szállásunkon Rozenblum, aki a delegációnkkal érkezett. Erősen fölindult volt. Megmondta, hogy késedelem nélkül Kijevbe kell utaznunk, mivel bizonyos események várhatók és a bolsevikok hatalomátvétele. Nekünk pedig most az a dolgunk, hogy ott legyünk.

Még aznap elutaztunk.

Kijevben már a pályaudvaron megtudtuk, hogv harc folyik a városban: a bólsevikok elfoglaltak néhány városneMIHAIL ZOSCSENKO

Megt

(Részlet a

gyedet, és már a Podol felé nyomulnak előre.

Rozenblum azt mondta:

— Ámbár otthon engem vár a feleségem és a fiam, a szívem majd megszakad utánuk, ahogy sohasem hittem volna, most mégis arra van szükség, hogy a hazamenetel helyett a harcolók sorába álljak. Aki harcolni akar a bolsevikok ügyéért, az ideiglenes kormány ellen tartson velem.

Ott is hagytuk minden holminkat az állomáson, és indultunk a Podolra.

A Podolon már csakugyan forró volt a harci helyzet. A kijevi proletársereg kegyetlen pergőtűzzel fogadta a támadó hadapródok, tisztek és polgári fegyveresek csapatait.

Közismert, hogy ez az ütközet az ukrán tanácshatalom győzelmével végződött az ideiglenes kormánnyal szemben. A kijevi proletariátus elfoglalta az egész várost, de a szovjethatalom Kijevben csak januárban szilárdult meg, és akkor sem tartósan, hiszen Kijevet a német csapatok hamarosan elfoglalták.

Mi tehát egyenesen az állomástól kerültünk be az ütközet forgatagát«. Én ugyan nem lőttem, hiszen addig soha életemben nem tartottam puskát a kezemben. Segítettem ellenben a rohamozóknak. lőszert hordtam, és a sebesülteket kötöztem.

Amikor aztán a harcnak vége lett, és elfoglaltuk az egész várost, azt mondja nekem Rozenblum:

— Te most akkora próbát álltái ki. hogy ezek után a párt soraiban a helyed.

Irt is egy kis feljegyzést, kezembe nyomta, s elküldött vele a pártbizottságra. Egy nő ült ott az asztalnál és párttagsági igazolványokat töltött ki. Jókora sor várakozott rá: munkások, matrózok, frontról érkezett katonák.

Beálltam én is a sor végére, s hamarosan a kezemben volt a piros párttagsági könyvem.

Veszély I .a,jós grafikái