Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-07 / 263. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. november 7., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Hit tehet az ipar a stabilizációért! írta: Harsányi Imre, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese Az ipari vállalatok és ipari szövetkezetek a jövő évtől új körülmények között fognak dolgozni. A bevezetésre kerülő új ár. és adórendszer az eddigiektől teljesen eltérő gazdálkodási környezetet, új feltételeket teremt. Megszűnik az állami beavatkozások — elsősorban a támogatások — eddigi rendszere. Más alapokon történik a vállalatoktól a megtermelt társadalmi tiszta jövedelem elvonása, átláthatóbbá, egyértelműbbé és összevethetőbbé válik a vállalati gazdálkodás. Az új gazdálkodási forma bevezetése ugyanakkor rendkívül nehéz gazdasági helyzetben történik. A kormány — a 3 évre elfogadott stabilizációs programja szerint — az ország nemzetközi fizetőképességének megőrzése, az ország egyensúlyi helyzetének megteremtése érdekében a költségvetés kiadási oldalának nagymértékű szigorítására kényszerül. Központi beruházások. célcsoportos beruházások és a vállalati beruházások állami támogatásának összegét sze- lektíve kénytelen csökkenteni. A többi között felülvizsgálják, hogy mennyit költ az állam a különböző központi gazdaságfejlesztő programok finanszírozására. Vállalati önvizsgálatot A nehéz helyzetben a vállalatok önálló kezdeményezései és helyzetüknek önerőből való stabilizálása igen fontossá válik. E belső feladatok igen sokrétűek ágazatonként, vállalatonként mások. Néhány közös és általános tennivalóra — amelyek ugyan nem újak, de nagyon időszerűek — szükséges felhívni a figyelmet. Hazánkban 1986-ban a nemzeti jövedelem 881,3 milliárd forint volt és ennek 46,2 százalékát az ipari vállalatok és ipari szövetkezetek termelték meg. A nemzeti jövedelemből kell fedeznünk a lakosság, illetve közösségi fogyasztás költségeit, törlesztenünk a külföldi adósságot, s persze, a nemzeti jövedelem a beruházások, fejlesztések pénzügyi forrása is. Mivel a külföldi adósság törlesztése és a fizetendő kamatok a megtermelt jövedelmet terhelik, ezért forrásaink szűkösek a többi, előbb felsorolt célokra. A vállalatoktól jövedelmünk növelését várja az ország. Jövedelem csak szellemi és fizikai munkából termelődik. A gazdaság hároméves stabilizációs programjában ezért minden vállalatnak és vállalati dolgozónak jól meghatározható szerepe van. Gondjainkon nem segít sem a csodavárás, sem a kapkodás. Egyedül a jel átgondolt, a piac igényeit kielégítő és jövedelmező termelőmunka segít. A programban nemcsak egyes nagyvállalatokra és ágazatokra hárul feladat, hanem a legkisebb termelő- egységtől a legnagyobbig, minden szervezetnek van tennivalója. A többség cselekvő részvétele nélkül a kormány stabilizációs programja nem valósítható meg. Minden vállalatnak, szövetkezetnek ajánlatos felülvizsgálnia termelését és termékeit. mérlegelnie mennyire korszerűek azok. milyen költséggel állítják elő, menynyi azok hozama. A mérlegelés, ha hozzáértően történik. megmutatja, hogy a műszaki fejlesztést a termékre (gyártmányra) vagy az előállítási eljárásra (gyártásra) vagy mindkettőre kell irányozni. Az is kiderülhet, hogy egyes termékek gyártását le kell állítani. Állandó műszaki fejlesztés nélkül egyetlen vállalat sem tud gazdaságosan termelni. A piac-gazdaságokban — ahol az elért nyereség a fennmaradás egyetlen forrása — a 'termék feilesztáse nélkül a vállalkozás tönkremegy. Ezért a fejlesztés a vállalati termelőmunka elválaszthatatlan és folyamatos része. Aki nem fejleszt — tönkremegy Ha azt akarjuk, hogy a piac — ez a nagy társadalmi mérleg, ahol a termelt árut értékelik és minősítik — termékeinkben a ráfordított munkát, anyagot és energiát az árban elismerje, úgy állandóan fejleszteni kell. Azt, hogy mit és hogyan kell fejleszteni egy vállalatnál, azt az ott dolgozó vezetők — műszakiak, kereskedők — tudják a legjobban. Ha a vállalatnak saját fejlesztői nincsenek, úgy be kell vonni a fejlesztésre szakosodott kutatóintézeteket vagy más kutatóhelyeket, ahoi a szükséges tudás és szakismeret rendelkezésre áll. Bizonyított tény, hogy azok a vállalatok tudnak a mai nehéz körülmények között is virágozni, amelyek állandóan fejlesztenek, nyomon követik a szükségletek változását, elébe mennek azoknak. A fejlesztésre nem áldozó, termékeit és gyártását nem korszerűsítő vállalat törvényszerűen tönkremegy. Különösen igaz ez 1988-tól, amikor is az új ár- és adórendszer lehetetlenné teszi a rejtett és nyílt támogatásokat, a kijárást, az értékhalmozódásból származó előnyeiket. Minden vállalat eredménye csak az általa létrehozott és a piac által elismert új érték alapján gyarapodhat. A vállalati fejlesztőmunka egyben az ipar szerkezeti feszültségét is oldhatja, mert az igazi szerkezetátalakítás nem csak akaratunktól függ, ahhoz jelentős fejlesztési forrásokra — pénzre, tökére — van szükség, s ennek ma hiányában vagyunk. Ezért a saját erőből való kisebb beruházásokat, ráfordításokat igénylő fejlesztéseknek is jelentősége van. A termékek minősége ugyancsak a vállalati közösség munkájától függ. A minőséghibás termékek belföldön több milliárd forintra becsülhetők. A konvertibilis exportban az 1986. évi reklamációk értéke 250 millió forintot tett ki. E minőségi kifogások értékénél azonban sokkal nagyobb az a kár, ami a külkereskedelmi cserearányromlás miatt — vagyis az alacsony árszínvonal értékesítésekor, magas árszínvonal vásárlásakor — ér bennünket. A cserearányromlás a termelési szerkezet korszerűtlenségét tükrözi, de tükrözi a termékek rossz minőségét is. Ez utóbbin csak a terméket előállítók tudnak javítani. Sok példa bizonyítja, hogy a világpiac kategorizál: akinek a technológiai és minősítési rendszere korszerű, annak termékárai mentesülnek az időszakos konjunkturális áresésektől. Ne csak szavakban takarékoskodjunk A forrásnövelésnek egyik nagy lehetősége az anyag- és energiatakarékosság. Évente mintegy 1500 milliárd forintot fordítunk a népgazdaságban a termelés anyag- és energiaigényére. Ennek 1 százaléka 15 milliárd forintot tesz ki, többet mint amivel 1988-ban a lakossági fogyasztást csökkenteni tervezzük. Az eddigi takarékossági erőfeszítések alig hoztak eredményt, a javulás század és tized százalékokban mérhető■ Érdemes végiggondolni, van-e olyan vállalat vagy szövetkezet Magyarországon, ahol az anyag- és energiaköltségeket ne lehetne legalább 1 szá zalékkal .csők kenten i ? Túlnyomó többségénél ez egyáltalán nem lehetetlen. Ennek módját is ki kell azonban dolgozni, meg kell keresni a veszteségforrásokat, és üzem, műhely, munkapad mélységig meg kell mutatni az embereknek, hol megy veszendőbe az anyag, az energia. Tapasztalatom szerint a főhatóságoknál e kérdéssel többet foglalkoznak, mint ott ahol valóban eredményt lehetne elérni: a közvetlen munkahelyeken. Az úi keresetszabályozás lehetővé teszi, hogy a vállalatok az anyagtakarékosságban a személyes érdekeltséget is megteremtsék. A megtakarítás összegéből — ami többletforrás a népgazdaságnak — részesülhet annak elérésében közreműködő dolgozó vagy kisebb közösség- S külön is értékes a takarékos anyagfelhasználás, ha a nagy értékű, nehezen hozzáférhető, dollárért vásárolt importanyagokról van szó. A vállalatok jelentős többségében a működéssel kapcsolatos rezsiköltségek, a fel nem osztott költségek igen magasak. Az elmúlt évtizedekben a vállalatok egy sor szükséges szociálpolitikai feladatot is magukra vállaltak. Kialakult egy párhuzamosság a vállalatok és a tanácsok között, egészségügyi, gyermekoktatási intézmények, továbbá sportlétesítmények fejlesztésében, fenntartásában. Néhány nagyvállalat egy-egy város kommunális, szociális ellátásában vállalt magára nagy terheket. Emellett egyéb, más szolgáltató szervezetek is kialakultak a vállalatoknálA vállalati szervezetek korszerűsítése már régen az igazgató és a vállalati tanácsok kezében van. Ajánlatos felülvizsgálni a felduzzadt vállalati „improduktív” létszámot, s megszüntetni a ma már nem feltétlen szükséges szervezeteket. Az új kereseti szabályzat szerint a létszámcsökkentésből származó bérmegtakarítást a vállalat maga használhatja fel dolgozói keresetének növelésére. Sok kicsi sokra megy A felszabaduló létszámot elsősorban a termelésbe, a műszakban végzendő konkrét munkára vagy a létszámgondokkal küszködő más vállalatokhoz célszerű átirányítani. Néhány megyében, ahol a dolgozók helyi foglalkoztatásával kapcsolatban gondok merültek fel, a megyei tanácsok szervezésében már megalakult vagy alakulóban van a megyei gazdaságkorszerűsítési koordinációs bizottság, amely segítséget nyújt a megoldáshoz. A költséggazdálkodás- vizsgálatok, de különösen a fel nem osztott költségek elemzése — ha azt hozzáértően végzik el — a vállalat nyílt és rejtett tartalékait is megmutatják- Egyben olyan pénzforrásokat is feltárnak, melyhez beruházás nélkül, szervező, gondolkodó munkával hozzá lehet jutni. A kormányprogram nem szólhat részletesen a vállalatok és szövetkezetek tennivalóiról, mert azt a vállalatoknak, önálló gazdálkodásuk keretében, maguknak kell megkeresniök. Ezek közül hívtuk fel a figyelmet néhányra, megvalósításuk a vállalatoktól függ. Az 1988-as év gazdálkodási szabályzói lényegében már ismertek. Ezek alapján induljon meg a felkészülés 1988-ra. és a következő évekre is. Keresni kell a nehéz helyzetből kivezető aoró. praktikus lépéseket, melyek összegződve ■ elvezethetnek egy új, jobb minőségi állapothoz is. A stabilizációs program valóra váltása mindnváiunk. ra feladatot ró. Gondolkodjunk tehát saját tennivalóinkról. EGY KICSIT IZGULT Az igazgató az elnök (Fotó: Perl Márton) Hogyan viselhet valaki két vezető funkciót egyszerre egyazon vállalatnál? A helyzet csakugyan szokatlan. De igaz. Az történt, hogy a Mezőgép szolnoki vállalatánál az úgynevezett vállalati tanács elnökének Lukács Benedeket, a gyöngyösi gyár igazgatóját választották meg. A részletek felől érdeklődtem az elnöknél. — A választás ugyan csak néhány órányi esemény, de előtte szokás az érdekelttel is tanácskozni. Hogyan történt ez a mostani esetben? — Ügy, ahogy ez szokott más alkalommal is. más személlyel kapcsolatban. Nsm titkolom, az első percek okozta meglepetés után jólesett, hogy engem szemeltek ki erre a tisztségre. De nem válaszoltam a kérdésre azonnal igennel. Időt kértem, hogy meghányjam, vessem magamban: mire is vállalkoznék, milyen lehetőségeket kapnék? — Más dolog a jelölés, és megint más a titkos szavazás. Ennek eredményét nem lehet előre látni. Nem izgult a választás előtti percekben? — Megfordult az én fejemben is, mi lesz ha mégsem szavazzák meg a jelölésemet. Hogy úgy mondjam, nem esett volna jól. De semmiféle tragikus csapásnak nem minősítettem volna. — Fordítsunk az alaphelyzeten: (miért számított arra, hogy elfogadják a személyét a vállalati tanács tagjai? — Ha most erre a kérdésre kell válaszolnom, így utólag, azt mondhatom: hosszú évek óta ismernek személy szerint engem, és hosszú évek óta ismerik azokat az eredményeket, amelyeket a gyöngyösi gyár elért. Nem „vaktában" kellett dönteniük a szavazáskor. — A vállalati tanács: hatalom. Annak elnökének lenni: (hatalom. Nehéz hivatal? — Azt vallom, nincs az az egy személy, aki olyan okos és bölcs tudna lenni, mint egy értelmes emberekből álló testület. így gondolkodom a mi vállalati tanácsunkról is. Köztudott, hogy egy ilyen szervben nemcsak vezető beosztású személyek tevékenykednek, hanem fizikai dolgozók is. Nálunk azok az emberek, akiket a közvetlen munkatársaik választottak és küldtek a vállalati tanácsba, valamennyien kiérdemelték egyéni jó tulajdonságaik alapján ezt a bizalmat. Mindebből az következik, hogy a mi testületünk eredményesen működik. Egy kis környezetrajz illene ide, úgy gondolom. A Mezőgép szolnoki vállalatához 12 gyár, illetve gyáregység tartozik. Az összesen 4100 dolgozó egv évben 3,1 milliárd forint értékű gyártmányt állít elő. Tőkés exportjuk eléri a 650 millió forintot. Nyereségük 350 milliót tesz ki. Azt hangsúlyozottan említik meg, hogy semmiféle támogatást nem kapnak a gazdálkodásukhoz, pénzügyileg teljesen a maguk erejére vannak utalva. — Mindenki azt várja a vállalati tanácstól, hogy működése nyomán javuljanak az eredmények. Ez történt most is? — így van. Az első évben a tőkés exportot 30 százalékkal növeltük. Mostanában a helyzetünk nem ilyen egyszerű. A mezőgazdasági gépekkel a nyugati piac telített. Nekünk is váltanunk kellett. A Claas cég is új típusokra állt át. A munkagépeket mi szállítjuk neki. A John Deer és a Heston régi megrendelőnk. Most tértünk át az úgynevezett rácsos konténerek gyártására. — A szerkezetváltás fejlesztési teendőket is megkövetel. Ahhoz pedig pénz kell. Van saját tőkéjük elegendő? — A Világbank 150 millió dollárt nyújt technológiai fejlesztésre, és ebből az ösz- szegből a szolnoki vállalat is kap. — A technikát az ember használja, az ember hasznosítja. A fejlesztéshez jól képzett szakemberekre is szükség van. Hogyan állnak ezzel a kérdéssel? — Nagyon szerencsés helyzetben vagyunk. Az előbb felsorolt adatokból kiderülhetett, hogy a vállalat is, a hozzá tartozó gyárak és gyáregységek is általában eredményesen dolgoznak. Ezért sem volt munkaerőgondunk azelőtt sem, mostanában sincs. Pedig a fegyelmet megköveteljük, és nemcsak a beosztottaktól, hanem a vezetőktől is. — Ha jól tudom, közeledik a nyugdíjkorhatárhoz. Mik a tervei a jövőre vonatkozóan? — Amikor a vállalati tanács elnöki funkciójával kapcsolatban .előzetesen megkerestek, arra is gondoltam, hogy nincs messze hozzám az a bizonyos hatodik X. Belemenjek abba, hogy néhány évet töltsék el ebben a pozícióban? Valahogy azonban nem tudom magam nyugdíjasnak elképzelni. Ügy érzem, még egy jó darabig hiánytalanul el tudom látni a feladatomat. Nem vagyok az a természet, aki sokáig meg tud ülni egy nyugodalmas széken. Erőim és egészségem is megvan szerencsére ahhoz, hogy dolgozni tudjak. Hozzáteszem: ma még így látom a helyzetem. Hogy a jövő mit hoz...? Ki tudhatja? Lukács Benedek képességeit, munkájának eredményeit töibb alkalommal elismerték már, legutóbb a fegyveres erők napja alkalmával megkapta a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát. Ebből a tényből is kitűnik, hogy érdeklődése nem szűkül be a vállalati, a gazdasági keretek közé. 'Egy kérdés még nem hagyott nyugodni. — Ott látja io vállalati tanács ülésén maga körül az igazgatótársakat, a vezér- igazgatót, akik fölött ott elnököl. Ez a Itény nem ad lehetőséget arra, hogy önmagát náluk többre tartsa? — Ha így lenne, nagy baj volna. Meggyőződésem, nem én vagyok az egyetlen személy, aki az elnöki székbe ülhet közülük. Most engem tisztség mindenekelőtt — kai. Nekem egyetlen feladatom van tehát: szolgálni képességeim szerint a közös ügyünket. Hangsúlyozom: szolgálni. Csakugyan! Hányán gondolták már végig, hogy egy tisztség mindenekelőtt — szolgálat? Méghozzá nehéz, felelősségteljes szolgálat. G. Molnár Ferenc Új postai számítógépek A Magyar Posta Számítástechnikai és Elszámolási Intézete újonnan vásárolt számítástechnikai berendezésekkel gyarapodott. A számítástechnikai eszközpark rekonstrukciója keretében a francia iBull cégtől egy-egy DPS—6 és DPS—8 típusú számítógépet vásároltak. Az új gépek elsősorban a nagyközönségnek nyújtott postai szolgáltatások színvonalát javítják. lEzek a berendezések tartják nyilván majd az egyéni és közületi televízió-előfizetőket, készítik a havi másfél millió díjnyugtát és a távbeszélőszámlákat. Ugyancsak a rekonstrukció keretében állították munkába az igen korszerű szovjet R—36-os számítógépet, amely főként a postai hírlap, terjesztésben játszik fontos szerepet (MTI-fotó: Baric Imre — KS)
