Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-06 / 262. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1987. november 6., péntek Inancsics Ági és Molnár Renáta a barátságpostán érkezett képekből kiállítást készítenek (Fotó: Pesti Erzsébet) Élő forradalom Az Egri 12. Sz. Általános Iskola Kiss Lajos Úttörő­csapata a Magyar Úttörők Szövetségének felhívására akciót kezdeményezett. — A megye testvérkapcso­latban áll Csuvasiával, ezért arra gondoltunk, hogy jó lenne közelebbről megismer­ni a szovjet pajtások éle­tét. Kézenfekvő volt, hogy a csebokszáriakkal lépjünk bensőséges kapcsolatba — mondja Nagy Attila csapat- vezető. — Csomagot készítettünk, amibe belekerültek az éle­tünk legjellemzőbb tárgyai, színes ceruzák, jelvények, tankönyveink, játékaink — teszi hozzá Inancsics Ági 6. B-s úttörő. — Jó nehéz, legalább 15 kilogrammos volt a pakk — így Molnár Renáta, Ági osz­tálytársa. Minden rajunk be­lecsempészett valami kedves dolgot, kék és vörös nyak­kendőt, őrsi zászlót. Szépen ki is fejtettük a küldemé­nyünket. — A hosszú utat bejárt ajándékot az épp városunk­ban tartózkodó csuvas párt­delegáció juttatta el a csebok- szári 46. Sz. Általános Isko­lába. Mit tudtatok meg az ottaniak életéről? —. Nagyon vártunk, leg­alább egy válaszlevelet. Ami­kor érkezett a posta, mindig figyeltük, jön-e valami. Egyszer aztán orosz fel­iratú küldeményt kaptunk. Lázas izgalommal bontottuk ki. Ebben fényképek, leve­lek jöttek a távolból. Meg­tudtuk, hogy közel kétezer diák tanul abban az iskolá­ban, van uszodájuk, koncert­termük, s különösen szeretik 'a virágokat, növényeket. Ba- rátkozásunk emlékére fákat ültettek a szovjet pajtások az udvarukon. Persze az len­ne az igazi, ha egyszer együtt énekelhetnénk velük egy közös tábortűznél... (b. szabó) „Képek, tények, vélemé­nyek a szovjet múltról és jelenről” — ezzel az alcím­mel sugározza a nagy októ­beri szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából készített dokumentumfilm­jét szombaton este a Ma­gyar Televízió. Rendhagyó- an ünnepli a műsor a ne­vezetes dátumot, de éppen ezért tarthat számot fokozott érdeklődésünkre. A szovjet értelmiség kép­viselői: tudósok, írók, poli­tikusok és művészek beszél­nek a nyíltság politikájának szellemében a hét évtized alatt megtett útról. Nem hal­lunk a másfél órás interjú- füzérben egyetlen protokol­láris, üresen kongó hitelte­len mondatot sem, annál több szó esik a múlt tanul­ságairól és a jelen kérdéséi­ről. Ez a történelem, mint Változó Balaton Talán nincs is olyan em­ber e hazában, aki számára ez a vidék, a Balaton, s a tavat körülölelő vidék ne bírna különös jelentőséggel. Aki még nem látta, annak számára a vágyakozást, hogy egyszer eljusson oda, aki pe­dig ismeri, annak a víz, föld, levegő különös, folyton vál­tozó egymásra találását, kapcsolatokat, barátságokat, valami mély tiszta lélegzet­vételt abból, amit úgy hí­vunk, teljes élet. A Megyei Művelődési Köz­pont és a Hevesi Szemle Galériája által közösen ren­dezett kiállítás ebből a gaz­dagságból, sokszínűségből ho­zott vissza valamit nekünk látogatóknak. Talán épp jó­kor így ősszel, amikor köze­liek még a nyári élmények — amely többnyire a Bala­tonnal való találkozás ide­je —, de megfelelő alkalmat szolgáltatva ahhoz, hogy sa­ját benyomásaink mellé fel­sorakoztassuk azt a közve­tett, ám erőteljes visszhangot, amelyet egy adott témáról Afanaszjev történész mond­ja, korántsem volt egyértel­mű: a gazdaságban elért óriási eredményeket a hatal­mi rendszer torzulása kísér­te a forradalom kibontako­zásának elsői évei után. Zaszlavszkaja szociológus szerint Sztálin despotikus hatalmat hozott létre. Kije­lentését személyes példákkal árnyalják többen is. A leg­megrázóbb történetet Fíak- szerman egykori népbiztos mondja el, akit bírósági íté­let nélkül 8 évig tartottak fogva. A hírhedt kolimai munkatáborba került, ahol 250 ezer fogoly dolgozott az aranybányákban. Évente 70 ezer elítéltet hoztak ide, az összlétszám mégis változat­lan maradt. .. Poljakov történész szerint a második- világháború az újabb kutatások alapján 46 a képzőművészet adhat. A negyvenhárom alkotás mind­egyike valamilyen formában kapcsolódik a jól ismert, még­is mindig új felfedezésekre váró tájhoz. A tárlat címe is ez: Balatoni tájak — Ba­latoni emberek. Élő, s már csak a művészet halhatat­lansága által üzemelő festők, szobrászok, grafikusok mond­ják el nekünk érzéseiket, vé­leményüket. Több nemzedék­ből valók, több művészeti irány, stílus képviselői. Egerben ritka az ilyen te­matikus összeállítás, s talán ezért hiánypótló is. Olyan klasszikusnak számító mű­vészek, mint Csohány Kál­mán, Amerigo Tot, vagy hogy az élőket is említsük, Varga Imre, Borsos Miklós, Würtz Adám, Szász Endre szere­pel egy-egy művével. S a sor még itt sem ér véget! Ki-ki egyéni ízlése szerint válogathatja ki, zárhatja em­lékei közé a neki legjobban tetszőket. Heitler László linómetsze­tei a hajdani békés vízi vi­milliós emberáldozatot köve­telt a Szovjetunió népeitől, s ebben jelentős szerepet játszott, hogy a háború ki­törése előtt Sztálin a had­sereg szinte teljes vezérka­rát likvidáltatta. A XX. pártkongresszuson megkezdett reformfolyamat néhány év alatt semmivé vált, hatását vesztette. Kik, milyen erők akadályozták meg az előrelépést? — kér­dezi Jefremov rendező, s hozzáteszi: erre mindenkép­pen választ kell kapni a je­len és jövő érdekében. Tisztázni a múltat, hogy biztosabban lehessen előre­lépni — ez most a progres­szív gondolkodás egyik moz­gatórugója a Szovjetunió­ban. A társadalom és a gazdaság átépítésének, a pe­resztrojkának szükségességét még nem fogadta el min­denki, sőt olyan csoportok is vannak, amelyek ellen­állást fejtenek ki a megúju­ló politikával szemben. Mint Fjodorov professzor mondja: a hatalmat a bü­rokrácia ragadta magához még a harmincas években, és képviselőivel most meg kell küzdeni. E harc élessé­gére vetnek fényt Szmirnov filozófus szavai: „Ha vala­mit átalakítunk, egyúttal el­pusztítunk valamit, ami nem felel meg nekünk.” Ehhez szükség van a nyil­vánosságra, a gondolatok és nézetek nyílt ütköztetésére, lágot idézik. Jégvágók, nád­vágók pontosan kimért moz­dulatait, a beépítetlen vég­telen partokat. Nagy Gyula Kikötője az opálos fényben, szélcsendben tükröződő vizet a mólóval. Horváth Lajos képén mintha csak hunyor­gó szemmel fogadnánk ma. a tények őszinte feltárásá­ra is. Afanaszjev történész ,utal rá: Lenin szükségesnek tartotta, hogy a hatalomnak legyen bizonyos ellenzéke, ám halála után ezt a téte­lét kiirtották a pártéletből. Ma ismét az a kérdés ke­rült a középpontba, hogyan tehető a szocializmus építé­sének folyamata demokrati- kusabbá. A választ megta­lálni és gyakorlatba ültetni nem lesz egyszerű folyamat, ezt jól érzékelteti a magyar televíziósok alkotása is. A néző is elfogadja Afanasz­jev véleményét: „Ami ma folyik, forradalom”. Még a hamburgi Stern magazin szerkesztői is hasonlóképp vélekedhetnek, mert legutób­bi számukban Gorbacsov portréját Leniné mellett len­getik a friss szelek a vörös lobogón. A cikk címe: „Le­nin unokája”. A dokumentumfilmből ki­tűnik: a játszma világtörté­nelmi jelentőségű, a tét óri­ási, mert bizonyítani kell végre a világnak. Marx is kimondja, hogy amennyiben a szocializmus nem demok­ratikus, úgy nem igazi. Ugyanezt fejezi ki egyszerű szavakkal a fiatal drámaíró, Gelman a magyar stáb ka­merája előtt: „Ügy kell be­rendezni a társadalmat, hogy az ember rövid élete alatt minél többet adhasson és kaphasson." Koncz János gunkba a végtelen látványt. Felhősi István éppen ellen­kezőleg, az erőteljes színek tobzódásában mutatja be a tavat. Bán Magdolna naiv képein egy mozgó, változó, élettel teli mesevidéket lá­tunk. Vágfalvi Ottót — s eb­ben nincs egyedül — a téli Balaton ihlette meg. Csiz­madia Sándor Szigligetről vall bensőségesen, König Ró­bert a Balatonfelvidékről. S ott a tájhoz már-már hoz­zánőtt egyéniségek portréi, például Egry Józsefé. Ki győzné sorolni? Somo­gyi Győző Parasztbiblia il­lusztrációja gyönyörű! S, aki látta Borsos Miklós lé­gies nőalakját — Balatoni szél címmel — ismét és új­ra elcsodálkozik azon, ho­gyan lehet egyetlen mozdu­latba sűríteni egyetlen ter­mészeti jelenség adta él­ményt? Milyen jó lenne, ha az igazi művészet többször jönne el hozzánk! Mim ahogy egy középiskolai rajz­tanárnő is lejegyezte a ven­dégkönyvbe; ezt minden fia­talnak látni kellene... S hozzátesszük: korhatár nél­kül mindenkinek. Jámbor Ildikó BÁN ZSUZSA A másik ősz II 2. Hűvösödik. Eszembe jut, hogy múlik az idő. Nemso­kára bealkonyodik. Ilyen­kor nagyon hamar leszáll a sötétség. Először csak elsá­pad a fény, aztán sötét köd ülepszik a fák közé, a város távoli moraja is elcsitul. Csak a szél hangja erősö­dik fel. és szorongás támad a szívünkben. Az otthonom­ra gondolok, ahol várnak, arra, hogy neked is hamaro­san lindul a vonatod. Hová mész haza, és milyen ott ná­lad? Mi minden köt oda. és választ el tőlem? Kik a ba­rátaid, és beszéltél-e nekik rólam? Most lehajtott fejjel ülsz mellettem a pádon, egy ki­csi, göcsörtös ággal rajzol- gatsz valamit a földön és hallgatsz. Nem tudom, mire gondolsz, félek is megtudni. Nem kérdezted, vár-e vala­ki rám, én sem merem ezt tőled megkérdezni. Látod, azt hittük régen, a múló idő sok mindent megold, eljön a nap, amikor csak te leszel és én, a nap, amikor minden egyszerű lesz. Itt vagyunk a sötétedő erdő szélén, szomo­rúság borong a szívemben, nézem kifürkészhetetlen ar­codat. Mit jelentek én most ne­ked? Megyünk az állomás felé, megborzongok, és te felaján­lod .a kabátodat. Eszembe jut, hogy valamikor már megtörtént velünk ugyanez, elnevetem magam, és meg­rázom a fejem, imint akkor. Megyünk az állomás felé, olyan kötelességtudóan, ahogy illik. Az ember nem léphet ki az életéből csak úgy. Rendinek kell lenni," mert jól néznénk ki, ha min­denki azt csinálná, amihez éppen kedve van. Engem itt sokan ismernek, és ha meglátják, hogy fogod a kezemet menet közben, ki tudja, miket gondolnak ? Nem is illik már a mi ko­runkban. De nem mondom ki, amit gondolok, és nem húzom el a kezemet. Talán mégis megérzed ezt, mert úgy tűnik, azért is, még job­ban szorítod az ujjaimat. Ez egy másik állomás, sok te­kintetben mégis ugyanolyan, mint az a régi. A vonat in­dulásra készen áll, azt hi­szem. másodpercek vannak már csak hátra, és elvisz té­ged tőlem. Nincs már idő erre, de nem tiltakozom, amikor csókolni kezdesz me­gint. Behunyt szemmel ölel­lek át, most nem akarok arra gondolni, mi illik és hogy mit szólnak, akik lát­nak bennünket. Arra, hogy mindjárt indul a vonat. Egész életünkben ilyesmik irányí­tottak bennünket, egész éle­tünkben megpróbáltunk megfelelni mindennek, amit elvártak tőlünk, és olyan sok évet elveszítettünk, annyi szép órát és napot egymás­tól távol. Úgy csókolsz, ahogyan so­ha senki, ahogyan csak te csókoltál valamikor, régen. Nem, nem engedlek el én sem. Most fellázadok minden ellen, ami elválaszthat ben­nünket egymástól. Eszembe jut. hányszor hívtalak hang­talanul, hányszor sírtam vissza a szerelmedet. Még erősebben szorítasz magadhoz, pedig futnod kel­lene, mert elindult a vona­tod. Én- sem engedlek el. Hűvös van, mint azokon a régi őszi estéken, az állo­más is hasonló, de ez még­is egy másik ősz. Mi is so­kat változtunk. Már tudjuk: nem éveket, napokat sem pazarolhatunk el az éle­tünkből. Lehet, hogy millió kérdő­jel veszi körül szótlan dön­tésünket, de azt is, hogy lesz elég erőnk. Most már igen. Ahogyan rám nézel, olyan a tekinteted, mint akkor, régen. Látom magamat a szemedben, látom magamat olyannak, mint valaha vol­tam. Hiszen te észre sem vet­ted. hogy elmúlt fölöttem annyi év! Ügy mosolyogsz rám, annyi gyengédséggel és olyan szerelemmel, mint akkor, teneked én most is ugyanazt jelentem. Mélyet lélegzem, amikor visszafelé indulunk, általad, úgy érzem, én is megtalál­tam önmagamat. Már nem gondolok arra, mit szólnak, ha meglátják, hogy fogod a kezem. Mintha egy jó tün­dér letörölte volna arcom­ról az elmúlt évek fáradtsá­gát. Valami régi dal motosz­kál a fülemben, és a tiédhez igazítom a lépteimet. (Vége) Mit ajánl novemberre a Megyei Művelődési Központ? A hagyományokhoz híven ebben a hónapban sem lesz hiány kiállításokban. Az ér­deklődők 16-ig — a Gárdo­nyi Géza Színházban — néz­hetik meg a Heves megyé­ben élő s alkotó képzőmű­vészek munkáit. Az MMK és a Hevesi Szemle Galériá­ja Fodor József festményeit az Egervin aulájában 18-tól, Návay Sándor szobrait a pe- tőfibányai bányász művelő­dési házban 17-től, Deák B. Ferenc egyedi hangulatú al­kotásait pedig a megyei pártbizottság oktatási igaz­gatóságán 30-tól mutatja be. Kovács Tamás tárlata 20-ig tekinthető meg az MMK Kisgalóriájában. 27-én, este 7 órától — a folyóirat és az MMK Mini­színpadán Haumann Péter lép fel. Minden szombaton 10-től 1 óráig Miénk az emelet! cím­mel sokszínű programot kí­nál a Játszóház. Az ismereteiket gyarapíta­ni vágyók sem csalódnak, számukra 9-én 18 órától dr. Zétényi Endre nyugalmazott főiskolai tanár az élet fel­tételeiről, 12-én 14/ órától Kovács Imre munkavédelmi felügyelő a háztartásról, mint veszélyes üzemről, 16- án 15 órától dr. Vajon Imre főiskolai tanár, az alkohol káros hatásáról, 26-án. 15 órától dr. Lőkös István kandidátus Eger irodalmi hagyományairól beszél. Tegnaptól 8-ig zajlik a megyeszékhely Park Szálló­jában a X. Agria-kupa bridzsverseny. 28-án a Szolnok Megyei Ifjúsági és Művelődési Köz­pont ad ízelítőt a kikapcso­lódni vágyóknak sokrétű te­vékenységéből, Borsos Miklós: Balatoni szél (Fotó: Gál Gábor) Barátságpostán Csuvasiába

Next

/
Oldalképek
Tartalom