Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-05 / 261. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1987. november 5., csütörtök Nemzetközi találkozó a Kreml kongresszusi palotájában (Folytatás az 1. oldalról) dás kiiktatásával meghosz- szabbítsák uralmukat. így történt például a tudományos-műszaki forradalom kapitalista felhasználásával. Természetesen, a tőkés 'rendszer belső anta- gonizmusai minden egyes szakaszban újratermelődnek. de már új módon, másképpen. A műszaki forradalom egyébként még csak a kezdet kezdetén tart, és kapitalista módon való felhasználásának fő következményei még ezután jelentkeznek. E problematika alapozó elméleti kutatása éppen csak, hogy elkezdődött. A kapitalizmus általános válságának állandó elmélyüléséről szóló szokványos formula mögül éppen csak. hogy áttetszik a termelési módban végbemenő folyamat lényege, nem is beszélve a politikai előrejelzésekről. Fékezte a folyamatok megértésének új szintre való emelését az a körülmény is, hogy a létező szocializmus a műszaki fejlődés tekintetében még elmarad a kapitalizmustól. Eme elmaradás leküzdésének előfeltételei a szocialista társadalom forradalmi átalakulásának menetében alakulnak ki, akkor, amikor ez a társadalom minőségileg új állapotba nő át. De éppen ez — a holnap társadalma — jelenti a szocializmusnak azt a magasabb típusát, amely a társadalmi alternatívát keresők segítségére lesz. Bizonyára észrevették, hogy az ünnepi ülésen elhangzott beszédemben szóltam a kapitalizmus törvényszerűségeinek két különösen veszélyes megnyilvánulásáról: a militarizálódásról és a fejlődő világgal folytatott egyenlőtlen kereskedelmi cseréről. De mindez csak megfelelő állami politika segítségével lehetséges és amíg e politikának szüksége van támaszra, fenntartják a „szovjet fenyegetéstől” való rettegést, szilárdan tartják a fejekben azt a meggyőződést, hogy vannak „elsődleges” nemzeti érdekek, és vannak másodlagosaik, a világpolitikának és a világ- gazdaságnak vannak „alanyai” és „tárgyai”. Ez a neo- kolonializmus területe. Peresztrojkánk, átalakításunk összes nemzetközi következményeivel szertefosz- latja a „szovjet fenyegetéstől” való félelmet. A mili- tarizmus elveszíti politikai ürügyeit. Az erőforrások fegyverkezésre való elfecsér- 1 és ének elfogadhatatlansága és kártékonysága mind nyilvánvalóbbá válik a környezeti veszélyeztetettség árnyékában és a munkanélküliség fokozódásával kapcsolatban. A munkanélküliség a tudományos-műszaki forradalom minden egyes fordulóján a korábbitól eltérő nagyságrendű problémát jelent. Fenyegető jeleket ad le a pénzügyi rendszer is, amely nem képes elviselni a fegyverkezési versenyből, a csillagászati méretű államadósságokból és a hegemonista gazdasági önzésből származó túlterhelést. Másrészt az az új felszabadító impulzus, amely most a „harmadik világban” formálódik (ami a meghatározást illeti, egyetértek az előttem felszólalt R. Ram véleményével), robbanással fenyeget, amennyiben a fejlődő országok a világgazdasági kapcsolatokban nem foglalhatnak el egyenjogú helyzetet, amennyiben az új gazdasági világrend eszméit nem kezdik meg átültetni a valóságba, amennyiben nem kezdődik meg a „leszerelés a fejlődésért” feladatainak gyakorlati megvalósítása. íme, a nemzetközi folyamatban ilyen vonalak mentén folytatódik a „kritikus tömeg” kialakulása, ami felveti a kérdést — fennmarad-e vagy megsemmisül a civilizáció, és ami kihatással van mindarra, ami a világban megy végbe. Ma már nem lehet a világ fejlődését csak a két ellentétes társadalmi rendszer harcának szemszögéből szemlélni. E fejlődés dialektikája feltételezi a tényezők sokaságának egységét és harcát, versengését és kölcsönhatását. Éppen a különböző társadalmak e kölcsönhatásában vizsgázik minden egyes társadalom. Természetesen ez nem jelenti egybeolvadásukat, valamiféle konvergenciájukat. Egy jottányit sem engedünk a szocializmus igazi értékeiből. Sőt, gazdagítani, fejleszteni fogjuk ezeket az értékeket és megszabadítjuk mindattól, ami eltorzította rendszerünk humanista értelmét. Egyáltalán nem törekszünk arra, hogy „megszeressen” bennünket az osztályellenfél. Nekünk erre semmi szükségünk. Számítunk arra, hogy az élet kény szeríti ellenfeleinket a realitásokkal való számolásra, és annak felismerésére, hogy valamennyien egy csónakban evezünk, és úgy kell viselkedni, hogy ez a csónak ne boruljon fel. A szocializmus számára ebben az irányvonalban mintegy ötvöződnek magának a rendszernek az osztályérdekei az összemberi érdekekkel. A kapitalizmus számára sincs más ésszerű út, mint az egymás mellett élés és a versengés. Csak közösen lehet csökkenteni és megszüntetni az ökológiai „infarktus” globális veszélyét. A probléma már régen nemzetközivé vált. Egyenként aligha lehetséges radikális módon megoldani az energetikai problémát, még kevésbé kiaknázni a világóceán kincseit. Végül, csak az emberiség kollektív értelmével lehetséges feljutni a Föld körüli térség magasságába és még tovább, a Nap körüli és a csillagközi térségbe. A fentiek fényében minden eddigieknél nagyobb korunk haladó erőinek internacionalista felelőssége, amely erők között méltó és tekintélyes helyet foglal el és fog is elfoglalni a kommunista mozgalom. Az SZKP képviseletében szeretném most néhány szóval kiegészíteni azt, amit erről tegnapelőtt a beszédemben mondtam. Mint ahogyan sok másnak is a mai világban, a kommunista mozgalomnak is megújulásra, minőségi változásokra van szüksége. Ma különösen fontos, hogy a mozgalom nemcsak nemzeti, hanem természeténél fogva nemzetközi erő is. Az ilyen erőre különösen nagy szüksége van a mai emberiségnek. Ami az SZKP-t illeti, belső terveit és tetteit nem tudja elképzelni a nemzetközi összefüggéseken kívül, és természetesen nem tudja elképzelni attól elvonatkoztatva sem, hogy milyen jelentőségűek lehetnek azok elvbarátainkra és általában a haladó erőkre. Mi magunk, is nagyon megérez- tük, hogy az egy helyben topogás időszakában mennyire csökkent a szocializmus nemzetközi ösztönző ereje. A peresztrojka, az átalakítás tehát a Szovjetunióban ilyen szempontból is időszerűvé vált. Az új szakaszban teljes egészében számolunk azzal, hogy munkánk milyen jelentőségű nemcsak világ- gazdasági és világpolitikai síkban, hanem a szocializmus, a demokrácia és a haladás erőinek nyújtott morális támogatás szempontjából i'S. Azonban nem elegendő csupán a párhuzamos tevékenység országainkban. Együttmunkálkodásra is szükség van — természetesen korszerű formában. Ha szabad így fogalmazni: a haladó erők között a kapcsolatrendszer magasabb szintű kultúrája kívánatos. Olyan, amely lehetővé teszi tapasztalataink sokszínűségének felhalmozását, elősegíti környező világunk megértését annak sokféleségével és ellentmondásaival. A „mindentudás gőgje” rokonságban áll azon aggályokkal, képesnek bizonyulunk-e az új problémák leküzdésére, és egy olyan, mindmáig meglévő szokásról tanúskodik, hogy automatikusan visszautasítják a sajátjuktól eltérő álláspontokat. így pedig nem alakulhat ki sem párbeszéd, sem termékeny vita; a fő baj viszont az, hogy ennek maga az ügy látja kárát. Ahogy a század elején nem volt lehetséges dogmatikus módon extrapolálni Marx és Engels valamennyi megállapítását az imperializmus korára, még kevésbé lehet ezt tenni az ötvenes, hatvanas, vagy akár a harmincas években kialakult követelményrendszer alapján értékelve a jelenkort. Az ember társadalmi felszabadítása nevében elődeink által létrehozott elméleti kincsestárat újra kell értékelni, oly módon, hogy ez az átértékelés lehetővé tegye az új realitások pontos elemzését, az optimális, helyes politikai következtetések levonását. A nemzetközi színtéren az antagonista társadalom és a konfrontácics feszültség alternatív programjának keresésekor számos kérdés vár válaszra. E kérdésekkel pártunk, a párt elméleti, tudományos erői igen komolyan kezdtek foglalkozni — megszabadulva azoktól a sémáktól és elképzelésektől, amelyek korábban, más időszakban és az alkotó munkát meghatározó más feltételek között alakultak ki. Közös munkálkodásra, vizsgálódásra szólítjuk fel nemcsak a testvérpártokat, a kommunistákat, hanem a szocialistákat és a szociáldemokratákat is, valamint a politikai gondolkodás és a politikai cselekvés más irányzatainak képviselőit: mindazokat, akiknek drágák az emberi szellem vívmányai; akik a felnövekvő nemzedékek számára meg akarják őrizni és értékesíteni kívánják a vívmányokat. Ez a közös munka létfontosságú a kialakult újfajta helyzet megértéséhez, amikor civilizációnk megújítása egybefonódik az emberi nem fennmaradásának feladatával. Az újfajta gondolkodás egyben új erkölcsöt, újfajta pszichológiát jelent. Mindennek arra kell irányulnia, hogy minden embernek — miközben saját hazájának állampolgára, saját pártjának tagja, bármifajta haladó nemzeti mozgalom aktivistája marad — át kell éreznie felelősségét az iránt, hogy milyen legyen az egész világ a jövőben, és legyen-e egyáltalán. Gorbacsov beszédét követően a délelőtti ülésszakon szólalt fel — többek között — Kádár János, az MSZMP főtitkára is. Kádár János felszólalása Tisztelt Elvtársak! Barátaim! A Magyar Szocialista Munkáspárt képviseletében üdvözlöm a találkozó kezdeményezőit és minden résztvevőjét. Nagy jelentőségű eseménynek tartjuk, hogy a Nagy Október 70. évfordulója alkalmából Moszkvába érkezett különböző pártok, mozgalmak képviselői és más felelős tényezők itt összegyűltek, kötetlen formában szólhatnak, és a kölcsönös tisztelet alapján meghallgathatják egymás véleményét az emberiséget foglalkoztató fontos kérdésekről. Barátaim! Korunkban egyetlen felelősen gondolkodó kormány, párt vagy egyén számára sem lehet fontosabb és sürgetőbb feladat, mint a világ békéjét fenyegető veszélyek elhárítása, a fegyverkezési verseny megfékezése, különösen a nukleáris fegyverzet csökkentése és végső soron teljes megsemmisítése. Pártállásra, világnézetre való tekintet nélkül mindenkit el kell gondolkodtasson az a tény, hogy a világon felhalmozott nukleáris fegyverek a földi élet többszörös kiirtására elegendőek. Egyre többen ismerik fel, hogy az emberiség válaszúihoz érkezett: vagy a nukleáris fegyverzet megsemmisítésének útjára tér rá, vagy pedig beletörődik abba, hogy a nukleáris fegyverek árnyékában, a bizonytalanság és a, veszélyeztetettség légkörében él, egy olyan világban, amelyben a jövő kiszámíthatatlan. Elvtársak, Barátaim! Századunkban nemcsak az emberiséget fenyegető veszélyek növekedtek, hanem azok leküzdésének reális lehetőségei is. A Nagy Október az emberiség történelmében először a dolgozó osztályokat emelte hatalomra a Föld egyihatodán. Tény, a Szovjetunióval olyan hatalom jött létre, amely együtt tűzte zászlajára a béke és a társadalmi haladás ügyét. A második világháborúiban, az antifasiszta koalíció erőfeszítései nyomán megsemmisítő vereséget szenvedtek az imperializmus és a rnili- tarizmus legagresszívabb, leg- reakciósabb erői. A háború után új szocialista országok jöttek létre, széthullott a gyarmati rendszer. Sok országban megerősödtek a munkáspártok és más haladó társadalmi mozgalmak. Az emberiség növekvő békevágyát és egyben tettre- készségét is kifejezi az egész világot átfogó békemozgalmak sokszínűsége. Az emberiség jövőjét érintő kérdések megoldását senki sem tekintheti saját kiváltságának. Mi, kommunisták sem tekintjük annak. Tudjuk, hogy csak a legszélesebb összefogással szavatolhatjuk a legfőbb emberi érték, az élethez való jog érvényesülését. Ennek az ösz- szefogásnak nem szabhatnak gátat ideológiai, politikai, nemzeti különbségek. A múlt pozitív és negatív tapasztalataiból egyaránt okulnunk kell. Különösen fontosnak tartom, hogy az emberiség létét érintő nagy kérdések megoldásában keressük az együttműködés útjait és lehetőségeit a munkásmozgalom másik nagy irányzatával, a szocialista, szociáldemokrata pártokkal és minden más haladó és békeszerető erővel. Örülök annak, hogy az enyhülésért az utóbbi években már a gyakorlatban is közösen tudunk cselekedni, és számos képviselőjüket e teremben is üdvözölhetjük. Részvételüket e tanácskozáson fontos, jövőbe mutató és biztató eseménynek tartom. Barátaim! A jelenlegi helyzetben a nemzetközi viszonyok alakulását még változatlanul befolyásolják a tartós feszültségek, de erősödnek már a kedvező irányú folyamatok is. Alapvető fordulat egyelőre nem történt, de az eddigi eredményekre épülő álhatatos erőfeszítések elvezethetnek az áttöréshez. AfZ elmúlt másfél-két évben máris sokat javult a nemzetközi légkör. Fontos, hogy egyre inkább tért hódít a nukleáris kor követelményeinek megfelelő, új politikai gondolkodásmód és felelősségtudat. Bizakodásra elsősorban az ad okot, hogy ismét megélénkült a kelet—nyugati párbeszéd, rendszeressé váltak a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok tárgyalásai. Belátható közelségbe került a szovjet—amerikai megegyezés a közepes 'hatótávolságú és a hadműveleti-harcászati rakéták felszámolásáról. E szerződés létrejötte első ízben rendelné el korszerű atomfegyverek teljes felszámolását, s ezáltal hozzájárulna a világ nagyobb biztonságához. Fontosnak tartjuk a küszöbön álló tárgyalások, a megállapodás létrejöttének politikai következményeit: erősödhet a két nagyhatalom, és általában az eltérő társadalmi rendszerű országok közötti bizalom, további ösztönzést kaphat a fegyverzetkorlátozás, s a javuló légkör megkönnyítheti az előrelépést a kapcsolatok más területein is. Elvtársak, Barátaim! A béke megvédésén túl más nagy közös gondok is foglalkoztatják az emberiséget. A legszélesebb körű összefogásra van szükség olyan globális problémák enyhítéséhez és megoldásához. mint számos országban a gyarmati múlt nyomasztó örökségének felszámolása, a gazdasági fejletlenségből adódó nehézségek áthidalása, a népesedési és az élelmezési válság leküzdése. Terjed a felismerés: az egész emberiség érdeke a természeti környezet romlásának megállítása. A nemzetközi biztonság megszilárdulása, az előítéletek leküzdése, a kölcsönös bizalom erősödése, a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködése teszi csak lehetővé ezeknek a nagy problémáknak a megoldását. Barátaim! Itt Moszkvában, a Nagy Október 70. évfordulóját most a szocialista gondolkodás és gyakorlat megújulásának jegyében ünnepük a szovjet emberek. Meggyőződésem szerint a Szovjetunióban folyó átalakítás eredményei és tapasztalatai nemcsak a szovjet nép számára fontosak. Akárcsak 70 évvel ezelőtt a Nagy Október, úgy ma a Szovjetunióban folyó átalakítás is világpolitikai tényező. Az átalakítás kedvező nemzetközi hatása máris látható, kézzel fogha- tóan érzékelhető. A szocialista országokban az útkeresés formái az eltérő adottságok, nemzeti sajátosságok következtében változatosak. Ezek az országok túljutottak fejlődésük korai szakaszának gyermek- betegségein. A Szovjetunióban végbemenő változások nem gépies másolásra, hanem ellenkezőleg, éppen az önálló gondolkodásra, egymás tapasztalatainak alkotó felhasználására ösztönzik valamennyi szocialista ország felelős tényezőit. Nem a példa kötelező ereje, hanem saját fejlődésünk jól felfogott érdeke követeli meg a szovjet tapasztalatok gondos figyelembevételét. A megoldásra váró kérdések ugyanis sok tekintetben azonosak vagy hasonlóak. Mindez arra mutat, hogy a Szovjetunióban folyó átalakítás kedvezően hat az egész szocialista világra. Magyarországon is a társadalmi és a gazdasági fejlődés fontos kérdéseinek megoldásán dolgozunk. Célunk az, hogy a már korábban bevezetett reformok következetes továbbfejlesztésével, a szocialista rendszer humánus alapelveit érvényesítve megteremtsék a hatékony, racionális gazdálkodás feltételeit. Tudatában vagyunk annak is, hogy szocialista fejlődésünk elengedhetetlen feltétele a társadalom legszélesebb rétegeinek a bevonása a közös gondolkodásba, a döntési folyamatokba és a közös munkába. Ezért gazdasági problémáink megoldásától elválaszthatatlan feladat politikai intézmény- rendszerünk tökéletesítése és a szocialista demokrácia további sokoldalú kibontakoztatása. Tisztelt Elvtársak, Barátaim! Nagyra értékelem az elhangzott gondolatokat, találkozónk demokratikus légkörét és elkötelezettségét a béke és a haladás ügye mellett. Derűlátó vagyok, és- bízom abban: együttes gondolkodásunk hasznosan járul hozzá, hogy a nemzetközi kapcsolatokban végleg felülkerekedjen a józan ész. a béke, az ember védelme. Meggyőződésem az is, hogy ma ez szolgálja legjobban mozgalmunk eredeti nagy célját, az ember felszabadításának ügyét. Köszönöm figyelmüket. Kádár János, az MSZMP főtitkára a szovjet fővárosban találkozott és baráti megbeszélést folytatott Heng Samrinnal, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB főtitkárával, a Kambodzsai Népköztársaság Államtanácsának elnökével. A kambodzsai vezető tájékoztatást adott országa helyzetéről, nemzeti megbékélési törekvéseikről és a kambodzsai kérdés politikai rendezésének lehetőségeiről. Az MSZMP főtitkára további sikereket kívánt a kambodzsai pártnak és népnek az országépítő munkához, e sokat szenvedett nép helyzetének javításához, a nemzeti megbékélési és politikai rendezési erőfeszítésekhez. A szolidaritás szellemében kifejezték szándékukat . a magyar—kambodzsai kapcsolatok további kiegyensúlyozott fejlesztésére. Kádár János találkozott és tárgyalt Ali Szalem al-Beid- del, a Jemeni Szocialista Párt KB főtitkárával- A jemeni vezető részletes tájékoztatást adott országa helyzetéről, a társadalmi, gazdasági élet megszilárdításának folyamatáról. Véleményt cseréltek időszerű nemzetközi kérdésekről, különös figyelmet szentelve a közel-keleti, valamint a Perzsaf Arab)-öbölben kialakult robbanásveszélyes helyzetnek. A találkozó során a két vezető megerősítette pártjaik és népeik kölcsönös szolidaritását, és kinyilvánította közös szándékát a kétoldalú kapcsolatok sokrétű fejlesztésére, magasabb szintre emelésére. ★ Az MSZMP főtitkára megbeszélést folytatott Gerardo Iglesias~szal, a Spanyol Kommunista Párt főtitkárával, akivel áttekintették a pártközi kapcsolatok valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom néhány időszerű kérdését. ★ A találkozókon részt vett Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára és Györke József, a KB Külügyi Osztályának helyettes vezetője Németh Károly Zelenográdba látogatott Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke, aki a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának ünnepségsorozatán részt vevő magyar párt- és állami küldöttség tagjaként tartózkodik Moszkvában, szerdán a szovjet mikroelektronikai ipar fellegvárába, a Moszkva melletti Zelenográdba látogatott. Útjára elkísérte Borisz Tolsztih, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a Szovjet - Tudományos- Műszaki Állami Bizottság elnöke és Rajnai Sándor. Magyarország szovjetunióbeli nagykövete. (Folytatás a 3. oldalon)
