Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-30 / 282. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. november 30., hétfő ÉVZÁRÁS ELŐTT AZ ÉPÍTŐIPAR Elkészül a 60 ezer lakás Bár még van idő szilveszterig, az építők is lassan összegzik az egész éves termelésüket, tevékenységüket. Ez a feladat az év hátralévő időszakában már párhuzamosan halad a napi teendőkkel, és tart egészen 1988-ig, amikor ez az ágazat is megváltozott feltételek közepette kezdi újra a munkát. Hogy nehezebb vagy könnyebb lesz-e jövőre építeni, azt nehéz lenne megjósolni. Az azonban bizonyos, hogy azok a vállalatok, amelyek eddig is eredményesen gazdálkodtak, nem kerülnek rosszabb helyzetbe. Hogy mi várható az egész ágazatban, azt nagyban befolyásolja az idei évzárás is. Az előzetes adatokból az látszik, hogy egyes területeken túl is teljesítik az előzetes terveket a vállalatok, máshol viszont lemaradnak a korábbi elképzelésektől. Fürgébbek a kicsik A kivitelező építőipar építési-szerelési termelése várhatóan megegyezik a tervvel. ami a tavalyi teljesítményhez képest 3 százalékos növekedést irányzott elő. Hogy a munkáik értéke mennyivel nagyobb, mint korábban volt, azt jól érzékelteti az az adat, hogy a vállalatok pénzügyi eredménye már félévkor is magasabb volt az egész évre tervezettnél, és az idei év végére előreláthatóan eléri a 17 milliárd forintot. Érdekesén alakul a kis- és nagyszervezetek munkamegosztása. A számokból az látszik, hogy folytatódik az a tendencia, amelynek során a szövetkezetek, a különböző munkaközösségek folyamatosan növelik termelésüket, a vállalatok viszont az idén 2 százalékkal termelnek kevesebbet, mint tavaly. Ebben szerepet játszik a munkaerő sajátos mozgása is. Az irány ma is ugyanaz, mint tavaly volt: a szakmunkások az állami vállalatoktól a kisebb, mozgékonyabb, egyre többet vállalkozó szervezetek felé tartanak. Az új létesítmények aránya magasabb, mint ameny- nyit a tárca előzetesen várt. Ez a felújítások, a karbantartások rovására valósult meg, és azt a beruházói magatartást példázza, hogy még az idén — viszonylag kedvezőbb feltételek között — igyekeztek úgy elkölteni a pénzüket, hogy nagyobb értékű épületekbe fektették. Ennek következtében 1,5—2 százalékkal több új létesítmény készül az idén, a fenntartásokra viszont Hevesben 30, Veszprém megyében pedig több mint 50 százalékkal kevesebbet fordítottak a vártnál. A csődhelyzet határán A legtöbben a lakásátadások statisztikáját böngészik. Ebből az látható, hogy szeptember végéig az idei szerződésekben vállalt új otthonoknak a kétharmadát átadták. A teljesítés tehát ütemesnek mondható, legalábbis ütemesebbnek a korábbi évekénél. A 21 663 szerződés várhatóan mind teljesítéssel zárul, és ha ehhez hozzávesszük, hogy a magánépítkezések is nagy lendületet vettek az idén — a jövő évi anyagár-emelkedés hírére —, akkor várhatóan elkészül az országos lakásépítési terv alsó értéke, a 60 ezer új otthon. Az eddig meglehetősen szép palettán van azonban egy fehér folt: az exportteljesítések. Most már látszik, hogy minden igyekezet ellenére sem érik el az idei 88,5 millió dolláros tervet, körülbelül 10 millióval kevesebbet sikerül csak exportálni az építőknek. Szépíti viszont az arányt az építőanyag-ipar, amelynek termékei egyre sikeresebben veszik fel a versenyt a nyugati piacokon. Nemcsak azok, amelyek vegyes vállalati formában készülnek, külföldi technológia alapján, hanem olyan, eddig fantáziátlannak tetsző termékek is, mint a homok, a szalagparketta. Márpedig ezek eladásával sikeresen kísérleteznek a vasiak, a kecskemétiek. A magasépítő ágazat hagyományosan „nehéz helyzetiben van. Az idén sem könnyebb a dolguk, a pénzügyi hiány több is, mint tavaly volt, 1,3 milliárd forint. Ezt az összeget viszont kevesebben „hozták ösSze”, ami jelzi, hogy a gyengén gazdálkodók vagy csődbe mentek már, vagy pedig feltornászták magukat az alacsony hatékonyság szintjéről egy biztosabb megélhetést nyújtóra. Több új gép Ezt látszik igazolni az is, hogy a fizikai dolgozók, teljesítménye több mint 5 százalékkal növekszik az ágazatban, az átlagbérek és átlagkeresetek emelkedése viszont ennél jóval több, 7—8 százalék is lesz. A jövőre való felkészülés látszik abból, hogy az építőipari vállalatok a tervezett 2,7 milliárd forintnál jóval többet, 3,1 milliárdot fordíthattak saját beruházásaikra. Ebből a pénzből a legtöbben a gépparkjukat újították fel. Az építőanyag-gyártók már nincsenek ilyen szerencsés helyzetben, mert például a tégla- és cserépipar alacsony jövedelmezősége, folytonos eladósodása láttán a bankok nem adnak pénzt új beruházásaikhoz. Nem látják pénzük megtérülésének garanciáját. Ez pedig nemcsak a falazóanyagok termelésének emelhet gátat, hanem tovább gyűrűzve az építési, kivitelezési folyamatba, végső soron az egész ágazat jövő évi tervét, eredményeit csorbíthatja. Sz. K. ELÉGEDETTEK LEHETNEK A RÉVAISOK „Az eredmény is mindannyiunké..." Glédában állnak a folyóiratpapírok Kovács Dénes a színes lapok denzitását vizsgálja (Fotó: Perl Márton) Mindig örülünk, ha olyasvalamiről kapunk hírt, hogy egy gyár, üzem, vállalat határidő előtt teljesítette éves tervét. Így történt ez az idén a Révai Nyomda Egri Gyáregységénél, ahol november 7-én már megelégedetten bólinthattak vezetők és dolgozók: megtették, amire vállalkoztak. Az eredmény mögötti munkáról, mindennapjaikról faggattuk Kopka Lászlót, a gyáregység igazgatóját. — Igazából nem tudok látványos, hangzatos tettekről beszélni — mondja. — A létszámunk ugyanannyi, mint tavaly volt, 302-en vagyunk. Ugyanolyanok a technikai adottságaink, és a profilunk sem változott. Közel kilencven folyóiratot, tiMocsári Jánosné és Reschné Farkas Anikó a jövő évi naptárakat rendszerezi zennégy üzemi lapot állítunk itt elő, de hozzánk tartozik a Népújság és különféle könyvek, tájékoztató és programfüzetek nyomtatása is. — Mégis, mi lehet akkor az oka a jobb teljesítménynek? — Talán az, hogy az itt dolgozók érzik: szükség van a szakmai tudásukra, tapasztalatukra, s megbecsüljük azt. Az egyik legjobb szakembergárdával rendelkezünk az országban. Olyan munkákat is kapnak, amelyek szépek, értékesek — és nehezek. Ha ezeket a feladatokat megoldják, saját maguknak is örömet okoznak, s tovább nő a becsvágyuk is. Néha ők sem sejtik még töprengésük, gürcölésük eredményét, csak amikor látják ezt, akkor hiszik el: jól dolgoztak. — A másik fontos dolog, bogy igényesebbé váltak. Amikor idekerültem, körülbelül egy évvel ezelőtt, úi- ratapétáztattam a szobákat, s a folyosókon még most is folyik a festés. Akkoriban többen megjegyezték: mire kell ez? Ma már majdnem mindenkiben megvan ez az igény: szép környezetben dolgozni. Csak egy példát említek. Nemrégiben, anélkül, hogy erre bármiféle utasítást kapott volna valaki, száz rózsatövet ültettek el az udvaron, hogy tavasszal szép legyen a kert. — Csökkentek az üzemi ráfordítások költségei, kevesebb a gépek állási ideje, jobb a' hatékonyság, magasabb színvonalú a szervezettség. Mind-mind hozzátartozik ahhoz a tényhez, hogy az év végére a tavalyi eredményeket várhatóan 40 százalékkal teljesítjük túl. Ez körülbelül 20 millió forint többletet jelent. — Ez bizonyára a dolgozók fizetésén is meglátszik ... — Jobb lett a kereset, az év végére körülbelül 10 százalékkal tudjuk növelni, de ennek nagyobb részét — közel 9 százalékot — már szétosztottuk. Az erkölcsi elismerés sem marad el, sokszor elég esetleg csak annyi, hogy a másik szemében lássák a megbecsülést, a dicséretet. Itt csapatmunka folyik, egymásra vagyunk utalva sok mindenben. Épp ezért jó tudni, érezni — az eredmény is mindannyiunké. Doros Judit GYORSAN VÁLTOZTATNI, ALKALMAZKODNI Mit jelent ma piackutatónak lenni? Árut gyártani csak úgy a vakvilágban nem lehet. Ám ahhoz, hogy a termelő biztosra mehessen, ismernie kell a lehetséges vásárlóközönséget, S ez közel sem könnyű. Divatok jönnek, divatok mennek, s folytonosan változik a minket körülvevő gazdasági környezet is. Mit kell tudnia egy piackutatónak, hogyan kell feltérképeznie a terepet? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Kovács Sándorral, az Agria Bútorgyár értékesítési osztályának vezetőhelyettesével. — Arra kérném, elöljáróban szóljon néhány szót önmagáról, arról az útról, amely a jelenlegi beosztásához vezetett. — Karácsondi születésű vagyok, jelenleg is ott élek. Feleségem, aki magyar—történelem szakos tanárnő, az ottani iskolában tanít. Van egy nyolcesztendős gyermekiünk. Nos, az általános iskola elvégzése után Gyöngyösre jártam szakmunkásképzőbe. Ezt követően — immár munka mellett — továbbra is tanultam, mégpedig a fővárosban, a faipari szakközépiskolában. Az alapszakmám kárpitos. Dolgoztam Gyöngyösön, Csepelen, majd 1966-ban kerültem az Agriába. Először kárpitosként tevékenykedtem, ké(Fotó: Tóth Gizella) sőbb anyagbeszerzőként és üzletkötőként, illetőleg szállításvezetőként, jelenlegi funkciómat a ’80-as éveik eleje óta töltöm be. Feladatom — többek között — a piackutatási tennivalók koordinálása is. — Vajon milyennek kell lennie egy jó piackutatónak? — Hadd koncentráljak most a saját területünkre, azaz a bútoriparra. Lényeges, hogy képzett szakember legyen, továbbá, hogy tisztában legyen a magyar lakás- kultúrával, a tényleges igényekkel. Szükséges, hogy megfelelő kapcsolatot alakítson ki mind a kereskedelemmel, mind a fogyasztókkal. E kritériumok nélkülözhetetlenek. Persze, egyéb, általános tulajdonságok is kívánatosak, mint például a rugalmasság, talpraesettség, tárgyalókészség stb. — Milyen módszerek segítségével lehet képet alkotom a piacról? — Természetesen sokat kell utazni. Fontos a különféle kiállításokon való részvétel, a kereskedelmi partnerekkel történő folyamatos konzultáció. Nem mellékes a vevőik tesztelése. Ennek sok- sok formája lehet, de tálán az egyik leggyakoribb a kérdőíves. Ez csak akkor hatásos, ha jól van. összeállítva. — Maradjunk a termékeiknél. Mi a helyzet jelenleg ezen a „fronton”? — Az a tapasztalatom, hogy idehaza egyre inkább az igényesebb, értékmegőr- zőbb bútorokat keresik. Ma már nem mindegy senkinek sem, hogy mit vesz. Ez köszönhető annak is, hogy az importból beszerzett ilyen cikkek az itthoni mércét is magasabbra emelték. Meg aztán a lakáskörülmények is mások, mint valamikor. Most — s ez jó — nem csupán a használati, hanem az esztétikai szempontok is előtérbe kerülnek. — Ezek szerint nem nehéz a tájékozódás ... — Ezt nem állítom. A fogyasztói árak mozgása ingadozásokhoz vezet, ami a kiismerhetőség dien hat. Külföldön más ... Nekünk ott főként az a dolgunk, hogy a kiállításokon megjelenjünk, s bemutassuk, mire vagyunk képesek technikailag-tech- nológiailag. Ezáltal felmérhetik, tudjuk-e az óhajaiknak megfelelő szintet produkálni. Ha igen, akkor megadják a modellt, s azt kell gyártanunk. — Olyan nem fordulhat elő, hogy a mi áruinkra mondják azt, hogy na, ez ide is kell? — Vannak ilyen cikkeink, de csak elenyésző számban. Törekvésünk viszont, hogy ezt az oldalt erősítsük. Csakhogy ehhez nem kevés pénz kellene, s manapság ugye ... Másként nem lehet fejlesztéseket végrehajtani, gyorsan változtatni a gyártmány- szerkezetet. Ezek nélkül képtelenség alkalmazkodni a kinti divatáramlatokhoz. — Személyes jellegű kérdéssel kezdtük, fejezzük be hasonlóval. E munkakör mellett — gondolom — nem sok szabadideje marad. Ha mégis, azt mivel tölti? — Való igaz, nincs számtalan üres órám. Már csak azért sem, mert 1979-től párttitkári feladatoknak is eleget kell tennem. Ráadásul kertes házban lakunk, ott is akad elfoglaltság bőven. Részesművelésben van szőlőnk, ez egyben hobbi is. Szerencsére az idén johb termésem volt, mint tavaly, így hát nincs okom panaszra... (sárhegyi)
