Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-02 / 258. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. november 2., hétfő 3 CSALÓKA LÁTSZAT Öregedő traktorok, növekvő teljesítmény? Az anyagbeszerzőnek az anyagbeszerzés a dolga. Ez ugyan teljesen magától ér­tetődő megállapítás, de a mezőgazdasági nagyüze­mekben dolgozó anyagbe­szerzők inkább viszontagsá­gaikról mesélnek sokat. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen körülmények között kerül a megvásáro­landó gépalkatrész a keres­kedelmi raktárakból a gép­javító műhelyekbe. Mód­szerként az volna a legegy­szerűbb, hogy az anyagbe­szerző telefonon felhívja a kereskedőt, gyorsan megál­lapodnak az átvétel idejé­ben, s néhány óra múlva már működhet is a meghi­básodott gép. Ma erről csak álmodhat­nak az anyagbeszerzők. Vaktában indulnak ország­járásra, megyéről megyére, városról városra járva kere­sik a hiányzó alkatrészeket. Egyikük kiszámította, hogy termelőszövetkezete évente legalább félmillió forintot költ a beszerzésre. Persze az alkatrész ára ebben nem foglaltatik, csupán a be­szerzők bére, a gépkocsik amortizációja és üzemanyag- költsége. Ösii hajrá — gép­matuzsálemekkel Kissé leegyszerűsítve azt is mondhatnánk, hogy az alig ötezer hektáros szö­vetkezetben ennek a költ­ségnek a fele is sok volna. A jelenlegi körülmények között azonban senki nem sajnálja rá a pénzt, hiszen sokkal nagyobb vesztesége származna a gazdaságnak abból, ha elkedvetlenedné­nek a nehézségektől, s a kijavításra váró gépek so­rakoznának a műhelyek ud­varán. Az anyagbeszerzők bosz- szankodása még a kisebbik „baja" a gépalkatrészek utánpótlásának. Az ország­járó szakemberek ugyanis az esetek jó részében sok száz kilométer szaladgálás után sem a keresett árut kapják meg, gyakran kény­telenek megvenni a jóval drágább részegységeket. Máskor, ha éppen rábuk­kannak a keresett árura, a szükséglet többszörösét is megvásárolják. A hiányból fakadnak e torz beszerzési módszerek, ugyanakkor a hiányt is tovább növelik. Felesleges terhet jelente­nek a készletezésben, vég­ső soron a termelési költ­ségeket növelik. Az ellentmondások ellené­re is ez izgatja kevésbé a mezőgazdasági szakembe­reket, ha az ágazat műsza­ki ellátottságát értékelik. Lehangolóbban véleked­nek, mikor a statisztikákat idézve sorolják: a trakto­roknak 1980-ban 37 száza­lékát, öt év múlva már a 47 százalékát írták le nul­lára a gazdaságok, a kom­bájnoknál ez az arány 18- ról 32 százalékra nőtt. Ez valóban borúlátásra ad al­kalmat a mezőgazdasági munkák időbeni befejezé­séért felelős szakemberek­nek. Velük szemben viszont gyakorta hangoztatják, hogy a romló műszaki állapot el­lenére is növekedett a gének teljesítménye. Az valóban tény. hogy a traktorok, a kombájnok, a tehergépko­csik és az önjáró eszközök motprteljesítménye 1980- ban’7,4 millió kilowatt volt, öt év múlva ennél egymil­lióval több. Meddig nyílhat az agrárolló? Ha azonban e tény mellé a fent idézett, az eszközök állapotára utaló adatokat is felsorakoztatjuk, megálla­pítható: a motorteljesítmé­nyek növelését csak a gyen­gébb műszaki állapotú esz­közök üzemben tartásával érték el a gazdaságok. Nem biztatóbb a helyzet akkor sem, ha az ország határain túlra tekintünk: az eszközellátást tekintve ugyanis lemaradtunk a nemzetközi élmezőny mögött. Amíg Magyarországon egy traktorra 96 hektár terület jut átlagosan, Csehszlová­kiában 38, az NDK-ban 32, Dániában 14, Ausztriában mindössze 5 hektár. Ebből persze az is következik, hogy nálunk a traktorok igénybevétele, kihasznált­sága lényegesen nagyobb, mint az említett országok­ban. Ezért a munkák za­vartalan szervezésének fel­tétele volna a kifogástalan műszaki állapot és az egyen­letes alkatrész-utánpótlás. A romló műszaki állapot ellen érvelők azt szokták állítani, hogy miközben a gazdaságok szakemberei panaszkodnak, a kereskedel­mi vállalatok udvarain új traktorok, kombájnok vesz­tegelnek. Magyarán a szű­kös állapotokért a gazdasá­gok is felelősek. Ez az ér­velés aligha vitatható, ám egy dolog miatt pontosítás­ra szorul. A vesztegelő gé­pek látványa nem a szak­emberek restsége vagy tu­datlansága miatt tapasztal­ható, fő oka a gazdaságok pénztelensége. Tíz évvel ezelőtt például egy MTZ- traktort átlagosan 26 tonna gabonáért lehetett megvá­sárolni, ma 66 tonnáért. A kombájnok átlagos ára 810 ezerről egymillió 400 ezer forintra emelkedett. Nap­jainkban már egy ekevas is 300 kilogramm búzával „egyenértékű”. Több pénz fejlesztésre Miközben a gépek ára gyorsan növekedett, a me­zőgazdasági termékek fel- vásárlási ára pedig ettől az ütemtől elmaradt, növekvő költségeiket a bevételekből nem tudták kiegyenlíteni a gazdaságok. Romlott a ter­melés jövedelmezősége, nö­vekedett a nyereséget ter­helő elvonások összege, vé­gül is egyre kevesebb pénz jutott a mezdgazdalságban fejlesztésre. Az ötödik ötéves tervidő­szakban évi átlagban — 1981. évi összehasonlító árakon számolva — 28 mil­liárd forintot fordítottak beruházásra a nagyüzemek, 1981—85. között már csak 24 milliárdot. Ebben az időben bontakozott ki a világbanki programhoz kö­tődő fejlesztés, s ez részben mérsékelte a hátrányokat. Részben, mert a világbanki hitelekhez jobbára a ked­vező adottságú, tőkeerős gazdaságok jutottak. így a gyengébbek, a nehezebb pénzügyi helyzetben levők lemaradása fokozódott. A gyengék felzárkózá­sához. a jobbak előbbreju- tásához nélkülözhetetlen az ágazat műszaki fejlesz­tése. Erre két. népgazdasá­gi szempontból is jelentős ok miatt szükség van: az ország összes kiviteléből 22 százalékkal részesedik az élelmiszer-gazdaság, s je­lenleg ennek pótlására nem kínálkoznak a lehetőségek más ágazatokban; másfelől a termelés fékeződése a ha­zai ellátás zavarait okoz­hatja. V. F. J. Az Ember és a törvények tisztessége Gondolkodás — a képviselővel Szeptember közepe. Csaknem /négy napon !át másról se hallott }iz ember. Országgyűlés. A honatyák vitatkoznak. Ki szenvedélyesen, ki raeionűlisan, ki szép szavakkal, ki ragaszkodva a pontos szakkifejezésekhez, de — teljes felelősségtudattal mondja el véleményét. Ez az, amit mindenki lát! A rivaldafény — még ha nem is akarják — rá­juk vetül e napokon, ülésszak. Az Országház. De 'csak ez lenne minden, ami jellemzi a képviselőséget? Szó 'nincs róla! Együttgondolkodásunk me­gyénk 5. számú választóke­rületének képviselőjével, Zsidei Istvánnéval minde­nekelőtt arra jó alkalom, hogy megbizonyosodhas­sunk, mekkora a fontossága a területi munkának, a hét- köznapokbeli segítségeknek, intézkedéseknek, sikerek­nek, s olykor bizony a ku­darcoknak. Némi bepillan­tást nyerhessünk — belső ví­vódásain keresztül — a dön­tésig való eljutásig, új gon­dolatok, javaslatok megszü­letéséig. Induljunk el a piros bár- sonyszőnyeg-borítású lépcső­kön — amelyek már az utol­só fokok az ülésteremig —, s gondolatban pergessük vissza például az elmúlt hó­napok történéseit! Hát persze, hogy legelébb ez az őszi sorsformáló, szo­katlan „terjedelmű” ülés­szak kerül szóba! Ügy beszéli, az előkészí­tést mi sem jellemzi job­ban, mint hogy egy év óta mindenkit nagy-nagy vára­kozás töltött el. A tömérdek ellentmondás láttán, a nyi­tott szakmai kérdések mel­lett, azt tartotta végig lé­nyegesnek, hogy a születő jogszabályok mögött is foly­ton az Embert kell keresni és megtalálni! Amikor ott figyelt a me­zőgazdasági, majd a terv- és költségvetési és a jogi állan­dó bizottság tanácskozásain, az volt az érzése, mintha kissé kívülállóknak tekinte­nék őket. A szakemberek — talán a maguk alaposságát, precízségét szem előtt tart­va — úgy vették, nincs szük­ség további 'különösebb ma­gyarázatra. Valójában akad­tak jócskán aggályok. Pél­dául, ugye, január 1-jével kiderül, mely cégek lesznek életképesek. De mi lesz mondjuk a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek ese­tében, amikor azok jelentik adott helyen az egyetlen le­hetőséget a foglalkoztatásra? Vállalatnál is előfordulhat, hogy hirtelen közbejött ok miatt nem tud munkát ad­ni dolgozói egy részének. A jelenlegi szállítási tarifák mellett megbarátkozha­tunk-e azzal, hogy kilométe­rekkel odébb kelljen mun­kába utazniuk az emberek­nek?! Ki finanszírozza ezt? Megemlíti rögtön: tudja, tar­talékoltak erre a célra 1,2 milliárd forintot. Ám eddig arra senki sem pályázott... Figyelemre méltó polémia: hazánkban minden változás­nál mindig előre fizetünk a közpénzből! Áremelésnél — kompénzálumk. Előre odaad­juk azt, amit még el sem fogyasztott a lakosság. Miért ne mondhatnánk: ezúttal ké­rünk! Az eddigi megoldások­kal az előrelépés az egyén­nek minimális, a társadalom­nak viszont nagy hátrány. Mélységesen egyetértett azokkal, akik a szociális kérdéseket feszegették. Ügy tartja, a törvényeket csakis akkor lehet tisztességesen betartani és betartatni, ha mögöttük mindig az Embert nézzük! Nem hiába hangsú­lyozza az iménti követel­ményt, saját tapasztalatai mondatják vele. Két órát beszélgetett dr. Csehák Judittal. Egy anya ügyében. Tizenegy gyerme­ket nevelt fel a tarnaszent- máriai asszony. Ám, csak nyolcéves munkaviszonya van, nyugdíjat nem kaphat. Havi járandósága — méltá­nyosságból — kétezer fo­rint. Járták a hatóságokat, megismerhettek ilyen meg olyan rendelkezést, de ered­mény — semmi. Ezután kért meghallgatást a miniszterel­nök-helyettes asszonytól. A jogszabályok persze őt is kötik ... Csak azt nem ér­ti, hogyan lehetséges: az egyik oldalon semmi, a má­sikon viszont minden elren­dezhető. A tisztességes az lenne, véli, ha az anya a saját jogán juthatna nyug­díjhoz ... S itt a másik példa. Egy 15 esztendős, súlyos epilep­sziás fiú kálváriája. Szak­mához szerették volna jut­tatni az árva fiatalt, ám se­hol sem fogadták tanulónak. Féltek, mi lesz, ha rájön a roham. Mialatt az egészség- ügyi vonalat is igyekeztek végigzongorázni, érkezett egy nem akármilyen javaslat: ha legalább egy ujjperce hiányoznék a gyereknek, már bekerülhetne a mozgássérül tek iskolájába. A társadalom- biztosításnál sem tudtak sok újat mondani. Mivel még egy napot sem dolgozott. így leszázalékolni nem lehet. Ha viszont nem tanul már, 02 árvaellátás megszűnik. Jog­hézag. Végül született meg­oldás: a képviselő a válla­latánál helyeztette el a be­teg ifjút. S ez neki komoly sikerélmény .. . Kevésbé az egy másik eset, holott attól jól alszik, a lel­kiismerete nyugodt. Fogadó­napján kereste meg egyik választója tavasszal. Bead­ványt nyújtott át. Már más­nap felkereste az. adott ügy országos érdekeltjeit, s egyeztető megbeszélést, job­ban mondva törvényességi felügyeleti vizsgálatot tar­tottak. Az. értekezlet — ép­pen a főpanaszos makacssá­ga, helytelen magatartása miatt —_ nem hozott várt sikert. Ezek után ősszel ugyanettől az állampolgártól levél jött a lakására, s az illető kérdőre vonta, miért nem intézkedett ... Visszakanyarodunk á par­lamenti munkához. Nagyon feszült, s olykor ellentmon­dásos volt az. őszi ülésszak, mondja. Inkább, érthetően, a problémák, a változtatási igények kerültek felszínre. Egyik pillanatban nagyon jól érezte magát, de néha bi­zony tele volt szorongással. A voksolásnál egyszer nemmel foglalt állást. Mi­kor az Országos Választási Listára jelölték az. új püs­pököt. No nem a személyé­vel volt kifogása, hanem a móddal. Az alkotmányban rögzített a titkos szavazás. Ezt nyíltra változtatták ... Ami az adótörvényeket il­leti? Környezetéből úgy en­gedték el, hogy az. előkészí­tésnél felmerült korrekciók­kal együtt szavazzon róluk. Elfogadta azokat, hiszen tud­ja. jelen pillanatban más megoldás nincs. Szalay Zoltán Mezőgazdasági nyugdíjasok A nyugdíjasoknak kínált kedvezmények, juttatások egyre kevesebb helyen kü­lönböznek az aktív tagoké­tól és az alkalmazottakétól a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban, az üzemek számos szolgál~ tatással segítik egykori mun­katársaikat — ezt állapí­totta meg a Medosz elem­zése, amely országos össze­sítés alapján mérte fel az egykori dolgozók mai hely­zetét, és egyúttal javaslato­kat tett a támogatás bőví­tésére. Az adatok szerint a gaz­dálkodó egységek nagy ré~ sze különböző kedvezmények' ben részesíti egykori dolgozóit. Csaknem valamennyi mező­gazdasági nagyüzemben, az adatok szerint több mint 1400 helyen alkalmazzák a támogatás valamelyik for­máját. Például a tüzelő be­szerzésénél segédkeznek, és a hazaszállítást is kedvez­ményesen végzik. Általános a gyakorlat, hogy búzát, ku­koricát és szalmát juttatnak az időskorúaknak, akik a ház körül állattartással fog­lalkoznak. •A méltányossági alapon történő nyugdíjemelés soka­kon segít, ennek odaítélésé' ben a Medosz megyei bi­zottságai is közreműködnek. Nem is egy megyében egyet­len év alatt 200—250 idős embernek rendezték a nyug­díját. Egyes megyékben, ahol csak 40—50 ember kaphatott nyugdíjkiegészítést; ezért a Medosz központja intézkedett arról, hogy a me­gyei ügyintézők soron kívül kezeljék a kisnyugdíjasok kéréseit. Cipőipari gépek — Romániába A KAEV 10. Számú Egri Gyáregységében már évek óta készülnek Romániába cipőipari megmunkáló- gépek. Az idén ki vágógé­pekből 17 millió forint értékben szállítanak a szomszédos országnak. Képünkön: sorozatban készülnek az egyes dara­bok (Fotó: Szántó György)

Next

/
Oldalképek
Tartalom