Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-21 / 275. szám
10. ORSZÁGRÓL-^ORSZÁG RA NÉPÚJSÁG, 1987. november 21., szombot SZOVJET-AMERIKAI TÁRGYALÁSOK A továbblépés kulcskérdései Az a világszerte osztatlan örömmel, megelégedéssel fogadott bejelentés, hogy Mihail Gorbacsov az, SZKP KB főtitkára és Ronald Reagan amerikai elnök december 7-én, — Genf és Reykjavik után immár harmadszor — újra találkozik egymással, szinte egyidejűleg hangzott el Moszkvában és Washingtonban A gyakran váratlan fordulatokban, a két vezető nukleáris hatalom alkupozícióinak gyors változásában is bővelkedő előkészületek a figyelmes újságolvasó számára többé-kevésbé ismertek. A katonapolitikai szem- leírónak így hát az a dolga, hogy a közelgő „csúcson" előreláthatóan napirendre kerülő kérdések lényegének megragadásával valamelyest megkönnyítse a tájékozódást, s meglehetősen bonyolult fejlemények, háttéri összefüggések jobb megértéséhez. Okkal lehettek elégedettek — Sevardnadzc szovjet külügyminiszter Reagan elnöknél Washingtonban, október végén (Fotó: AP — MTI — KS) Merre tart a Francia Kommunista Párt? A Francia Kommunista Párt december 2—6-án, tartja XXVI. kongresszusát a Párizs melletti St. Ouenben. A francia kommunisták ezen a kongresszuson jóváhagyják * párt új programját is, amely a szocialista párttal Kidolgozott, felbontott majd átdolgozott közös kormányzati program és a közös kormányzás néhány éve után újrafogalmazza FKP társadalomátalakító céljait. Jövőre elnökválasztási év is lesz. Ezek szerint a párt életében jelentőségteljes szakasz kezdődik, a döntések hosszú távra hatnak. Elöljáróban — a mindkét tárgyalófélnél megfigyelhető politikai-katonai gondolkodásmód fokozatos átalakulásának illusztrálásaként — ide kívánkozik az a megállapítás, hogy az életben- maradáshoz fűződő biztonsági érdekek, az egymásrautaltság és a kölcsönös függés mindinkább előtérbe nyomuló felismerésének követelményei elkerülhetetlenné tették az eltérő álláspontok valamilyen ésszerű közelítését, az értelmes kompromisszumokhoz vezető utak közös felkutatását. Ha nem erre törekedtek volna, nyilván aligha születik meg a szeptemberi elvi megállapodás az amerikai és a szovjpt közepes hatótávolságú, illetve hadműveleti-harcászati rakéta-atomfegyverek záros határidőn belüli megsemmisítéséről. s nem kerülne sor Washingtonban az erről szó. ló szerződés legmagasabb szintű aláírására. A legfontosabb ebben éppen az, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok a katonai szembenállás legveszélyesebb szférájában teszi meg az első lépést a tömegpusztító harceszközök fizikai felszámolása felé, s ha nem állnak meg az út kezdetén, ez jó példát szolgáltathat majd további, még jelentősebb fegyverzetkorlátozási megegyezésekhez, az atomfegyver- készletek megsemmisítéséhez. Természetesen senkinek sem lehetnek illúziói afelől, hogy a minden államot átfogó biztonsági rendszer egvik napról a másikra megvalósulhat. Egyszerű számvetésből is könnyen kimuHirtelen föld- és cementdarabok záporoztak az autóra. A robbanás tompa döreje, mintha csak másodpercekkel később ért volna el hozzánk. A sziriai ellenőrző posztnál álló katona leállította a kocsisort, öt- ven-*hatvan méterre voltunk csak a bejrúti nemzetközi repülőtér bejáratától. Ki akartunk mászni a kopott Volvóból, megnézni mi történt. A sziriai katona azonban visszaparancsolt bennünket, majd határozatlanul intett, hogy menjünk tovább. A távolban géppisztolysorozatok dördültek. A beváltnak hitt módszer szerint a katonák a levegőbe lövöldözve próbálták kordában tartani a tömeget. mire kitört a pánik. Szerencsénk volt, különben órákat rabolt volna el tőlünk az ellenőrzés. Libanoni kollégám remegett: otthon felejtette a papírjait. Rám várva egész napját a repülőtéren töltötte, hogy biztonságban hazafuvarozzon. tatható: a nemsokára aláírandó szovjet—amerikai szerződéssel a két hatalom már felhalmozott készleteinek mindössze 3—4 százalékára terjed ki a szóban forgó fegyverzetek kölcsönös megsemmisítési kötelezettsége. így tehát az „elrettentésben” rejlő fenyegetettség csupán alig észrevehetően mérséklődik, bár politikai, pszichológiai értelemben ez a minimum sem lebecsülhető. főleg az európaiak nézőpontjából. Más oldalról fontos kiemelni: az elmúlt évtizedekben nem volt precedens arra, hogy a korszerű atomharceszközök bármelyik kategóriáját még elavulásuk előtt véglegesen kivonták volna a hadseregek arzenáljából. A szovjet felső vezetés felfogása szerint azonban mielőbb túl kell lépni a kettős nullamegoldás kínálta kereteken. Moszkvában — és ez a koncepció világosan körvonalazódik az Októberi Gorbacsov—Shultz találkozón — meggyőződéssel vallják, van lehetőség a hadászati támadófegyverek legalább 50— 50 százalékos csökkentésére a következő öt év alatt, majd egy újabb ötéves periódusban a még megmaradt ilyen rendeltetésű eszközök nagyabbik részének leszerelésére. Az első időszakban ily módon elképzelhető, hogy mindkét hatalom — az egyes haderőnemek sajátosságainak, felépítésének és szervezeti különbségeinek megfelelően — mintegy 6—6 ezer darabra csökkentse meglévő nukleáris robbanótölteteinek számát. (Zárójelben megjeA bejrúti nemzetközi repülőtér bejárata előtt felrobbantott pokolgép megölt hat embert és több mint hetvenet megsebesített. A bejrúti lapok közölték a halottak és sebesültek hosz- szú listáját — egyben arról győzködték az olvasót, hogy a hasonló merényletek mögött senki sem áll. csupán elvetemült kalandorok. Az autókba rejtett pokolgépek, a módszeresen haii- gált dinamitkötegek és a repülőtérihez hasonló merényletek rendszeressége azonban sejteni engedi, hogy valamiféle politikai cél mégis csak meghúzódik emögött. Például a félelem fenntartásának a szándéka. Tanult barátaimnak az a véleményük, hogy Libanon népe, ha egy kicsit úrrá lenne félelmein, meg tudná oldani a belső válságot. A napi 12 órás áramszünetektől, a benzinhiánytól, a több száz százalékos inflációtól elcsigázott emberek ellenállóképessége azonban minimális. Nemcsak az bántja gyezhetjük: a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak jelenleg összesen körülbelül 24—25 ezer darab, különböző romboló erejű töltete van.) Az is kézenfekvő azonban, hogy ennek a feladatnak a megoldására csak úgy és akkor van reális kilátás. ha az USA tartja magát az 1972-es SALT—I. (ABM)-szerződés korlátozó előírásaihoz, vagyis ha nem építi fel földi és űrbázisú átfogó rakétaelhárító rendszerét. A hadászati támadóeszközök jelentősebb redukálása ugyanis eleve feltételezi a kozmikus térség mili- tarizálódásának megakadályozását, miután a támadó és a védelmi potenciál elválaszthatatlan kölcsönhatásban áll egymással. Nem nehéz megérteni, ha az Egyesült Államok valamikor a következő évtizedben mégis létrehozná működőképes „űrvédelmi pajzsát”, és eközben megőrizné elsőcsapásmérő képességét is, a Szovjetunió a katonai egyensúlyi helyzet nagyfokú megbomlása miatt egyáltalán nem érezhetné magát biztonságban. Márpedig egyik állam sem növelheti biztonságát a másik rovására! A gorbacsovi vezetés ezért azt javasolja, az ABM-szerződést mindkét fél legalább 10 évig tartsa tiszteletben, ne lépje túl annak kereteit (az amerikaiak egyelőre hét évet őket, hogy gyerekeik az idei iskolaévben még csak négy napot tölthettek az alma mater falai között, vagy hogy bármelyik fegyveres suhanc elviheti őket az utcáról, hanem az is, hogy a libanoniak manapság nemkívánatos személyek a világ sok országában, mert egy „terrorista ország” állampolgárai. A repülőtéri merénylet hátteréről többféle változat van forgalomban. Az egyik szerint Irán-barát erők a Nyugat-Bej,rút biztonságáért felelős Szíriát „büntették meg”, amiért az ammani arab csúcsértekezleten állítólag elárulta Teheránt. Azt sem tudni, hogy pontosan hogyan követték el a merényletet. Az 5—7 kilónyi robbanóanyag talán egy bőröndben volt, és távirányítással robbantották fel. Egy másik változat szerint, a pokolgépet egy szőke nő cipelte bőröndjében, s talán nem is tudta, hogy mit visz. Öt kettévágta a robbanás. vállalnának, ha csak időközben nem módosul majd ez az álláspontjuk.) Egy évtized ugyanis elegendő lenne a legnagyobb hatóerejű megsemmisítő eszközök felszámolásához. Amennyiben a hadászati rakéták és nukleáris tölteteik kölcsönös felszámolása megtörténne, az Egyesült Államoknak ugyan miért is lenne szüksége a kozmikus „védőpajzsra”? Hiszen eltűnnének azok a fegyverek, amelyek ellen megalkotását tervezik .. . Ám ez a logika túlságosan egyszerű ahhoz, hogy következtetni lehessen belőle az immár elég rövid életű Rea- gan-kormányzat várható magatartására a decemberi csúcstalálkozón. Mint emlékezetes, a múlt év végi reyk- javiki megbeszéléseken éppen az amerikai félnek a csillagháborús programhoz való makacs ragaszkodása hiúsította meg az áttörést, s ezzel elszalasztottá a ritka történelmi alkalmat. Hogy mi történik majd Washingtonban Mihail Gorbacsov látogatásakor, s hogy sikerül-e áttörni a konfrontáció b'e- tonfalát, s jó eredményekkel megalapozni a jövő év első felére tervezett újabb csúcstalálkozót, azt egyelőre csak találgatni lehet. Az Izrael által megszállt Dél-Liibanonban végrehajtott akciók után, többszörös a „túljelentkezés”: egyszerre több szervezet is magára vállalja a „hőstetteket”. A repülőtérihez hasonló merényletek elkövetését azonban senki sem vállalja fel. A félelem viszont nagyon is kiváló eszköz arra, hogy a Libanonban jelen levő sokféle politikai-katonai erő magához kösse a saját befolyási övezetében élő embereket. A héten egy francia mérnököt lőttek le a biztonságosnak vélt keresztény Kelet-Bej- rútban. A maronita közösséget pedig az aggasztja, hogy Libanonban egyre erőteljesebb az „iszlám köztársaság” létrehozásáért kifejtett nyomás. Ami a robbanóanyagokat illeti, Libanonban sokaknak nincsenek fenntartásai használatukat illetően. Reggelente zavaros szökőkutak törnek fel a tengerből, mert egy valamire való libanoni halász nem vacakol hálóval, hanem bevág né~ hány kézigránátot va<gy di- namitrudat a tengerbe, majd összesöpri az elkábult halakat. Az előkészületekre baljós árnyékot vet, hogy az FKP évtizedek óta legmélyebb válságában van. A válság oknyomozó története még nem íródott meg, de megnyilvánulásai annál láthatóbbak és naponta szaporodnak. Abban az időben, amikor Georges Marchais-1 1972-ben az FKP főtitkárává választották, a párt rendszeresen 20—21 százalékot szerzett a választásokon és Franciaország egyik legnagyobb, de mindenképp legjobban szervezett pártja vdlt. Marchais, mint elnökjelölt már csak 15 százalékot kapott az első fordulóban 1981-ben, az 1984-es EGK parlamenti választás pedig még súlyosabb visz- szaesést hozott. Végül tavaly márciusban a parlamenti választáson 10 százalékot sem ért el nz FKP. Idén kilépett a politikai bizottságból Claude Pope- ren, a központi bizottságból Marcel Rigout volt miniszter, majd Pierre Juquin, a kb volt szóvivője és Claude Llabres. Valamennyien több évtizedes tagság után. Juquin októberben bejelentette, hogy elnökjelöltként lép fel, gyakorlatilag a párt hivatalos jelöltje, André Lajo- inie ellenfeleként — erre még nem volt példa a párt történetében. A kb rendkívüli ülést tartott és egyhangú határozattal kizárta egykori szóvivőjét a pártból. Llabres támogatta Juquin pályázását, a kb titkársága őt is megfosztotta tagságától. Llabres ezután átvette a „megújító kommunisták országos összekötő bizottságának” vezetését. Ez a ezervezet nyílt frakciós hálózatként működik, terjed a pártban. Vagy 35 megyei pártszervezetben vannak már csoportjai: tagjainak egy részét kizárták a pártból, mások maguk léptek ki, ismét mások még benn maradtak. Haute-Vienne megyében most felszínre tört b válság: egy héttel a megyei konferencia előtt Rigout vezetésével lemondott tisztségéről a pártbizottság egész titkársága és a bizottság nagyobbik fele. November 9-én, húsz kisváros kommunista polgármestere közös felhívást intézett az ország polgármestereihez, hogy támogató aláírásukkal tegyék lehetővé Juquin felkerülését az elnökjelöltségre pályázók listájára. A pártvezetést nem rendítették meg ezek a lemondások és a frakciózás. Jean- Claude Gayssot kb-titkár, akiben némelyek Marchais utódjelöltjét látják, egy tömeggyűlésen csupán az haut-vienne-i kollektív lemondásokról ismerte el, hogy „súlyos csapást mér” az FKP-ra és érthetetlennek tartja eljárásukat. Egyébként kijelentette, hogy „az FKP erősebb és egységesebb, mint valaha” a kilépők nem rendítik meg a pártot. Való igaz, hogy a frakciózás százalékosan nem öltött nagy méreteket. Ám a Juquin-jelöltség kiváltotta kilépési és kizárási hullámban polgármesterek, yá- rosi .tanácsnokok és megyei vezetők távoztak, vagyis a párt legértékesebb káderállománya szenvedett veszteségeket. Az is igaz, hogy a felsorolt jelenségek nem mind egyneműek. Poperen, Rigout és velük együtt még néhányan rosszkedvűen félreálltak, mert úgy látják, hogy a párt vezető testületéiben hasztalan próbálják érvényesíteni különvéleményüket, de nem álltak be a frakciózók közé. Mások Ju- quinnel vagy nélküle aktívan munkálkodnak a párt mai irányvonalának módosításán és a vezetés lecserélésén. A legfontosabb viszont az, hogy a kontesztálás meg- annnyi jelensége egy irányba mutat: a békétlenek szerint a pártvezetés végképp irányt tévesztett, az FKP elszakadt a francia társadalom valóságától és a pártvezetés elfojtja a mélyreható önvizsgálatot. Irányváltás nélkül pedig az FKP peremjelenséggé zsugorodik a politikai életben — állítják. A bírálók azzal vádolják a pártvezetést, hogy az elmúlt 15 évben a szocialista párttal szemben váltogatott hideg-meleg magatartással teljesen megzavarta és kiábrándította az FKP tagságát és szimpatizánsait, a XXV. kongresszus irányvonala hibás és elszigeteli a politikai küzdőtéren a pártot. A készülő XXVI. kongresszus dokumentumának fő tézise a következő: a francia politikai életben ma a döntő választóvonal az FKP és a szocialista párt között húzódik. A társadalmi-gazdasági válság leküzdésének nagy, döntő kérdéseiben a szocialista párt vezetői azonos állásponton vannak a jobboldallal. Ezért az FKP feladata összegyűjteni a válság minden áldozatát és népi tömörülést hozni létre alulról, pártszövetség nélkül mindazokból, akiknek elegük van a válságkezelés eddigi tőkés módszereiből és gyökeresen más megoldást kívánnak, amely nem rájuk hárítaná a válság terheit. Ezt a stratégiát már a XXV. kongresszus meghirdette, de az 1981—86. közötti időszak szocialista párti, sőt. egy ideig szocialista-kommunista kormányzásában fokozatosan csalódó, az életviszonyok romlásától szorongatott tömegeknél vesztett hiteléből — a közvéleménykutatások szerint lényegében az FKP gettóba vonulásaként, a baloldal cser- benhagyásaként értékelték. A dolgozók bizalmának visszanyerését, egységük szervezését pedig ma sem segíti, hogy a pártot belső viták emésztik és nem ölti világos arcélű politikai erő képét a külvilág előtt. László Balázs Serfőzö László alezredes Csupán elvetemült kalandorok? EGER VÁROSI KÖZÖSSÉGI TELEVÍZIÓ külső munkatársakat keres < MŰSORKÖZLŐT, BEMONDÓT, RIPORTERT. Pályázni lehet írásban, név, személyi szám, iskolai végzettség, munkahely, lakcím pontos megjelölésével. 3300 Eger, Gárdonyi u. 28. (Gamesz) címen. Meghallgatás november 25-én és 27-én 15.00 órától. Kameraválogatás: az Ifjúsági Házban. Jelentkezési határidő: 1987. november 23. A Heves Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat azonnali belépéssel felvesz egri malomüzemébe MOLNÁR szakmunkást, illetve betanított munkást. Alkalmazás esetén későbbiekben lakásmegoldás is lehetséges. Felvételre keres még minőségellenőrt és - raktárost kapcsolt munkakörbe. Ugyancsak azonnali belépéssel felvesz a péter- vásári malomüzemébe MOLNÁR szakmunkást, illetve betanított munkást. Munkásszállás biztosított. Jelentkezés az egri körzeti üzem vezetőjénél, Eger, Kertész u. 172. Bérezés az 5/1983. (XI. 12.) ME rendelet, valamint a vállalati kollektív szerződés szerint.
