Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-21 / 275. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. november 21., szombat 3. Szerkezetváltás a mezőgazdaságban is A H(e/tüj/öq kérdez, válaszol: dr. Csendes Béla, az Agrárgazdasági Kutató Intézet főigazgatója Akárcsak az iparban, á mezőgazdaságban is sok szó esik az utóbbi időben a termelési és termékszerkezet megváltoztatásáról. Olyannyira, hogy az ágazat programjába is belekerült ez az igény. A közvélemény többé-kevésbé már kezdi megismerni, hogy az iparban mivel jár ez a követelmény. A mezőgazdaságban viszont nem ilyen világos a változások kívánatos iránya. A hiányérzet enyhítése végett kopogtattunk be dr. Csendes Bélához, az Agrárgazdasági Kutató Intézet tőigazgatójához. GAZDASÁGI JELZŐTÁBLA nz első kilenc hónap mérlege — Mindig azt halljuk, hogy a váltás eszköz a nemzetközi versenyképesség javításához. ön szerint mit kellene tennünk ezért? — A fejlesztésben egyre inkább a világpiaci lehetőségek válnak meghatározóvá. A középtávú népgazdasági tervek már hosszabb ideje előirányozzák, hogy a növénytermelési ágazatokban legyen gyorsabb a növekedés üteme, mint az állattenyésztési ágazatokban. Ezt a növényi termékek — mindenekelőtt a gabona — gazdaságosabb külpiaci értékesítési lehetőségei indokolják. A valóságban pedig az állattenyésztés fejlődött gyorsabban, mert a növény- termelési ágazatokban — a gabona- és az olajnövények termelésétől eltekintve —: lassú volt az előrehaladás. A kormány kibontakozási programjához csatlakozó ágazati munkaprogram most sürgetőbben és határozottabban fogalmazza meg a szerkezeti változások követelményét, s ezt a szabályozó rendszer közvetíti is a termelőknek. — Jelent-e irányváltást a mezőgazdaságban a szerkezetváltás? — Továbbra is indokolt a gabonatermelés kiemelt fejlesztése, hiszen a gabona exportálásának gazdaságos- sága — még a jelenlegi igen nyomott külpiaci árak mellett is — viszonylag kedvezőnek tekinthető. Megfontolandó azonban, hegy szabad-e erőltetni a gyep-gabona váltógazdálkodást, mivel az költségnövelő hatású. A gabonatermelést elsősorban azokban a térségekben érdemes fejleszteni, ahol ehhez kedvezőek az ökológiai feltételek. — Évtizedek óta gazdaságpolitikai törekvés a kukorica vetésterületének növelése vagy legalábbis szin- tentartása. A napraforgó termelése — a konjunkturális ingadozásoktól eltekintve — perspektivikus. Űj, meghatározó jellegű irányzat a koncentrált fehérjetartalmú növények — szója, a takarmányborsó, a lóbab — termelésének ösztönzése. A kertészeti ágazatokban a fájós fajtaösszetételnek vásárlóink — a Szovjetunió és a tőkés országok — piaci lehetőségeihez kell igazodnia — Az állattenyésztési ágazatok fejlődése differenciálódik. A vágómarha-termelés elmarad a VII, ötéves terv számításaitól. Ezt a kiesést a vágóbaromfi-termelés előirányzottnál gyorsabb növelése ellensúlyozhatja, ha a piaci értékesítés feltételei ezt lehetővé teszik. A sertés- tenyésztésben a hatékonyság és a minőség javítása áll az első helyen. A legfontosabb követelmény a nagyüzemekben a felnevelési a tartás közbeni veszteségek, az elhullások csökkentése; akis- termelők sertésállományában a minőség javítása, s mindkét területen a jobb takarmányhasznosítás. A külpiaci értékesítési lehetőségek a juhtenyésztés fejlesztését, a vágójuhtermelés növelését indokolják, ennek azonban még nincsenek meg teljesen a hazai feltételei. — Oly sok kiemelt tennivalóról hallottunk, hogy az a benyomásunk támadt, mintha nem is történne határozott szerkezetváltás. Mi a véleménye erről? — Természetesen történik. „Csak" eközben is meg kell őriznünk mezőgazdasági termelésünk sokszínűségét, megragadni a kisebb volumenű. de értékesebb, szakmailag igényesebb termékek külpiaci értékesítésében meglévő, vagy időről időre megnyíló lehetőségeket. Például a mainál jóval több vetőma~ got, szaporítóanyagot, tenyészállatot kellene exportálni. Hosszasan sorolhatnánk még azokat, az úgynevezett kis cikkeket, amelyek eladása szintén növelhető. — összefoglalóan úgy fogalmazhatunk. hogy a strukturális alkalmazkodás elsősorban nem a központi tervezés és irányítás, hanem a vállalati szféra ügye. Ahhoz, hogy ez kibontakozzék, olyan piaci mechanizmusokat kell kiépíteni, amelyek gyorsan és határozottan közvetítik a piacok igényeit. — Közhely már, hogy a piacon a jó minőségű árunak van gazdája. De ezt inkább csak mondogatjuk, hiszen a minőség, a csomagolás jócskán elmarad a kívánatostól, s a piaci verseny követelményeinek sem felel meg. Milyen okai vannak ennek? Hogyan lehetne változtatni a jelenlegi gyakorlaton? — Az agrártermékek minőségének javítását is immár egy évtizede Célul tűztük ki. A gyakorlatban e téren nem értünk el kielégítő eredményt. Ennek jól követhető okai vannak. Jellemző példája ennek a tejtermelés felfuttatása. Az 1970-es évek közepén a tehenenként! tejhozam mindössze 2400 liter volt, akadozott a hazai tejtermékellátás. Termelési prémiumok bevezetésével gyorsan és látványosan növeltük a termelést (1986-ban a tehenenként! tejtermelés megközelítette a 4500 litert), de a tej minősége romlott. A legutóbbi években megváltozott az ösztönzés: előtérbe került a tej minőség szerinti értékelése, ugyanakkor mérséklődött — a szükséges tejmennyiség megtermelését biztonságosan megalapozó — mennyiségi ösztönzés. — A minőség javítása persze nem öncélú: akkor van értelme, ha a jobb minőséget szolgáló többletráfordítások az élelmiszer-feldolgozásban és a kereskedelemben realizálható többlethasznot hoznak. Az, élelmiszeriparban ehhez olyan feldolgozó kapacitások. technológiák kellenek, amelyek a jobb minőségű nyersanyagból gazdaságosan, értékesebb árut képesek előállítani. Erre az élelmiszeripar minden ágazata ma még nincs kellően felkészülve. Rendkívül fontos az is. hogy az agrártermékek egész pályáján, az agrártermelési-élelmezési lánc minden láncszeme érdekelt legyen a jó minőség előállításában és megőrzésében. Ehhez össze kell hangolni a mezőgazdasági termelés, az élelmiszeripari feldolgozás és a kereskedelem érdekeltségét, rendezni kölcsönös kapcsolataikat. Hogy a minőségjavítás ne maradjon jelszó, ezen felül meg kell termelni a minőség megőrzésének más — például infrastruktúrabeli — feltételeit is. — Az agrártermékek külpiaci értékesítése ciklikusan változik: 1981 óta az árak drasztikusan csökkentek, a felvevőpiac szűkült. Egyes termékeket mégis jól lehet értékesíteni, időnként és helyenként lehet az export gazdaságosságát javítani. Ebből arra következtethetnénk, ha a kereskedelem ki tudja használni a piaci réseket és a termelők is fel tudnak zárkózni a változó igényekhez, az eladó és a vevő egymásra talál. A gyakorlatban viszont mégsincs egészen így. Miben látja ennek az okát? — Az 1980-as évtized közepén az agrártermékek kínálata a nemzetközi piacokon meghaladja a fizetőképes keresletet, az árak jóval alacsonyabbak az 1981. évi rekordszínvonalnál, a nemzetközti kereskedelemben az állami kereskedelmi politikák (támogatások) versenye folyik. Bizonytalanná váltak az agrárpiacok. Néhány héttel ezelőtt, az Európai Agrárközgazdászok Társaságának Magyarországon tartott kongresszusán sokan úgy vélték, hogy a közeljövőben nem várhatók kedvező irányú változások. Mások szerint a válság átmeneti. azt előbb-utóbb élénkülés fogja követni, amikor ismét napirendre kerülhet a mezőgazdasági termelés fejlesztésének meggyorsítása. Ennek időpontját azonban jelenleg nem lehet előre látni. — Tény, hogy évek óta először, az idén az agrártermékek külpiaci ára szerény mértékben ugyan, de növekedett. Agrártermékeinket — a nehézségek ellenére — el tudjuk adni, de ugyanakkor arra is fel kell készülni, hogy időnként, egyes termékeknél — remélhetőleg csak átmeneti jellegű —. értékesítési gondjaink lehetnek. Ezek megelőzésére a termelés szerkezetének, a termékek minőségének, sőt a termelés költségeinek is al- kalmazkodniok kell a piachoz. A külkereskedelmi munka megújításának lényege, hogy a termelők, a feldolgozók és a kereskedők egységes érdekeltségi láncot alkossanak és ebben a láncolatban a termelő vállalatok egyenjogú partnerként vegyenek részt. (V. F. J.) Heves megyében az idei év első kilenc hónapjának adatai arra mutatnak, hogy a gazdasági munkában az egyes területeken elért előrehaladás mellett nem sikerült a megelőző két évre jellemző kedvezőtlen hatások folytatódását megállítani. A szocialista ipar termelésének növekedése a harmadik negyedévben mérséklődött, de az első kilenc hónapban így is 3,7 százalékkal meghalad, ta az egy évvel korábbit. A termelés emelkedése az egyéb és az élelmiszeripar kivételével minden ágazatra jellemző. Az átlagosnál lényegesen gyorsabban nőtt az építőanyag- és a villamos- energia-ipar termelése, a gépiparé viszont jelentősebben elmaradt attól. A termelés dinamikus növekedéséhez az építőanyagiparban nagyban hozzájárult a jövő évi áremelések miatt előrehozott vásárlás. A megyei székhelyű ipar- vállalatok és szövetkezetek — folyó áron — belföldre 4 százalékkal többet, exportra mintegy 6 százalékkal keve. sebbet értékesítettek, mint 1986. I—III. negyedévében. A külkereskedelmi kiszállításon belül a rubelelszámolású átadásuk csökkent, a nem rubel elszámolású jelentősen emelkedett. A szocialista iparban foglalkoztatottak átlagos létszáma több mint ezerrel. 2 százalékkal fogyott, jobban, mint az előző év azonos időszakában. A villamosenergia-iparban, az egyéb területeken, az élelmiszeriparban, valamint a kohászatban emelkedett a foglalkoztatottság. A létszám csökkenése különösen számottevő a könnyűiparban, 10 százalék, a szektorok közül pedig a szövetkezeti szektorban 11 százalék. A foglalkoztatottak havi átlagbére 7,1 százalékkal nőtt, mérsékeltebben, mint 1986 első kilenc hónapjában. A foglalkoztatottak havi átlagbére 6525 forint, a fizikaiaké 6254 forint volt. A kivitelező építőipar saját termelése 2,6 százalékkal csőikként. Szeptember végéig éves előirányzatának 71 százalékát teljesítette, A fél év során 220 lakást adott át a megrendelőknek, az egy évvel korábbinál 125-tel kevesebbet. A harmadik negyedév végén kivitelezés alatt álló lakások száma 737, az egy évvel korábbitól 115- tel elmaradt. A foglalkoztatottak száma közel 300-zal, 3,8 százalékkal csökkent, jobban, mint egy évvel korábban. A fizikai foglalkozásúak túlóráinak száma jelentősen nőtt. Ebben meghatározó, hogy az év eleji hideg időjárás miatti termeléskiesést az év további részében igyekeztek behozni. A foglalkoztatottak havi átlagbére 10,6 százalékkal emelkedett. jobban, mint 1986 I—III. negyedévében. A mezőgazdaság kalászos gabonából többet, napraforgóból, s szálas- és zöldtakarmányokból kevesebbet ta. karított be, mint az előző évben. A szőlőtermés nagyobb és a minősége is jobb. Az állattenyésztés fejlesztése érdekében korábban hozott ösztönző rendelkezések hatása az állomány alakulásában még csak részben érzékelhető. A gazdaságok a központi árualapba növényi termékekből kevesebbet, állatokból és ' állati eredetű termékekből többet értékesítettek, mint egy évvel korábban. Különösen dinamikusan növekedett a vágóbaromfi-átadásuk. A kereskedelmi eladási forgalom fogyasztói folyó áron 11,2 százalékkal, összehasonlító áron 4,3 százalékkal nőtt. A forgalom a harmadik negyedévben számottevően élénkült, főként a jövő évi ismert, illetve vélt áremelések miatt előbbre hozott, jelentős lakossági felvásárlás miatt. Élelmiszerekből és élvezeti cikkekből a kínálat ösz- szességében kielégítő volt. A hús és húskészítmények lakossági kereslete mérséklődött, illetve eltolódott az olcsóbb termékek felé. Az idényáras cikkek árszínvonala jelentősen emelkedett. A vendéglátásban az alkoholtartalmú italok árbevétele csökkent, az alkoholmenteseké nőtt. A ruházati cikkek többségéből javult a kínálat. ennek ellenére — elsősorban a kereslet mérséklődése miatt kevesebbet értékesítettek. A vegyes iparcikkek és ezen belül különösen a tartós fogyasztási cikkek, továbbá az építőanyagok forgalma dinamikusan nőtt. A túlzott igényeket több tartós fogyasztási cikkből, például automata mosógépből, mélyhűtőből, televízióból, videomagnóból, bútorból, valamint egyes építőanyagokból sem sikerült kielégíteni. A szilárd tüzelők közül szénből az ellátás augusztustól nem volt folyamatos. Az idegenforgalom élénkült. A lakosság központi forrásból származó pénzbevételei 7,5 százalékkal nőttek, kisebb mértékben, mint 1986 I—III. negyedévében. A növekedésük a harmadik negyedévben élénkült. Új könyvtár Füzesabonyban... Füzesabony űj könyvtárral gazdagodott. Az 535 négyzetméter alapterületű kulturális létesítmény 8,5 millió forintba került, és a helyi tanács kommunális és költségvetési üzeme „hozta tető alá”. 2200 olvasója, 40 ezer kötet között válogathat, 40 féle napi-, hetilapot, folyóiratot olvashat. A hagyományos szolgáltatások mellett a helyi igények szerint bővítették az információszolgáltatást a kor műszaki eszközeivel, videóval, teletex-szel, számítógéppel. A bibliotéka létrejöttéhez a helyi üzemek, a takarékszövetkezet és a lakosság anyagiakkal, társadalmi munkával járult hozzá. Kulturált kölcsönzés, gazdag választék Tetszetős küllem A polcok között A fonotékában (Fotó: Szabó Sándor)
