Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-19 / 273. szám

4.

NÉPÚJSÁG, 1987. november 19., csütörtök

Fa a sziklafalon

Vajon a lét hány millió magot tékozolt el, míg megfoganhatott a függőleges szikla-szahara kő-szörnye közt ez a satnya fa? Micsoda szeszély börtönözte be mostoha sorsa kényszereibe, parancsaival és cseleivel hogy nyomta, gyűrte, kanyargatta fel a csökönyös, fortélyos akarat a puhacsontú vékony sudarat?

Fekete kérgén a mindennapi küzdelem csontigható nyomai: nagy hegek, tarjagos daganatok, megcsökött, kificamodott tagok, de a rémület görcs-bogaival felesel a szökőkút-ívű gally, szövevényes hasadékokon át csavarodnak, furakodnak tovább drótkeménnyé vadult gyökerei, mohó kínnal-gyönyőrrel szívni ki a nedvet, a sovány sókat a kő elmeszesült hajszál-csöveiből, s rostjaiban hangtalan ekrazit halmozódik, szétvetni rügyeit, és ága-lombja a forrástalan ragyogás habzó áramaiban fürdik; a vad sistergő sugarak a pórusain átáramlanak: nyomorékul is tudja még a lét tagolatlan tűz-homály örömét, a kőmarkú pokol s a könnyű űr közt remegő vezetékül feszül, melyben pillanatonként összecsap az üdvözült gyönyör s az iszonyat, s magával folyvást vitatkozva, a kettőt egyszerre keü mondania. Micsoda jel a bibliai szikla vörhenyes sivatagába hasítva, zsugori biztatásul belevetve az özönvíz-utáni döbbenetbe!

Kiált minden gyötrött gyökere-ága, mondhatatlan szépsége-árvasága.

Néhány nap múlva egy vékony, sötét szemüveges férfi jött a házamba. Vele jött két másik férfi és egy nő. Mindannyian az alábbi feliratú karszalagot viselték: „A forradalmárok" — a jelszó hármas kínai írásjellel.

„Te osztályellenség vagy, aki abban bűnös, hogy idegen hatalmakkal működött együtt” — közölte a férfi. „Tagadod ?” „Természetesen tagadom. Ki vagy te, mit akarsz?” „Mi a proletárforradalmárok vagyunk.” „Soha nem hallottam ilyen titulusról.” „Nagyon sokat fogsz még hallani erről. Mi vagyunk azok a forradalmárok. akik a munkásosztályt képviselik, amely Kína uralkodó osztálya.”

A sötét szemüveges férfi szigorú hangon szólt hozzám. „Hová rejtetted az aranyadat és a fegyvereidet!” „Milyen aranyat? Milyen fegyvereket?” „Tudod te. milyen aranyakat és fegyvereket!” „Nincs nekem sem aranyam, sem fegyverem. A vörösgárdisták itt voltak, nem találtak semmi aranyat, semmi fegyvert.” „Rejted őket. A nagy vezérünk megmondta, hogy az osztályellenség titokban aranyat és fegyvereket tárol. Ö nem tévedhet.” „A forradalmárok felvagdosták a matracokat, a fotelek huzatát, a kanapék bevonatát, leszedték a csempéket a fürdőszoba faláról, átvizsgálták a kandallót és a kéményt. Felszedték a parkettát, felmásztak a padlásra, átszűrték a víztárolót, és még a padló alá is behatoltak. A sötétség már a városra borult, amikor elhatározták, hogy felássák a kertet. Bekapcsolták a terasz lámpáit, és elkezdtek ásni. A nedves,

Kandeláberek a Lánchídra

Több kandelábert már felállítottak a Lánchídon, a hiányzókat még most szerelik, festik, a Kandeláber GMK szentendrei telepén. A törött, rozsdás lámpatesteket újra öntötték a Soroksári Vasöntöde pesterzsébeti gyáregységében. Az eredeti tervek alapján felújított 52 darab világítótest szórja majd a fényt a Széchenyi Lánchídon. Képünkön: a kandeláber egyik díszítőeleme.

(MTl-fotó:

E. Várkonyi Péter felv.)

harmatos mező sártengerré vált. Az összes virágágyást felásták.”

Gubcsi Lajos Rés a Nagyfalon című könyvében így vall a kulturális forradalom

eseményeiről egy idős arisztokrata származású hölgy a szerző arra utal, hogy utólag már nem tűnik olyan tragikusnak az az évtized, amelyet a „kulturális forradalom” fedőnévvel illettünk. Pedig hát a fenti epizód is bizonyítja, hogy nem volt akkoriban könnyű az élet Kínában. A Magyar Ifjúság főszerkesztője, a könyv szerzője ugyanúgy mint sokan mások megkülönböztetett figyelemmel kíséri Kína fejlődését. Könyvében a kulturális forradalom óta eltelt időszakról a „második forradalomról” Tengről, az év emberéről — a Times magazin kétszer adományozta e megtisztelő címet a kiemelkedő politikusnak —, a világhírű reformról, a hadseregről és sok más egyéb dologról ír

„Hány lakosa lesz Kínának 2000-ben? Mennyi lesz a nemzeti jövedelem és az egy főre jutó egyéni jövedelem? Ezeket a kérdéseket és másokat is feszeget a szerző könyve utolsó részében. Hozzátéve, hogy e kérdések megválaszolása majdnemhogy lehetetlen. A futurológusok 2000-re 1,2—

1,3 milliárd főről szólnak. Rettentő, szinte felfoghatatlanul nagy e két tizedes számjegy közötti különbség. Az esetleges tévedés: 100 millió ember. Ez is mutatja, hogy a precíz válaszok szinte lehetetlenek. Egy azonban tény: Kína szerepe bizonyára tovább növekszik majd formálódó világunkban. A könyv a Magyar Ifjúság kiadványa. (kaposi)

Amióta a magyar irodalom legjobbjai és legműveltebbjei tudatosan törekszenek arra, hogy meghódítsák számunkra a világirodalom remekeit, ismeretes az a feszültség. mely átjárja őket: gyakran kényszerülnek választásra. vajon csak hódítsanak. vagy visszatérjenek saját műveikhez? Lator László nyilván sokszor és felelősséggel gondolta végig e kérdést, s döntése nyilvánvaló: a világirodalom

egyik legtudatosabb, legjobb tolmácsolója lett, közben azonban a saját költészetét is egyre mélyítette.

Két verseskönyve jelent meg: a Sárangyal 1969-ben. a múlt évben pedig a Fellobban, elhomályosul. Ám ez a ritka eset, amikor két kötet is nagy utat jelképez. Míg a Sárangyal verseinek alapeleme a látomás volt, s a költőt újra meg újra megérintette „a jeges éj üres örvénye”, az utóbbi kötetben már teljes érettségében nyilatkozott meg az eszközeinek birtokában lévő modern lírikus, aki pontosan tudja és átérzi a költészet egyik nagy dilemmáját: a szavak devalválódását. Talán ezért is szólal meg oly ritkán. Csak akkor fogja versbe sejtelmeit, amikor úgy érzi, megtalálta a pontos, félreérthetetlen igéket, amikor megragadhatja „a zománckék pillanatot".

Ritkán és szorongva írja a saját költeményeit, de azok a mai magyar líra legjelentősebb teljesítményei közé tartoznak.

Mint ahogy kivételesen jelentős Lator László fordítói

életműve is. Nemcsak azért, mert a világirodalom legkülönfélébb területeit, korszakait és irányzatait járja be. mindenütt egyforma biztonsággal tájékozódva, hanem azért is, mert egyike azoknak, akik gyakorlatukkal hozzásegítették fordítói kultúránkat. hogy igazán nagykorúvá lehessenek. A nagy hódítók kora elmúlt, a

mai fordítónak mesterembernek is kell lennie. hiszen a hűség kívánalmainak megvalósítása kétarcú tevékenység: teljes mértékben

tiszteletben kell tartania az eredeti szöveg legapróbb jelentésárnyalatait. de úgy kell tolmácsolnia, hogy nyelvünkön is jól szóljon.

Lator László irodalomfelfogásának egyik legvonzóbb

tulajdonsága, hogy a magasrendű irodalmiságot mindig ötvözni tudta a népszerűsítés kívánalmaival. Bölcs mosollyal fogja kézen olvasóját vagy éppen hallgatóit, s értő együttérzéssel kalauzolja őket a költészet birodalmában.

(R. L.)

(MTI-fotó — KS- reprodukció)

Hatvan év szolgálat

Lator László köszöntése

kávé a Hungáriában

Márványasztal és a Duna vize

II«.

Napjainkban is előfordulnak érdekes esetek, mert a romantikáját megőrizte a Hungária. Így például van egy ördöngös kezű grafikus, Németh Endre, aki odaül a kávéház bejáratához legközelebb eső aszitalihoz, és tusrajzokat készít Budapest nevezetességeiről. így a Királyi Várról, a Halászbástyáról, a Gellért-hegyről. A betévedő turistáknak tetszik az. hogy a művész szemük láttára készíti el képeit, és ezek azonnal meg is vásárolhatók.

Amint már említettem, mindennapos vendég vagyok a kávéházban, itt találkozom azokkal a neves emberekkel, akikkel éppen interjút készítek, és itt ülök le egy kávéra külföldi vendégeimmel is. így történt

ez akkor is, amikor Budapesten járt Andreas Hídvégi festő és szobrász barátom, aki Svédországban él. és nagyméretű műveivel másokat is. és engem is ámulatba ejtett, ö például megmintázta egy őshüllő mását, egy svéd állatkert számára. Ez olyan óriás, hogy helikopterrel kellett a művész műterméből elszállítani az állatkertbe. A gyerekek nem félnek az őshüllőtől, hanem játszanak vele, ha akarnak, mászkálnak rajita, ha úgy tetszik, belebújnak a testébe.

Itt ültem le Wilhelm Diem úrral is. aki a bécsi Zentralsparkasse und Kommer- zialbank marketing- és reklámfőnöke. Éppen a Zeneakadémiáról jöttünk egy hangversenyről. amelyen fJaeh-! és Bartók-műveket mutattak he, de osztrák barátom még a vacsora előtt ragaszkodott hozzá, hogy feleségével együtt betérjünk egy kávéra a híres-nevezetes Hungáriába. Ha már Wilhelm Diem barátomról említést tettem, hadd számolják be arról, hogy éppen itt. a Hungáriában mesélte el, hogy milyen hatásos lehet, ha feltesszük a kérdést az embereknek, milyen autó jut eszükbe a bankokról. ahová a pénzüket teszik. Egy luxuskocsi, egy teherautó, egy sportkocsi, vagy egy terepjáró? Ragyogó ötlet. így mindjárt hamarabb magunk elé tudjuk képzelni, milyen is a bank és milyen szerepet játszhat életünkben. Milyen tanulságos lesz, ha Wilhelm Diem előadása könyvalakban és videokazettán is megjelenik, ez meg is történik, mert a bécsi PMI ezt megteszi.

Más osztrák vendégekkel is ültem mostanában a Hungáriában, már csak azért is. mert osztrák—magyar környezetvédelmi napokat rendeztek szeptember 30. és október 2. között Budapesten. mert a Duma legfeljebb már csak a klasszikus bécsi keringő szerint kék. és én voltam ennek a rendezvénynek a sajtófőnöke. Sajnos, nálunk is egyre több veszély fenyegeti a nagyvárosi életet. Elegendő, ha kinézünk nyáron a .kávéház ablakain a pesti Nagykorúira, amelyen

szinte megállás nélkül haladnak autók, autóbuszok, mérges gázokat kiengedve magukból. Bécsiben és Budapesten ugyanaz a helyzet, ezért az osztrák Zentrals- sparkasse und Kommerzial- bank és a Pro Marketing International közösen hívta

meg Ausztria és a KGST-or- szágok környezetvédelmi szakembereit, különféle gyárak, cégek képviselőit. Közösen óhajtanak tenni valamit a víz és a levegő tisztaságáért. A helyzet elgondolkodtató. Jól érzékelteti ezt a „Félelem a jövőért” című film. amely arról szól, hogy milyen szennyeződések veszélyeztetik Európa vizeit, folyóit, a Rajnát, az Elbát, tavait, így a Balatont is. a levegőt és a termőföldet.

De maradjunk csak a budapesti Hungária romantikájánál. esténként cigányzene szól. és magyaros népviseletben táncosok csárdást, palotást és más tüzes táncokat adnak elő, a külföldiek nagy örömére. Ilyenkor egy kicsit eszembe jut Párizs, ahol a turisták kedvéért tisztes francia polgárok öltöznek apacs jelmezbe. Ez idegenforgalmi attrakció. Nálunk ugyanez történik, a táncosok magyar népviseletben jelennek meg a Hungária úgynevezett mély vizének parkettáján, és úgy táncolnak, mintha állandóan pirospaprikával fűszerezett levest és birkapörköltet ennének.

Valamikor írtam egy filmet, ez volt a címe: Délibáb minden mennyiségben. Arról szólt, hogy nyugateurópai turisták kedvéért buzgó magyar idegenforgalmi tisztviselők felelevenítik a magyar puszta letűnt látnivalóit. Produkálnak vágtató ménest, hajmeresztő bátorsággal lovagló csikósokat, gulyást, méregerős barackpálinkát és még betyárt is, aki elrabolja a legszebb külföldi lányt. Akikor azt hittem, hogy mindez csak a fantázia szüleménye. Azóta rájöttem, hogy ma ebből egyre .több a valóság. A külföldiek ugyanis még mindig a magyar puszta romantikáját keresik Magyarországon.

Amikor betérnek a budapesti Hungáriába, akkor is ez - történik, a régi világ letűnt maradványait keresik, ugyanis ez a híres kávéház is.

(Vége)

Molnár Károly