Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-20 / 247. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. október 20.. kedd J. Búcsúknak évadja, ősz Miért vannak többnevíí megyéink? Andocs, Szentkút, Mária- pócs, a székelyföldi Csik- scmlyó — legyenek bármi­lyen távol egymástól ezek a helységnevek, egy valami mégis nagyon szorosan ösz- szeköti őket: valamennyi bú­csújáró hely, és ilyenkor, őszidőn gyűlik össze ott a nép, hogy egy szobor, egy Mária-kép vagy más kegy­tárgy előtt lassú menetelés­sel. énekszóval, közös imád­kozással tisztelegjen. Aztán pedig, amikor az egyházi ünnepnek vége van, oda­kint, a templom előtt fel­állított sátraknál kezdődik a vigasság a szokásos eszem- iszommal, zenebonával és az elmaradhatatlan búcsú­fia megvásárlásával fűsze­rezve. A búcsújárás nagyon ősi szokása népünknek, ám azt kevesen tudják, hogy már a kereszténység felvé­tele előtt is dívott. Márpedig ez a néprajzosok — elsősor­ban a Szeged környéki nép­életet oly lelkesen, ám a folklorista társadalom kevés megértésével kutató Kál- mány Lajos — szakszerű­en bizonyított véleménye. A legalaposabban éppen ez a papi hivatásba belekénysze­rült férfiú sorakoztatta fel azokat az adatokat, ame­Bámulatra méltó az ősi indiai jógik élettapasztalata, valamint bölcs, biológiailag kipróbált életgyakorlata. Azt tanítják, hogy fizikai és szellemi tökéletesség min­denki számára elérhető, ha rendszeresen és kitartóan gyakorol. A jógik rendszerében az izomtevékenység elsősorban statikus jellegű. Hiányoznak a dinamikus ciklikus gya­korlatok, amelyeknél az izom izotónikusan megrövi­dül, majd elemyed, és ame­lyeknél egy meghatározott légzési ciklus sorozatosan ismétlődik, mint például a futásnál, a többszöri guggo­lásnál vagy fekvőtámasznál. A jógagyakorlatok e sajá­tossága nyilvánvalóan az éghajlattal magyarázható. Indiában a forró éghajlat, a perzselő napsütés miatt a lyek a magyarság ősvallásá­hoz szorosan tartozó búcsú­járások szokásait igazolják. Szintén tőle tudjuk, hogy a manapság is sokat emlege­tett Boldogasszony elébb egy ősistenasszony volt, s csak később azonosult Jézus any­jával, Máriával. (Egy ideig meg is különböztették a két nőalakot: egyikük a Kis- boldogasszony volt, a má­sikuk pedig a Nagyboldog- asszony. Ugye, ezek a máig élő titulusok is milyen is­merősek ! ?) Affelől sem lehetnek két­ségeink, hogy ősvallásunk ihívei miért és hova zarán­dokoltak el hajdanán: ugyan­úgy, ahogyan most, ők is egy-egy csodatévő helyet — leginkább erdei forrást — kerestek fel, mégpedig azért, hogy maguk vagy megbe­tegedett, bajba jutott sze­retteik meggyógyuljanak. S amikor a kereszténység ide­je jött el, a papok ezt a ha­gyományt formálták át. Nem csupán gyógyulásért járt búcsút a nép, hanem azért is, hogy lelkében meg­tisztuljon, hitében megerő­södjön. Különösen akkor, ha a búcsúk rendjét ponto­san betartotta, és előbb a szent hely vizében megtisz­tálkodott, majd a csodatévő­futáshoz hasonló ciklusgya­korlatok végzése ésszerűtlen lenne, mivel ezek a testhő­mérsékletet jelentősen eme­lik. A jógagyakorlatok vég­zése közben aránylag kevés hő képződik, mert ezek nem ismétlődnek ciklikusan, nem tartanak hosszú ideig. E sa­játosságuk ellenére a jóga­testtartások jelentős élettani és formáló hatást gyakorol­nak az izmokra és a belső szervek struktúrájára. Ez egy másik sajátosságuknak tulaj­donítható. A jógatesttartásoknál az izomzat egy része aktívan megrövidül, az ellenhatást kifejtő izmok pedig — az inak és izmok, ízületi szala­gok erős megfeszülése követ­keztében — túlnyújtódnak. Ez sokszor maximálissá vá­lik, ami az izmokban, inak­ban levő érzőideg-végződé­nek tartott kegytárgyat aj­kával, kezével megérintet­te, és az egyházi ünnepsé­geken is becsülettel részt vett. Ha pedig még a temp­lomban való alvás kényel­metlenségeit is vállalta, ak­kor végképp nem tehetett szemrehányást magának, hogy elmulasztotta az elő­írásokat. (Az éjszakázásnak ez a kétségkívül furcsa mó­dija azért alakult ki, mert sokan és sokfelé bizonygat­ták: o szent helyen való háláskor az álomlátás idején következik be a csodás gyó­gyulás.) Mindemellett aprócska tár­gyakkal, az úgynevezett of- ferekkel is szavatolni igye­keztek a boldogságukat, jö­vőjük szerencsés alakulását a hívők. Ezek az offerek mindenkinél azt mintázták, amire az asszony vagy a férfiember vágyakozott. A gyermektelen menyecske te­hát apró babát formált ki viaszból, és azt szorongatta a kezében, majd tette rá a templomi oltárra, a gazda pedig állatalakokat gyúrt ki. hogy a jószágait baj ne ér­je, vagy ha házépítésbe fo­gott, egy kicsi házat ügyes­kedett össze. A betegek nyil­vánvalóan azt a testrészüket szobrászták meg, amelyik A jóga eszköz arra — sok­szor kificamított testhelyze­tek segítségével —, hogy akaratlagosan befolyásolja a a belső szervek működését. Felső fokon még szívük mű­ködését is megállítják időle­gesen seket ingerli. Ezek az erős. sőt néha maximális erőssé­gű ingerek hatnák a köz­éppen fájt, így hát kezek, lábak, alkalmasint fejek garmadája is ellepte az ol- tárterítőt. Idő múltával aztán ez az offerkészítés is iparrá sza­kosodott, és a máig műkö­dő mézeskalácsosok munká­ja lett. ök már úagy tétel­ben és mívesebb formában gyártották mind a viasz-, mind pedig a cukros tésztá­ból való tárgyakat; ez utób­biakat nyilvánvalóan azért, hogy a megajándékozottak később meg is egyék. Erre a sorsra jutott — és jut ma is — a bábok sokasága. Emlékként, ajándékként, nemcsak a mézeskalácsosok áruit szokás hazavinni, ha­nem rengeteg minden egye­bet. A vallásos népek a szentképek sokaságából vá­logatnak, vesznek és visz­nek aztán még díszes gyer­tyát, faragott keresztet; aki pedig kicsi gyermeknek akar kedveskedni, az a bazárosok asztalain akár Legó-t, mű­anyag puskát, zsebtükröt, és minden más bóvlit találhat magának. És még egy dolog, amit a búcsúkról szólva föltétle­nül meg kell említeni: ezek a vallásos tartalmukból so­kat vesztett, de társadalmi eseményként váltig élő ün­nepek a hazalátogatások nagy és kötelező alkalmai. Akik nagyon távolra sza­kadtak családjuktól, és a ro­konságot nem különösebben ápolják, ők is kötelességük­nek érzik, hogy legalább ar­ra az egy napra megtérje­nek, és láttassák magukat. Ha a templomi szertartás­ra nem is mennek be, a sát­rak utcájába kiballagnak, és míg a régi barátok köszön- getéseit fogadják, vesznek is ezt-azt, hadd lásson a család búcsúfiát. Lám, így őrződött meg ősi pogány hitünk egyik csodakereső szokása az idők folyamán, és lett belőle új­módi hagyomány... ponti idegrendszerre, a nagyagykéregre is, s ez ál­tal — különösen kezdőknél — fájdalmat okozhatnak. Ezzel egyidejűleg ez az erős impulzus eljut az agy hi- potalamuszának vegetatív központjaihoz, és ezek által fokozódik a szív és a légző­apparátus tevékenysége is. A jógarendszer tehát olyan fizikai gyakorlatot használ testformálásra, amelyek aránylag kevés energiavesz­teséggel, következésképpen kevés tápanyag-felhasználás­sal járnak. A jógázók kevés, de minőségileg teljes értékű táplálékot fogyasztanak. Az ilyen táplálkozás nem okoz elhízást és anyagcserezava­rokat. Fontos elemei a jógának a légzőgyakorlatok is. A légzés szabályozása, illetve visszatar­tása által okozott oxigénhi­ány előidézi az agy és a szív véredényeinek kitágu­lását és a végtagok véredé­nyeinek összehúzódását. Ez az emberi akarat jelentős sikere. Magyarországot ma 19 me­gye tagolja különböző mé­retű és alakú területi egy­ségre. Kevés olyan ősi in­tézményünk van, mint a me­gye. Történelmünkben volt idő, amikor — ahogyan év­századokon át nevezték őket — a vármegyék voltak álla­mi függetlenségünk és alkot­mányos életünk megmentői. Ismert, hogy a vármegye­rendszer alapjait a magyar­ságot államba szervező I. (Szent) István király rakta le, kiépítvén a vármegye­szervezetet, amely a XIV. szá­zadtól királyi vármegyéből nemesi vármegyévé alakul­va mint szervezet, a XIX. század közepéig csaknem érintetlenül vészelte át az időket. A megyei élet jog­folytonosságát még a török megszállás sem törte meg, mert az elmenekült nemes­ség másutt gyakorolta jog­hatóságát az illető megye nemessége, s nem ritkán jobbágysága fölött. A megyerendszer első iga­zi megrázkódtatása 1784- ben következett be, amikor II. József (1780—1790) meg­szüntette a megyék önkor­mányzatát, s Magyarorszá­got és Erdélyt 13 kerületre osztotta. II. József halálával a kerületi rendszer meg­szűnt, de felvetődött a me­gyék területrendezésének gondolata. Ezért az 1791. évi Országgyűlés által kiküldött bizottság több megye egye­sítésére készített javaslatot. Újabb területi korrekcióra 1860-ban került sor. amikor Krassót kivették a szerb vaj­daságból, és ismét vármegyé­vé szervezték. A határőrvi­dék megszüntetésével 1873- ban Szörény vármegyét is feltámasztották, egyesítették Krassóval, s így keletkezett Krassó-Szörény vármegye. 1876-ban az addig kivált­ságos Jászság és Nagykun­ság önálló, tehát a megyei szervezettől különálló köz- igazgatási területét beillesz­tették a megyék közé. s így született meg Jász-Nagykun- Szolnok vármegye. Az eredeti Pest megye az államalapításkor létrehozott Visegrádnak a Duna—Tisza közére átnyúló területéből alakult. Pilis vármegyét Nagy Lajos király egyesítette Pest­tel. 1569-ben Pest-Pilis vár­megye ismét növekedett a Miksa király által hozzácsa­tolt Solt vármegyével. 1876- ban pedig hozzácsatolták az addig szabad Jász-Kun köz- igazgatási területhez tartozó Kiskunságot, s lett belőle Pest-Pilis-Solt-Kiskun vár­megye. 1881-ben Abaúj és Torna vármegyéket vonták össze. Egyébként Torna volt az or­szág legkisebb megyéje, ezért csatolták Abaújhoz. A megyerendezés befejez­tével az Országgyűlés meg­alkotta az 1886. XXI. tör­vénycikket, amelynek értel­mében Magyarországon 63 vármegyét, Horvát-Szlavon- országban mint társország­ban pedig 8 vármegyét ik­tattak a törvényhatóságok közé. Soknevű megyéink száma az első világháborút lezáró trianoni békeszerződést kö­vetően szaporodott meg, ami­kor 36 megyét szakítottak el az országtól. A megmarad- takból 25 megyét alakítottak ki úgy, hogy a csonka me­gyéket összevonták. Hivata­los jelölésükhöz hozzátarto­zott a K. E. E. betűcsoport, ami annyit jelentett, hogy „közigazgatásilag egyelőre egyesített” vármegye. Az összevont megyék a követ­kezők voltak: Győr-Moson­Pozsony, Komárom-Eszter- gom, Nógrád-Hont, Borsod- Gömör-Kishcnt. Szabolcs- Ung. Szatmár-Bereg-Ugo- csa, Csanád-Arad-Torontál. Tehát 17 megye különböző nagyságú részeiből alkottak hetet. Az 1938. november 2-i első bécsi döntés vissza­adott egy keskeny sávot — 11 927 négyzetkilométert —. s ezzel Komárom és Eszter­gom megyék visszanyerték régi területüket (1938. IV. te.). 1939^ben Bereg megye vált ismét teljessé (1939. IV. te.), ekkor 12 717 négyzetki­lométernyi terület került vissza. A következő válto­zást az 1940. augusztus 30-i második bécsi döntés hozta: a magyar—román határvitá­ban a nemzetközi döntőbí­róság Magyarországnak ítélte Észak-Erdélyt a Székelyföld­del (43 591 négyzetkilométer). 1941-ben pedig a honvédség bevonult a Muramellékbe, a Muraközbe, a baranyai há­romszögbe és a Bácskába. Ezekkel a visszacsatolások­kal az ország megyéinek száma 41-re nőtt (21 teljes. 20 csonka, közülük 9 köz­igazgatásilag 4 megyévé ösz- szevonva). A második világháborút lezáró 1947. február 10-én aláírt párizsi békeszerződés visszaállította a Trianonban meghúzott határokat azzal a különbséggel, hogy a régi Moson megy« területéből még három községet — Orosz­várt. Horvátújfalut és Duna- csunt — Csehszlovákiához csatolta. A következő nagy megye­rendezésre 1950-ben került sor. amikor „az államigaz­gatás jobb területi megszer­vezése érdekében” a 25 me­gyéből 19-et alakítottak k,i [4.342/1949 (259) MT számú rendelet). Néhány megye megszűnt, mások egyesültek, s így alakultak ki a hajdani vármegyék területén újabb összetett nevű megyék, ame­lyek azonban nevükben még utalnak régen volt önál­ló elődeikre: Bács-Kiskun, Győr-Sopron, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár és Borsod- Abaúj-Zemplén. (dr. Cs. K.) A. L. A jóga élettana f HEVES MEGYEI SZOLGÁLTATÓ IRODA | 3300 EGER. DOBÓ TÉR 2. n 36/10-144 ÁLLÁS­AJÁNLATAI: Szolnoki MEZŐGÉP Egri Gyára: Eger, Lenin út 261. Jó kereseti lehetőséggel felvételre keres lakatos, esztergá­lyos, hegesztő és minősített hegesztő szakmunkásokat; középfoka képesítéssel minőségi ellenőrt. Finomszerelvénygyár : Eger Galvanizáló üzemébe azonnali belépéssel alkalmaz vegyész szakmunkásokat. Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Gazdasági Igazgatósága: Eger, Szabadság tér 2. PÁLYÁZATOT HIRDET KÖNYVTÁROS munkakörök betöltésére. Pályázati feltételek: felsőfokú könyvtárosi szakképesítés, vagy középfokú szakképzettség és 3 éves könyvtárosi gya­korlat. Pályázhatnak felsőfokú természettudományi kép­zettségű, könyvtárosi gyakorlattal rendelkező szakemberek is. Bérezés: a 24/1983. (XII. 17.) ABMH rendelet 2. sz. melléklete szerint. A pályázatot a személyügyi hivatalhoz 1987. október 31-ig lehet benyújtani. KAEV 10. Gyára: Eger, Kistályai út 6. Felvesz sorjázó lakatos és marós szakmunkásokat; targon­cavezetőt; őr-portást és műhelytakarító segédmunkásokat. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán. Egri Közúti Építő Vállalat: Eger, Lenin út 51. Munkásszállítás biztosításával egerbaktai telepére jó kereseti lehetőséggel felvételre keres műhelygyakorlattal rendelkező építőgép-szerelő szakmunkást, mezőgazdasági­gép-szerelőt, autószerelőt. Az alkalmazás feltételeiről Ladányi Ernő gépészeti egység- vezetőnél a 11-695 telefonszámon lehet érdeklődni. Búrsúsok (XV. századból való ábrázolás) Testdarabokat mintázó offerek

Next

/
Oldalképek
Tartalom