Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-10 / 239. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1987. október 10., szombat SZOVJETUNIÓ-EGYESÜLT ÁLLAMOK Előkészületek a csúcstalálkozóra Amióta bejelentették, hogy Sevardnadze szovjet külügyminiszter washingtoni tárgyalása sikerrel végződött, joggal lehet arról beszélni, hogy új szakasz kezdődik a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolataiban. Ez pedig értelemszerűen a nemzetközi viszonyok egészének új szakaszát is jelenti. A küszöbön álló események közül néhány előre látható. Shultz amerikai külügyminiszter október második felében Moszkvába látogat (és miként Sevardnadze is találkozott Reagan elnökkel) alkalma lesz Gorbacsovval is sok mindent megbeszélni. A Shultz látogatásnak hármas feladata van. Az egyik: bizonyos részletkérdések tisztázása a közepes hatótávolságú rakéták két kategóriájának globális — tehát nemcsak Európára kiterjedő — megsemmisítésével kapcsolatban. Az első ilyen tisztázatlan kérdés az, hogy miképpen hajtsák végre maguknak a robbanófejeknek és az azokban lévő hasadóanyagoknak megsemmisítését. A második az ellenőrzés pontos módozatainak részletes kimunkálása. A harmadik a különböző kategóriájú rakéták leszerelésének ütemterve. Shultz moszkvai utazásáig erőltetett ütemben dolgoznak a két világhatalom genfi küldöttségei, hogy a moszkvai tárgyalásokig a részletek is tisztázódjanak. Egyébként ebben- a Vonatkozásban a szovjet diplomácia hajlékonysága olyan helyzetet teremtett, hogy a megállapodást ellenző amerikai ultrakonzervatív erők (amelyek jelenleg Reagan elnököt is támadják) nincsenek « könnyű helyzetben. Például: a Szovjetunió jelenleg nyitottabb ellenőrzési rendszer elfogadására hajlandó, mint az amerikaiak, tehát az elmúlt évtizedek általános álláspontjához képest a két. hatalom magatartása éppen megfordult. Hasonlóképpen: létrejöttek a kompromisszum lehetőségei a rakéták leszerelésének ütemtervét illetően. Az eredeti amerikai álláspont az volt, hogy a leszerelést a Szovjetuniónak kellene megkezdenie, és az Egyesült Államok csak ezt követően fogna hozzá. Amerikai oldalról most hozzájárultak, ahhoz, hogy mindkét fél egyszerre kezdje meg a leszerelést. Szovjet oldalról viszont nem ragaszkodnak többé az eredeti egy-három éves leszerelési időszakhoz, hanem elfogadhatónak ítélik a kettől-öt éves periódust is. Viszonylag még a legnyitottabb kérdés a nukleáris hasadóanyagokat tartalmazó robbanófejek megsemmisítési ügye. Az említett, immár részletkérdéseknek ítélhető problémák megtárgyalása mellett Shultz októberi moszkvai missziójának második feladata a csúcsértekezlet időpontjának meghatározása. Elvben itt is megtörtént a megállapodás: ebben' az évben az Egyesült Államokban megtartják (Genf és Reykjavik után) a harmadik szovjet—amerikai csúcstalálkozót. Az időpontról egyelőre a washingtoni megbeszélések óta csak kombinációk lehetnek. Ami a Szovjetuniót illeti: röviddel az október második felére eső Shultz látogatás után, november 7-én ünnepük az októberi szocialista forradalom 70. évfordulóját. Az előjelekből félreérthetetlenül következtetni lehet arra, hogy ez egyúttal szervesen beépül a szovjet gazdasági és társadalmi életet gyökeresen átformáló radikális reformfolyamatba. Mindenekelőtt arra lehet számítani, hogy — mint erre számos utalás történt — a szovjet történelem úgynevezett „fehér foltjait”, kényes problémáit is racionális hangnemben'tárgyalják meg. A múlttal való nyílt szembenézés, akárcsak az egész radikális reformfolyamat, természetesen politikai vitákat vált ki. A reform iránt elkötelezett legfelső szovjet politikai vezetés mozgássza- badságát kétségtelenül nö- ‘ vélné, ha november 7-ig egyértelműen meghatároznák a harmadik szovjet— amerikai csúcsértekezlet időpontját. Az amerikai politikai vezetés szempontjából sem közömbös az időpont. December végén és újév táján az ünnepek miatt nincs politikai mozgás az Egyesült Államokban. Februártól kezdve pedig már megkezdődik az elnökválasztási harc. Reagan elnök első számú politikai küldetése ma már az, hogy ebben a küzdelemben megfelelő kiinduló pozícióikat biztosítson pártja a republikánusok számára. Ez azt jelenti, hogy az amerikai napi politika érdekei is viszonylag gyors csúcsértekezletet diktálnak. Így valószínűnek tartják, hogy a november derekát követő három héten belül kerül sor a harmadik Gorbacsov—Reagan csúcsra. Máris látható, hogy az amerikai belpolitikában, illetve . az amerikai szövetségi rendszerben a rakétamegállapodás és a csúcsértekezlet után sem jutnak az ügyek nyugvópontra. Reagan emlékezetes módon felmondta az interkontinentális, stratégiai rakéták egyensúlyát szabályozó SALT—2 egyezményt. Pontosabban : az egyezmény olyan „széles körű értelmezését” igényli, ami lehetővé teszi a Pentagon számára az egyezményben meghatározott korlátok átlépését. A demokrata ellenzék ezzel szemben azt követeli, hogy térjenek vissza a korábbi úgynevezett „szigorúbb vagy szűk értelmezéshez”. Erről ugyanis bebizonyosodott, hogy az eddigi határok között biztosítani tudta a stratégiai rakéták egyensúlyát. Nem lehetetlen, hogy a most küszöbön álló megállapodást a közepes hatótávolságú rakétákról a kongresszusi többséggel rendelkező demokraták csak akkor lesznek hajlandók ratifikálni, ha a kormány visz. szatér a SALT—2 bevált, szűkebb értelmezéséhez. Ez mindenesetre jó alapot teremtene ahhoz, hogy a harmadik Gorbacsov—Reagan csúcstalálkozó után megkezdjék a következő leszerelési feladat, a stratégiai, hadászati fegyverek ötven százalékos csökkentésének végrehajtását is. —le— Nakaszone és a „háromkirályok” Tokiói számháború Számháború a „Csütörtök-klubban"? Félreértés ne essék, a furcsa kifejezés ezúttal korántsem egy táborozásra készülő úttörőcsapatra vagy egy játékos kedvű fiatalokból álló egyetemi diákkörre vonatkozik. Ellenkezőleg, a lehető legmélyebben politikai vonatkozású; Tokióban ugyanis e némileg gúnyos, ám kétségtelenül találó hasonlattal illetik azt az egyre kiélezettebb frakcióharcét, amely a kormányzó Liberális Demokrata Párt (LDP) vezető köreiben Nakaszone Jaszuhiro miniszterelnök utódlásáért folyik. Nakaszone, a leköszönő kormányfő hagyományos nemzeti viseletben. Háromszor választották meg Példátlan hosszabbítás A könnyebb megértésért valószínűleg tanácsos — ha csupán dióhéjban is — áttekinteni a Felkelő Nap országa politikai irányításának jellemzőit. Japánban —, amely hosszú idő óta kétség- bevoinhatatlanul a tőkés világ második legerősebb gazdasági hatalma, s kereskedelmi sikerei révén egyre több területen szorítja védekező pozícióba amerikai és nyugat-európai partnereit — egy sajátos vezetési szisztéma érvényesül. Miután immár több mint három évtizede (pontosan 1955-től) megszakítás nélkül az LDP tartja kezében a kormány- rudat, e konzervatív párt elnöke válik automatikusan az ország miniszterelnökévé is. Elvileg két évenként kerül sor a poszt megújítására. vagyis ekkor kezdődik újra minden alkalom- tnat — a jórészt' kulisszák mögött zajló, a kívülállók számára szinte követhetetlen — belharc a hatalom megszerzéséért, illetve megtartásáért. Nakaszone hosszú esztendőik óta az első olyan politikus, akinek — kivédve a trónkövetelők rohamát — sikerült elérnie mandátuma kiterjesztését, sőt tavaly (erre már nemigen találni hasonló esetet elődei között) ismét ő kerekedett felül. Igaz, e példátlan, másodszori hosszabbítás ezúttal mar nem két, hanem csak egy évre szólt, vagyis bizonyosnak látszik, hogy a konzervatív kormányfő számára a mostani, október végi határidő immár végleges: ezúttal csakugyan át kell adnia a helyét valamelyik ellenlábasának. Utód jelöltekben és önjelöltekben természetesen korábban sem volt hiány, sőt az utóbbi hónapokban még tovább is nőtt a miniszter- elnöki posztért csatasorba állók száma. Valódi eséllyel köztük persze alig néhányan rendelkeznek. A szakértők legtöbbször Takeshita No- boru(63 éves, az LDP főtitkára), Abe Sintaro (62 ©vés, az LDP végrehajtó tanácsának elnöke, külügyminiszter), Mijszava Kiicsi (67 éves, egykori kül-, jelenlegi pénzügyminiszter) nevét emlegetik, de a „háromkirályok” csoportja mellett sűrűn szóba kerül Nikaido Szuszumo (77 éves, az LDP legnagyobb frakciójának elnöke, volt párt- és kabinet- főtitkár) is. Esélylatolgatás Az utódjelöltek számbavétele persze, még nem sokat mond a valódi esélyekről, hiszen a sajátos japán politikai játékszabályoknak megfelelőén egy-egy kormányfői .kinevezés elnyerésekor nem annyira a személyes adottságok, sokszor még nem is a konkrét program a döntő, hanem a párt különböző szárnyai és személyiségei között folyó belharc, az a kifinomult taktikai küzdelem, hogy ki képes maga mögé állítani minél több támogatót, létrehozni azt a remélt kompromisszumot, ami a harmóni- kus továbbhaladás ígéretét hordozhatja. Ebből a szempontból a megfigyelők Takeshita No- borut vélik a legvalószínűbb befutónak. Stílusa ugyan jócskán eltér Naka- szonéétől, sokkal inkább „csapatjátékos”, mint a jelenlegi, inkább az „elnöki kormányzás” elveit és gyakorlatát követő kormányfő. Ügy tűnik azonban, hogy Japán külgazdasági és kereskedelmi érdekeit, szövetségeseinek megnőtt érzékenységét figyelembe véve épp e kiegyensúlyozottabb vonalvezetésre lesz a közeljövőben szükség. Akadnak azonban olyan tényezők is, amelyek alaposan megnehezítik a tisztánlátást, a megalapozott esély- latolgatást. Takeshita például ugyanabba a frakcióba tartozik, mint az utódjelöltek korelnöke, Nikaido. Ez az úgynevezett „Csütörtökklub”, amely vitán, felül a legbefolyásosabb politikai erőnek számít, elvégre önmagában több parlamenti képviselő tartozik bele, mint mondjuk Japán legnagyobb ellenzéki pártjához, a szocialistákhoz. Háttérben a király- csinálók? Felmerült annak lehetősége is, hogy — saját ambícióiról legalább átmenetileg lemondva — Takeshita mellett sorakozik fel Abe Sintaro, aki koránál fogva még jónéhány 'kormányfői perióduson át versenyben maradhat, lévén ő e négyesfogat legfiatalabb tagja. Ebben az esetben egy Takeshita—Mijazava párharc tűnik a legvalószínűbbnek. Nem érdektelen utalni arra a szerepre is, amelyet az LDP „nagy öregjei”, vagyis korábbi miniszterelnökei és más vezetői töltenek be ebben az egész, bonyolult, gazdasági és politikai érdekekkel átszőtt, színfalak mögött lejátszódó hatalmi kötélhúzásban. E „ki- rálycsinálók” közt korábban egyértelműen Tanaka ex- kormányfő számított a legtekintélyesebbnek, ám őt a Lockheed-botrány és , megromlott egészségi állapota hátrébb szorította. Ez nem jelenti ugyan még letűnését a politika színpadáról, de azit igen, hogy nyíltabbá vált a frakciók, vezetéséért és befolyásolásáért folytatott játszma. Az elterjedt feltételezés szerint, hasonló pozíció megszerzését tervezi maga Nakaszone is, így igyekezvén — legalább közvetve — továbbra is kezében tartani a gyeplőt. Sokkal kevesebb szó esik ugyanakkor arról, milyen kül- és belpolitikai módosulással, esetleges átrendeződéssel járhat ennek vagy annak a jelöltnek a megválasztása. Pedig a személyes ellentétek, a frakciók között folyó „számháborúzás” mellett ez az a szempont, ami a Felkelő Nap országának szomszédait, partnereit és a külvilágot igazán érintheti és érdekelheti. Szegő Gábor Ellenzéki tüntetés a korrupció és a bürokrácia ellen (Fotók: CAMBIO — KS) Japán legjelentősebb iparága az elektronika. A munkát hallatlan pontosság jellemzi Szolgáltatóipari Vállalat Heves Megyei ágazata lakossági és közületi szolgáltatási feladatok ellátására ELŐNYŐS FELTÉTELEKKEL ALKALMAZ minden ipari és építőipari szakmában önálló munkavállalókat, képzett szakmunkásokat. fő- vagy mellékfoglalkozású bedolgozói munkakörbe. Bővebb felvilágosítással a kirendeltségvezető áll szíves rendelkezésükre. Jelentkezni: SZOVÁLL Egri Kirendeltség EGER, Vörösmarty u. 27. sz. Érettségivel rendelkező, gépírni tudó kirendeltségi adminisztrátort keresünk. Jelentkezés: SZOVÁLL Egri Kirendeltség EGER, Vörösmarty u. 27. sz.
