Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-26 / 252. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. október 26., hétfő Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Tisztes vállalkozás Lassan már az indulatok is csitulnak: fokozatosan belenyugszunk abba, hogy az esti kínálat minősége enyhén szólva műrostos. Olyannyira, hogy akad olyan nap is, amikor nem érdemes bekapcsolni se a készüléket. A választás bi- zsergető lehetősége régóta nem adott számunkra. Kedden a Szászok fénye, poroszok dicsősége című NDK-sorozat ügyesen megformált legújabb blokkja érzékeltette velünk, hogy a hazai alkotók még ilyesféle, precíz mestermunkának számító produkciókra sem képesek. A szerdai teljesen indokolt kihagyás után. ismét a Szomszédok szemléltette, hogy miként lehet garantáltan émelyítő csokorba fűzni a vérbeli közhelyeket. tzlésromboyás ez, méghozzá felsőfokon. Még az a szerencse, hogy csak legyintünk rá. Sajnos, csak egyetlen tisztes vállalkozásnál érdemes időzni, a péntek este vetített Csinszkánál. A köztudat Ady Endre legendás hírű feleségét elsősorban a neki írt. a sokszor idézett nagyszerű versek alapján ismeri, s az emberek zömének fogalma sincs e zivataros, küzdelmes házasság tragikus hétköznapjairól, mozgalmas elő- és utóéletéről. A forgatókönyvíró szerepkörét is betöltő rendező, Deák Krisztina voltaképpen adósságot törlesztett, amikor százezreknek postázta e kapcsolat kétségkívül hiteles, valósághű krónikáját. Nem volt könnyű dolga, hiszen tengernyi információ. adat között tallózva kellett kiragadnia, megjelenítenie a leglényegesebbeket, a legjellemzőbbeket. Ezzel a komoly feladattal sikeresen birkózott meg. Olyannyira. hogy ráadást is kaptunk: egy tehetségesbe kibontakozni nem tudóasz- szony árnyalt karakterre j- zát, egy sűrűn emlegetett költőfeleség hitelesmajd- hogy markáns portréját. Kár. hogy ezekhez az erényekhez nem ötvöződött a gyors, a lendületes cselekményszövés számos rutinfogása. így aztán zsibbadt a ritmus, teret nyert — elég gyakran — a nehezen elviselhető unalom. Még az a jó, hogy a sztori gazdája dirigensként jeleskedett. Nagy-Kálózy Eszter személyében olyan főiskolást választott főszereplőül, akiről sűrűn hallunk majd az elkövetkező esztendőkben. Olykor érdemes lenne kollégáinak is új arcok után kutatniuk, mert aligha ujjongunk, ha folyvást ugyanazokkal a személyekkel találkozunk a képernyőn. Külön érdem a hangulatfestés, az az eszköztár, amely sajátos megközelítésmódot sejtet. Látszik, hogy ezt a stábot senki mással össze nem téveszthető női karmester vezényelte, aki, ha bátortalanul is, de csak keresi, s meg is találja a megnyilatkozás egyéni módozatait. Reméljük: tovább is halad majd ezen az úton. Közös örömünkre .... Pécsi Jstván Önarckép (rajz 1981) Naplemente (színes fametszet I 1986) (Fotó: KS) Apály (színes fametszet 1985) Estebán Fekete _ _ ■ Estebán Fekete Cinkotán született 1924’ben. Elvégezte a Műegyetemet, de 1948- ban annyira megragadta Párizsban Bonnard életműkiállítása, hogy ez felébresztette benne rajzi tehetségét, és festői küldetését is. Argentínába vándorolt, ahol megnősült és felesége biztatására 1950-ben festette első képét. 1952-ben Julio E. Pay ró tanítványa lett. Fekete ma a színes fametszet világhíres képviselője, önálló kiállításon mutatkozott be Svájcban. Argentínában, a franciaországi Stras- bourgban, az NSZK-beli Kölnben, Stuttgartban, Düsseldorfban, Darmstadtban. a belgiumi Gentben. 1964- ben telepedett le az NSZK- ban, azóta ott él és alkot. Művészetének egyik forrása: hazája, Magyarország. Ady, Arany János, Petőfi Sándor, Krúdy Gyula szellemében örökítette meg a magyar Alföldet, a Margitszigetet és az őszi párizsi lombözönt. Hatott rá az argentínai és perui környezet. Az NSZK tájaiból Darmstadt, Frankfurt. Heidelberg vedutáját, szűkebb gundernhauseni otthonát metszette fába. Legfontosabb sorozata azonban Írországban készült, ahol a nyarat tölti. Újabb metszetei Ady verseit idézik. Az idei nyáron ötven színes fametszetét a szegedi József Attila Tudomány- egyetemnek adományozta, ahol műveiből állandó gyűjteményt is létesítenek. Az. anyag végleges elhelyezése előtt a művek vándortárlatra indultak. Szeptemberben Kecskeméten mutatták be a sorozatot, a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán. Azért itt először, mert hajdan édesapja, Fekete István útmér- nök Kecskeméten tervezte és kivitelezte a Békéscsabára vezető aluljárót. Még az idén bemutatják Estebán Fekete alkotásait a pécsi, a debreceni, győri egyetemeken és főiskolákon. A művész további műveket kíván adományozni egykori hazájának. Retrospektív kiállítása előreláthatólag 1988-ban valósul meg a Magyar Nemzeti Galériában. L. M. Országos pedagógiai tanácskozás Százhalombattán szombaton befejeződött az általános iskolai fakultáció ötéves tapasztalatait összegző országos pedagógiai konferencia. Mint a felszólalók elmondták: a 7—8. osztályban a fakultáció — vagyis az a gyakorlat, hogy a gyerekek tetszés szerint, érdeklődésüknek megfelelően választhatnak egy-egy tárgyat, amiben év közben részletesebben is elmélyedhetnek— segíti a diákok képességeinek kibontakoztatását és a pályaválasztását. Része az iskolai önállóságnak, a helyi nevelési rendszernek; alkalmazása összecseng azzal az oktatáspolitikai célkitűzéssel, hogy az uniformizált tudás helyett a gyerek adottságai kerüljenek előtérbe. Fakultáció még nincs minden iskolában. de mint a tanácskozás ajánlotta, törekedni kell rá. hogy előbb-utóbb mindenütt megteremtsék bevezetésének feltételeit. Mérlegelni kell az iskolai és a helyi körülményeket: ahol lehetséges, keresni kell az együttműködést vállalatokkal, intézményekkel és valóban érdekes, a gyerekek kíváncsiságát felkeltő. de hasznos fakultatív órakínálatot kell nyújtani. Panaszok — Panaszom van magára, Kemény kartárs! — Éspedig, főnök kartárs? — Azt mondják, ön leköpte az egyik ügyfelünket. — Aljas rágalom! Én csak egy nagyot lélegeztem, de sajnos nem csuktam össze a számat, s így fordult elő a sajnálatos eset, mert pont akkor jött elém az ügyfél. ★ — Panaszom van magára, Puha kartárs! — Rám még sohasem volt panasz, főnök kartárs. — Egyszer lesz az. ami még sohasem volt. Azt mondták, hogy maga nem intézett el egy kérelmet! — Tudom már. mire gondolt. Egyik ügyfelünk, egyedül álló férfi, azt kérte tőlem, hogy utaljunk ki neki egy lakást, noha rajta sincs a névjegyzéken. — Azért mégis meg lehetett volna mondani neki ezt úgy is, hogy nem panaszkodott volna. ★ — Panaszt hallottam magára, Kemény kartárs! — Nocsak, panaszkodunk, panaszkodunk? — Azt mondják, ön pofonütött egy ügyfelet. — Kérem, ez egy fatális tévedés. Az úgy volt, hogy ebédidő előtt nálunk munkahelyi torna van. Tudja, főnök, egy japán küldöttségtől tanultuk, s maga vette föl érte az újítási díjat... — ... tudom, kérem, szorítkozzon a lényegre! — Szóval, éppen oldalsó középtartásba tettem a karjaimat, s törzsfordítást végeztem jobbra és balra. — Na és? — Én az ajtó előtt álltam és csináltam a gyakorlatot, amikor jött az ügyfél és a tenyeremnek szaladt. Az ütéstől az ellenkező irányba esett, de akkor meg a másik tenyeremnek ütődött. — Büntetésből megtiltom önnek, hogy ezt a gyakorlatot végezze. ★ — Panaszt hallottam magáról. Puha kartárs! — Biztosan valaki rágalmaz. 1 — Szóval ön rágalmazónak nevezi a panaszosokat? Vegye tudomásul, hogy ezt nem tűrhetem. Mától kezdve alacsonyabb beosztásba helyezem. ★ — Panasz merült fel maga ellen, Kemény kartárs! — Ki az az ostoba vádaskodó már megint? — Én vagyok . .. Sokat elnéztem magának. Tűrtem, hogy leköpje, megverje az ügyfeleket. Szemet hunytam, mert a maga mostoha nagybátyja a főigazgató, s tudtam. hogy maga referál neki a hivatalról. Ennek ellenére úgy értesültem róla, hogy ennek ellenére a maga nagybátyja nem engem nevezett ki igazgatónak, hanem valami idiótát. — Mit tud felhozni mentségére? — Semmit. Legföljebb azt, hogy a mostoha nagybátyám engem nevezett ki igazgatónak. Gőz József Hangverseny a szolgáló szeretet jegyében A jótékonyság ma kiveszőiéiben levő fogalom. Azt jelenti, hogy jót teszünk másért, másokért — önként. Megtestesítője a jó szándékú ember vagy azok közössége, akiket nemcsak az adni akarás készsége, hanem a szükség felismerése is mozgat. Ilyen embereknek köszönheti a város közönsége azt a hangversenyt, melyet a bazilikában rendeztek a Heves Megyei Tanács Kórház-Rendelőintézet és a Megyei Művelődési Központ szervezésében. A teljes bevételt a megvalósítandó megyei műveseállo- más javára ajánlották fel. A Megyei Művelődési Központ zenekara játszott. Közreműködtek: Kocsis Albert hegedűművész, a Magyar Népköz- társaság Érdemes művésze, Liszt-díjas, Pászthy Júlia és Szüle Tamás, az Operaház magánénekesei, Bíró Imre, az egri főtemplom orgonistája és Benyó Tibor trombitán. A műsorközlő szerepét mértéktartó, okos szavaival Ka- kuk Jenőné látta el. Beethoven Egmont-nyitá- nyát követően Kocsis Albert a mester D-dúr hegedűversenyét (Op. 61.) játszotta. Az előadó egri kötődései közismertek. önzetlensége, humánuma — többek között a hangverseny létrehozásában vállalt szerepe — tiszteletet parancsol. Interpretálásában az érett művész biztonságával teremtett egyensúlyt a tartalmi tényezők és a virtuozitás között. Előadásmódja némileg visszafogott, kerülve minden felesleges csillogást, hangszeres ma- nírt, sajátos benső világot tükröz. Törekvése az ideális egyensúly megteremtése, mely azonban a hegedűhang széles színskáláját bontakoztatja ki, mindig a dallam igézetében, annak jellegéhez, karakteréhez idomulva. Játékával a Beethoven-mű minden szépségét és mélységét megmutatta, a kísérő zenekart is felemelve saját magaslataira. Bíró Imre Händel talán legnépszerűbb orgonaverse- nyét (F-dúr, Op. 4., No. 4.) szólaltatta meg a templom karorgonáján. Egerbe kerülése óta most mutatkozott be először a város szélesebb értelemben vett közönsége előtt. Elsősorban virtuóz adottságai szembetűnőek. Az előadott műhöz képest nem éppen stílushű, romantikus hangszeren változatos, színes játékra törekedett. A hangverseny végén kivonuló hallgatóságot ráadásként még egy bravúrszámmal is meglepte. A műsor két énekes szólistája Egerből indulva jutott el az Operaház színpadáig és a művészi hírnévig. Pászthy Júlia Lisztdíjas két Handel-áriát énekelt. hajlékonyán, átélten nemes orgánumának minden szépségét megmutatva. Énekléséből valóban a lélek szólt. Szüle Tamás előadását a méltóság és a mértéktartás jellemezte. Egy-egy Mozart- és Verdi-operaalak megjelenítésében kiváló jellemformáló készsége nyilatkozott meg. A műsort barokk pompát és ünnepélyességet tükröző trombitaszóló zárta, Benyó Tibor előadásában, aki Purcell népszerű hangszeres áriáját játszotta. Farkas István, az est karnagya, zenekara élén a tőle megszokott lelkiismeretességgel irányította együttesét. Már nem először vállalkoznak vezetőjük késztetésére és gondolatából fakadóan — sokszor nehézségek árán is — nemes célú hangverseny rendezésére. A vezénylő ezúttal szándékkal a háttérben maradva kívánta vállalni a keze alatt muzsikálókkal együtt, többnyire a kísérő szerepét, teret engedve a szólistáknak. Most a zenekar ismét bizonyította, hogy sokéves története folyamán sikerült olyan közösséggé formálódnia, mely a jóakarat, a szolgáló szeretet jegyében, feltétel nélkül képes erejét áldozni. A tervezett és kialakítás előtt álló megyei műveseál- lomás, melynek megvalósításához a műsor szervezői és közreműködői művészetükkel kívántak hozzájárulni, költségeit tekintve, több millió forintot igényel. Ezért a hangverseny nemcsak művészi élményt, de példát is adott. Pénzben megfogható „haszna” talán nem olyan jelentős a kívánt összeg egészéhez képest, egyéb értékei sokkal nagyobbak. Händelszavai jutnak eszünkbe, aki a Messiás első londoni előadása után azt mondta egy lelkendező előkelőségnek: „Sajnálnám Milord. ha gyönyörűséget szereznék az embereknek: az a célom, hogy jobbá tegyem őket”. Az egri koncert, igazolva Händel gondolatát és szándékát, a zene jótevő erejét hirdette. Ocskay Gyógy
