Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-03 / 233. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. október 3., szombat S. KÖZSÉGI VEZETŐK AZ ÖRDÖG LIBIKÓKÁJÁN?! Hullámvölgyben Ostoroson Ostoroson a belháborúnak vége A községnek új tanácselnöke van, pártvezetőséget hoztak létre, mások dolgoznak párttitkárként. A hullámok, amelyek még 1985 elején tornyosodtak, lassan elsimulni látszanak. A bajok gyökere két — a falu életében leginkább meghatározó — ember egészen hétköznapi magatartásában keresendő. Kicsinyességükben, egymás elleni áskálódásaikban, összeférhetetlenségükben. Akár mindennapos dolog is lehetne mindaz, ami az elmúlt két és fél év alatt történt. A csatázó felek viszont saját személyükön keresztül a község lakosságát is megosztották, jókora bizonytalanságot keltve majdnem mindenkiben! Ám kérdéses csupán az ő megengedhetetlen viselkedésük, 40ha el nem múló ellentétük elégséges oka lehetett-e az indulatok szabaddá válásának? Hogyan vezethet a gyűlölködésbe forduló személyeskedés odáig, hogy egy település gyakorlatilag irányítás nélkül maradjon? Hiszen — s talán ez a legszomoiúbb az egészben — nem akadt szinte egyetlen kérdés, téma sem, amiben egyetértés letl volna. A tények nagyon makacsak. Az ostorosi községi pártalapszervezet titkárától. Nagy Miklóstól 1985 októberében erélyes hangú levél érkezeit a megyei pártbizottság első titkárának. Társai nevében is kifogásolta benne az MSZMP Eger Városi Bizottsága végrehajtó testületének döntését, mely szerint községi pártvezetőséget kell létrehozni. Egy dologra lenne szükség — szólt az írás —, Mészáros József tanácselnök mielőbbi leváltására. A szerző még azt is hozzátette, ez a községi pártalapszervezet álláspontja. A levél az akkor tartott átfogó pártvizsgálat után született. Az előzmények ismerete híján ezért is tűnik érthetetlennek ez a követelés. Mire jó a hatalom Mindenekelőtt a „csárda két dudásáról” illik felfrissíteni emlékezetünket. A tanácselnök Mészáros Józsefet a falu szülöttjeként — miközben 22 éven át dolgozott, mint esztergályos a Csepel Autó egri gyárában — 1979-ben választót' ták meg tisztségére. Az os- torosiak maguk — egybehangzóan — akarták így. A teljes bizalomnak azonban hamar vége szakadt. Az első jelzés három év múlva érkezett, közérdekű bejelentés formájában. Azt vetették az elnök szemére, hogy sok intézkedésével kizárólag a saját javát szolgálja, s emellett eltörpülnek más, a választók igényelte teendők. Az ügy befejezése akkor írásbeli figyelmeztetés lett. Az 1984-es esztendő azután különösen megviselte Mészáros Józsefet, aki — ezt ma is legtöbben elismerik — igen sokat tett Ostoroson a gondok megoldásáért, a hiányosságok megszüntetéséért. Felesége váratlanul elhunyt. Ugyanebben az évben folytattak vele szemben 120 napon át tartó NEB- vizsgálatot. Záporoztak ugyanis az újabb bejelentések: nem fizet boradót, ingyen munkát fogad el kisiparosoktól, elvtelenül segíti lánya építkezését. Egyszóval: kiesett jó néhány ember kegyeiből. Mindezek után szigorú megrovás állami fegyelmi büntetést kapott, s 1985. január 9-i ülésén az egri városi párt-vb pártfegyelmi eljárást is indított ellene. Nem volt pormentes Nagy Miklós tevékenysége sem. Az ugyancsak esztergályos férfi „bevándorló”: 57 éve Franciaországban született. Ma is a Mezőgép egri gyárának dolgozója. Titkárs á~ ga során egyhamar kiderült, amennyire gyakorlatlan a tanácselnök, ő maga legalább annyira felkészületlen. Később a vizsgálatot végzők is megállapították: működése alatt nem volt egységes a tagság, sokszor személyes indítékú sérelmeket, vitákat emelt, erőszakolt a helyi politika rangjára. S bár ismeretei meglehetősen hiányosak voltak, senkitől sem fogadott el segítséget! A falubeliek egy része is fenekedett rá. Nem ment falugyűlésre, magának sajátította ki az egyik telefonoszlopot, hozzátartozói túlságosan gyakran részesedtek szociális segélyekből, sokszor megfordult az italboltban — hozták fel vele szemben az érveket. Nemcsak emiatt, de világossá vált, Nagy Miklós szintén felelős a politikai hangulat, a lég' kör megromlásáért Ostoroson. Acsarkodós — megegyezés helyett Magasabb fórumon 1985- ben még úgy gondolták, a pártfegyelmi büntetések kellően nevelő hatásúak lesznek. Az elnököt megrovásban, a párttitkárt dorgálásban részesítették pártsze- rűtlen, vezetőhöz méltatlan m agatartásukért. Ám, azok a bizonyos hullámok valójában ekkor emelkedtek a legmagasabbra. A „korallszirt” ezúttal a tanácsválasztás lett. Nagy Miklós és hívei — lényegében a községi páftalapszer- vezet jó része — mindenáron meg akarták gátolni, hogy Mészáros továbbra is a posztján maradhasson. Csak azt hagyták figyelmen kívül: az ostorosiak többsége akkor még az elnök mellett állt. Kettős jelölés következett az elnöki tisztre, s az alakulóülésen a tanácstagok a korábbi vezető mellett döntöttek. Mindeközben dúlt a szócsata. A pártalapszervezet év eleji beszámoló taggyűlésén Nagy Miklós ismertette Mészáros József állami fegyelmi büntetését. A hangnemet utóbbi olyannyira zokon vette, hogy vádaskodni kezdett — önkritika helyett. Felhozta például, hogy ellenlábasa párttitkár létére egyházi temetésen vett részt... A folytatás az lett, hogy a tanácson dolgozóknak megtiltotta, hogy munkaidőben pártmunkát végezzenek. Ellent mondás alakult ki a két vezető között, több közérdekű feladat sürgősségét, megoldását illetően is. így: az óvodát bövítsék-e vagy az iskolaépítéshez fogjanak hozzá?! Miként történjék a szociális segélyek elosztása?! Kinek ítéljenek oda szolgálati lakást?! Mindemellett a párttitkár a tanácselnök vádaskodásaira és egyéb cselekedeteire még úgy is válaszolt, hogy egyszerűen nem ment el a falugyűlésre ... Egy szó, mint száz. két csoportra szakadt a községi pártalapszervezet tagsága. Az egyik társaság Mészáros, a másik viszont Nagy igazának igyekezett megnyerni az embereket. A nagy igazság- keresés közben ily módon a lakosság véleménye is megoszlott. Ezalatt a falu két befolyásos személyisége végérvényesen megszüntette egymásközti bárminemű kapcsolatát és kényszerű találkozásaik egyes fórumokon — pontosabban ezentúl mindig — acsarkodásba fordultak. Ebben a helyzetben az sem csoda, hogy az ostorosi postaládákban megszaporodtak a panaszos, és be-, illetve feljelentő levelek. Az igaz, hogy a jelen tgp tők egy része, megrögzött botrány- kedvelő volt. De lehetett a faluban olyan hangokat is hallani, hogy a választást megelőzően az elnök — hogy magának nyerje meg a voksok többségét — segélyeket ígérgetett spkaknak. Az elnöknek hatalma van, ha akar, bárkinek tud ártani — mondogatták az ostorosiak. A városi párt-végrehajtóbizottság, tehát határozottabb lépésre kényszerült. Vizsgálat, vizsgálat hátán Kétségtelenül nem voltak könnyű helyzetben az 1985. augusztus 22. és szeptember 22. között vizsgálatot végzők. A háborgás ekkorra már a csúcsra jutott. Tisztázódott mindenki előtt, a falu két vezetője között immár kibékíthetetlenné vált ellentét, elhatalmasodott az összeférhetetlenség, a gyűlölködés. Az áldatlan állapotokért a községi alapszervezet tagjai jobbára Mészáros Józsefet okolták, úgymond, rossz emberi tulajdonságai miatt. Az ellentábor szerint Nagyot hiányos felkészültsége, és számos személyiségben hi~ bája akadályozza meg abban, hogy partnere lehessen a tanácsi vezetésnek. Az Ostoroson kialakult szituáció — szögezték le az egri párt-vb 1985. október 23-i ülésén — sajnálatos példa arra. hogyan lehetetleníte- nek el embereket, ha nem megfelelően alkalmazzák a körülöttük levő információkat. Kimondta az itt születet határozat azt is, hogy a település vezetői alkalmatlanokká váltak tisztük betöltésére. Épp ezért javasolták, hogy Nagy Miklós kapjon más pártmegbízatást, Mészáros József esetében pedig a megyei tanács a következő esztendő közepéig mérlegelje, oda való-e az elnöki székbe, vagy sem. Mészáros — olvasható a dokumentumban — ért el eredményeket ugyan, de súlyosak a fogyatékosságai munkamódszerében, eljárásaiban. Túlzottan nyakas, nem elég szerény, jellemző rá a megtorló magatartás. Hibáin pártfegyelmije után sem változtatott. Az is jegyzőkönyvbe került: „...a pártalapszervezetnek nincs olyan ereje, amely képessé tenné a községben a politi' kai irányító szerep betöltésére ... A végrehajtó bizottság ezért is határozta el, Ostoroson községi pártvezetőséget kell létrehozni! Ezután íródott meg Nagy Miklós levele .. . A megyeszékhelyhez közeli település neve, ezentúl már a megyei pártbizottság végrehajtó testületének jegyzőkönyveibe is bekerült. A helybeliekkel először múlt év október 10- én ismertették az újabb — immár a megyeiek által végzett — pártvizsgálat tapasztalatait, amelyek tulajdoniképpen megegyeztek a korábbi megállapításokkal. Idén február 10-én a beszámoló és vezetőségválasztó tanácskozáson voksoltak a tagok az úi pártvezetőségre. A régiből ketten maradtak. Március 2-án a falubeli, a helyi tsz és a novaji szervezetek egy közös irányító pártvezetőséget választottak, élén Berecz János. novaji lakossal, a Finomszerelvény- gyár dolgozójával. A sokat bírált tanácselnök, Mészáros József 1986. november 5-én — immáron elismerve, hogy elvesztette tekintélyét a község lakossága előtt — írásban benyújtotta lemondását a megyei tanács elnökének. Vele együtt mondott le tisztéről Barta János társadalmi elnökhelyettes. Hosszas viták, egyeztetési próbálkozások után tanácselnöknek idén szeptemberben Kisari Zoltánt választották meg. Rendeződtek a személyi kérdések, kétségkívül jobbá vált a politikai hangulat a településen. A lakosság igényli, hogy a község vezető szervei és vezetői jó kapcsolatot alakítsanak ki egymással, nyugodt légkörben dolgozzanak. A jövőt kímélve Ügy tűnik, pont került az ostorosi akta végére. A vaskos iratcsomó lapjai azért az utókornak is megőriznek jó néhány tanulságot. Például azt — bár utólag talán köny- nyű okosnak lenni —, vajon kellő körültekintés övezte-e a községért felelős szemé' lyek kiválasztását?! Hiszen az elnök „rossz emberi tulajdonságai” nyilvánvalóan korábban is meglehettek. Meg aztán azok nyesegeté- sében a vele partnerság- ban dolgozók is részt kellett volna, hogy vállaljanak. A párttitkár, aki szintén nem mentes a hibáktól, a mind nehezebbé váló helyzetben nem volt képes úrrá lenni, az együttműködést újraéleszteni, már csak azért sem, mivel mindannak okozója elsősorban ő maga volt. Az emberi gyarlóság — mindenekelőtt a két vezető esetében — kétségkívül nagyon meghatározó volt a település nehéz két és fél éves időszakában. Ám, eközben a helyzet annyira elmérgesedett. hogy az egyébként jogos fegyelmi büntetések sem hozhattak kellő eredményt. Az is világos továbbá, hogy a felsőbb pártés tanácsi szervek az események sűrűsödésének évében, 1985-ben mulasztottak a kádermunkában. Hozzájárult mindehhez az is, hogy a helyi, községbeli irányitó testületek tagjaiból kétség' kívül hiányzott a kellő belátás. Nevezetesen, a változtatást, az is igényli, hogy a korábbi fegyelmi jelzések — elsősorban személyes okokból — nem bizonyultak eléggé hatékonyaknak. Mindez épp ezért nem tükröződött az akkori tanácsi választások eredményében. Érthető ugyanakkor az egri városi párt-vb állásfoglalásában az a passzus is, hogy a történtekért bizonyos mértékig a helyi termelőszövetkezet pártszervezete szintén elmarasztalható. Tagjai ugyanis életközeiből észlelhették az egyre szaporodó problémákat, ám tettek helyett a kívülállók csendes szemlélődését választották Ez annál is inkább furcsa, mivel — lévén javarészt helybeliek — a folytonos huzakodás közvetlenül is érintette őket. Elgondolkodtató továbbá az is. miért nem tudtak a községi tanácsban, vagy a pártalapszervezetben a józan gondolkodású emberek hangadókká válni. Azok, akik meggyőzéssel, vagy esetlegesen a történtek korrekt, pontos jelzésével próbálták volna megakadályozni az ostorosi viszonyok elmérgesedését. Tanulságos ez az eset azért is, mert meg bizonyosodhatunk, a nem megfelelő kádermunka, a vezetők alkalmatlansága milyen köny- nyen kirobbanthatja. felszínre hozhatja egy település lakosságának addig elfojtott indulatait. Az már egy sajnálatos és tipikus jelenség, hogy ezekben az esetekben a mielőbbi megoldáskeresés helyett hosszú időn át szított viták következnek, amelyek rendre személyeskedéssé válnak, s legfőbb jellemzőjük egymás sértegetése. Ilyenkor elevení- tődnek fel a korábbi, a dologhoz tulajdonképpen egyáltalán nem tartozó, meglehetősen „piti” sérelmek is. Márpedig az elkövetkező években sokkal inkább az egység, a közös erőfeszítések járhatnak sikerrel. így kímélhetjük meg jövőnket ... Szalay Zoltán
