Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-22 / 249. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. október 22., csütörtök SZINÉSZARCOK ... Ketten az Nem mindennapi élmény részese e napokban a megyeszékhely színházszerető közönsége. Most ismerkedhet meg az 'új, önálló társulat művészeivel. Sütő András drámájában, az Egy lócsiszár virágvasárnapjában lépett színre Bókái Mária és M. Horváth József is. Ezúttal mindketten kisebb szerepet alakítanak. Am akárhogy vesszük, mégis most ez az első bemutatkozás. „Játszani szeretek” Közvetlen, nyílt, őszinte. Bókái Máriában — ahogy magáról mondja is, nincs semmi önzés, még annyi egészséges önzés sem. ami ehhez a pályához elengedhetetlen. Derűsnek, kiegyensúlyozottnak látszik. Mi teszi mindezt? A munka, amiben szerencsére mindig volt része. És talán más is ... Erről így vall: — Örömmel jöttem ebbe a városba. Sokfelé megfordultam. Három esztendeig Hollandiában is. Akad néhány olyan hely, ahol mindig úgy gondoltam, jó lehet élni. Szegeden kezdtem, a főiskola elvégzése után, majd egy évig voltam Miskolcon — akkor többször felléptünk itt Egerben is —, s egy hosz- szabb időszakot töltöttem Szolnokon. Három év kihagyás után, amit örömmel, kisfiam nevelésének szenteltem, kezdtem ismét dolgozni a fővárosban. Közben sok helyen léptem fel vendégként. A tavalyi évadot pedig már Debrecenben töltöttem. Szívesen, szenvedélyes autósként jártam az országot. S mindenütt tapasztalatokkal, barátokkal lettem gazdagabb . .. — E sok város bizonyára rengeteg szerepet is jelentett. Melyek voltak a legemlékezetesebbek? — Zenés és prózai darabokban egyaránt felléptem. Különösen kezdetben sok énekesi feladatot vállaltam. Szeretem ezt a műfajt. még ha egy időben nem is volt túl népszerű . .. így tehát sokat voltam primadonna. A Mária főhadnagyban, a Helló Dollyban. Alakítottam tragikus hősnőket, például Antigonét. De huszonévesként naívát is, amire lelkileg talán megfeleltem, de az alkatom — ahogy mások is állítják — amolyan hősies. Aztán Csehov- drámában is színre léptem, ami továbbra is nagy vágyam, és kevésszer bár, de játszottam Shakespeare-t. — Ezek mind próbára tevő feladatok ... Nem zavarja a kis szerep? ... — Az is lehet igen fontos, akár súlyos is. A Sütő- drámában Mária, cseléd is, dajíka is, no és fontos úgynevezett „expozíciós szereplő”. A kezdő mondatokban rengeteg információt rejt el az író, ami nem mindegy, miként hangzik el... — Hogyan dolgozik? >— Játszani szeretek, próbálni kevésbé. Akkor vagyok igazán felszabadult, nyugodt, ha már természetesen jönnek a számból a megtanult szavak ... Ehhez sok minden kell: rendezői instrukciók, élmények. Aztán ha végképp elfog a tanácstalanság, eszembe jutnak egykori tanárom, Ádám Ottó egymondatos „útrava- lói”. Most, hogy Sulyok Mária halálhírét bemondta a rádió, különös dolog jutott eszembe. Az elmúlt hetekben, amikor erre a szerepemre felkészültem, sokszor gondoltam az ő alakításaira. Minden figurájának megvolt az egyéni tempója. tartása. A főpróba után megnéztük a saját játékunkat videón. Éreztem, hogy gyorsabb vagyok a kelleténél ... Az segített, amit ellestem, még elleshettem tőle. Pedig sosem játszottam vele egy színpadon! egri társulatból M. Horváth József (Fotó: Tóth Gizella) Charley nénjét, másik este Tiborcot alakítottam. — Mégis miért jött el Kecskemétről? — Gáli László hívott Debrecenbe. Pedig nehezen mozdulok. Aztán felébredt bennem a kétely. Kecskeméten megszoktak. Nem tudtam igazán már mire vagyok képes, hogy vajon máshol „vesznek-e”? — És vették? — Hál’istennek, igen. Legalábbis úgy hiszem . . . Egy pillanatra megáll kezében a cigaretta. Látom, vívódik mondja-e, vagy ne, hiszen nem akar kérkedni. Aztán mégis .. . — Megkaptam a közönség nívódíját. — Mivel érdemelte ki? — Jó előadásokban dolgoztam. A Tótékban Cipri- any professzor, a Chioggiai csetepatéban Fortunátót. a Hajóban a Kancsalt játszottam. — S aztán mégiscsak eljött onnan is. — Gáli László ismét hívott, ide, Egerbe. Ismét vágyók a megméretésre. — Sok sikert hozzá, mindkettőjüknek! Jámbor Ildikó Vajon „vesznek1-e? Humora, játékos öniróniája kemény munkával megszenvedett színészsorsot takart. M. Horváth József nem a szokványos úton jutott a pályára. A mozifilmek manapság újra divatos karriertörténetei is így indulnak: a tánckarból egyszer- csak egy véletlen, egy jószemű pártfogó támogatásával valaki belecsöppen a főszerepbe. A sztori bár látványos. csak a legritkább esetben igaz. Az ő esetében mégis „bejött”. Az akkori szorongások ma már anekdotává szelídülnek: — Kecskeméten kezdtem, s valóban a tánckarban — meséli. Aztán egyszercsak Sas József, akié ez a szerepkör volt, elment Szegedre S akkor Radó Vili bácsi — mi csak így hívtuk — rám osztotta Miljutyin Nyugtalan boldogságának Szeny- káját... — Ezek szerint siker volt... — Igen, sikerült. S lehet-e ezt még tovább fokozni? Sallós Gábor, akkoriban miskolci főrendező és Orosz György épp egy táncos-komikust kerestek, szerződést ajánlottak nekem. S akkor Vili bácsi azt mondta; nem engedem. örömmámorban úsztam! Én, aki korábban többször jelentkeztem a főiskolára! Mindennek húsz esztendeje. — Ilyen könnyű lett volna? — Az első beugrás valóban sikerült. Aztán jöttek nehezebb időszakok. Akkoriban kétévenként volt nálunk rendezőváltás. Az egyik bízott bennem, azt mondta; „csoda vagyok', a másik épp az ellenkezőjét. S no és akkoriban az operettet lenézték. A fővárosba vendégjátékokra is a nagy drámákat vitték. Hiába bravózott a közönség, amikor Csi- ky Gergely Nagymamájában Érnőt, az unokát játszottam, a szakma, a kritikusok jóformán tudomást sem vettek róla. Aztán ismét csak meglátogatott a szerencse! Szőke István rendező kitalálta. hogy én alakítsam a Revizort, a Gogol-darab címszerepét. Az ő munkájának, bizalmának köszönhetem, hogy valóban igaza lett. Attól fogva nem panaszkodhattam. Egyik este Gólyabál . . . Salátabár ... Bikini-koncert ... Zsarátnoktáncház ... Főiskolai napok Közel egy hete megbolydult az élet az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán. Az aulában dobozokból tá- kolt, hatalmas erődítmény, benne kifeszített lóbőr, itt is, ott is feliratok hirdetik a két rektorjelölt valamelyikének dicsőségét. A hallgatók sapkáján, kabátujján, inggallérján jelvények adják a világ tudomására, hegy kire teszi voksát viselőjük. A korteskedés utáni refc* torválasztás péntek délután kezdődik. Másnap, szombaton lesz a főiskolai napok zárórendezvénye, a gólyabál. Ennek gazdag programja közül néhány: este 7 órakor, a diákrektor köszöntője után az első „gólyák” tesznek esküt. A különféle műsoros büfék, a pizzéria, a salátabár, 8-kor nyitják meg kapuikat. Egy órával később a Bikini együttes lép pódiumra, majd fél ll-kor a Zsarátnoktáncház invitálja közös mozgásra a fiatalokat. Éjfélkor a Simly-show mutatkozik be a közönség előtt, a gólyabál pedig hajnali 2 óráig tart. A programra még lehet jegyet kapni szombat délig a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola KISZ-bizottságán. lávor-sorozat, kétszer Az egri Bródy mozi október 28-tól Jávor-sorozatot hirdetett öt előadásban, de a nagy érdeklődés miatt újabb vetítéseket is kell kezdenie. így az eredetileg csak szerdai napokra tervezett műsort október 29-étöl csütörtökön is élvezhetik a mozilátogatók, akik elé egyébként az Erzsébet királyné, a Dankó Pista, a Tökéletes férj, a Fűszer és Csemege, illetve a Toprini nász c. filmek kerülnek az említett sorozatban. > Magánterei (II 2.) „Mert ha a formáknak csak áljelentésük van, ha a maga kiszállásai, javítási kísérletei odavezetnek, hogy a gáztűzhely továbbra is rossz, ereszti a gázt, akkor maga, kérem, nem végzi el a munkáját. Hat alkalommal jött el hozzánk, s nem tudom, hogyan csinálta, de amikor bemutatta, mit végzett, a gáz valóban nem ömlött, nem szivárgott, ám az éjszaka folyamán mégis tetemes mennyiségű gáz halmozódik fel azóta is nap mint nap a konyhában. Kérem, én magyarázzam, hogy ez mit jelent? Először száz forintot adtam magának, még kétszer ötvenest, s a tűzhely továbbra is rossz,. Tessék végre megjavítani vagy pediglen intézkedni. hogy cseréljék ki, g adjanak másikat helyette. De nem, maga mindig megnyugtat, hogy most már rendben lesz. Kérem, nincs rendben! A konyhában minden reggel gázszagot érzek. A maga orrának sokkal kífinomultáhb orrnak kellene lennie, végül is ez a foglalkozásával jár, de maga néha érezte, néha meg nem. Ezek persze csak részletek. Nem ez a fontos. De az felháborító, hogy most már nem is jön el megjavítani vagy kicseréltetni a készüléket. Adok még magának egy utolsó lehetőséget. Telefonon már megüzentem a javítószolgálat kisasszonyával, hogy ezen a héten várom mielőbb. ö elnézést kért, hogy sok a munkájuk. Ezt én megértem, de azt megkérdezem, .hogy miért nem lehet egy munkát vagy így, vagy úgy teljesen befejezni. Vagyis ezt, az én készülékemet miért nem lehet megjavítani vagy kicserélni? Ha nincsen csere- készülék. én miért nem tudhatom meg ezt? Ha van, miért nem intézkednek? A kisasszony azt mondta, a vezető kartársnak fontosabb a dolga, nem tudja telefonhoz hívni a kedvemért, ő pedig csak azért van ott, hogy felvegye a bejelentéseket, és semmit nem tud. Ezt maguk jól kitalálták. Hozzám pedig nem jön senki. A gáz ömlik, a készüléket nem merem használni. Tessék ezt megérteni. Ha ezen a héten sem oldják meg a gondomat, én magát is, a vezetőjét is külön-kü- lön magánvád útján beperelem. Maguk, kérem, a személyi jogaimat megsértik huzamos időn át. Jogom van tudni, hogy mi a helyzet. Maguk engem nagy bizonytalanságban tartanak, és ez sérti a személyi jogaimat. Ne hivatkozzanak kérem arra, amire szoktak. Hogy rendetlenség van mindenütt. A maguk helyén maguk ezt a bizonyos renkozzák. És feljelentem magukat mindenütt, ahol csak lehet. Egy munkát kérem el kell végezni, vagy megmondani, hogy képtelenek rá. Akkor tessék kicserélni a készüléket. De ez, hogy kibújnak a kérdés elől, nem tisztességes. Vagy pedig magukat kellene kicserélni. Maguk visszaélnek vele, hogy tudatában vagyok, így nem szabad üzemeltetni a gáztűzhelyemet. Magukat megnyugtatja ez a tény, mert tudják, hogy tisztában vagyok a helyzetemmel. Maguk kérem ilyen értelemben engem zsarolnak. És ezt visszautasítom. Maga, Szabó, engem egy bogaras vénembernek képzel, pedig én magánál tíz évvel idősebbeket tanítottam földrajzra. Nem volt mindegyik jeles tanuló, de azért megadtam nekik a szakmunkásbizonyítványhoz szükséges legalább elégséges osztályzatot, ha a gyakorlatvezető kolléga meggyőzött, hogy a szakmai tárgyakból ügyesek a fiúk. Nem vagyok egv megcsontosodott szakbarbár, kérem, bár talán Benkő nem érdemelte meg még az elégségest sem, ugyanis azt állította, hogy Truman verte meg tankcsatában a német elit-páncélosokat a Kaukázus csúcsai között, ez felháborító tájékozatlanság, mégis, kérem, láttam, micsoda vizsgamunkát végzett az a gyerek, és átengedtem történelemből. Mert azt is tanítottam egy évig. És most azt mondom, hogy helytelenül tettem. Mert aki nem tudja, hogy Truman akkor még nem is volt elnök, s különben is, nem elnökök vezetik az ütközeteket, kérem, aki ilyesmiket mond, az talán majd a gázkészüléket sem fogja tudni megjavítani, mert hozzászokik, hogy csak úgy átabotában tudja, kérem, a dolgokat. Mondja, tudja maga a szakmáját? Esetleg tud valamit. ami ugyanolyan szükséges, mint az, hogy mit kell átcsavarozni, meghúzni és így tovább? Tudja maga a tisztességet? Elmesélte, hogy családja van. Mondja, hogyan tud maga a kisfia szemébe nézni este, amikor hazamegy? Nem szégyellj magát? Tudom, hogy dolgozik. Nem beteg, bejár a munkahelyére, megkapja a javítási lapokat. De hiába van köztük az enyém is, maga elkerül engem. Szégyellje magát! Én magának több borravalót adni nem tudok. Hát azért nem jön? Hiába vártam magára háromszor is. Még a nyugdíjasétterembe sem mentem el. mert azelőtt egyszer, amikor lebicegtem fél egykor, s fél kettőre már itthon is voltam, bár magát háromra vártam, ugye, ez meg volt beszélve, maga bedobott egy cédulát, hogy egy órakor nem talált itthon. Hát mondja, kérem, egy óra az három órakor van? Azóta nem járok ebédelni, maga pedig nem jön. Én azt is kértem, küldjenek mást. Nem lehet, mondták, ez a maga körzete. Ebből tudtam meg. hogy maguknak körzetük van. Mondja, mivel tudnám kiérdemelni a jóindulatát, ha már ilyen alávetettségben kell élnem? Ügy látszik, semmivel. Hegy magaihrejón-e, azTsah- magától függ. És maga nem jön”. Bóta tanár úr már első alkalommal sem értette, miért kell percekig az előszobában topogniuk, ahelyett, hogy Szabó azonnal a hibás készülékhez lépne, kicsomagolná szerszámait, és hozzálátna a munkához. Ha annyi helyre kell menniük! Először még, látva, hogy Szabó nem megy a konyhába, szobájába tessékelte, kávéval kínálta meg, másodszor Szabó már masa utalt rá. hogy leülne egy kicsit, mert nagyon fáradt a rohangálástól. A tanár úr udvariasan elbeszélgetett vele, még a könyveit is megmutogatta neki. Akkor azt mondta Szabó, hogy „Maguknak könnyű!” Sétálgatott a szobában. „Jó kis kégli! Hány éves maga tanár úr?” Bóta tanár úr igyekezett nem megérteni a két mondat között levő összefüggést. Egyszerűen így jött a szájára, szerette volna meggyőzni magát. Miért, mi van abban különleges, ha valaki megkérdezi, hogy hány éves az ember? „Bizony már hatvannyolc”. „Csak?” Bóta tanár úr akkor már értette. Ebben nemcsak az volt a sértő, hogy idősebbnek vélte volna őt Szabó a koránál, hanem az is, hogy, talán akkor még sokáig... Ehh! Képzelődés. Kár volt szóba hozni az eltartási szerződés gondolatát. Bizony, tanár úr, ez hiba volt. Lehet, hogy? Nem, az nem lehet. Majd jönni fog Szabó. jókedvű lesz, megbeszélik az időjá- rást. közben Szabó azt— mondja, hogy valóban, ki kell cserélni ezt a rossz masinát. sürög-forog a konyhában, már el is hozták az új készüléket. Erre a levélre nem is lesz szükség. Fel sem kell adni. Ha holnap vagy holnapután, esetleg még egy nappal később jönne. Hiszen annyi a munkájuk. Éjszaka rosszul aludt. A gázcsapot valószínűleg szombat este nyitotta magára. Kedden a szerelő hiába zörgött. Cédulát dobott be. A lakást szerdán törték fel, már a folyosón is érződött a gázszag. A levél pedig a nyomozati anyaghoz került. Nem törődik a saját egészségével. „Nehogy azt elhigyje. hogy ellágyultam. Ha ezen a héten nem jön el, és nem hozza rendbe ezt az ügyet, én magánpert indítok maga ellen. És szégyellje magát. Tóth, hogy erre kényszerít engem ...” ___________(Vege)___________ Bókái Márift
