Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-17 / 245. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. október 17., szombat 3. VILÁGBANKI HITELBŐL - KORSZERŰBB A TEHENÉSZET Hevesen megéri a befektetést Manapság a termelőszövetkezetekben, a mezőgazdasági üzemekben nem nagyon örülnek, ha az állattenyésztés felől érdeklődünk. Sok helyütt elmagyarázzák, hogy a mai eredménycentrikus világunkban egyszerűen nem gazdaságos állatot (tartani. Csak hosszú, fáradságos munkával, s nem kevés befektetéssel lehet eredményt produkálni ebben az ágazatban. Ugyanakkor az ország állatállománya rohamosan csökken. Erről a témáról tartják a szakemberek, hogy iskolapéldája a helyi és a népgazdasági érdekek ellentétének. Hevesen, az állami gazdaságban mégis úgy döntöttek, hogy közel hetvenmillió forintos beruházással korszerűsítik a pusztacsászi tehenészeti telepüket. Ennek hátteréről érdeklődtünk Csernóczky Béla Jőállattenyésztőtől. — Soha nem gondoltunk arra — hallhattuk a főállattenyésztőtől —, hogy felszámoljuk a tehenészetet. Inkább növeltük az állomány létszámát 432-ről 600-ra. Emellett eladtunk 1700 le- nyészüszőt. ebből kétszázat a szomszédos Csehszlovákiába. A létszámnövelést 1976- ban hajtottuk végre. — Ezek szerint hagyományai vannak itt a tehéntartásnak? — Én úgy tudom, hogy ez mindig nyereséges ágazat volt, ezért az állami gazdaságban mindig szívesen foglalkoztak a tehénnel. Addig, amíg 1962-ben csak 432 tejhasznú szarvasmarha volt itt, addig az 1976-os fejlesztésről már szóltam. Ezt is úgy hajtottuk végre, hogy amikor csak lehetőség lesz. tovább fejleszthessünk. így a mai létszám már 800. — Az elmúlt években ahány tehenésszel beszéltem, annyi faitára esküdött ... — Mi itt a Hungarofrízl részesítjük előnyben. Részint azért, mert ennek a fajtának is hagyománya van a gazdaságban, másrészt pedig mert korán érő típus, jó a szaporasága, kevés a takarmányigénye, ugyanakkor magas a tejfehérje- és tejzsírtermelése, s a kötetlen tartás mellett is átlagosan ötezer liter a tejhozama évente. — A kötetlen tartásnak mi a lényege? — Tulajdonképpen ezt szolgálja a beruházás egy jelentős része, aminek a költségeit világbanki hitelből fedezzük. Az istállókban csak a betonalapzat marad meg, a betonjászolokat kidobtuk. lt»y egy istállóban 144 tehén fér el, két csoportban. Az állat nincs korlátozva, szabadon választhat a pihenőhely és az ete- tőteriiJet között. Közelebb Csernóczky Béla: Közelíthető az érdekellentét... van ezáltal a természetszerű tartáshoz. Nem lényegtelen továbbá, hogy kevesebb dolgozó kell a gondozásukhoz, gazdaságosabbá válik a tartás, növekszik a tejtermelés. Tehát mindenképpen megtérülő beruházásról van szó. Szólni kell még arról is, hogy az aljzatra kerülő almot háromhavonta termeljük ki, így több, s hasznosabb trágyával láthatjuk el a növénytermesztést. — Említése szerint ez csak egy része a beruházásnak . .. — A mai kor igényének megfelelő fejöházat építettünk, amit szeptember elején már üzembe is helyeztünk. A negyvennyolc állásos fejőházban először megmossák a tehén tőgyét, felteszik a fejőgépet, s onnan már emberi kéz érintése nélkül, teljesen zárt rendszeren keresztül jut a tej a tartályokba. Először is egy szivattyú segítségével a pillanathűtőben 4 Celsius fokossá válik a tej. majd az elszállításig ugyanezen a hőmérsékleten marad a tárolókádakban. S már most is gondoltunk a további fejlesztésre. A fejőház bármikor bővíthető ezres állomány kiszolgálására. — Hol tartanak jelenleg? — Mint arról már szó esett a fejőház teljesen kész, a felhajtóút. a karámok, s az istállók belső átalakítása folyik most. Szót érdemel még a karámok burkolása. Ügynevezett tróper borítással oldottuk meg. Ez tulajdonképpen nem más, mint lignitpernye. Lehen- gerezve összetömörödik. betonszilárdságú lesz. mégsem olyan kemény. Nagy előnye, hogy a nedvességet jól elvezeti, kényelmes pihenőhelyet biztosít a tehénnek. — Visszatérő téma a nyereség. Hallhattunk itt visz- szatérülö, közel hetvenmillió forintos beruházásról, kevesebb ráfordítással elért na- gyoibb haszonról. Ennyire egyértelmű ez? — Közel sem. Az egész világon a minőség után fizetnek a tejért. Csak nálunk él még mindig a mennyiséA mai követelményeknek megfelelő 48 állásos fejőház Zárt rendszeren keresztül kerül a tej a tárolókba (Fotó: Perl Márton) gi szemlélet. Ez pedig ennek a fajtának nem kedvez. Ha itt is a fehérje- és zsír- tartalom figyelembevételével értékelnék a tejet, akkor még nagyabb nyereséget érhetnénk el, s mások is kedvet kaphatnának a tartásra. Mindenesetre közelebb lehetne egymáshoz hozni azokat a bizonyos érdekeket, amit ma még ellentétként emlegetünk . . . Kis Szabó Ervin Négy generáció egy fedél alatt A dédike és a két nagyszülő (Fotó: Tóth Gizella) Dédnagymama, nagyszülők, szülők, unokák. Négy generáció egy fedél alatt. Gondolom, sokan vannak, akiknek az jut eszébe: ezt a választást biztos valami kényszer szülte. A mai világban ugyanis ki az, aki harmonikusan tud élni ilyen különböző korú és akaratú emberekkel „összezártan”. A kételkedőknek mutatjuk be most az egri Deák családot. S aki nem hiszi az alábbiakban leírtakat, nyugodtan utánajárhat. .. Délután, öt óra. A házban ilyenkor többnyire csak a „házőrzők”, a dédike és á két nagyszülő tartózkodik otthon. A család többi tagja még dolgozik vagy tanul. A nagymama kezdi melegíteni az estebédet az elsőnek érkezőnek. Addig a papával, Deák Sándorral beszélgetünk. — 1959-ben költöztünk Kömlőről Egerbe. Amikor a gyerekek, a lányom és a fiam tanulni kezdtek, megfogadtam, ha egyszer megnőnek és megházasodnak, megpróbálok összefogni velük. hogy együtt maradjon a család. Természetesen ez nem az én akaratomtól függött, sokkal inkább attól, hogy a leendő vöm, illetve menyem elfogadnak-e majd bennünket, és meg kívánják-e tartani velünk, idősebbekkel ezt a köteléket. Szerencsére az első pillanattól kezdve, kölcsönösen szerettük és tiszteltük egymást, így együtt fogtunk a nagy családi vállalkozásba, a házépítésbe. 1979-ben, közös erővel és kétkezi munkával, felépítettük otthonunkat. Én 1980-ban mentem nyugdíjba. Addig sok mindennel foglalkoztam. Voltam tanácselnök, járási mezőgazdasági osztályvezető, a csarnokban felügyelő, de dolgoztam a dohánygyárban is. Végül a Bervából mentem nyugdíjba, 2500 forinttal. A feleségem évekig szakácsként dolgozott a Fekete ló vendéglőben. Most az Egri Csillagok Tsz nyugdíjasa. Boldog ember vagyok, és ezt kizárólag a családomnak köszönhetem. — Hét különböző korú, alkatú ember együtt. Hogy telik el egy átlagos hétköznap, milyen a munkamegosztás? — Íratlan törvényeink vannak, s a napjaink nagyjából azonos forgatókönyv szerint alakulnak. Esténként a család minden egyes tagja bejelenti, hogy másnap mikor szeretne ébredni. Mivel én már hajnali háromkor fent vagyok, sorban köl- tögetem a lányomat, a ve- jemet. majd az unokáimat. A mama akkor már a reggelit készíti és csomagolja a tízórait. Aztán mindenki elindul a dolgára. A délelőtt beszerzéssel, főzéssel, házimunkával telik. A dédike már nyolcvanéves, de a vasalást senkire sem bízná rá. Kijelentette, hogy amíg él, ez az ő feladata. A feleségem főz, kinek-kinek a szája íze szerint. Délután kezdenek hazaszállingózni a dolgozók. Először a lányom, Erzsiké. Mintegy igazolásképpen, valóban megjelenik a ház úrnője. Rövid bemutatkozás és máris a munkájára terelődik a szó. — Huszonnégy éve dolgozom a Volánnál időelemzőként. Emellett főbizalmi vagyok, igaz, az egészségi állapotom miatt most a helyettesemre hárul a több feladat. De, be kell vallanom őszintén, hogy csalódtam is. Ügy gondoltam, a bizalmi feladata a kollektíva bajainak, problémáinak tolmácsolása. Sajnos, amikor elmondtam a munkatársaim véleményét és a saját észrevételeimet, nem minden vezető vette jó néven. Ennek a hatását a mai napig érzem. De most talán beszélgessünk másról. Annak idején ugyanis ügy állapodtunk meg a férjemmel, hogy lehetőleg hagyjuk a munkahelyünkön a benti gondokat, s ha hazaérünk inkább a család legyen a központban. — Azért hadd mondjak valamit, még ezzel kapcsolatban — szól közbe a papa. — Én kubikostaliga mellett tizedes aratásokkal, cselédkedéssel nőttem fel. Fiatal házas voltam, amikor kitört a háború. Hat évet töltöttem frontszolgálaton, később hadifogságban. A feleségem azalatt egyedül dolgozott és nevelte a két kicsi gyereket. Amikor hazajöttem, elegem lett a kubi- kolásból, beléptünk a tsz- be. Nem kívántam én mást, csak tisztességgel dolgozni, és végre a családdal lenni, mégis hívattak a „központba”, és hat elemivel megtettek járási mezőgazdasági osztályvezetőnek. Hiába tiltakoztam, nem én döntöttem a sorsomról. Tanultam, képezni kellett magam, és mire megismertem a területemet, olyan vezetőt kaptam. aki nem tudta megkülönböztetni a búzát az árpától ... — Apuka! Ne olyan hevesen! Nem kell mindent olyan hangosan kimondani — szól rá kedvesen a lánya. — Te beszélsz? — kapja fel a fejét Deák papa. — Hiszen a lányom vagy, és te sem tudod tartani a szád, ha az igazságról van szó — torkolja le nevetve a lányát. — Különben ma sem panaszkodom. Annak ellenére, hogy 2500 forinttal jöttem el nyugdíjba, elégedett embernek vallom magam. Akkor viszont kihoztak a sodromból, amikor nemrégen, az egyik volt munkatársam arra panaszkodott, hogy kevesli a 9000 forintos nyugdíjat. Pedig ő egyedül álló, nem alapított családot és ma is tanácsi lakásban él... — Nagyobb baj ennél, hogy nincs becsülete, se látszatja sokszor a munkánknak — veszi át a szót Erzsiké. A mama révén kaptunk a tsz-től egy kis háztájit. Egész nyáron kint dolgoztunk a kertben, hogy a télire való zöldség meglegyen. A fiam a mozi és strand helyett oda járt kapálni, és most mit • látunk. A termés nagy részét ellopták. Ilyenkor aztán tényleg nagyon elkeseredünk. Pedig eddig is mindenért keményen megdolgoztunk. A gyes alatt állattartással foglalkoztam, a férjem másodállást vállalt, a két kicsi gyerekkel sokáig egy szobában éltünk. Amikor felépítettük ezt a házat, végre egy kicsit fellélegezhettünk. Igaz, akkor más gondokkal kellett szembenéznünk. A kislányom, Gabi. gyerekkora óta küszködik asztmával. Amikor még eredményesen kezelhették volna, nem vették komolyan az orvosok, azt hitték szimuláns. Mára elkerülhetetlenné vált a komolyabb műtéti beavatkozás. Gabi tavaly érettségizett. Mivel fullad, sokszor rosszul- lét gyötri, munkahelyet sem találtunk. Jelenleg az apja mellett dolgozik az üzletben. Óvónő szeretett volna lenni. de ezzel a betegséggel nem mehet gyerekközösségbe. A fiunk. Laci, hallássérült. Sajnos, ez is orvosi mulasztás következménye. De már megint csak a panasz, pedig ez a család az átlagosnál valóban nagyobb egyetértésben és boldogságban él. Gömöri László, a család feje is beszáll egy rövid időre a beszélgetésbe. Nem sok ideje van, ma még nem ért véget számára a munkanap. Villamossági üzletet vezet. Sok vád éri manapság a kiskereskedőket, pedig, mint az a családfő szavaiból kiderül, néha teljesen alaptalanul. — Az Evillnél dolgoztam autószerelő műhelyvezetőként, 1984-ig. Akkoriban, akárhogy osztottunk-szoroz. tunk, sehogy sem tudtunk kijönni a kettőnk fizetéséből és a papáék szerény nyugdíjából. Az ossz havi bevételből nem lehetett tisztességesen eltartani a családot. pedig az átlagosnál is szerényebb igényeink voltak. Felvettem hát 130 ezer forint kölcsönt, 100-ból kialakítottam az üzletet, 30 ezerből pedig árut vettem. Három év alatt megtérült a befektetés, azaz ennyi idő alatt törlesztettem le a felvett tartozást. Mára kialakult egy vevőköröm is, megbíznak bennem, sokan fordulnak hozzám. Általában azok keresnek fel, akik állami üzletből nem tudják beszerezni a hiányzó árut. Az én dolgom a kívánt cikkek beszerzése és határidőre való, pontos átadása. Rengeteget utazok, járok áruért, de amit megígérek, azt betartom. A probléma az. hogy nem minden vevő korrekt. Sokszor fizetnek csekkel, aminek, tudom, nem mindig van fedezete. Mégis el kell fogadnom, ha hónapok után kapom is meg az ösz- szeget, ugyanis az üzleti partnereimet mindenáron szeretném megtartani. Igen ám, csakhogy a pénzem ezalatt a holt idő alatt nem tudom forgatni, így a befektetett munka jövedelmezősége is csökken. Sajnos a pénz egyre kevesebb mindenhol, így én is nehezebb helyzetbe kerülök. És akkor még nem is beszéltem az adóról.. . Bár már alkcnyodik. vásárló érkezik a földszinti üzletbe, beszélgetőpartnerünk így elköszön. A Deák papa mosolyog. — Látják, mindenkinek megvan a maga problémája de mégsem csügged senki. A hét végén összetoljuk a két asztalt, megterítünk és körülüljük. Együtt vagyunk, figyelünk egymásra, és mindenki szereti a másikat. Ügy neveltük a gyerekeket, hogy biztosan tudtuk, nekünk nem kell a szociális otthontól félnünk. Sok, velünk egykorú idős ember egyedül, magányosan él. Ez szomorú, de biztos vagyok benne, hogy valahol, valamikor, rajtuk is múlott, hogyan alakult mára a sorsuk. Emlékszem, volt idő, amikor a gyerekeink azért nem mentek el moziba, mert tudták, hogy nincs miből. A lányom a gimnáziumba olyan télikabátban járt, amit ki kellett fordítani, mert nem tudtunk újat venni. Sírni tudtam volna az elkeseredéstől. De aztán, amit két kézzel megteremtettünk, odaadtuk, amikor kellett, egy percig sem haboztunk, amikor a fiataloknak szükségük volt segítségre. Most sem élünk nagy lábon. Á cipőket is kétszer talpaltatjuk, ha kell. A hűtőládát azért vettük, hogy tartalékolni tudjuk télire, amit nyáron megtermelünk a kertben. Egy biztos, ha az unokák is „elkelnek”, nekik is lesz helyük ebben a házban. Gabi a héten kapta a jó hírt. felvették a gyors- és gépíró iskolába. Két év múlva szakma lesz a kezében. Laci most másodéves sza- kácstapuló a kereskedelmi és vendéglátóipari iskolában. Álma, hogy egyszer jó cukrászmester legyen. Néhány év múlva talán mindketten családot alapítanak, önálló életet kezdenek, nem akármilyen útravalóval... S jól tudják, a mostani otthon, ha kell. tovább bővíthető. Barta Katalin Az átlagosnál boldogabban
