Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-09 / 212. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 9., szerda I. A VAGYONJEGY HEG A TÖBBIEK ü cég érdeke - az én érdekem Valamikor komolyan hittünk abban, hogy miénk • gyár és magunknak építjük. Az államosítás, az elei munkásigazgatók kinevezése milliók élménye, történelmi tette volt. Hittünk önmagunkban, a közeli boldog jövőben. Am idővel kiderült, hogy a hőskori szocializmus nem más, mint illúzió. Arra is rájöttünk — igaz elég {későn —, hogy pusztán az állami tulajdonból nem csiholható tulajdonosi öntudat. Az állami tulajdonban rejlő társadalmi hajtóenergiák egyre inkább kimerültek, sőt kiderült, hogy szervezeti-irányítási jogi aktusokkal sem lehet azokat igazán mozgásba hozni. Megalakultak a vállalati önkormányzatok, a dolgozó kollektívák és képviselőik tulajdonosi jogokat kaptak, igazgatót választottak. Elvágták a köldökzsinórt, amely a céget a minisztériumhoz, az irányító hatósághoz fűzte. De a vállalati tanácsok így sem bizonyulnak — az elépzelések- nek megfelelően — a stratégiai érdekek képviselőinek. Szívesebben döntenek béremelésekről és más, a helyzetük alakulását befolyásoló operiatív ügyekben. Vagyis munkavállalói pozíciójuk, és nem a tulajdonosi mivoltuk a cselekvés mozgatórugója. Támogatom, mert kifizetődik Tapasztalatok és tudományos megállapítások bizonyítják, hogy jelenleg a dolgozó kollektívák elsődlegesen olyan vállalati, üzemi döntésekbben készek érdemben részt venni, amelyek közvetlenül érintik őket. Persze nem kizárt a beleszólás a vállalati gazdálkodás egészét érintő stratégiai kérdésekbe sem. De mi a garancia arra, hogy a dolgozó „kivárja”, vagy „megéri” a hosz- szú távú döntés eredményét az adott vállalatnál? A tulajdonosi érdek, csakúgy mint a magasabb rendű társadalmi érdek elvont fogalom marad csupán, amennyiben elméleti síkon a tulajdonviszonyokból kívánjuk levezetni. Valós érdek, bármilyen szintűnek minősítsék is, csak konkrétan létezik, vagyis valamilyen (egyéni, csoport-, vállalati, réteg-) érdek egyeztetésének eredménye lehet. Várható, hogy az önkormányzó vállalatok az alapítói jogot is megkapják. Így a tulajdonnal való gazdálkodási önállóság teljessé válik — jogi értelemben. A •tulajdonosi érdek érvényesüléséhez a gazdasági tartalmat a vagyonjegyek teremthetik meg. Vagyis lehetővé teszik. hogy a dolgozók önkéntes alapon saját anyagi eszközeikkel részt vehessenek a vállalati vagyon gyarapításában. Ezáltal nem csupán a vállalat anyagi helyzete javulhat, fejlesztési forrásai bővülhetnék, hanem a vagyonjegyek tulajdonosai, a „részvényesek" érdekeltté válnak a hosszabb távú eredményes munkában, például a fejlesztésben, a hatékony felhalmozásban. Az a cél, hogy a személyes javakhoz, a családi vagyonhoz hasonlóan a közös tulajdonnak is legyen mozgósító, motivációs szerepe. Ahhoz persze, hogy a dolgozó kollektíva döntéseit, napi munkáját a jó gazda gondossága jellemezze, nem néhány forintos „téglajegyre”, hanem kellő nagyságú, ösztönző hatású összegek jegyzésére van szükség. Ha nem is minden dolgozónál, de a döntésekre, a közvéleményre, s főként a vállalat jövőjére leginkább hatni tudó kulcsembereknél feltétlenül. A vagyonjegyeknek legfeljebb 30 százalékát ellenszolgáltatás nélkül átadhatják, a többiért viszont fizetni kell. Vállalják-e ezt az önkéntes befektetést az érdekeltek? Méghozzá olyan feltétellel, hogy az állam a vagyonjegyekre nem garantál a kötvényekhez hasonlóan fix kamatjövedelmet. Az osztalék — és ennek megfelelően a vagyonjegy árfolyama — o vállalat jövedelmezőségétől függ majd. A megtakarítás új formája A vállalkozáshoz hasonlóan a vagyonjegy is kockázat hordozója. A vagyonjegyek jegyzése és a jegyzés mértéke pedig a dolgozók egyértelmű állásfoglalása a vállalat jövője, kibontakozási, megújulási programja mellett. Az elkötelező állásfoglalás eleve javítja a holnapi, a holnaputáni nagyobb kereset, a fejlesztés, a vagyon- arányos nyereség növelési esélyeit. A vagyonjegyek hosszabb távon jelentős tőkehozzájárulásként, beruházási forrásként szolgálhatnak. A vásárlóerő és az árualap összehangolásának kétféle módja lehetséges. Az egyik: a lakossági jövedelem növekedésének visszafogása, korlátozása. Ez kényszerű, adminisztratív módszer. A másik: o jövedelmek megtakarítható részének visszaforgatása a termelésbe, hogy ne a keresletet, hanem a kínálatot növeljék. Ez viszont csak saját kezdeményezésre és önkéntesen mehet végbe. A szocialista országok gyakorlatát idáig csaknem kizárólag az előző megoldás jellemezte. Az árutermelés, a piac éppen ezért egyoldalú és korlátozott volt. Az általános áru- és tőkehiány félreérthetetlenül jelzi, hogy a társadalom növekvő, sokirányú szükségletei zavartalanul nem kielégíthetők kizárólag központi forrásokból. A második megoldás alkalmazásától mégis vonakodtunk. Valószínűleg a tulajdonformák merev, ideologikus jellegű elhatárolása miatt. Lehet, hogy formailag az OTP-,takarékbetétek révén megoldottnak tűnt a lakossági megtakarítások „visszaforgatása”. Ténylegesen azonban a lakosság tartós felhalmozásai, biztonsági tartalékai értéküket megőrző-növelő ingatlanokban (telek, hétvégi ház stb.) és ingóságokban, (bélyeg, műtárgy stb.) tárgyiasultak. Az infláció és az áruhiány egyébként is a pénzbeni megtakarítások ellen hat, serkentve a konzumálást. A lakossági kötvény már új jelenség, jóllehet a jelenlegi garantált kamatjövedelemmel inkább az átmeneti pénzmegtakarítások egy változata. A vagyonjegy már másfajta befektetés, bár kezdetben nem is annyira gazdasági, mint inkább elvi-politikai jelentőségű. A külföldi tőkét a kilátásba helyezett kedvezményekkel is nehéz becsalogatni az országba, miért ne építhetnénk bátrabban a magyar állampolgárok megtakarításaira. Szocialista magántársulás Az MSZMP Központi Bizottsága a július 2-i irányelvekben a kibontakozás Lehetőségeit elemezve egyebek közt megállapítja: „Az alapvető tulajdonformák változatos kombinációjával megfelelőbb kereteket kell létrehozni az értékteremtő tevékenység bővítéséhez.” A kom- binációban, a korábbinál nagyobb súllyal esik latba a személyi, a magántulajdon. Fontos társadalmi érdek fűződik például áhhoz, hogy a magánvállalkozások nyereségüket ne vagyontárgyakba halmozzák fel, vagy fényűző módon feléljék, hanem vállalkozásuk bővítésére fordítsák. A maszek is csak akkor tevékenykedhet és gazdálkodhat perspektivikusan, iha hisz saját jövőjében, és érdekelt annak megalapozásában. A magánszektorban különösen- bántó és szemetszúró a máról holnapra élés. A gyors meggazdagodás szellemének eredményes leküzdéséhez nélkülözhetetlen a tár. sadalmi közvélekedés megváltoztatása. Az például, hogy a háztájihoz hasonlóan tekintsük a magántevékenység más hasznos formáit ugyancsak a szocialista gazdaság szerves részének. De intézményes garanciák is szükségesek, hogy a magán, vállalkozások meghatározott mértékig növekedhessenek. S olyan megoldásokról is célszerű gondoskodni, amelyek e határokon túl átvezetik a magánvállalkozásokat — a tulajdonosok számára is elfogadható módon — a társadalmi tulajdonformába. Például valamilyen szocialista magántársulás létrehozásával. E feladatokat az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő közgazdasági munkaközösség fogalmazta meg, s a Közgazdasági Szemle 1987 júniusi száma közölte. Az elvi és gyakorlati tennivalók logikusan következnek a magánkezdeményezéseket felkaroló jelenlegi gazdaság- politikából. A kishitűék máris a magántulajdon térhódításától, a szocializmus hadállásainak feladásától tartanak. Pedig a gyakorlat bebizonyította, hogy a szocializmus életképességének árt a túlzott védettség, az inkubátorlégkör —, használ viszont a külső és a belső kihívás. A szinte nulláról induló magántőkétől ne féltsük a sok százmilliárd forintos szocialista nemzeti vagyont. A szocializmus ügyét nem a magánkezdeményezés veszélyezteti, hanem sokkal inkább a bizalmatlanság, a merevség, a doktrinérség, amely korlátozza mozgásterét, távlati érvényesülését. Tudomásul kell venni, hogy a szocialista és a magánszférában egyaránt a cselekvés, a kezdeményezés fő mozgatórugója az érdek. Csakhogy nem valamiféle beszűkült, hanem távlatos értelmezésben. Vagyis az szükséges, hogy a mai tettek kiállják az erkölcsi megméretés, az idő szigorú próbáját. A valós értékek alapján ítéljünk, s ne a szocialista és a magánkezdeményezések közé húzzunk határvonalat, hanem a kényelemszeretet, a rövidlátó önzés, valamint a mesz- sziretekintő, áldozatos jövőépítés közé. K. J. Erdészek lesznek Amikor • gyermek megálmodj» » jövőjét, egyebek között érdén !• szeretne lenni, Zainóros zöld kalap, sújtásoa egyenruha, puska á vállon, hoiz- szú, békés séták oz erdő mélyén a cserkészuta- kon! Hajdan valóban a szép álmok foglalkozása volt az erdészet, pihentető. kényelmes, egészséges munka. Manapság a világ fordulásával az erdészek élete is megváltozott, hiszen nem csupán óvni, őrizni kell az erdőt, de annak rendje-mód- 'j'a szerint termelni, telepíteni is. A balták kopácso- lását, a kézi fűrészek testet, lelket próbára tevő erőlködését felváltották a gépek, és a Stihl fűrészek. Ezek egy madárfüttyentésnyi idő alatt termelik ki a derék vastagságú faóriásokat. A lovakat többnyire nehéz gépek, traktorok, rakodni is tudó masinák helyettesítik, miközben az erdész mér, szájnál, oszt és szoroz és új erdőket telepít a régi helyén. — Erdésznek lenni nem csupán foglalkozás; de hivatás is! Mátrafüreden, — a Mátra kapujában — második esztendejét kezdte meg az Erdészeti Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola oktatógárdája és diákserege. A közel százmillióba kerülő új épületet a holnap erdészei népesítik be; a szakmunkás tanulók, akik eddig is Mát- irafüreden tanultak, a szakközépiskolások, akik közül még jó néhányan Egerből, a Dobóból jöttek. A holnap erdészei itt, az erdő övezte környezetben, tizenkét hektáros területen ütöttek vég- legés tanyát. Méltó otthona e nemes hivatásnak ez az iskola, ahová Magyarország hét megyéjéből iskoláznak be tanulókat a legjobb szolgálatot téve ezzel az ország erdőgazdaságának és az ÉRDÉRT vállalatnak. — Legtöbben ösztöndíjasok! Ezt Papp Lajos, az intézmény igazgatója mondja, aki szívén viseli úgyszólván valamennyi tanuló sorsát, jövőjét. Harmincnyolc tanár és húsz szakoktató vállán nyugszik az oktató-nevelő munka jelene és jövője, az a nemes célkitűzés, hogy az ide jelentkezettek száp- dékuk és tehetségük szerint álljanak a termelő- munkába. Az ellmúlt, első tanévben harmincegyen szakmunkás, harminchétén érettségi bizonyítványt szerezték az új iskoláiban, huszonketten levelezőként vizsgáztak. A végzősök* közül tizenheten jelentkeztek a főiskolákra, illetve az egyetemekre, a szakmunkások •közül többen levelezőként tovább tanulnak. — Miként boldogulnak az életben a fiatal erdészek? — Alig-alig akad közülük hűtlen a szakmához! Az erdőgazdaságok, a mezőgazdasági üzemek általában elégedettek, ök küldik őket erdésznek, ők is alkalmazzák őket. A jövő erdészeinek gondolatvilágából természetesen ma sem hiányzik az erdő, a csend, a nyugalom, a tüdőt tágító tiszta levegő óhaja, de a munika természete és üteme változott. Az embert nyúzó kézi munkát itt is felváltotta a technika, a motorizáció, amit jelez az is, hogy a szakmunkásoknak már itt az iskolában kötelezően meg kell tanulniuk Ze- tort vezetni. Meg kell barátkozniuk a gépekkel, az új modern eljárásokkal, technológiákkal. — Mi az igazán új ebben az iskolában? — A nyole tanterem, a minden igényt kielégitő tornaterem, a százszemélyes kollégium, a gyakorló-, oktatóműhelyek, a gépszín, a konyha, az ebédlő és az irodaépület. •— Kik juthatnak kollégiumba ? — Tekintettel arra, hogy diákjaink az ország számos megyéjéből verbuválódnak, a bejárás szinte lehetetlen, így különös szerencsénk, hogy — a régi épületeket is beiktatva — minden kollégiumi igényt kielégíthetünk, vagyis százharminc diáknak tudunk otthont adni. Nem' kis örömmel beszél e kérdésről is Papp Lajos igazgató, aki a felnőttképzéssel kapcsolatban is meglepő eredményekről számol be: faipari szakmában évente mintegy háromezer felnőtt dolgozót képeznek ki 5—6 hetes tanfolyamokon. Túl ezen —, a megyék és a jelentkezők igényei szerint — munkaszüneti napok«», a hét végéken közel ezer emberrel végeztetik el éránként a motorfűrészgép-kezelft tanfolyamot. Itt tulajdonképpen fontos népgazdasági hasznosításról van szó, hiszen a jelentkezők maciik fizetik a költségeiket,- es képeztetik magukat a szakmáiban. — Kik ezek az emberek? — Hevesből, Nógrádból jelentkeznek és a legkülönbözőbb munkaterületen dolgoznak. Tsz-tagok, gyári munkások, értelmiségiek, akik szabad idejükben gmk- ban, erdőterületeket vállalnak fel, és ott fakitermelést végeznek. Az oktatók kijárnak az igény szerint a falvakba, és évente mintegy harminc tanfolyamon 25g óráiban sajátíttatják el « szükséges ismereteket. E tanfolyamok kezdeményezői általában a gazdaságok, d# a TIT, a KIOSZ is szerveznek ilyeneket. E tanfolyam nélkül tilos az erdőtermeíés- ben való részvétel. A vizsgabizottságok elnökeit • minisztérium jelöli ki. i— Kiknek érdeke ez a képzés? — Mind a termeltető gazdaságok, mind a tanfolyamot végzett személyek jól járnak, hiszen részükre szép keresetkiegészítést jelent • gmk-ban végzett munka. A beszélgetés során mist érdekességet említi meg az igazgató, hogy a parádsas- vári üveggyár is a tanTo- lyamszervezők közé tartozik, mivel munkásaik egy része szintén él a lehetőséggel. A tanfolyam elvégzése így érdeke a gyárnak is. Nógrád- ban, Borsodban az elmúlt három évben, hozzávetőlegesen öt-hatezren végeztek motorfűrészkezelői tanfolyamot, és szereztek saját költségükön .közhasznúvá váló kereseti lehetőséget. Ez a gyakorlat az erdőgazdaságok fakitermelési gondjait is megoldotta. A változó, formálódó, az- Újjal birkózó világunk így tölti meg tartalommal iskoláinkat, amelyek mind jobban az élet által diktált kívánalmakhoz és igényekhez szabják munkájukat. Erdő öleli körül a mátra- füredi új erdészeti iskolát. Gyermekzsivaj, nevetés hallatszik a jókora udvaron, ahol társadalmi munkával diákok és tanárok szabad idejükben sportpályát építenek, parkíroznak, mert a» új iskolán és kollégiumon még bőven van tennivaló ... Sialay István A töldtokermáay „csemege’’ az állatoknak Készülődé* a gépi fejéthez ... (Fotó: Szabó Sándor) Gazdaságos tejtermelés A Hevesi Rákóczi Mező- gazdasági Termelőszövetkezet Heves megye egyik legjobb tejtermelő gazdasága. Szalma-tanyai tehenészeti telepén 300 darabos kanadai Holstein-Fríz tejelő állománya naponta közel . ötezer liter tejet ad. Az ésszerű gazdálkodásnak köszönhető, hogy 32 dekagramm takarmányból állítanak elő Minőségi egy jitert. ellenőrző*
