Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-28 / 228. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 28., hétfő Egy hét... FELFEDEZŐ ÚTON HAZÁNKBAN Olasz tanárok— magyar katedrán Ritka pillanat egy iskolában: az egri Dobó Gimnázium egyik osztályfőnöki óráján a táblánál egy olasz tanár áll. Kezében krétával, az itáliai iskolarendszerről magyaráz a magyar diákoknak, akik érdeklődéssel hallgatják a számukra új információkat. Elismeréssel vegyes, csodálkozó moraj hullámzik végig a termen, amikor megtudják: az olasz iskolások „végső esetben” akár sztrájkolhatnak is ... Domenico az olasz iskolarendszerről beszélt a Dobó Gimnáziumban Téves ösvényen Sajnos nem érezzük a televíziós alkotóműhelyek szellemi pezsgését. Hiányoznak az életképes, a megújulásra, a valamiféle gondolati vagy formai reneszánszra utaló kezdeményezések. 1 Ezt a régóta tartó, egy helyben toporgást, illetve határozott visszalépést aligha magyarázzák az anyagi nehézségek, ezzel zömével ugyanis megbirkózhat a vitathatatlan tehetséghez társított teremtő lendület. Az is baj, hogy a vállalkozó kedvűek rendszerint téves ösvényen indulnak el. azaz garantálják maguk számára a zsákutcát. A példatár elszomorítóan bőséges, méghozzá hétről hétre.- Szikora János vitte képernyőre Ifj. Alexander Dumas sokáig világsikert aratott művét A kaméliás hölgyet. Kollégáival együtt nem a drámából, hanem a kifejezőbbnek minősített regényből merített ötleteket. Azt hitték: ez a sztori, a neves szerző hajdani személyes élménye a mának, napjainknak is szól. Ez bizony hiba a javálból. Ilyesféle hölgyek, atomkori kivitelben jelenünkben is megélnek. Mindaddig, amíg a rendőri szervek teljesen indokoltan felelősségre nem vonják őket. Egy időre persze kivonják őket a „forgalomból”, s aztán több-kevesebb szerencsével folytathatják ott. ahol korábban abbahagyták. Megperzselt aranylfjak. lelkiző hetérák, csak azért is „erkölcsös” papák, kik védik a família jó hírnevét meg a családi vagyont. Ugyan kérem! 1987-et írunk, így aztán mindenki derül az efféle történeteken, s unatkozik, bosszankodik, mint mindannyian tettük. Különösképp, ha Eszenyi Enikő hagyományosan mesterkélt alakítását kapja ráadásként. Vaskos baki volt az egyébként nagyszerű Körmendi Jánost riporternek invitálni. A tollforgatónak se rossz művész a Mestersége: színész sorozat legfrissebb, szombat este vetített blokkjában Keres Emillel beszélgetett. Pontosabban: ez lett volna a teendője! ő azonban csak intimpistáskodott, bá- jolgott, fura módon humorizált, s megmosolyogtatta velünk partnerének tisztes számvetését. Mit sem törődött azzal, hogy más a magándiskurzus és más a közszereplés, amely nem tűri az öncélú, a bizalmaskodó fecsegést, a hozzáértés híján megfogalmazott, a vállonveregető alapállást tükröző, hányaveti kérdéseket, amelyek épp a népszerűsíteni ‘kívánt karakternek ártanak, s bohózatot kreálnak egy szép, komoly ügyből. Hogy is mondták a bölcs rómaiak? Suszter, ne tovább a kaptafánál. Okulhatnánk belőle. Nemcsak a világot jelentő deszkákon, hanem mindenütt .. . Pécsi István A megengedett kívánságok Nemrég javasoltuk ezeken a hasábokon, hogy a felnőtr----------------— A K ÉPERNYŐ ELŐTT __________________. t ek kívánságműsorát a gyerekekéhez hasonlóan meg kellene újítani, mivel a Három kívánság című összeállítás példamutatóan szellemes. Nem talált süket fülekre ez az Ötlet: az apukák és anyukák is elküldhetik óhajaikat ezentúl. De elgondolkodtató, hogy milyen megoldást találtak erre: a Megengedett sebesség című kabaréműsor ad helyt ezeknek negyedévenként. Lám, jobb helyet keresve sem lehetett volna találni mindennek. Lassan már csak mosolyogni tudunk tavalyi. vagy azelőtti .kívánságainkon, de egyszerre hármon már valósággal hasunkat fogjuk a kacagástól. Persze, azt már a múltkoriban megfogalmaztam: nehéz eleget tenni a felnőtt vágyaknak, erre még a televízió hatalma sem elegendő. Ha még össze is lehetne hozni Lollobrigidával egy hajókirándulást, lehet hogy már nem elégedne meg eny- nyivel egy jókötésű felnőtt férfi. Így hát álmaink leg- fantasztikusabbjai valóban a kabaréba illenek. A kívánságműsor pedig tovább követi a különböző foglalkozási ágakat, s egyre ko- pottabb és kopottabb lesz. Apropó, kívánságműsor! A Hírháttér az elmúlt héten vallóban kedvünkben akart járni, mert tiszta vizet kívántak szerkesztői önteni a pohárba. A Balatonból viszont ilyet nem lehetett meríteni. Két olyan személyiséget hívtak meg az építési engedélyek ügyében, akik alapos zűrzavart okoztak a fejekben. Nemcsak, hogy véleményükkel nem képviseltek ellentétes oldalakat, de mint kiderült: beosztásaik és funkcióik révén előzőleg is tisztázni tudták volna már véleményüket. Ha viszont egy szervezet elnöke és alelnö'ke nem ért szót. mit higgyen a jámbor tévénéző? A másik kis beszélgetés sem zárult nagyobb sikerrel. Nem Mester Ákos metsző logikájával élt Tárnái Gizella, amikor leültette a „vallatószékbe” az Országos Anyag- és Árhivatal elnök- helyettesét. Ugyanis a kérdésekre nem. választ, hanem hosszas elemzést kapott. Ebből nem a hírek háttere, hanem elméleti alapja derült ki, s a kettő sehogysem ugyanaz. Mindenesetre abból valamit megsejtettünk, hogy. -mit jelent a következő évre előrejelzett 14—15 százalékos infláció. A táblázatok figyelmeztettek arra: olyan folyamatok zajlanak le, amelyeket feltétlenül meg kell állítani. Minden összefügg mindennel, ha gazdaságunk valamelyik szektorában változnak a költségek, azt mások sem ússzék meg hatás nélkül. Csak hát... a kérdezőben nem ártott volna, ha megmozdul a kisördög. Az Országgyűlésen éppen Grósz Károly miniszterelnök szólt arról, hogy felméréseik szerint rengetegen indokolatlanul pumpálják az árakat. Mindegy, kívánságainknak ha a „megengedett se- besség”-gel is, de utat enged a televízió. Azért nem ártana, ha még pontosabban, s a hétköznapi emberhez szólóbban is megfogalmazódnának az óhajok. Hiszen egyre többen várják az ilyenfajta eligazító szót. az egyszerű, de találó megállapításokat. Gábor László Ez a találkozás része volt az egy hétig megyénkben tartózkodó észak-itáliai ipe- dagógusküldöttség programjának. A cserelátogatást — mert hiszen egy 15 tanárból álló magyar csoport már megjárta a mediterrán országot — az ' Interkultúra nevű szervezet égisze alatt bonyolították .le. Ez céljául tűzte ki a különböző országokban élő emberek szakmai kapcsolatépítésének segítését, s ezzel egymás jobb megismerését. A 30 éve működő intézmény a szocialista országok közül elsőként Magyarországgal teremtett összeköttetést, így ez a mostani megyénkbeli tapasztalatcsere főpróba és megmérettetés is volt egyben. A megyei tanács és a megyei pedagógusok „sűrű” programot készítettek elő olasz kollégáiknak. Óvodákat, általános ás középiskolákat tekintettek meg. városnézések. kirándulások, vacsoraeste.k szolgálták a kikapcsolódást és a barát- kozást. Hazautazásuk előtt kértük meg Annalisa Milani olasztörténelem szakos trevisoi, Antonio Trinetta matematika—komputer szakos leccoi és Domenico Cesena olasz— történelem szakos trevisoi pedagógusokat, hogy tapaszBács megye bemutatkozik! Ezt a címet is adhatnánk annak a kettős tárlatnak, arr.ely október 1-jén, csütörtökön este 6 órakor nyílik a Hatvani Galériában. Ugyanis ekkor Kecskemét festőjelese, a Munkácsy- díjas Bozsó János, valamint a Baján élő, alkotó, hasonló tehetségű piktor, B. Mikii Ferenc mutatkozik be Hatvan, illetve megyénk közönségének. Megbecsüli művészfiait a Bács-Kiskun Megyei Tanács is! A kiállításon ugyanis dr. Geri István elnökhelyettes mond nyitóbeszédet, továbbá Tompa László előadóművész működik közre. A Bács megyei „párost” ezután újabb kettős követi! A városok közötti kulturális kapcsolat jegyében talataikat osszák meg olvasóinkkal. — A látottak alapján azt mondhatom: önök dinamikus, rugalmas oktatási rendszert alkottak meg — kezdi Antonio. — Ügy látom, itt jobban figyelembe veszik a gyermekek tudását és képességeit, sokrétűbb lehetőségeket kínálnak számukra. — Engem az ragadott meg, hogy az iskola sokkal élőbb módon kötődik társadalmi környezetéhez, mint nálunk — veszi át a szót Annalisa. — A könyvtárak, a múzeumok, az üzemek látogatása a tantervekben is szerepel. Olaszországban ez a viszony sokkal passzívabb. A modell szinte tökéletes — folytatja Domenico. — Persze mi most viszonylag keveset láttunk. De az így is világossá vált, hogy a középiskolai oktatás nálunk sokkal problematikusabb helyzetben van. Lassan 30 éve próbálkozunk a reformokkal, jobbára sikertelenül. Természetesen nem anyagi lemaradásról beszélek, hiszen felszerelés dolgában az olasz iskolák jobban állnak. Ezt megerősíti később Antonio is. Munkahelyén. a leccoi kereskedelmi technikumban professzionális Olioktóber 23-án, pénteken este 6 órakor a vásárhelyi Fodor József festőművész és fiatalabb szobrásztársa, Ná- vai Sándor lép a műbarátok elé gazdag válogatással. Mél- tatójuk dr. Dömötör János múzeumigazgató. közreműködik Hegedűs D. Géza, a Nemzeti Színház művésze. Lesz még egy további, fontos és megtisztelő vállalkozása októberben a most tizenöt .esztendős Hatvani Galériának. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége meghívására 20-án, kedden este 6 órakor „Másfél évtized szerzeményei” címmel azon művekkel mutatkozik be az intézmény a Magyar Sajtó Háza Népköz- társaság úti épületének aulájában, amelyekhez főként vetti kompútereken tanulnak a fiatalok. — A Commodore és Sinclair számítógépeket nálunk legfeljebb játékra, otthoríí barkácsolásra használják a gyerekek. Nem is értem egészen. mit tud később profitálni, aki ezeken tanult? — kérdi. A diákokról rövidesen a pedagógusok helyzetére terelődik a szó. — Megéri-e tanárnak lenni Olaszországban? Egyetemi oktatónak egyértelműen, de a középiskolai tanárok fizetése az átlag körül van, ami havi egymillió—egymillió-háromszázezer lírát jelent. Ennyit az újságkihordók is megkeresnek. Ugyanakkor a társadalmi presztízsünk sem túl magas — mondja Annalisa. Amikor megtudja. hogy nálunk szinte kísértetiesen hasonló a helyzet, nevetve mutatja: hiszen a zászlóink is ugyanazokból a színekből állnak. Amikor arról érdeklődöm. hogyan összegeznék egyhetes itt-tantózkodásuk tapasztalatait. Domenico veszi át a szót. — Élményekben gazdag, gyorsan pergő napokat töltöttünk a megyében. Házigazdáink mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat. Én már másodszor járok Magyarországon. vásárlások útján jutott. s ugyanakkor méltón reprezentálják a galéria művészetesztétikai törekvéseit. Pestre kerülnek többek között Barcsay Jenő, Batári László, Kóka Ferenc, Németh József, Fejér Csaba, Tenk László grafikái, festményei, Borsos Miklós, Kirchmayer Károly, Papa- christos Andreas. Varga Imre szobrai. A nyitás ünnepi aktusán pedig Szokodi Ferenc, a Heves Megyei Művelődési Bizottság elnöke mond beszédet, a Hatvani Galéria-Trió Vivaldi, Bach szerzeményeivel működik közre, s Moldvay Győző ga- lériavezető, a Délsziget szerkesztője válaszol az intézmény működésével összefüggő kérdésekre. és most ismét az a benyomásom, hogy ez egy vendégszerető nemzet. Kevesel- tem viszont a Dobó Gimnáziuméhoz hasonló találkozásokat, ahol a fiatalokkal közvetlenül is beszélgethettünk. — Sok iskolában jártunk, az oktatási rendszer több pontjára is betekintést kaptunk. Érdekes tapasztalatokat szereztümk, és ez helyes De kevéssé derült ki számomra. hogyan élnek Magyarországon az emberek, pedig ez is nagyon érdekelt — így Annalisa. — Szerintem nagyon hasznos volt ez a találkozás és meg kell szervezni a folytatást is, olyan alkalmakat teremtve, hogy alaposabban megismerhessük egymás gondolatait, nézeteit, jobban kiépíthessük kapcsolatainkat — mondja végül Antonio. — Talán még az sem utópia, hogy egymás országában dolgozzunk egy ideig, vagy hogy a gyerekeinket „kicseréljük”. Ezek persze csak ötletek, a hivatalos szerveken múlik mennyit valósítanák meg belőlük. Most jártam először Magyarországon, de biztos, hogy újra eljövök: csábít a tudat, hogy számos dolog felfedezésre vár még. Koncz János A népszerű Pódium-estek is folytatódnak a- galéria emeletén. Október elsején, csütörtökön este fél 7 órai kezdettel az erdélyi magyar irodalom kiválóságát, Sütő Andrást idézi meg ama ösz- szeálfítás, amelyet „Anyám könnyű álmot ígér” címmel a neves előadóművész, Tompa László mutat be. Rá három héttel viszont már Hegedűs D. Géza önálló új műsorában gyönyörködhetnek a szép vers. próza és dal barátai. A 23ján, pénteken este fél 7-kor kezdődő program közreműködője Patkó József zongoraművész lesz. Biblia és a művészetek! E témakörből indít tudományos igényű, diavetítéses előadásokat október 30-án,' pénteken este fél 6 órakor a Hatvani Galéria. A tizenhat estére tervezett sorozat vezetője, előadója dr. Rei- singer János, a Magyar Tudományos Akadémia irodalomtudományi intézetének munkatársa lesz. Az I. rész címe: a Paradicsom ... A magyar nép adomái Jókai Mórról kevesen tudják, hogy nagy művei alkotása közben adomákat, anekdotákat is gyűjtött, írásaiban gyakran felhasználta azokat. Politikai élclapjában’ az Üstökösben az olvasókat tekintélyes pénzösszeggel is jutalmazta a pályázatra beküldött anekdotákért. A múlt század hatvanas éveiben jelent meg A magyar nép adomái című kötete, majd 1872- ben az újabb, jóval több történetet tartalmazó könyv, amelynek Jókai A magyar nép élcze szép hegedűszóban címet adta. „Nevezetes férfiak anekdotái” mellett a társadalom szinte valameny- nyi rétegének képviselőjéről megörökített egy-egy esetet. Átnyújtunk belőle egy csokorral az olvasóknak : Mátyás király egy árva fiút neveltetett az udvarában, kit ezért Árva Péternek neveztek. Később bizalmas emberévé tette. Azonban Árva Pétert egyszer valami csempészeten kapták, vétkessége bebizonyosodott. A király igen felgerjedt e hálátlanságon, s Pétert Árva várába záratta, ezen ítéletet mondván rá: Árva voltál Péter, árva leendesz, és Árvában halsz meg. k Egy alkalommal Petőfi, aki országos híre dacára sem volt gazdagnak nevezhető, több barátjával a Váci utcában sétált. Hirtelen egy fogat vágtat el mellettük, a fogat négy tüzes sárkánylovát glasszékesztyűs gavallér hajtja. — Hé, Sándor — kérdi az egyik ifjú —, lesz-e neked valaha ilyen négy paripád? — Lesz, ha beállók kocsisnak ! ér Süveget lopott az egyszeri ember, de nem merte feltenni a fejére, mert attól félt, hogy rögtön ráismernek. Így aztán semmi haszna nem volt az egész tol- vajságból. Egyszer éjszaka a felesége hallja, hogy a gazda felül az ágyban, és valamit motoz. — Mit csinál, kend, apjuk? — Hallgass, asszony, a sü" veget viselem! < ★ Egy, falun tűz ütvén ki, a falubéli bíró ezen szavakkal biztatá a népet: „Aki oltani segít, kap öt forintot, aki pedig nem, az huszonötöt!” k Három tehene volt a cigánynak. Egyszer kiüt a környéken a marhavész, a cigány tehenei közül megdöglik egy. A szomszédai vigasztalására így válaszol: — Annak döglik, akinek van. Elhull a második is, ekkor így vigasztalja magát: — Jut is, marad is. Amikor a harmadik is elpusztul, megkönnyebbülten sóhajt fel: — No, hála istennek, itt már megszűnt a marhavész! K. Gy. M. Bács megye bemutatkozik — Fodor Józsefék Vásárhelyről — Hatvani tárlat Pesten — A pódiumon Hegedűs D. Géza, Tompa — .Biblia és a művészetek Hatvani Galéria-naptár
