Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-26 / 227. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 26., szombat 7 TIZENNYOLC ÉVE, MINDEN KEDDEN ... „4 muzsika összekovácsolt minket" m-i; w " Wg Zay Béla: Az országban is ritka manapság a csak fér­fiakból álló énekkar... Itt mindenki egyenrangú . . . — Ebben a közösségben igazi demokrácia van — árulja el ennek titkát Zay Béla, a kórus elnöke, civil­ben a nagyközségi tanács osztályvezetője. — Tizenhe­ten vagyunk, s mindenkinek 'van valamilyen tiszte, öt­tagú a társadalmi vezetősé­günk. Amit a kollektíva el­fogad — legyen az szervezé­si, gazdasági probléma — azt mi bonyolítjuk le. — A versenyeken való részvételről, a fellépések­ről is Önök döntenek? ... — Közösen vitatjuk meg, hiszen ilyenkor a felkészü­lés, a műsorválasztás, s a rendkívüli próbák csak ösz- szefógással oldhatók meg. A közelmúltban három orszá­gos rendezvényen is szere­peltünk. S remélem, nem tű­nik dicsekvésnek, ha elmon­dom, szép sikerrel. .. Győr­ben a pedagógusok kórus­fesztiválján képviseltük me­gyénket, Szolnokon, a szövet­kezeti találkozón. Sopron­ban pedig a kamarakórusok hazai seregszemléjén léptünk Jakab Béla: Tavaly, az al­kotmány ünnepén Heves Megye Tanácsa közművelődé­si díjat kaptuk meg pódiumra. Szoros értelem­ben vett értékelés' csak Szol­nokon volt. onnan nívódíj­jal jöttünk haza. De elisme­résként könyvelhetjük el. hogy a győri találkozón há­rom más csoporttal együtt részt vehettünk a gálamű­sorban. Ezen az összejövete­len egyébként Garai József Erkel, és SZOT-díjas zene­szerző hatvanadik születés­napját is megünnepeltük. — Gondolom, az nem vé­letlen. hogy Önök is ott voltak .. . — Sok művét, feldolgozá­sát énekeltük már. Sőt. egy Nagy László versére készült kompozícióját kifejezetten nekünk ajánlotta, még a 15 éves jubileumunkra. így hál ez is emelte az alkalom ben- sőségességét. Forró volt a hangulat, a szakmai és kö­zönségsiker! őszinte barát­ságok szövődtek a dunántúli énekesekkel. Kell egy jó menedzser A jelenlevők közül abban mindenki egyetért, hogy nagy segítséget jelent a mun­Nagy László: A jó han­gulat nálunk természetes ... (Fotó: Szántó György) kában, a muzsika szolgála­tában a füzesabonyi áfész. s a községi művelődési ház tá­mogatása. Az nem vitatható, hogy még az amatőrök ese­tében sem árt egy jó mene­dzser ... ' — Jakab .Lajos, az áfész párttitkára minden alkalom­mal szívesen elkíséri a da­losokat ... A csoport )az ö személyes ügye is: — Még 1970-ben alakul­tunk — meséli. Egy alkalom adta az ötletet. Csuvasiá- ba művészeti együttest vár­tak. Az akkor még tizenkét jó hangú férfiból verbuváló­dott gárda két-három hónap alatt készült fel a megmére­tésre. Olyan jól sikerült, hogy továbbra is együttma­radtak. A legidősebb most Molnár Laci bácsi, ő 73 éves. A foglalkozási összetétel is változatos. Vannak szövet­kezeti dolgozók, pedagógu­sok. alkalmazottak... Itt a rang nem számít, csak a közös cél. A kórust már a (kezdet kezdetén felkarolta az áfész. Mi fedezzük a je­lentősebb kiadásokat, kül­földi fellépések költségeit, formaruhát —. mert ilyen is van. Évente mintegy 70 ezer forintot utalunk át a műve­lődési háznak, amely még hozzáteszi a maga támoga­tását. Termet biztosít, fűtött helyiséget, ahol gyakorolni lehet, s az okleveleket, aján­déktárgyakat elhelyezhet­jük. A szállítást is közösen — két kis mikrobusszai! — biztosítjuk. Félreértés ne essék, ebbő! a pénzből egy fillér se ván­dorol az énekesek zsebébe. Még a karnagy havi tiszte­letdíja is a közös kasszába, takarékkönyvbe kerül, hogy azután egy*-egy találkozó al­kalmával felhasználhassák. Dirigens nélkül . . . Nagy László, a társaság szakmai vezetője, ének sza­kos tanár Kálban, megyei szaktanácsadó. Hogy kar­nagy, pusztán csak abból derül ki, hogy az ő kezében van a hangvilla fellépésekor. — Nálunk soha nem vezé­nyelt senki. Csak tekintettel, gesztusokkal üzenünk egy­másnak: fejjel, kézzel. Egv értékelőnk — zeneművészeti főiskolai tanár — egy alka­lommal meg is jegyezte: „Valóságos istenkísértés, hogy ilyen nehéz darabokat diri­gens nélkül elő mernek ad­ni." — Ha már itt tartunk, ahogy tapasztaltam, , igen széles a repertoárjuk . . . — A műveket minden al­kalommal úgy választjuk, hogy „testre szabott" legyen. Szeretjük a kortárs alkotó­kat, de szívesen nyúlunk vissza a középkor, a rene­szánsz zeneirodalmába. Emellett népdalfeldolgozá­sokat, spirituálékat is tar­tunk műsoron. Emlékezetes, hogy amikor egyszer Csuva- siába készültünk, egy hét alatt tanultuk be az „Eej Uhnyem"-et Székely Endre feldolgozásában. Kirobbanó sikere volt! Csehszlovákiá­ból egy női énekkarral tar­tunk jó kapcsolatot. Kété­venként látogatjuk egymást. De megfordultunk már több baráti országban. Az emlékek, tapasztalatok számbavétele szinte vége­érhetetlen. Annyit még hoz­záfűznek: társadalmi mun­kájuk nemegyszer áldoza­tot követel a családoktól is. akiknek néha a férjet, apát, nagyapát nélkülözniük kell. De mindenütt megértik és támogatják ezt a szép szen­vedélyt. Jámbor Ildikó Meleghangú meghívást kaptunk a nyáron. A füzesabonyi Tinódi férfikórus évadzáró, értékelő összejövetelére szólt az invitálás! Az alkalomhoz kapcsolódó házi koncerten nem­csak felszabadult, jókedvű együtténeklésük tűnt fel, nem­csak az igényes, kulturált előadásmód volt a szembeötlő, hanem az is, hogy bizony a csoport átlagéletkora túl van az ötödik ikszen! Mindezt meghazudtolja fiatalos lendüle­tük. Tizennyolc éve minden héten kedden találkoznak — szereplések előtt többször is — s még ma sem fáradnak el: összekovácsolja őket a zene szeretete .. . Schöffer— a fénydinamika művésze A magyar származású, világhírű Schöffer Miklós, aki Pá­rizsban élve Nicolas Schöffer néven aratta legnagyobb si­kereit, 1912. szeptember 20-án született Kalocsán, ahol ma múzeuma áll. Főiskolai tanulmányait Budapesten végezte festőként, de konstruktőrként alapozta meg hírnevét. A harmincas években, mint annyi más európai kortársa, ő is a művészetek* akkori fővárosa. Párizs felé vette útját. Műveit 1982-ben mutatták be Magyarországon, a Műcsar­nokban. Szülővárosában is látható* egy monumentális alko1- tása, mely méltóképpen hirdéti újítását, a kibernetika be­vezetését a ’ művészetibe. Ezért nyerte el az 1968'-as velencei biennálét. Schöffer átadja fénytornyát a kalocsaiaknak 1982-ben Művei a műcsarnokbeli kiállításon 1982-ben Madách­emlékmúzeum Csesztvén található Madách Imre emlékmúzeuma. A hatal­mas „anglus park" közepén álló kúriában, hat teremben látható az íróval és fő művével, Az ember tragédiájával kapcsolatos kiállítás (Bencze Péter felvétele — KS) ^ Mindennapi Kinyitották neki a három egri kaput... Az egri nép szóláskészle­tének nem is oly rég még közkeletű szólásformáját idéztük meg közleményünk címében. A népi emlékezet tudja, hogy a Hatvani, a Makiári és a Szent Miklósi kapu neve kapott kulcsszói szerepet az egri hóstyák né­pének szóláshasználatában. Az idősebbek azt is tudják, hogy a szólás azokra vo­natkozik, akiket a városból eltávolítottak; kicsaptak, ki- vesszőztek, kivezettek, ki­szólítottak. Eger város jegy­zőkönyveinek lapjain sű­rűn olvashatók azok a be­írások, amelyek egyértelmű­en utalnak a szólásforma hátterére, jelentésére és használati értékére: „Sok­féle tolvajságokban tapasz- taltatván. a városból ki fog vesszőztetni" (1755). — „Po- tyoró tolvajságban tapasz­taltaivá n, a Városból kir csapatott" (1773). — „Már két fattyat vetett, ezért a városból, annak hóstyáiból örökre kitiltatik, és a hó­hér által kivesszőztetik" (1756). Az idézett jegyzőkönyvi bejegyzések a hivatalos ha­tározatok megfogalmazásá­nak módjáról is beszédesen árulkodnak. A nyelvi for­málás mikéntje híjával van a felesleges csűrés-csava- rásnak, szakszerűsködés- nek, s a nép nyelvhaszná­latában is elevenen élő szó­lásformák segítségével ír­ják le tömören és egyér­telműen a hivatalos hatá­rozatok hátteréül szolgáló eseteket, körülményeket s a kiszabott büntetést. A durva külsejű, a csavargó életmódot folytató, tekergő vagy az útonálló városi la­kost tömör szólásformán szókimondóan a jól ismert bojnyik tájszóval minősítik: „A csizmadia legént min­den igaz ok nélkül bojnyik módra megtámadván, azon vakmerő bojnyik forma cselekedet iért 30 pálcára büntettetett" (1774). — „Ütomlló bojnyik cseleke­detekért 20 kemény kor­bácsütéssel büntettettek" (1775). Hogy a szólásformán használt s a nép száján közkeletű szókapcsolatok önmagukban teljesítik a kü­lönböző esetek, történések, s a hozzájuk társított bün­tetésformák minősítését, ar­ról az alábbi példatárunk bizonykodik: „Ekkoráig igen rúgó (fékezhetetlen) ifjúság ezután jobb zabola és fenyíték alatt tartathassák" (1768). — „Éccaka ir.egfo- gatván, ámbár lopásban nem érettetett is, de rossz szelek fújnak felőle, arra való nézve 15 pálcaütéssel a deresben büntettetett" (1767). — „Már tolvajból mostanában gyilkos bőrben szándékozott öltözni" (1773). — „Az instans rossz fe­csegő, locsogó nyelvit zabo­lán tartsa” (1775). — „A Bíró és a vásárbíró oly két rókabőrrel bélelt embe­rek" (1785). Az „ügyfelek" közötti hi- vataloskodó távolságtartás­nak és az elszemélytelení- tett kapcsolatformák kö­zömbösségét is feloldotta egy-egy olyan szókapcsolat szerephez juttatása, amely mögött munkálkodik a de­rű és a humor éppenúgv. mint az ízes, zamatos és szókimondó nyelvi lelemé­nyekre törekvés szándéka és igyekezete: „Az egri bor­bélyok fejenként felhívat­tattván, keményen megpa- rancsolatott, senkit ne me­részeljenek belső orvossá­gokkal értetni, mivel az var­ga nem mehet tovább a kaptafánál, ők sem a bo- rotváláénál" (1769). — „A kevélyekre, kényesekre és finnyásokra irgalmassággal tekinteni annyi volna, mint a lúdra szénát vesztegetni" (1798). Példáinkból az is kitűnik, hogy a felhasznált szólás- formák útját állják a bo­nyolult mondatfűzéseknek, a terjengős, hivataloskodó szóhasználatnak, s ezzel az egri hivatalos emberek nyelvhasználata nem sza­kadt el a nép, az egri pol­gárok érzékletes és színes szóláskészleténeik sajátosan egri jellegzetességeitől sem Dr. Bakos József A fénytorony (MTI-fotó — KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom