Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-03 / 207. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 3., csütörtök 3 NEM CSAK A MEZŐGAZDASÁG ÜGYE AZ A BIZONYOS 11-ES SZÁMÚ VÁGÁNY ... Meddig nyílhat az agrárolló? Minden tervezéskor megkezdődik a visszaszámlálás — panaszolja egy termelőszövetkezet elnöke. Előbb kiszámoljuk, hogy a tervezett területen és az elgondolt átlagtermések eléréséhez mennyi műtrágyára, növényvédő szerre tenne szükség, utána megnézzük a mérleg pénzügyi adatait s máris korrigáljuk számításainkat. Az eredmény a legtöbbször elszomorító: jó, ha a szükséges műtrágyának, növényvédő szernek a felét meg tudjuk vásárolni. Ennek aztán nem lehet más következménye. mint a tervezettnél gyengébb termés, ami eleve kisebb bevétellel és nyereséggel jár együtt. A következő esztendőben aztán megint nem a növények biológiai szükségleteiből, hanem saját nyomorúságunkból kiindulva kezdhetünk a vásárláshoz. Drágán termel az ipar Az említett szövetkezeti vezető panasza nem egyedi, bár az sem állítható, hogy minden gazdaságra érvényes. A tapasztalatok szerint a mezőgazdasági nagyüzemeknek mintegy kétharmada küszködik kisebb-nagyofob pénzügyi nehézségekkel, melyeknek csak egyik látható jele a termeléshez szükséges anyagok, eszközök vásárlásának a fékezése. A gazdaságokban tapasztalható gyakorlatot igazolja a statisztika is. A mező- gazdasági termeléshez szükséges anyagok, eszközök értéke a VI. ötéves tervidőszakban évente átlagosan 166 milliárd' forint volt, 43 százalékkal több, mint a korábbi tervidőszakban. A nem mezőgazdaságból származó anyagok és eszközök aránya 58 százalék jelenleg, öt esztendő alatt 22 százalékkal növekedett, meghaladva az összes termelőfelhasználás növekedési ütemét. Ráadásul e változásokhoz társult az agrárolló nyílása, s ez tovább rontotta a gazdaságok pénzügyi helyzetét. Egy elemzés adatai szerint 1970 és 1984 között a mező- gazdaságban felhasznált ipari eredetű anyagok és eszközök ára 1.10 százalékkal emelkedett, a mezőgazdasági termékek felvásárlási ára viszont csak 69 százalékkal. Ennek egyenes következménye a jövedelmezőség romlása, hiszen az ilyen mértékű árarány-eltolódást nem lehet a termelési költségek csökkentésével kiegyensúlyozni. Az említett másfél évtizedben a 100 forint költségre jutó jövedelem 11,9 forintról 7.7 forintra csökkent. Veszélyes garasoskodás Mindezek ismeretében könnyen belátható, hogy a gazdaságok nagy részében a szükségletekhez igazodó tervezés helyett a kényszerűség uralkodik. S ez nem csak pénzügyi értelemben igaz. Bizonyításához elég megkérdezni egy anyagbeszerzőt. Elmondja: egy-egy keresettebb alkatrész beszerzéséhez hány megyét kell körbejárnia, hány helyen kell papíron nem vezethető ellenszolgáltatást felajánlania. A növényvédelmi és talajerő- gazdálkodási szakemberek igazolhatják, hogy az éppen keresett összetételű műtrágyához nem lehet hozzájutni, az adott növény védelméhez leghatásosabb kemikália gyakorta hiányzik a kereskedelmi raktárakból. A mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó pénzügyi és kereskedelmi ellentmondások következménye, hogy az anyagi-műszaki ellátottság nem igazodik a termelési célokhoz. A növénytermelés hozamai a legutóbbi évtizedben látványosan javultak, a gabonatermelésben felzárkóztunk a világ élvonalához tartozó termelők közé, ugyanakkor a területegységre jutó műtrágya-felhasználás csökken. Az persze igaz, hogy a hozamok növekedésével egy időben a műtrágyaadagok is emelkedtek, de a termésátlagok megőrzéséhez is szükség lenne a talajerő visszapótlására Ezzel szemben például 1983- ban egy hektár mezőgazda- sági területre 241 kg műtrágya-hatóanyag jutott. 1986- ban csak 206 kilogramm. Nem jobb a helyzet a termelés gépesítettségében sem. 1981—1985. évek átlagában a mezőgazdasági beruházások 14 százalékkal csökkentek az előző öt évhez képest, s bár a gépesítést előnyben részesítették a gazdaságok, az erre fordított összeg is mérséklődött hét százalékkal. Közben az eszközök megdrágultak, 1981-ben például egy traktort átlagosan 322 ezer forintért, egy gabonakombájnt 810 ezer forintért lehetett vásárolni, négy év múlva a traktor ára 490 ezer, a kombájné egymillió-négyszázezer forint lett. A dráguló gépek és a beruházásra fordítható forintok ellentmondásából csak az következhetett, hogy romlott az eszközök műszaki állapota. A statisztika szerint a traktoroknak 47. a tehergépkocsiknak 25, a kombájnoknak 33 százalékát nullára leírták a gazdaságok, vagyis a műszakilag elhasználódott gépeket is kénytelenek üzemben tartani. Veszélyes már ez a garasos-» kodás, a fenntartási költségek növekedésén túlmenően már a termelési biztonságot is rontja. Országos érdek Nem feledhető az a tény, hogy a mezőgazdaságban élő szervezetekkel kell dolgozni, s ezek biológiai szükségleteit ki kell elégíteni, ellenkező esetben eleve a termelés mérséklődésével lehet számolni. Csak példaként említve, ha vetőgéphiány miatt késik a vetés, a következő betakarításkor biztosan kisebb termés várható. Tudomásul véve. hogy a népgazdaság fejlődése nem elsősorban a mezőgazdasági termeléstől. függ, nem lehet lemondani az élelmiszer- gazdaság fejlesztéséről sem. A mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termékek kiegyensúlyozott hazai ellátást adnak, az összes kivitelből 22 százalékkal, a nem rubelelszámolású exportból egyharmados arányban részesednek. Az agrártermelés megtorpanása tehát nemcsak a ma még mással nehezen pótolható exportot, hanem a hazai ellátás biztonságát is veszélyeztetné. V. F. íj. Újabb vagondézsmálbk Füzesabonyban Múlt esztendő október 10-e, hajnal. A mezőtárká- nyi Kovács János MÁV-dol- gozó Füzesabony határában a szemétlerakó hely melletti árokban egy jó minőségű zsákra lett figyelmes. A tény önmagában egészen mindennapos. Nem az, ami utána történik: kíváncsi természet lévén azonnal kibontja a zsák száját, s egy csillogó készüléket talál benne. Nem látott még soha ilyet, ezért beviszi az állomásra, megmutani ugyancsak vasutas fiának, ö már tudja, hogy amit az apja lelt. az nem más, mint egy vadonatúj Universum típusú. VHS-rendszerű képmagnó. Jó állampolgárokhoz illően rögtön a rendőrségre mennek vele. Kovácsék akkor még nem is sejtették, hogy egy kezdődő bűncselekmény-sorozat első bűnjelét, a corpus delicti-t fedezték fel. . . ★ Bizonyára emlékeznek Olvasóink, alig néhány hónapja írtunk arról, hogy Füzesabonyban Antal Gáspár vezérletével egyes vasutasok rendszeresen megdézsmálják a vagonokban érkezett szállítmányokat. Akkor épp egy szobára való árucikk gyűlt össze. A WC-pumpától egészen az állólámpáig, a játékbabáktól az injekciós felszerelésekig minden mozgathatót meglovásítottuk a vasúti ..lovagok”. Az akkori elkövetők ügye azóta már a bíróság előtt van. Nemsokára azonban arra is fény derült, az előbbi társulat mellett egy másik díszes is ügyködik! Múlt év decemberében érték tetten a kettes számú tolvajcsoport egyik tagját. A 35 éves mezőtárkányi kocsirendező, Szabó Lajos télikabátjából és táskájából cipzárak és narancsok kerültek elő. Természetesen merő (?!) véletlen, hogy pont e déligyümölcsöt és ruhaalkatrészt szállító tehervonat vesztegelt ott... A bizonyosság kedvéért attól kezdve kollégáit is gyakran ellenőrizték. A 25 éves füzesabonyi Kecskés József kocsirendező lakásán permetezőgéphez szükséges kerekeket, távirányítású játékautókat, fűrészelt fenyőárut. s több palack vermutot találtak. Az italoknak egyébként külön történetük van: az üvegeket mások emelték ki a vonatból, csőbe dugták, aztán megbízták Kecskést, hogy vigyázzon rájuk, ő viszont bűntársait is meglopta ... Az ominózus 11-es számú vágány vált eme különös gyűjtögető életmód fő színterévé. Megtörtént, hogy tartálykocsikból olajat csapoltak le, s literét négy forintért adták tovább. Ebben leginkább a 30 esztendős mezőtárkányi Németh László és az ugyanonnan származó, 21 éves Telekes László volt a nagymester. Orgazdára is könnyen leltek a 20 éves besenyőtelki Böl- kény Antal személyében. Később rekonstruálhatták á vizsgálatot végzők — a Füzesabonyi Rendőrkapitányság nyomozói — a videolopást is. A három kocsirendező, a már említett Telekes, továbbá a füzesabonyi Lakszner Sándor és Zeíei László egy, számukra szép napon megrongálódott zárszerkezetű vagonra bukkantak. Nosza, bemásztak — kis „ajándékért”. Három dobozt vettek magukhoz. Az egyikben számológép, a másikban a képmagnó volt! Utóbbit Telekes sajátította ki magának. Ám, mivel éppen szolgálatban. túrban volt, egy zsákban ő rejtette a készüléket a szeméttároló mellé. Onnan vitte el hajnalban Kovács. A harmadik csomagbeli videojáték egyébként Zeleinek tetszett meg. A dézsmálok lakásain megtartott házkutatásokkor még szerszámok, gumiköpenyek, tornacipők, lámpák kerültek elő. Laksznernél bukkantak rá egy vasúti kocsiról leszerelt nagyméretű ponyvára. Az már a garázsa tetejét óvta az időjárás viszontagságaitól. Az eddigi megállapítások szerint az újabb füzesabonyi vasúti tolvajok legalább 100 ezer forint értékű kárt okoztak. Velük szemben bűnszövetségben, folytatólagosan elkövetett, jelentős értékű lopás miatt tart az . eljárás. ★ Fél éven belül már a második bűncsoport a füzesabonyi MÁV-állomáson. Kris- ton Zoltán, a körzeti üzemfőnökség vezetője megelőző intézkedéseikről beszél: — Nekünk is igen sajnálatos. .hogy két társaság is dézsmálta egy időben területünkön a vagonokat. Az első csoportbeli elkövetők közül — gyorsított eljárással — nyolcat elbocsátottunk. További négy dolgozónkat — a fokozott felelősség elvének megfelelően — szigorúan megbüntettünk. Ez átlagban 500 forintos személyi alapbércsökkentést jelent. A vezetői felelősség kérdéséről a büntetőügy lezárása után határozunk. — Eddig csak a retorziókról hallottunk. Bizonyára napvilágot láttak a társadalmi tulajdon megóvásával kapcsolatos további rendelkezéseik is. — A rendészeti szervezethez tartozóknak külön vizsgákat szervezünk. Minden fórumot felhasználunk, hogy dolgozóinkat figyelmeztessük a közvagyon fokozott védelmének fontosságára. Azoknak, akik segítenek a hiányosságok feltárásában, jutalmat adunk. Az a részleg pedig, ahol ismét előfordul dézsmálás, nem részesedik az érdekeltségi alapból. Nem lehet más a célunk, mint a vasút becsületének megőrzése, hiszen dolgozóink túlnyomó többsége ennek szellemében végzi a munkáját! A tanulságok összegzésekor egyet kell értenünk dr. * Oczella Pál ügyész véleményével: sokan a vasúti dézsmálást — épp a kifejezés- miatt is — enyhébben ítélik meg. Holott nincs másról szó, mint lopásról! S ezt bizony elősegíti az is, hogy a szerelvények kocsijai nagyon gyakran zárhiányosan haladnak végig útjukon, ehetőséget adva bűnös szándékok véghezvitelének.- A gyökerek tehát még mélyebbre nyúlnak. Szalay Zoltán Változó vagy állandó? Alig jutottunk túl az év első felén, de már mindenki az 1988-as esztendőről beszél. Mi lesz az adóreformmal, be- vezetik-e január elseje után vagy sem? A kérdés természetesen nemcsak az adót fizető állampolgárok számára húsba vágó kérdés, ;ha a tervek valóra válnak, alapvetően megváltozik a vállalatok helyzete. Az általános forgalmi adózás gyökeresen átalakítja a köztük évek, évtizedek óta kialakult struktúrát: egykor csak vegetáló vállalatok, megszabadulva az irracionális elvonás terhétől, az elsők közé kerülhetnek. A számtalan előnyt, támogatást élvezők viszont csak a saját erejükre támaszkodhatnak majd. A várakozás érthetően nagy, ahogy a félelem is. A hatásokat csak nagy vonalakban lehet körvonalazni, ám vállalati színire lebontva az egyes számokat, már sokkal bizonytalanabb előrejelzést kaphatunk. És kimondatlanul ott lappang a félelem a vállalatok vezetőiben, vajon menynyire lesz tartós az új szabályozás? Évek óta visszatérő és jogos panasz ez. A szabályozók kiszámíthatatlan változása, az év közben született módosító intézkedések, váratlan elvonások hihetetlen szűkre szabták a vállalatok tervezési lehetőségeit, mozgásterét. A gazdálkodók egyre inkább egy viharos tengeren hánykolódó hajóhoz hasonlítanak, ahol a kormányos csak ösztönére hallgathat, mert a víz alól váratlanul fölbukkanó sziklákról nincsen térképe. Ilyen helyzetben a legbiztosabb döntésnek a helyben maradás látszik, és ahogy ezt a statisztikák is mutatják, a vállalatok közül jó néhányan inkább ezt a megoldást választották. Az irányítás évről évre a teljesítmények tudatos visszatartását hányta a vállalatvezetők szemére, azt, hogy változatlanul óriásiak a tartalékok a gazdálkodás legtöbb területén. S még mindig nem elég szigorú a szabályozás, hogy ezek feltárására és kihasználására szorítsa a vállalatokat. A másik oldalon viszont védekezésként számtalanszor elmondták, ilyen kiszámíthatatlan, bakugrásokat tevő szabályozás mellett, egyszerűen nincs más lehetőség, nem hogy öt évre, de még egy fél évre sem lehet előre látni a gazdasági környezet változását, s csak egy valami biztos; a szabályozás minden egyes változása csak szűkítheti a cégek mozgásterét. Érthetően nagy a várakozás tehát a most meghirdetett, ám még pontos részleteiben nem ismert új szabályozás iránt. Bár az egyes ágazatok képviselői olykor egymásnak ellentmondó álláspontokat képviselnek, abban mindenki egyetért: csak egy hosszú távon is állandó szabályozás adhat biztonságot az önállóan gazdálkodó vállalatoknak. Amelyeknek persze, nemcsak jogokra, hanem pénzre is szükségük van. Az eddig megjelent elképzelések szerint, a költségvetés jelentősen csökkenti az adónemek számát és az elvonás is mérséklődik. A korábbi 80 százalék helyett — minden száz forintból átlagosan 80-at kellett valamilyen adó címén befizetni — jövőre 50 százalékra csökken a központosított vállalati jövedelmek aránya. S ez már lehetőséget ad a jobban gazdálkodó vállalatok számára a lehetőségek jobb kihasználására, gyors alkalmazkodásra, sőt talán fejlesztésre is. A nyertesek mellett viszont szép számmal akadnak majd vesztesek is. Akikről egyhamar kiderül, az eddig bőven osztogatott állami támogatásból tartották a felszínen magukat, s a nyereség a közös kasszából, s nem a munkájuk eredményéből származott. S ha az önkéntes fogyókúra nem segít rajtuk, valószínűleg szembe kell nézniük a- megszűnés lehetőségével is. Ám még mindig kisebb veszteséggel jár néhány vállalatot a sorsára hagyni, mintsem állandóan a jobbak nyereségéből a gyengék veszteségeit finanszírozni. Ma már mindenki számára nyilvánvaló, hogy nehéz, átmeneti korszak előtt áll a gazdaság. De csak a meghirdetett elvek szigorú és következetes érvényesítésével juthatunk közelebb a tőlünk egyre jobban távolodó világgazdasághoz. L. M. D Mátravidéki Fémművek ajándéka Értékteremtő, szép hagyomány a Mátravidéki F^iműveknél, hogy évente általában két szabad szombaton társadalmi munkában dolgoznak, s ennek munkabérét közhasznú szociális és kulturális célok megvalósítására ajánlják fel. Ennek eredményeként az elmúlt napokban kilenc általános iskola tanévnyitó ünnepélyén adták át a vállalat megbízottjai a Mátravidéki Fémművek dolgozóinak ajándékát. így Sírokban, Pétervá- sárán, Aldebrőn, Verpeléten. Recsken, Kápolnán, Párádon, Tarnaleleszen és Feldebrón vehették át az oktatást elősegítő audiovizuális eszközöket. Ádó-vevő próbagyártás A BRG Mechatronikai Vállalat Salgótarjáni Rádió- technikai Gyárában az idén kezdték el az FM 503-as típusú adó-vevő próba- gyártását. Ebben az évben ezerháromszáz darabot szerelnek össze a kétwattos. hatfrekvenciás, korszerű berendezésből. Ezeket a szovjet és a hazai piacon értékesítik. Képünkön: a nullszéria összeszerelése látható.
