Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-17 / 219. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 17., csütörtök TERVEN FELÜL - EGERBEN Egy hangverseny élményei Jóformán semmiféle hírverés nem jelentette be, hogy Egerben, a székesegyház orgonáján szeptember 14-én este, a mise utáni időben hangversenyt ad Csanádi László orgonaművész. Ez a fiatalember (1954- ben született) ismeretlen a mi közönségünknek, b.ár miskolci zenei tanulmányai után került a Zeneművészeti Főiskolára és Gergely Ferenc orgonaművész-pro- fesszor tanítványaként jelesen diplomázott 1981- ben. Még ugyanabban az évben kapott egy római ösztöndíjat és azóta is ott tanul, muzsikál. Nyilvános koncertjeit ennek megfelelően Olaszországban, Jugoszláviában és Csehszlovákiában rendezték eddig. Ez a kis curriculum azért kívánkozik ide, mert a mi zenei életünkbe jelentős programmal beköszöntő művész jellemzőbb vonásait fel kell jegyeznünk. Már csak azért is, mert szeretnénk, ha hazalátogatásai alkalmával nem kerülné el házunk táját. Műsorán három Badi- mű, az Esz-dúr prelúdium és fuga. az Esz-dúr trio, szonáta első tétele és a Vi- valdi-átirat, az a-moll concerto mellett felhangzott Mozart f.moll ifantáziája, Liszt fénytől csillogó zenei képe, ahogyan ő a madaraknak prédikáló Szent Ferencet elképzelte a híres Giotto-festmény láttán és Max Reger korál-fantáziá- ja, a Bachnak is ismerős „Ein festes Burg” kezdetű népi ének tartalmára írott nagyhatású műve. Maga a felsorolás is tanúsítja, hogy a legteljesebb zenei fegyelmet kidolgozó és végrehajtó Bach az ő igazi mestere, példaképe. A forma, a zene csak addig nyűg, amíg a benne lévő tartalommal meg nem barátkoztunk; azután magától értetődő, kistálydszta hangzás, hangulat, érzelem, esetleg sodró szenvedély is válhatik belőle, ki- nek-kinek belső tartása és vérmérséklete szerint. Kis túlzással most azt is mondhatnánk, hogy a művész a három Bach'művel a nagy barokk mestert három oldaláról mintázta meg. Az Esz-dúr prelúdium és fúgában a középkori szám- misztikát is idéző-megvalósító Bach jelenik meg nekünk, rendíthetetlen hitével, azzal a fenséggel, amely eltölti őt ennek a hitnek a megváltásakor. Az Esz-dúr triószonátával az apai mester biztatja fiait és hallgatóságát a zenei titkok, a harmóniák felfedezésére. A Vivaldi-concerto átiratában az a tudatos zenei nagyság néz le ránk, aki szükségét érzi annak, hogy a korábban elhangzott hegedűkön végigvonuló hangulatok-érzelmek-harmó- niák az ő letétjében is megszólaljanak. Ezt a sokgyökerű zeneiséget érzi, akarja meghódítani ez a köny- nyed eleganciával muzsikáló fiatal művész. S ha már érzelmekről beszélünk, belesimul ebbe a megállapításba az Ls, ahogyan a Mo- zart-fantáziát felvezette nekünk, kifejtve ránk is azt a hatást, amit a zene benne kelt: az öröm tudatát és tudását, azt, hogy csak a lélek belső fénye mellett érdemes átélni földi-testi önmagukat. A zenében megfogalmazott Szent Ferenc-i látomás és a Max Reger által eredőként is értelmezett fantázia a romantika és a posztromantika két remeke. Vásárhelyiek Hatvanban A tárlat margójára Miként Eger mai képző- művészeti kultúrájának megvan az előzménye, s itt elsősorban Kovács Mihály festői életművére gondolunk, ugyanez érvényes Vásárhely esetében. Az „alföldi iskola” múlt századbeli eredetét leg. inkább Gosztonyi József jelenti, aki különböző iskolákat megjárva, különböző mesterek oldalán találta meg sajátos festői látásmódját, főként a realisztikus szemléletből kibontott tájkomponálást, És nem külső szemlélőként van jelen művein, hanem él a látványban, feloldódik a visszatükröztetett tájelemek szertelen sűrűjében. A vásárhelyiek első nagy egyéniségét mégis a XX. század növelte ki Tornyai János személyében. Aki ugyan némi rokonságot mutat Gosz- tonyival, de ha szabad irodalmi meghatározást használnunk: Tornyai kritikai realizmusa hatalmas előrelépés az előzményt tekintve. ö az alföldi tájban elsősorban a munkát megsínylő szegényparasztot mutatja fel még egy kipányvázott gebében is, habár öregségére megszelídül, s jön Szentendre derűje, jönnek az „őszi- kék”, amelyekből a véletlen folytán nemrég sok száz került napvilágra. Hozzáigazodtak persze a többiek is! Endre Béla, Darvassy István, majd elsősorban Kohán György, akinek munkássága már a ma társadalmában terebélyesedett ki. ám föld- mélyi áramlások kapcsolják a Tornyai-féle látásmódhoz, kritikai tartáshoz. Kohán már megélte az új honfoglalást, a parasztok szövetkezeti mozgalmának kibontakozását, megélte a művészet elszürkülését, sematizmusát is — de ritka kivételként abban, hogy igaz művész tudott maradni, noha ennek böjt volt az ára szinte haláláig. Utódai? Részben kortársai? A mai vásárhelyiek, akik csoportkiállítással szerepelnek most a Hatvani Galériában? Német József, Samu Katalin, Hézső Ferenc, Fejér Csaba, Szalay Ferenc, Fodor József, Albert Ildikó, Erdős Péter, a két Csikós, Zayzon Ágnes, Fülöp Erzsébet, vagy Návai Sándor személyében nem kevesebb tehetséggel megáldottak elődeiknél. És ezt nem a nekik juttatott díjak, elismerések jelzik igazán. Sokkal inkább a szakmai felkészültséggel párosuló kifejezésbeli indulat, amely e tárlat anyagából is lépten-nyo- mon előbukik. Nem kiszolgálni akarják a közízlést, de megszolgálni és megújítani azt a tartást, azt a fajta társadalmi elkötelezettséget, amely annyira sajátossá tette Kohán, Tornyai, netán Gosztonyi művészetét a pik- túrában, Pászton János igényességét a szobrászat vonulataiban. Mert például Németh József panteizmusa (Szarvasbőgős) mi ellen tiltakozik, s kiért küzd? A természetet hozza közénk, hogy valamennyien emberré tisztuljunk általa. Vagy Szalay Ferenc miért elégszik meg olykor egy széken szunnyadó macskával? (Szieszta). Mert az öreg bútordarab maga a kiszolgált múlt, s any- nyit tud közölni belőle csak egy kis jószággal is öblén, amennyit ily érzékletesen szociográfikusok hada se írna össze. Vagy ott a Betle- hemes, miként Albert Ildikó kibontja figuráját, ott a játszó Mackópár Samu Katalintól, ott a két ágaskodó csikó Návai Sándor költésében : hát nem a való élet múltbeli, vagy bennünket máig kísérő figurája valahány? Itt persze nem társadalmi konfliktushelyzetbe ágyazva, inkább arra val- lóan. hogy megmaradtunk tiszta szívű lényeknek, s magunkon kívül környezetünket is megbecsüljük növényeivel. állataival, isten- hitgyökerű vagy ateista játékaival, szokásaival, megannyi jellegzetességével. És hogy Fejér Csaba, Fodor József a múltba zuhanó tanyavilágot festi ma is Csikós Andrással együtt, akiket az. NSZK-tói Japánig becsülnek a tárlatlátogatók? Avagy Csikós Miklós élete egyik legjobb művében egy gitárt léptet elő főszereplővé portrénak álcázott festményén? Kétségtelen: van ebben nosztalgia, miként egzotikum a világ más táján élőnek. De az. is tagadhatatlan, hogy a jelen becsülése nem erősödhet senkiben a múlt ismerete, tisztelete nélkül. A gitár pedig domináns jelenléte ellenére sem kortünet elsődlegesen, sokkal inkább azt üzeni: örülj, gazdám, hogy engem pengethetsz, mintsem kötzőpólyát, gránátot kéne kézbe venned! Lehetnek másnak ellenérvei fejtegetésünkkel szemben. Lehet sokféleként csűr- ni-csavarni a művészetek funkciójának lényegét. Sőt! Mindez ideologizálható is. Ám szerintünk minden ideológia annyit ér, akként szolgál, amennyivel embervoltunkat tovább építi. És a vásárhelyiek most nyílt kiállítása — meggyőződésünk — ez irányba mozdít vala- hányunkat. Moldvay Győző HÁTRÁNY A JÓ KÜLSŐ? Robert Redford pályája „Fiatalemberként szeplős voltam. a hajam pedig nem tűrte a fésűt. Ma? Attól félek, hogy a sok dicsőítés a fejembe száll. Szerintem a túlságosan jó külső hátrány a színész megítélésében.” Így beszél Robert Redford, aki ma vitathatatlanul az egyik legnépszerűbb amerikai színész. Most, augusztus 18-án töltötte be az 50. életévét, de ma is kisfiús báj sugárzik lényéből. Minden megvan benne, amit egy nőszövetség vagy a rajongók klubjának tagjai csak kívánhatnak. Magas, szőke, mosolygós, kedves. „Aranyos fiú?” Nem, Red- ford ennél sokkal több. Szorgalmas, szolidan dolgozó színész, sikeres producer, kitűnő rendező. Intelligens, tudatosan élő ember. 1937. augusztus 18-án született Santa Monicában, egy könyvelő fiaként. Mint kamasz. igencsak kitombolta magát. Egy banda tagjaként betört Beverly Hills-i luxusvillákba, a bizonyítványát rendszeresen meghamisította. Húszévesen otthagyta az egyetemet, Európába ment festészetet tanulni. Festőszerszámaival a hátán bebarangolta Franciaországot és Olaszországot. Végül mégis beiratkozott odahaza a drámai művészetek akadémiájára. A korban és népszerűségben hozzá hasonló sztároktól abban különbözik, hogy nem szereti Hollywoodot, és mindazt, amit megtestesít. Ha jteheti, nem ntt dolgozik Vannak „dacos" időszakai. Az első Broadway-sikerek után például úgy élt, hogy még a villanyszámlát sem tudta kifizetni. Az első filmsikerek után családjával együtt Spanyolországba és Görögországba ment. Egy év múlva vissza kellett térnie, hogy Jane Fonda oldalán forgasson a Mezítláb a parkban filmváltozatában, amely végül is világszerte ismertté tette a nevét. A rendezők mindig szívesen dolgoztak vele, kihasználva remek külső adottságait. Ennek ellenére változatos karaktereket alakít. Mint bűbájos csibész, Clou-ban fegyverként nem pisztolyt használt, hanem kedvességet, humort és okosságot. Volt ambiciózus riporter Az elnök embereiben, elegáns sznob A nagy Gastby filmváltozatában, politikacsináló A jelöltben. Többször dolgozott Sydney Pollack filmrendezővel, aki minden bizonnyal jelentős szerepet játszott jellemének, gondolkodásának alakulásában. Pollack, a szellemi és politikai terror harcos bírálója nagyban hozzájárult Redford szociális érzékének, felébredéséhez. Pedig a színész a Watergate-történet forgatásakor még ellene volt a politizáló filmeknek. Ám a következő Pollack-mű készültekor már kijelentette: „A filmezés számomra ma még csak munka. Igazi jelentősége annak van. amit Hollywoodtól távol csinálok. Azért harcolok, hogy megmaradjon a világ és életünk minősége.” Ezt tettekkel bizonyítja. 1968-ban saját filmgyártó céget hozott létre, ebben készült: a többi között A jelölt, Az elnök emberei, az Átlagemberek. Ez utóbbi volt a rendezői bemutatkozása, amellyel négy Oscart nyert, köztük a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járót. Az elnök embereinek elkészülte után Redford három évre szabadságolta magát, hogy megírja első könyvét, és bekapcsolódjék az energiapolitika kérdéseibe. 1979- ben egy filmet forgatott a napenergiáról, amelyet a legjobb rövidfilm Oscarjára neveztek. 1980-ban alapította a Redford Sundance Insti- tute-ot a független filmkészítők támogatására a Red- ford-birtokon, az utahi Pra- vo közelében lévő Sundance Resortban. Ott van vidéki háza is, amelyet indián szomszédainak segítségével maga épített. Üjabb négyévi szünet következett, amely után visz- szatért a filmhez, hogy játsz- szon a Távol Afrikától című filmben. Milyen Robert Redford, a magá-nembgr? Nem szívesen ad interjút, nem ad teret a pletykáknak. A nagymenők estélyein nincs ott, szabadidejét lovaglással, síeléssel és motorozással tölti Pravo hegyei között. Ugyanazzal az asszonnyal él boldog házasságban, akit elvett, amikor ő 21, a lány 17 éves volt. Egy fiú és két leány apja. „Egészen boldog és megelégedett ember vagyok, mert mindig azt csinálhattam, ami érdekelt” — mondta egy alkalommal. E. M. JERZY DEBSKI: Jó tett helyébe jót várj! Átjött a szomszéd. — Gondolom, nem jönne rosszul egy kiló hering — mosolygott hamiskásan. — Nem bizony! Nagyon szépen köszönöm! — Én is ezen a véleményen vagyok. Van szegfűszege? — Hogyne, egy egész darab! — Rendben. Majd elküldök érte valakit. Tessék, hívja föl ezt a számot és megkapja a heringet! Nyugodtan hivatkozzon rám! Vagy talán valami jobbfajta húsra fáj a foga? — Ne is mondja! Bélszínre! — Rögtön utánanézünk — mondta a szomszéd, belenyúlt az ingébe, és egy kopott fedelű vastag noteszt húzott elő. — Bélszín ... bélszín ... bé ... bé ... — gondosan megnyálazta az ujját, és figyelmesen lapozgatni kezdett. — Babapiskóta . . . bajadér ... bakfisruha . .. baromfi... benzin . . . betongyűrű .. . hopp! Megvan! Bélszín, Fra- nio elvtárs, 276. sz. szaküzlet, hátsó bejárai, jelszó: „Szeretem az anyósom!” Válasz: „Ügy kell neked!" — Meg fogom jegyezni és hálás köszönet! — Apropó, kedves szomszéd. Jó tett helyébe jót várj! Nyíltan kimondom, kellene egy hátsó futómű. Most rajtam a sor, én is benyúltam az ingembe, és a nadrágszíjam alól kivettem egy kopott fedelű alfabetikus noteszt, és lapozgatni kezdtem. — Fagerenda . . . farkaskutya . . . fehérnemű . .. fe- kália .. . fotongyorsító . . . Megvan! Futómű, Miecio elvtárs, 278. sz. szaküzlet, jelszó: „Meghalok érted, ci- cus!” — Válasz? — „ön nem normális!" — Hm, ez logikus. Köszönöm. — Szolgálhatok még ,valamivel? — Nem. Azazhogy egy aprósággal. Az imént illetlenül belepillantottam a jegyzetfüzetébe, és megláttam ezt a tárgyszót: közlekedés. Megtudhatnám a részleteket? — Lehet — hagytam rá nagylelkűen. — A gubalów- kai kötélvasútról van szó. — Ja, az más! — szakadt fel belőle a megkönnyebbülés. — Már azt hittem, konkurálnom kell, mivel ez a tárgyszó nálam is föl van írva. — Értem. Na és miről van szó? — Az ország egész vasúti közlekedéséről. — Világos. Vétel, eladás, csere? — Ugyan! Bérbevétel! — ön ilyen komoly ügyletekkel is foglalkozik? — Méghogy komoly? — kacagott föl a szomszéd. — Uram, ez igazán semmiség. Kukkantson csak bele a noteszembe, és meglátja, milyen különleges a választék: Kheopsz-piramis, Panamacsatorna, Eif fel-torony. Vétel. eladás, bérlet! Elvégre az egész világon érezteti hatását a gazdasági válság, és < most kezdeményező kedvű I emberekre van szükség! — ön pedig éppen egy ! ilyen ember?! — Fején találta a szöget! I A világ legmagasabb üzleti 1 körei emlegetik áhítattal a j nevem: Pedziak majd elin- 1 tézi! De komolyra fordítva i a szót: kölcsön tudna adni ] elsejéig? (Fordította: Adamecz Kálmán) (farkas) Csikós András: Székkutast puszta (Fotó : Perl Márton) Samu Katalin: Mackópár Civilben
