Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-16 / 218. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 16., Szerda A táncért Beszélgetés Galambos Tiborral, a Táncfórum igazgatójával Néhány éve már, hogy a Táncfórum összefogott szervezőmunkája nyomán egyre gyakrabban láthatunk illusztris hazai és külföldi táncbemutatókat a fővárosban és vidéken egyaránt. A Táncfórum munkájáról, elképzeléseiről beszélgettünk Galambos Tibor igazgatóval. — Több ok hívta életre a Táncfórumot — mondta Galambos Tibor. — Egyrészt az a tény, hogy a hivatásos társulatokat mindaddig meglehetősen mostohán, vagy egyáltalán nem menedzselték, másrészt csak igen kevés számú balettelőadás juthatott el vidékre, A néptáncegyütteseknek ma sincs önálló bemutató színházuk. Végül, a klasszikus baletten és a néptáncon kívül a hazai közvélemény csak keveset tud más, korszerű táncműfajokról. A tánc egyéb műfajaiban nálunk meglehetősen nagy az elmaradás. A klasszikus balett műfajában is uralkodik egy konzervatív szemlélet. holott több klasszikus irányzat létezik a baletten belül is: így a „modern dance”, amely a Graham-technikán alapul, és amelyet már nagyon sok nagy együttes alkalmaz, továbbá a dzsesszbalett, és végül a táncszínház, amely a mozgás valamennyi eredményét összegzi. Sajnos gyakorta még a szakemberek sem elég tájékozottak. — Nem tanulmányozhatják a külföldi együttesek munkáját? — Természetesen sokat tanulhattak a magyar baletttársulatok az ide látogató külföldi koreográfusoktól, de Jelenetek a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének műsorából ettől még nem lettek igazán korszerűek, mert a táncosok képzettsége ehhez még nem ad kielégítő lehetőséget. — Mi tehát a Táncfórum legfőbb célkitűzése? — Egyrészt elvinni vidékre is a táncprodukciókat, és viszont, vidékről is a fővárosba hozni az ottaniakét. Ügy, hogy minél szélesebb közösség láthassa bemutatóikat. Fontos az is, hogy bőséges táncinformációkat hozzunk be külföldről. A hazai társulatok ismerjék meg a kortárs táncművészeteket, és törjék át a kialakult színházi vezetési gyakorlatot. Gazdasági gondjaink ellenére is keresnünk kell a lehetőségeket, mi módon hozhatunk be külföldről szakembereket, szólistákat. Jó hírünk van a táncvilágban, szívesen jönnek hozzánk vendégszerepelni. Igaz, a külföldi együttesek árfolyama magas. Ezért nélkülözhetetlen a különböző kulturális intézetek. intézmények segítsége. Ősszel kortárs táncrendezvény sorozattal kísérletezünk: tárgyalunk a helsinki Kalevala együttessel, a dán NYT Táncszínházzal. a holland Djazz dzsesszbalett együttessel és a brazil Nucleo Balettel. — Van érdeklődés hazánkban a tánc iránt? — Természetesen még ki kell nevelni egy széles körű táncművészeteket kedvelő, szerető hazai közönséget. Nálunk a klasszikus baletten nevelődött közönség van többségben. Ezért kell minél több korszerű táncegyüttes műsorát bemutatnunk. Kezdetektől ez a célkitűzésünk, de valójában most lesz igazán alapvető feladat. — Honnan indul és merre tart a Táncfórum? — Kísérleti jelleggel kezdtük 1980-ban, és csak 1985 óta vagyunk ténylegesen a magyar táncművészet átfogó szervezete. Ami a jövőt illeti : szeretnénk támogatni a táncművészet valamennyi területét, a balettet, a néptáncot, a dzsesszbalettet, és így tovább. Első lépésként elhozni a külföldi társulatokat, majd ezt követően a nagyvilág felé fordulva menedzselni a magyar táncművészetet. — Van ehhez kellő bázisuk? — Meglehetősen kevés állami támogatásban részesülve végezzük munkánkat. Évente mindössze 100 előadást szervezünk, és ez kevés. A társulatok egy része így is gyakorta kevesebb juttatásért lép fel, mint ami megilletné őket. — Mi a legégetőbb gondjuk? — A megfelelő játszóhely hiánya! Belátható rövid időn belül kell tető alá hoznunk egy önálló játszó-színházat. Ez programunk kulcskérdése. Egy megfelelő színházban heti három alkalommal léphetnének fel a külföldi és a hazai táncegyüttesek és ugyancsak itt játszhatnának vidéki színházaink is, bemutatva legújabb produkcióikat. Ez lenne a Fórum Színház! Valós igényeket elégítene ki. Bízom abban, hogy sikerül majd netán egy megfelelő helyiséget átalakítva, állami segítséggel megteremteni ezt a táncközpontot. — Visszatérve a jelenhez, tudnak-e vidéken a kínálkozó táncműsor-lehetöségek- röl? — Igen, az ország különböző színházába, illetve művelődési házába elküldtük már programunkat. Ügy véljük, a vidéki színházak beépíthetnék bérletrendszerükbe táncműsorainkat. Várjuk a jelentkezéseket, az igényeket, és ez valóban a jelen gondja — mondta Galambos Tibor igazgató. Sz. B. Gimnáziumi osztály hallássérülteknek Diapo rámamozgalom hazánkban A súlyosan hallássérült fiatalok az idei tanévben már nappali tagozaton szerezhetnek gimnáziumi érettségi bizonyítványt. A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola szurdopeda- gógiai tanszékének kezdeményezésére az Asztalos János Dolgozók Gimnáziumának ifjúsági tagozataként osztályt indítottak siket és nagyothalló diákoknak. A tanulókat délelőttönként gimnáziumi szaktanárok oktatják, délutánonként pedig — tanulószoba jelleggel — gyógypedagógus irányításával veszik át a napi tananyagot. A délutáni foglalkozásokon helyet kapnak speciális, korrekciós gyakorlatok is. Pécsett rendezik meg október 23-tól 25-ig a IV. Nemzetközi Diaporáma Fesztivált. Hat ország — Belgium, Csehszlovákia, Francia- ország, Hollandia, Jugoszlávia és az NSZK — közel 60 művésze küldte el jelentkezését. A műfaj iránt érdeklődőknek a váci Dunakanyar Fotóklub létrehozta a Diaporáma Információs Szolgálatot, amelynek feladata a diaporámások szakmai segítése. Ezt a célt szolgálják a Magyar Diaporáma és Multivízió 'Egyesület konzultációs órái is az Országos Közművelődési Központ épületében. Átváltozás Szörnyű csapás ért a tavasszal. Csapás? Tragédia. Tízévi házasság után rájöttem nem szeretem a feleségemet. No meg ő se szeret engem. Mert ha szeretne, mi vel várná haza a családjáért éjjel-nappal géem- kázó férjét? No mivel? Mit tudom én, de semmiképpen nem azzal, a színehagyott, gusztustalan ihálóingével. Mert csak azt látom belőle, meg a kócos haját. Este tizenegy óra, mire hazaérek. Föl se kel az ágyból, csak kiszól a dunna alól: „ott a kajád, a tűzhelyen, melegítsd meg!” Aztán amikor hozzá bújna az ember, akkor meg „hagyj békén, szúrsz! Különben is fáradt vagyok ... Adj ötszáz forintot, mert a Józsikának szétment a cipője!” Házasság ez? Csoda, ha a felesége szuszogását hallgatva a gépíró Jucikéra gondol az ember? Mert hát ő is gé- emkázik... Elég volt, elválok tőle. Randa, házsártos vépasszony lett. Ha én ezt sejtem tíz évvel ezelőtt, dehogy vettem volna feleségül, de hát ki'láthat a jövőbe? Még alig múltam negyvenéves. Jóképű, jól kereső, alapjába véve fiatal ember vagyok. Igaz, néha szúr a szívem, de ez manapság még nem betegség. Kortünet. Annyit beszélnek az egészséges életről, hát itt az ideje, hogy új életet kezdjek — nélküle. Elhatároztam, hogy még a nyáron elmegyek vele üdülni, hiszen ő kapta a beutalót, aztán az ősszel beadom a válókeresetet. El is mentünk a Balatonra. Már a készülődésnél feltűnt, hogy ismeretlen ruhákat szed ki a szekrényből. Igaz, két éve nem -nyitottam ki a szekrényajtót. Nem volt rá időm. Egészen jól nézett ki, ahogy felöltözött. Különösen a hálóinghez képest. Mondhatni csinos volt. Még a haját is kibodorította. Dunna se volt rajta. Nem is olyan öreg, mint este az ágyban. Hmm.... Míg a fiamnak felfújtam az úszógumit, ők Lenkével, a kislányunkkal előre mentek a strandra. Sebaj — gondoltam —, hadd menje- - nek, legalább jól körülnézhetek az üdülőben, hátha találok valakit, akivel érdemes megismerkedni. Találtam is, nem is egyet. Sok ott a csinos nő. Amint nézelődtem a strandon, egyszer csak látom én, hogy a zuhany alatt kelleti magát egy észveszejtőén csinos nő. Éppen háttal állt, jól megfigyelhettem anélkül, hogy ő észrevett volna. Micsoda formás lábak, szép, hosszú nyak ... No meg az a ringó csípő! Egy életem, egy halálom, odamentem hozzá, és megkérdeztem: — Segíthetek, hölgyem? — Persze — mondta ő és megfordult. — Légy szíves, add ide a szappant! Igen, a feleségem volt teljes életnagyságban. Hát nem tragédia ez? Egy perc alatt beleszerettem a saját feleségembe. Állítólag ő is belém. És mit gondolnak, mit csinálunk reggeltől estig? Beszélgetünk. Egészen jól el lehet vele beszélgetni. Nem is gondoltam volna. Igaz, három éve nem beszélgettünk. Mióta géem- kázom, csak éjszaka találkoztunk. Biz’ isten, sokkal csinosabb, meg okosabb is, mint a gépíró Juci. De jó, hogy még nem adtam be a válópert! Elváltam volna tőle anélkül, hogy tudnám, milyen asszony is valójában az én feleségem. T. Ágoston László A nyugdíjasok főiskolája ürügyén Gondolatok a tanárhiányról A nyugdíjasok főiskolájának létjogosultságát vitatják, mert nem minden nyugdíjas képes szellemi megterhelésre, aztán a levelező hallgatók már amúgy is devalválták a tanári diploma értékét, s így még annál is kisebb lenne a követelmény a nyugdíjasoknál, de a döntő nagy érv mégis az volt, hogy addig, amíg a pályakezdő fiatalok elhelyezkedési nehézségekkel küzdenek, soknak megyéjüktől távol kell állást vállalniuk, addig ne szaporítsuk a katedrára jogosultak létszámát a nyugdíjasokkal. Viszont bizonyított tény, hogy az aktív pihenéssel eltöltött nyugdíjas évek az egészség megtartásának a legjobb módszerei, de — ugyanakkor sok-sok embernek ez az egyetlen lehetősége ifjúkori álmai megvalósítására. Dr. Szegő Imre főorvos és dr. Szabados Lajos tanár felismerték az öregek tanításának a lehetőségét és erről véleményüket néhányszor hallhattuk, olvashattuk. Szerintük az időskorúak szellemi frissességét, következésképpen a jó közérzetét biztosítja a tanulás, hiszen a vizsga időpontja „szorít”, arra aktívan kell készülni. Nemrégiben jelent meg interjú dr. Szabados Lajossal, aki a nyugdíjasok főiskolájának védelmében javasolta, hogy az idős emberek diplomához juttatásával az idegenvezetők tábora is, a helyettesítésre alkalmazhatók száma is növekedne. Megjegyezte még, hogy a felkészített idősebb helyettesítők többet tudnának nyújtani, mint a képesítés nélküli ifjak. Mindez most azért motoszkál bennem, mert a közelmúltban kérték a nyugdíjas, vagy más pályákon működő és tanári képesítéssel rendelkezőket, hogy negyed- félvagy egész állásban vállaljanak munkát, hogy így is segítsenek az égető pedagógushiányt megoldani. Megnézném magamnak azt a pedagógus pályáról más területen működő, tanári képesítéssel rendelkező embert. aki ha lelkiismeretesen ledolgozza a napi 8 óráját. mág fáradtan katedrára áll 2, 4, vagy 6 órára. Azt sem hiszem, hogy a munkahelyek egyértelműen belátják a tanárhiányt és szabad utat adnak a tanítani vágyó (de más területen íróasztal mellett ülő) munka- vállalójuknak. És pontosan abban az időben, amikor a munka minden hivatalban a legfőbb. Évről évre a felvételi vizsgák után megtelnek a felsőoktatási intézmények padjai, akik többé-kevésbé a diplomát is megkapják néhány év múlva. És iha már súlyos anyagi áldozatot hoz az állam a felvételizett fiatalok taníttatására. akkor miért teszi lehetővé, hogy tömegesen hagyják el a pedagógusi pályát — legtöbbször az első pillanattól? Lehetetlennek tartom, hogy annyira ne lenne utánpótlás más területeken, hogy csak és feltétlen pedagógussal lehet egy-egy megüresedett állást betölteni. Ha a végzett pedagógusoknak mégse tetszik ez a pálya. hadd menjenek máshová. De akkor miért nem teszik lehetővé, hogy aki hobbiból akar tanári képesítést szerezni, miért ne szerezzen? Nem hiszem, hogy az az időskorú, vagy betegség miatt leszázalékolt nyugdíjas mindenáron főállású tanár akarna lenni. Azt viszont tudom, hogy az esetleges óraadással, idegenvezetéssel, magán korrepetálással megkeresett forintokra mennyire szüksége lenne a nyugdíjasnak. Aztán a korrepetálásnál is van egy visszásság: valaki értheti úgy a matekot, történelmet, fizikát, hogy a nebulók oktatására alkalmas lenne — de a szülők nem hivatásos pedagógushoz egy fél világért se adnák csemetéjüket. Ekkor már nem érvényesül a „tudás a fontos” elmélet, a papír nem számít? És az igazgatók a főnökeik nyomására, vagy szubjektív szimpátia miatt, esetleg rosszul értelmezett szánalomból veszik fel a jövőben is (ahogy eddig tették) az érettségin éppen csak megfelelteket — képesítés nélküli tanárnak, természetesen megfelelő fizetéssel. A nyugdíjasok főiskoláját már nem kell kitalálni, kitalálták. Heves megyében néhány évvel ezelőtt. Dr. Szegő Imre orvos és dr. Szabados Lajos tanár. Miért ne lehetne az ott szerzett oklevelet hasznosítani a tanárhiány csökkentésére? Dobrovits Mária Eger A cikk szerzőjének megállapításain lehetne vitatkozni, az mégis elgondolkodtató, hogy a nyugdíjasok iskolájában szerzett tudást érdemes lenne jobban kihasználni. mondjuk azokon a területeken, ahol nagy a tanárhiány ... (A. szerk.) Lesz-e iskola- lusz Eper és Gyöngyös közötti Az új egri középiskola belépésével megnőtt a kollégiumi helyek iránti kereslet is, így most még a korábbi éveknél is többen kérték felvételüket ezekbe az intézményekbe. Az Ady Endre kollégiumban máris többen laknak a keretszámnál, mégsem sikerült minden igényt kielégíteni. A szülőkben és a hivatalban szinte egyszerre született meg a gondolat, hogy mivel elég sok gyöngyösi diák tanul Eger középiskoláiban, indítani kellene számukra egy iskolabuszt a két város között. Ha ez a kényelmes bejárási forma megteremtődne, valószínűleg a kollégisták közül többen is bejárásra adnák a fejüket, így felszabadulna néhány férőhely. A megyei tanács művelődési osztályának főelőadóját, Elek Elemért, az ötlet szülőatyját kérdeztük meg: mi lett az elgondolás sorsa, kapnak-e valóban iskolabuszt a gyöngyösiek? — Megkerestük kérésünkkel a Mátra Volán Vállalatot, ahonnan — épp tegnap — azt a választ kaptuk, hogy különjáratot egyelőre nem indítanak, hiszen reggel 6.10- kor, 6.20-kor és 6.40-kor menetrendszerinti buszok közlekednek ezen a vonalon, és délután is megfelelő számú járat indul vissza a mátra- alji városba. Ha azonban a volánosok azt tapasztalják, hogy ezeken nagy a zsúfoltság, mentesítő kocsikat állítanak forgalomba. Külön iskolabusz tehát egyelőre nincs, a megszokott járatokra kell bérletet váltaniuk a diákoknak is ... (—k)
