Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-04 / 182. szám
4. KULTÚRA —KOZMU VELO DES NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 4., kedd Budapesti találkozás A Miss Arizona világsztárjaival Y . K 4** Miss Arizona, Hanna Schygulla a kamera előtt ♦ \ A már megöregedett Rozsnyaiként Marcello Mastroianni (Bartók István Mafilm — KS) Ott. ahol ma a Thália Stúdió előadásaira gyülekezik esténként a közönség, valamikoron estélyi ruhás hölgyek, elegáns szmokingos urak vártak bebocsátásra. Zene szólt, pezsgő gyöngyözött a poharakban, a nézőtér páholyai gombnyomásra süllyedtek az intim környezetet adó pince mélyére. Kacagás, vidámság, csillogás, csodaszép táncoslábú lányok, káprázatos kosztümök, forgó parkett. Valamikor, nem is olyan régen — hiszen néhány évtized még nem a feledhető múlt — itt a Nagymező utca 20. szám alatt állt az európai hírnevet szerzett mulató, az Arizona. A 30-as évek elején vásárolta meg May Lajos fényképész házát a jól jövedelmező külföldi útjáról hazatérő énekes-táncos Rozs- nyai házaspár. Az asszonyt, Micikét, minden műsorok primadonnáját nevezte el férje Miss Arizonának. „Az Arizona az a hely; ahol nemcsak mindennap, de minden órában történik valami, amit érdemes lenne megírni!” — Egyed Zoltán, a kor ismert színházi újságírója véste papírra e szavakat. Mert ebben a mulatóban találkozott a pesti felső tízezer, törzsvendégek voltak a Horthy gyerekek és a 99 személyes nézőteret a német megszállás után gyakran látogatták magas rangú német tisztek. Szólt a zene, Miss Arizona énekelt, a tánckar csinos lányai lábukat dobálták. Ide nem hallatszott le a sikoly! A mulató tündérpalotája felett a Gestapo kínzókamráját rendezte be. Miss Arizona előtt ez nem volt titok, de eltűrte, hogy megmentse férjét a deportálástól. Sem a férjét, sem a mulatót nem sikerült megmentenie. Miss Arizona történetéből öt esztendeje színpadi játék született, Fedor Ágnes, Szilágyi György és Rátonyi Róbert közös munkájában. Még mielőtt a darabot bemutatta volna a Thália Stúdió, Sándor Pál filmrendező is foglalkozni kezdett az ötlettel, hogy filmre vigye az Arizona mulató nem mindennapi történetét. Mint a rendező elmondta, négy esztendeje dédelgeti álmát, e történet filmrevitelét. — Most akadt két olyan olasz producer, akik megteremtették a lehetőségét a filmnek. A történet 1920- ban kezdődik, és 24 éven át követjük a hősök életét. A produkció kétrészes lesz. A film forgatását március végén kezdték meg Budapesten, mégpedig két világsztárral a főszerepekben. Miss Arizonát az NSZK-beli Hanna Schygulla, férjét, Rozsnyait az olasz Marcello Mastroianni alakítja. Az olasz világsztár az első forgatási napon reggeltől estig több mint 20 évet öregedett. Az első felvételeknél 45—50, az esti forgatáson már 72 éves „volt”. — Annyi mint a valóságban — neveti el magát Marcello Mastroianni. — Ne öregitse magát! — öregítenek eleget a filmesek. 1982-ben 57 esztendősen Ettore Scola rendező, a női szívek örök bajnokát, Giacomo Casanovát játszatta el velem. Csakhogy ez a Casanova A varennes-i éjszaka című filmben már 70 éves volt. Fellini ugyancsak megöregített a Ginger és Fred-ben, és ugyancsak öregembert kellett játszanom a görög Theo Angelo- puolos A méhész című alkotásában is. A budapesti forgatás első napjaiban Mastroianni néhány órára átruccant Bécsbe, ahol a Wiennálé filmseregszemlét éppen A méhész díszbemutatójával nyitották meg. Találkozásunk előtt érkezett vissza az osztrák fővárosból, és ezért néhány perc türelmet kért, hogy felfrissítse magát, mielőtt a magyar újságírók elé áll. Elegáns fekete öltönyben. hófehér ingben, fekete nyakkendőben lépett a terembe. Kezében állandóan cigaretta. Egyikről a másikra gyújt. Ügy mondják, napi adagja 70 szál. Bevallja, nem ismeri a magyar filmeket, és Sándor Pállal is most találkozott első ízben. — A történetben fantáziát láttam. Azt hiszem, olyan filmet tudunk csinálni, amely érdekli a nézőket. És sok rendezőnél vállaltam már úgy munkát, hogy a művészt előtte nem ismertem. Az ösztöneim határozzák meg, hogy igent mondok, vagy nemet. Ha szimpatikus a rendező nézése, igen a válaszom. Számomra a film olyan, mint a szerelem. Egy sokat ígérő kaland. A magamfajta színésznek az a feladata, hogy érdekes filmeket forgasson, olyanokat, amelyek érdeklik a nézőt. — Milyen színésznek tartja magát? — Szerencsésnek. Műkedvelő voltam, amikor Visconti társulatának egyik tagja felfedezett. Eleinte kisebb szerepeket kaptam, majd Gassman távozása után vezető színész lettem. De nem vágyom színpadra. Filmszínésznek születtem. Ha újból születnék, ugyanúgy szeretnék élni, és mindent ugyanúgy csinálni, mint eá- áig tettem. Az én számomra a film nem csak munka, szórakozás is. Ha nem szerepelek, unatkozom! Hangja kicsit rekedtes, mély. de kellemes. Arcán ritkán jelenik meg a mosoly. Nem figyel a fényképészekre, a felvillanó vakuk fényére. Megszokta már. Világsztár. Legutóbb a szovjet Nyikita Mihalkovval és az olasz Federico Fellinivel forgatott. A beszélgetés után hirtelen felugrik, és eltűnik a szálloda halijában. Talán csak a bámulok zavarják. A szót partnernőjének, Hanna Schygullának adja át. Mint megtudtuk, egymással franciául társalognak. De ha kell, angolul is megértik egymást. A szőke hajú színésznő, Rainer Werner Fassbinder filmjeinek sztárja elmondja, hogy miután elvállalta Miss Arizona szerepét, végignézte Sándor Pál rendező több filmjét. És Mastroiannival megtekintettek egy dokumentumfilmet az Arizona mulatóról és Budapest akkori életéről. — Amikor Lili Marleni forgattuk, nagyon sok filmet kellett végignéznem. Dokumentumokat a háború borzalmairól. Ezt még egyszer nem vállalom. Felkavart. De tudom, hogy minél több olyan filmet kell csinálni, amely felidézi ezeket a fájdalmas emlékeket. Szüléink helyett nekünk kell megcsinálnunk. Miss Arizona élete különös szerelmi történet. Az a holdkórosság, amelyben az ember azt képzeli, hogy a történelmen át tud támolyogni. Ez nem sikerülhet. Halálra ítélt vágy. Igaz, Pesten történt, de lehetett volna bárhol a világban. Ezért kelthet majd érdeklődést mindenütt. A film forgatócsoportja most útra kelt. Több héten át Olaszországban dolgoznak, majd másfél hónapig ismét Magyarországon. A filmgyár egyik műtermében építik fel az Arizona mulatót. Az olasz—magyar kooprodukciós film operatőre Ragályi Elemér, aki ezúttal a hetedik filmjét készíti együtt Sándor Pállal. A film harmadik főszereplője, a fiút játszó Zsótér Sándor. De láthatjuk még Básti Julit, Udvaros Doroty- tyát. Garas Dezsőt, Eperjes Károlyt és több olasz színészt is. S. E. Anna Margit művészetéről Anna Margit portréja A z idén kapott Kiváló művész kitüntetést Anna Margit, a szentendrei iskola vészterhes időket idéző szürrealizmusának a múltról máig elfeledkezni nem tudó tagja. Nehéz sors után most fordul felé a külföld értő megismerése is, művei a Münchenben bemutatott magyar kortárs képzőművészeti anyagban nagy számban képviseltek. A csúcsra, hosz- szú küzdelem után jutott fel. Az érzékeny gyermek tehetsége korán nyilvánvalóvá vált ugyan, már gyermekkorában festeni, rajzolni kezdett. Képzeletét megragadta a Felvidék paraszt- falvainak népviselete, forma- és díszítménykincse, erősen felfokozott színessége, melyek utolsó kiállításának forma- és színvilágában is tetten érhetők. 1932—36 között a Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János tanítványa volt, aki felismerte tehetségét. Itt ismerkedett meg férjével, a tragikus sorsú Ámos Imrével is, az üldöztetés éveiben Szentendrén, akivel megosztotta a hónapos szobák nyomorát és reménytelenségét. Férje nemcsak megértő társa, de mestere is volt. Lényével, szellemével, műveivel soha el nem múló hatást gyakorolt Anna Margit művészetére. Elmélyült festői látásmódjára már a harmincas évek végén felfigyeltek, amikor stílusa a posztimp- ressziomista kezdetek után a párizsi iskola akkor nagyon modern szürrealista irányába fordult. 1937-ben férjével együtt Párizsba utazott, ahol Chagallal a szürrealista művészet európai hírű nagymesterével is találkozott. Itt nyert benyomásai máig meghatározzák művészetét, melyet a rákövetkező évek nem felejthető csapásai, szorongásán, fenyegetettségei még csak elmélyítettek. Látomásai a közeledő fasizmus fenyegetésében valóra váltak. Képein önmagát legtöbbször álarc, bábuk mögé rejtette. 1940- ben festette első bábuját, amelyek több évtizedes művészi fejlődése során a kort kifejező pszichoportrékká sűrűsödtek ecsetje nyomán. A negyvenes évek rettegése, iszonyata képein felfúvódott alakzatok. földgömbök. tátongó lyukas golyóbisok tolongásában fejeződött ki. Férjét elvesztette, élete is többször veszélybe került. A felszabadulás után az európai iskola alapító tagja lett. Fájdalmát, gyászát az ószláv ikonok hatásától is érintve fejekbe, maszkokba rejtőzve zokogta el. Kompozíciói geo- metrikusabb felépítésűek lettek, de az évek során gyermekkorának népművészeti elemei a naiv művészet kifejezésmódjához közelítve, nagyabb szerepet kaptak rajtuk. A formák absztraiháltak, néhány lendületes ecsetvonással meg- húzottak, játékos, groteszk iróniával, erősen abszurd, szürrealista képzettársítással. Színviláguk egyszerre idézi a most újra divatos nyugat-európai Vadakét és a népművészetét. Az élénk, meleg színfoltokat tónusosán festi. Az ötvenes években nem állíthatott ki, csak magának alkotott. A bábuk mellett új képein madarak, angyalok, boszorkányok, ördögök is szerepelnek expresszionista beütéssel. Soha el nem múló alapélményei közé tartozik a magány ábrázolása is, bár lelke lassan megnyugszik, a torz formák groteszksége gyakran humorba torkollik. Üj művei is erősen áttett értelműek. Az éjszaka démonai már nem kísértik annyit, rémálmai oldódtak látomásain, melyek autonóm festői eszközökkel létrehozott társadalmi alapszituációk. Megfesti gyermekségének emlékeit a mézeskalácsbábut, a népviseletbe öltözött parasztmenyecskét bravúros mon- tázsos technikánál, egy rá- ragasztott csipkedarabkával, egy régi almanachból kivágott női fejjel, vagy régi családi arcképpel a század végi kisember idézésével a nosztalgiahullámot szolgálja. Művészete intellektuális, nagyvárosi művészet, romantikus elvágyódással a soha vissza nem hozható, ősi népi egyszerűség és tisztaság után. B. I. Elgondolkodtató jelzések Több szempontból figyelemre méltó bemutatóval lepte meg közönségét az Ifjúsági Rádió. A szombat este sugárzott Bátorságpróba ugyan nem volt kiemelkedő alkotás, mégis töprengésre késztető információkkal gazdagított minket. Megyesi Gusztáv alapvető szerzői érdeme a kétségkívül nem egyedi, tehát közérdekű téma felvetése, s ezzel összefüggésben a legjellemzőbb figurák felvonultatása. Ezek vitathatatlanul a valóságból csöppentek a sztoriba. Polyvás Laci, a túlontúl ügybuzgó, a csak azért is érvényesülni kívánó, az ennek érdekében mások kárára, bosszúságára sürgő-forgó ifivezető ^sajnos ismerős karakter. Felbukkan mindenütt, ahol a nevelők nem fedezik fel hibáit, s nem igyekeznek nyesegetni bántó torzulásait. Különösképp ott és akkor jut főszerephez, ahol a nyári táborok irányítói megfeledkeznek a mindnyájukra kötelező összhangról, s energiáik zömét egyéni problémáik orvoslására pazarolják. Ilyesmi formálódik ebben a tanmesében is, ahol a tanárok eleinte nemcsak a „csatákat” vesztük rendre, hanem a „háborút” is. Egészen addig, amíg egy jóindulatú, de folyvást zűrös helyzetekbe keveredő diák meg nem oldja a gordiuszi csomót, vagyis üldözöttből Jusztícia talpraesett partnerévé válik. Az író nyíltsága vonzó, megnyerő, mert arról beszél, amiről — különösképp ifjak előtt — semmit sé szóltunk. A hangvétel dicséretes, példamutató. Ez akikor is tény. ha jó néhány konzervatív katedrán álló meghökkent tőle. Az efféle megközelítést majd megszokják. Végtére is idő kell ahhoz, hogy az új polgárjogot nyerjen. A baj csak az, hogy kissé hibádzik a minőség, a művészi színvonal, azaz a vállalkozás nem eléggé precízen megmunkált. A konfliktusok hosszasan előkészítettek, s egyáltalán nem úgy izzanak, ahogy az szükségeltetik. Gyakoriak az üresjáratok, a céltalan kitérők, mintegy tükörképeként az úttörő próbálkozásból fakadó megtorpanásnak. Emiatt kelti a zárás a be~ fejezetlenség zavaró érzetét, ezért hiányoljuk a hatásosabb kifejletét, azt a katarzist, amely didaktikus ízek nélkül edz jobbá, az emocionális finomságokra fogékonyabbá bennünket is. A negatívumok nem érvényesülnének ennyire, ha legalább némileg közömbösítenék azokat a kiemelkedő színészi teljesítmények. Ilyen ajándékban azonban nem volt részünk, mert csupán a rutint konstatálhattuk. mivel ennél többet nem óhajtott nyújtani a gárda egyetlen tagja sem. Mégsem panaszkodunk, mert az eszmei plusz nem is akármilyen kárpótlás. Hisszük, hogy ehhez a későbbiekben társulhat az igényes tehetség adta értékek sora is. Kháron ladikján Az időskor gomolyfelhői nem rettentették, amikor megjelent ez az Illyés-mű, amely rögvest megragadott, mégis sejtettem, hogy azok a messziről villámló bajok az esztendők múlásával sorsom egén is viliódznak majd. Megrendített a számvetés keménysége, az elmélkedés mélysége, az egész kötetet átható önirónia és a bölcsesség utánozhatatlan ötvözete, a párját ritkító viaskodás a kivédhetetlen döntéseit konokul morzézó Véggel. Meggyőződésem, hogy ez babonázta meg elsősorban Dorogi Zsigmondot. aki ezt a kivételes rangú esszéregényt dramatizálta, illetve rendezte. Tegyük hozzá gyorsan: mindkét feladatkört remekül látta el. Mindig a leg- frappánsaibb motívumokat ragadta meg, azokat, amelyek valamennyiünkben to- vábbrezdülnék, s akkor is befolyásolják tetteinket, cselekedeteinket, ítéleteinket, ha távoli is még az az elkerülhetetlen búcsú. Szembenézünk önmagunkkal, rájövünk arra, hogy csak a másokért is születő teremtő lendület győzheti le a visz- szavonhatatlan elmúlás sötét és kínzó képzetét, erősítve személyiségünket a küldetéstudat nyugalmával, biztonságával, s a holtig tevékeny emberek szellemi töreti enségével, méltán irigyelhető játékos derűjével. Köszönjük ezt a memen- tót. akkor is, ha még nem siklik felénk az alvilági csónakos ladikja ... Pécsi István AZ IDŐ - LÉTÜNK DIMENZIÓJA Fotópályázati felhívás A Miskolci Városi Művelődési Központ Fotógalériája „Idő” tematikával meghirdeti a VI. fotóművészeti pályázatát. A cél; hogy az alkotók az idő élményét a térben történő mozgással szervesen, úgy fogalmazzák meg, hogy a kép ne csupán a rögzített pillanat legyen, hanem a tér-idő-moz- gás művészi termékenységű varázsa is. Hivatásos és amatőr alkotók egyaránt részt vehetnek, ha a maximum 5 képegységet elküldik 1987. október 31-ig a Miskolci Városi Művelődési Központ Molnár Béla Ifjúsági Ház, Győri kapu út 27. 3531 címére. A nyilvános zsűrizés 1987. november 12-én lesz. A kiállítás december 4-én nyílik. A tárlaton szereplő művek nem kerülnek vissza a szerzőkhöz, hanem átmennek a Hermann Ottó Múzeum fotótörténeti gyűjteményébe megőrzés, tudományos feldolgozás és publikálás céljára. A tervek szerint a legjobb alkotásokból egy anto- lógiát állítanak össze, amely az 1980-as évek magyarországi fotográfiájának egy sajátos metszetét nyújtja majd.
