Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-29 / 203. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 29., szombat f • HINNI VALAMIT TUDÁS NÉLKÜL: BABONA ... r . Árulkodó betűk Egy délután Rákosné Ács Klára pszichografológussal A grafológiáról először hatéves ko­romban hallottam Budapesten, a Belvá­rosi Kávéházban. Egy jól öltözött, kö­zépkorú férfi szólította meg a vendé­geket, és elmondta, hogy néhány leírt szóból, mondatból jellemezni tudja az illetőt. Akadt is vállalkozó szép szám­mal, s bár elemzésével csaknem min­denki egyetértett, távozása után mégis összesúgtak a háta mögött, hogy bo­londos jóslás az egész, babona. Szabadtéri kiállítás Aggteleken A budapesti Zichy Mihály Galéria első ízben rendezett ki­állítást Aggteleken. A szabadtéri táborban elsősorban a ter­mészetet ábrázoló műveket mutattak be. A kiállítás sikeres­nek bizonyult, így a barlangszálló előtt a jövőben havonta rendeznek hasonló tárlatot (Fotó: MTI — Mizerák István — KS) Mindennapi nyelvünk Pétervására: pétervásári A második „találkozá­som” ezzel a tudománnyal a két évvel ezelőtti könyv­vásáron volt, ahol kezembe ke. rült Rákosné Ács Klára Vallanak a betűk című munkája. A kötet nagy el­ismerést, ugyanakkor meg­lehetősen sok vitát váltott ki, de mindenképpen hozzá­járult ahhoz, hogy ez a va­laha nagyszerű, később hely­telenül lebecsült tudomány lassan visszanyerje méltó helyét. A hazai pszichogra- fológia legismertebb képvi­selőjét nemrégen Egerjben, az oktatási igazgatóságon láthattuk és hallhattuk. A Képújság és a Hevesi Szem­le közös programjaként meghirdetett előadáson egy törékeny, de ugyanakkor erős, megnyerő, kiváló elő­adói képességgel megál­dott, közvetlen egyéniséget ismerhettünk meg. A nyil­vános riport során, amit la­punk olvasószerkesztője, Pécsi István vezetett, egy sajátos, színes, fordulókban bővelkedő életpálya terült elénk, amelyből ezúton adunk közre néhány érde­kes epizódot Rákosné Ács Klára szavaival. A magyar irodalom „fene- . gyereke” Tersánszky Józsi Jenő. Szidike című vígjáté­kát 1923-ban alkotta. Nem tartozik a legveretesehb írá­sai közé, nem is túlságosan ismert. Viszont írói erényei: vaskos tréfálkozása, életsze­rűsége jó alapanyagul szol­gáit a zeneszerző számára. Sok legenda kering Tersánsz­ky ról. Maga is kissé olyan volt, mint ebben a müvében is szereplő hőse, Kakuk Mar­ci, aki töretlen optimizmus­sal és szabad lélekkel járjá a világot. Ezért aztán a pár­beszédek, a cselekményfor- dulatök és a jellemek nem holmi íróasztalnál fogant agyrémek, hanem roppant valószernek. Nem csoda tehát, ha az is­mert dzsesszzongarista, Szálc- csi Lakatos Béla ezt a mű­vet választotta kiindulópon­tul. Erről a szilárd talajról rugaszkodott el, hogy sajá­tos muzsikájával egy kitű­nően játszható zenés darabot alkosson. Az a különleges Szakcsi Lakatos kompozíciójában, hogy szinte észrevétlenül ve­zet át bennünket a cigány­A Zeneakadémiától a grafológiáig — Gyönyörű gyermekko­rom volt Székszárdon, amit szüleimnek köszönhetek, hi­szen végtelen türelemmel és szeretettel vettek körül. Az írás már akkor is lekötött, érdekelt, pedig még nem is­mertem a betűket. Muziká­lis emberke lévén ötéves ko­romtól zongorázni taníttat­tak, majd 12 esztendősen felvételt nyertem a buda­pesti Zeneakadémiára. Szor­galmasan gyakoroltam, az­tán egy napon odaálltam apám élé és bejelentettem, hogy abbahagyom, nem aka­rok tanár lenni, művész pedig úgy érzem, nem lehe­tek. Rajzolni szeretnék! No, persze ez nem pillanatnyi elhatározás volt, hiszen én kislány karomban is baibá- zás helyett is szívesebben ‘rajzolgaittam. így lettem az iparművészeti főiskola kosz- tümtervező szakának ven­déghallgatója. Divatbemu­tatókon léptem fel, ahol ki bem szabott anyagokból, vagyis végékből gombostű segítségével különböző korok ruháit állítottam össze ma­nökeneken. Soha nem vol­tam zavarban, Bécsben pél­melódiákból a dzsesszbe: egymástól látszólag nagy tá­volságra lévő stílusokat ter­mészetes módon ötvöz. S a közönség lassan rá is jön, hogy mi lehet az összekötő kapocs: a temperamentum, a lendület és a ritmus teszi egységessé a Szidike lako­dalmát. A vígjáték szereplői az in­dításkor kívülről, a nézőtér felől közelítették meg a színpadot. Manapság ez nem ritka: unos-untalan ily mó­don szeretnék bevonni a né­zőket a vérkeringésbe. Ami olykor már modorosságnak hat, az itt csupán felvilla­nyozta a széksorokban ülő­ket: a cigánybanda „bazse- válása” rögtönzött volt, sem­mi kimódoltság nem zavarta a kötetlen kötözködést. így hamar az események közepébe csöppentünk: szel­lemes riposzfok hangzottak el, a jó poénok hallatán az Ilyenkor szokásos hosszú előkészítés, ^megdolgozás” nélkül megnyerték maguk­nak a színészek a publiku­mot. Ehhez hozzájárultak a remekül eltalált figurák. Ku­kac úr (Hável László), Dani dául 3 ezer ember előtt mu­tattam be tudásomat. Lel­kesen dolgoztam, de semle­ges maradtam a sikerrel mindaddig, amíg édesapám el nem vitt Románné Gold- ziher Klárához, a neves grafológushoz, az akkori Irástamulmányi Társaság alelnökéhez. Ekkor éreztem, hogy ez az én hivatásom, 'és ezen az úton kell jár­nom. Elvégeztem a Társa­ság többéves ; tanfolyamát, levizsgáztam, s ezzel én is 'taggá lettem. Mesterem órá­it ezután is szorgalmasan látogattam... Az első élmény — Mutatok nektek egy aláírás nélküli levelet .— szólt az egyik foglalkozáson tanítványaihoz a grafológus­nő. — Mondjátok el a vé­leményeteket! Nagyon' ér­dekes volt, mert minden­ki másként nyilatkozott, és így egy furcsa jellembeli kép alakult ki. Amikor hoz­zám került az írás, felkiál­tottam: ez azért olyan kü­lönös karakterű ember, mert pajzs mirigytúltengésben 'szenved, azért ilyen izga­tott, zaklatott. Megdöbben­(Harmath Imre), a Kisasz- szony (Szilágyi Zsuzsa) vagy a Pincér (Kincses Károly). A jelzésszerű díszlet nem tö­rekedett arra, hogy naturá­lisán mutassa be a környeze­tet. Inkább a személyiségék töltötték be megjelenésükkel, gesztusaikkal és dalaikkal a színpadot. És nem is akár­hogyan! így az aránylag vékonyka1 konfliktus Is erőteljesebbé vált, ment tulajdonképpen pusztán az állt a középpont­ban: Szidike asszonnyá tud-e érni, a kis cigánylány szem­beszegül-e apja és anyja ba- sáskodásával, a férjét kor­dában tarthatja-e. Nyilván­való, hogy ezek nem az emj beriség nagy sorskérdései. De ahhoz éppen jók, hogy de­rüljünk a mindnyájunkban bujkáló gyengeségeken. s férfi és nő örök és eldönthe­tetlen párviadalán. Látszott a színészeken, hogy szeretik ezt a művet, s szívesen bolondoznak: szí­vükből jön, amit csinálnak. Gyakran fenyeget a tálját­szás veszélye, amikor cigá­nyokat jelenítenek meg. Itt azonban elkerülték a túlka­'ten fordult hozzám Goldzi- her Klára: ez igaz, de hon­nan tudod, hiszen még nem 'tanultad? Pontos magyará­zatot nem tudtam adni, de ez a felismerés olyan él­mény volt számomra, amely Végigkísért egész pályámon. Ekkor jöttem rá, hogy az alkotáshoz, a tudáshoz fon­tos az intuíció, és a tehet­ség. Segíteni az embereken — Kórházról kórházra jártam, az orvosoktól elkér­tem a betegek írásait, mert éreztem, hagy a papírra ve­tett betűk analízisével se­gíthetek másokon. Sok-sok éven keresztül több ezer írást elemeztem, majd érté­keltem ki az orvosok köz­reműködésével. Nagyra- becsült mesterem és bará­tom, Baktay Ervin az írás­ban rejlő jelek rendszerére hívta fel a figyelmem. így alakult ki saját, úgynevezett 'betegségkódom. A grafoló­gia azonban nemcsak a fáj­dalmakkal küszködő beteg embereknek segíthet. Soká­ig dolgoztam a Magyar Tu­dományos Akadémián, ahol kiváló történelmi személyi­ségek kézírását elemezhet­tem. Ma is gyakran keres­nek fel irodalomkuitatók, történészek, olyanok, akik bíznak bennem. Ez a tudo­mány eligazítja az ifjakat a pályaválasztás előtt, de ‘alkalmas arra is, hogy há­zassági problémákat orvo­soljon. Meggyőződéssel val­lom, hogy a grafológia ra­cionális tudomány, tenger­nyi tapasztalaton alapszik. Á csodákban én sem hiszek, és hadd idézzem itt köny­vem mottóját: Hinni vala­mit tudás nélkül: babona; 'de nem hinni valamit tudás nélkül: szintén babona. Rákosné Ács Klára, elő­adásán mindannyian meg­győződhettünk arról, hogy ez a tudomány egyszer több elismerést kap hazánkban is. Hosszú és küzdelmes 'utat kell addig megtenni. Híveinek tábora azonban szépen gyarapszik. Közéjük Örömmel sorolja magát e sorok írója is. páspkat, csupán némi nyel­vi leleménnyel, s kevés kül- sődlegességgel karakteri- zálták az alakokat, nem hol­mi 'idegenforgalmi látvá­nyosságot formálták belőlük. Az öreg cigápyprímást ala­kító Pákozdi János szinte teljesen eszköztelenül tette va­lószerűvé a vén muzsikus jellemét. Temperamentumos feleségét Tóth Judit formál­ta meg, erőteljesen. Szidike szendeségét és talpraesettsé­gét Vándor Éva hiihetően tárta elénk. Bizonyos fejlő­dést is hangsúlyoznia kellett, ezért nem volt könnyű fel­adata. Annak ellenére, hogy énekhangja nem túl jelentős, vonzóan öltötte magára a címszerepet. Nem szabad el­felejtkeznünk az ördöngös mozgású Beregi Péterről sem. aki játékmesteri fel­adatokat látott el. Kakuk Marciként kellemes megle­petést nyújtott. De szinte valamennyi mű­vészt föl lehetne sorolni, mert egy szürkébb mezőny­ből bármelyikük egy fejjel kiemelkedett volna. Ez is azt bizonyítja, hogy a remek csapatteljesítmény húzóerő: szinte önmagukat múlhatják felül ilyenkor a résztvevők. Mindez a rendező, Konter. László remek érzékét is bi­zonyítja, megfelelő keretet teremtett az egyéniségek szá­mára. így nem csoda, ha a hatvani szabadtéri színpa­don felhangzott a vastaps, 'köszönetként egy kellemes színházi estéért. Gábor László Olyan levelet kaptam, amely szélesebb körben is érdeklődésre tarthat számot. Dr. Gál Andor levelét tel­jes terjedelmében kell idéz­nünk, hogy megérthessük, mire vonatkozólag kéri ta­nácsukat: „A Finomszerei- Vénygyár üzemet létesített Pétervásárán. Megnevezve: íFinomszerelvénygyár péter- Vásárai üzeme. Levelezés­nél hol pétervásárai, hol pétervásári megnevezést alkalmaznak, többségében az utóbbit. Hasonló válto­zatokkal tel állkozunk a Népújság hasábjain is. Ké­rem, szíveskedjék a helyes változatról a nyilvánosságot tájékoztatni”. 1 Olyan sajátos nyelvhasz­nálati jelenségről és gyakor­latról kell szólnunk, amely éppen napjainkban ikerült előtérbe. Hogy miért, arra is választ adnak felsor,akoz- ttatotf adataink és érveink. A nyelvhelyességi szempon­tokat felsorakoztató nyelv­művelő szakirodalomban szinte külön fejezetet kapott 'az a kérdéskör: hogyan ké­pezzük a -falva, a -háza, a '-vására utótagú összetett helységnevek -i képzős mel- lléknévi származékait. Sző­kébb hazánkban, a hevesi 'tájakon is gyakoriak a Bél­apátfalva, Mikófalva, Mát­raháza típusú birtokos jel­zős összetételként létrejövő összetett községnevek. Ebbe 'a sorba vonható Pétervására ‘neve is. Két változat lehetséges: 'Az első forrna: megtartjuk 'a teljes névalakot, és .ehhez társítjuk az -i képzőt: bél- upátfalvai, mikófalvai, mát- iraházai, pétervásárai. A másik lehetőség: a megne­vezés megrövidül, s a mel­léknévi változat így alakul: 'bélapátfalvi, mikófalvi, mát- 'raházi, pétervásári. Nyelv­helyességi szempontból ezt 'a változatot tartjuk jobb­nak és helyesnek. Erre vok­sol az általános nyelvhasz­nálat és a nyelvsizokás is. 'A népi szóláskészletben is ez a nyelvi forma jutott 'szerephez. Bingallódzik, 'mint az apátfalvi atyafita­gadó (kétkerekű taliga); ki- pallérozott, mint a mikó- falvi menyecske; telhetet­len, mint a pétervásári pap Vékája slb. A pétervásári forma mel­lett bizonykodnak a község 'történetéhez kapcsolódó le­véltári adatok, és a helység régi pecsétjein található jel­zős szerkezetek: Sigillum Pétervásári; pétervásári pe­csét. A sajtó hasábjain is ■ez a változat olvasható. így pl. lapunk e szövegrészle- ttében: „A pétervásári Keg- levich Gábor tábornok a szükséges mészmennyiséget (biztosította” (Népújság, H987. aüg. 1.). Heves megye (Műemlékei III. kötetében ezekkel a nyelvi formákkal (találkozhatunk: pétervásá­<ri templom, pétervásári iKeglevich-kastély. A szom­szédos falvak lakói is csak­úgy emlegetik: a pétervásá­ri kéttornyú templom, a pétervásári atyafiak. . Bizonyéra lesznek olyan, hivataloskodók, akik ezeket a példákat nem fogadják tel „hivatalos” megnyilatko­zásoknak”, s a pétervásárai változatot érzik üzemek és •cégek nevéhez alkalmas­nyelvi formának. Rosszuk (teszik, annál is inkább, mert a hivatalos nyelvhasználati gyakorlat sem követi őket. Ezt bizonyítja ez a hirdetési «szövegrészlet: „Hollóházi Porcelángyár budapesti üze­me felvesz anyagbeszerzőt, villanyszerelőt” (Magyar Nemzet, 1987. aug- 10.). Más magyarázata is van annak, «hogy miért jelentkeztek a bélapátfalvai autóbuszjárat, a mátraházai üdülők nyelvi alakulatok. Elsősorban azért, hogy a melléknévi változat­ból magából vissza lehessen következtetni a teljes alakú (helységnévre. Pétervására neve annyira közismert ma már, hogy nem szorul rá a pétervásárai. melléknévi jel­zőre, s Utassy József költe­ménye révén a versolvasó közönség is megtanulja a helység teljes nevét. A vers 'címe: Irány: Pétervására! A költő megénekli a péter- LVásári kéttornyú temQlo- mot is. A Finomszerelvény- gyár pétervásári üzeméről szóljunk és írjunk tehát: erre intenek bennünket e közleményben felsorakoz­tatott példák és érvek is. Dr. Bakos József Szüle Rita NEGYEDIK ZENÉS HATVANI SZÍNHÁZI NYÁR Cigányos kedvvel Vérpezsdítőén játszott a negyedik zenés hatvani nyáron bemutatkozó második együttes: a Józsefvárosi Színház társulata. Egy Tersánszky Józsi Jenö-vígjáték zenés változatát hozták: a Szidike lakodalma vérbő komédia, egyben Szakcsi Lakatos Béla jóvoltából fergeteges zenés darab. Valamennyi eleme értékes volt e koktélnak: Ter- eánszky humora, Szakcsi Lakatos muzsikája, illetve a jó kedvű komédiázás emlé­kezetessé tette az estét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom