Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-20 / 196. szám
6 NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 20., csütörtök Az ismeretlen Országház A tíz — a belső termek természetes világítását és tűzbiztonsági célokat szolgáló — belső udvar egyike. Párkányzatának, ablakainak pompás díszeiben a karbantartókon kívül alig gyönyörködhet A kupolakarzatot díszítő egyik szoborcsoport A A ár felépítésének a gon- fV\ dolata, szenvedélyes viták tüzében született. És e tűz a gondolatból tervpályázattá, tervvé, majd tényleges építéssé érés évtizedeiben, sőt az ünnepélyes átadás után sem lohadt. Az egész hatalmas épület építőművészeti megoldásától a belső díszítőelemek apró részleteiig, szinte minden heves lobogásában lett olyanná, amilyen, és korántsem egyöntetű megelégedésre. A legélesebb viták, a legaggályosabb fenntartások éppen leginkább — vagy tán kizárólagosan — látható részeire, az összkép, a belső kép művészi minőségére összpontosultak. S összpontosulnak bizonyos mértékig még ma is, amikor — idestova százesztendős birtoklás, használat után — a leghatározottabb büszkeséggel valljuk magunkénak őrizgetjük-újít- gatjuk eredeti arcát, arany faldíszeit és színes szobrait, freskóit és kőfaragványait, s mutogatjuk hivatalos és nem hivatalos külföldi vendégeinknek. Bizonyára e viták — no és persze, a mérsékeltebb látványosság vagy épp a láthatatlanság — is belejátszottak abba, hogy az ország első házáról kialakult képünkből éppen az hiányzik, ami benne a legértékesebb, ami osztatlanul értékes, amit soha, senki nem kérdőjelezett meg: az épületegész és minden apró épületelem, külső és belső tartozék építő-műszaki, technikai megoldása. Közöttük roppant nehéz olyat találni —a funkciót egyidejűleg tökéletesen kifejező és kiszolgáló külső és belső épületformától a légkondicionált, központi távfűtésen át a liftekig vagy a tetődíszek anyagáig —. amely a maga idejében ne hozta vagy éppen előzte volna a világszínvonalat. És mindez — a törvénybe is foglalt elhatározás szerint — magyar szellem; és fizikai munkával, magyar anyagok felhasználásával. E mestermunkáért az érdem természetszerűleg az Országház tervezőjéé és felépítésének irányítójáé, Steindl Imréé. Az ő szigorának. igényességének, hozzám JLaEE értésének köszönhető, hogy — az építést végigkísérő financiális zavarok dacára — nemcsak az ötletek és elgondolások, hanem azok kivitelezése is szavatolta az időt állóságot. Már amenynyire objektíve szavatolhatta. Mindenesetre a még nem korszerűsített, korabeli liftek is megbízhatóan működnek, hibátlanul szolgál a légkondicionálás, rezzenetle- tül állják a füstgázos idők A kupolabelső felújításának igen költséges része az újra. aranyozás ostromát a pirogránitból — a pécsi Zsolnay Gyár akkori találmányából — készült tetődíszek, szellőzőkémények — s folytathatnánk. Ám. hogy magán az épületen is mennyi a műszakitechnikai ötlet. a minden művészi-mesteri igényességgel kicentizett munka, azt talán az átlagos földi halandók által alig-alig ismert tetőzeten láthatjuk leginkább. A látványos célszerűség külön világa ez, ahol véletlenül sincsenek a nemláthatóság fedezékében odakent toldások-foldások, afféle összekapott díszlethátoldalak. Az építőkéhez méltó buzgalommal és színvonalon zajlik folyamatosan a ház állagőrzése, elöregedett vagy háborús sérült felületi elemeinek. burkolatának, díszeinek felújítása, cseréje. Hogy eredeti pompájában, zavartalanul szolgálhasson további századokon át is, valamennyiünk büszkeségére. A képviselőház üléstermének tetőzete. Előterében a képviselőházi társalgó teteje, két oldalán egy-egy belső udvarral A királyi temetkezőhely* A székesfehérvári Szűz Mária- vagy Boldogasszony-bazilika Magyarország jelképes hatalmi központja volt Szent Istvántól kezdve: ott őrizték a koronázási jelvényeket, s csak az a király lehetett az ország törvényes uralkodója, akit abban a székesegyházban, a Szent Koronával koronázott meg az esztergomi érsek. Királyi temetkezőhelyként is a legfontosabbá vált — ez a szerepköre később állandósult. BUZINKAY GÉZA: A XI. századi királyaink a saját maguk által alapított monostorokban temetkeztek. a következő században úgy látszott, hogy a székesfehérvári bazilika az egyedüli kegyeleti központtá válik, a XIII. századi királyok azonban ismét különböző temetkezőhelyeket választottak. Szent István fehérvári székesegyháza •mellett a másik Árpád-házi szent király, I. László váradi alapítása és temetkezőhelye, a szintén Szűz Máriának ajánlott székesegyház . a fehérvári versenytársa lett a XIII. század végétől. lElőbb talán III. Endre feleségét, Fenne- na királynét temették el ott 1296-ban, majd Károly Róbert felesége, Luxemburgi Beatrix követte 1319-ben, s végül Mária királynő után férje, „Zsigmond, a király, ,a császár” is oda temetkezett 1437-ben. Ám Zsigmond trónutódjai • megint csak visszatértek Székesfehérvárhoz. Árpád-házi és az őket követő, vegyes Aiázakból származó királyok (közül tizenöten lettek a székesfehérvári bazilika, sírjainak, kriptáinak és sírkápolnáinak lakói (köztük csalk II. Lajos tetemét szállították át utóbb Bécsbe, János kirá* Részlet a szerzőnek a Corvina kiadónál megjelent: Kő se mutatja helyét című kötetéből lyét pedig egy másik székesfehérvári templomba). A királyokon kívül ott temet-' ték el közvetlen családtagjaik többségét is — sőt, közülük kerültek ki a templom első sírjai, mint Szent Imréé (1031) is. A történeti források szerint legalább huszonegy királyi családtag sírja Iott emelkedett, olyanoké, mint például Szilágyi Erzsébeté is. A XIV. századtól kezdve még főurak és főpapok is temetkezhettek a bazilikában, külön királyi engedélyivel. (Arról is krónikák tudósítanak, bogy ott volt Károly Róbert hadvezérének, Drugeth Fülöp nádornak, a Zsigmond-kori főuraknak, Ozorai Pipo Szörényi bán-, nak és Rozgonyi István pozsonyi ispánnak, a csókakői várúrnak, iBuzlay Lászlónak és (családjának, valamint Marcali Miklós erdélyi vajdának sírja. Temettek oda székesfehérvári. prépostokat és magas rangú katonatiszteket is: utolsóként a török ellen 1543-ban hősiesen küzdő Varkocs György várkapitányt és tíz katonáját. Nerrj tudjuk bizonyosan, hány sír is épült a bazilikában, csak az kétségtelen, hogy la középkori Magyar- ország több mint ötven név szerint is ismert előkelőségénél sokkal többen nyugodtak ott. Milyen is lehetett ez la székesfehérvári Boldogasz- szony-bazilika? A több mint ötszáz éven át álló templom folytonosan átalakult, és díszítése gazdagodott. Magja egy ha jós templom lehetett, amelyet István király 997 és 1000 között építtetett. Ez a tekintélyes méretű templom negyven méter hosszú és húsz méter széles volt, külső tornyok ékesítették, és félköríves szentély zárta le keleti oldalán. Alig több mint másfél évtizeddel elkészülte után még István király hozzákezdett bővítte- téséhez. A csak halála után befejezett templom ennél az átépítésnél érte el végleges, a maga korában óriási méreteit: mintegy hetvenhat méteres hosszát és harminc- nyolc méteres szélességét. Felmérhetjük, mekkora volt, ha arra gondolunk, hogy' á mai budai Mátyás-templom ennél lényegesen kisebb. Emeléséhez sok, mészkőből faragott római sírkövet (használtak fel, amelyeket Aquincumból, Nagytétényből és a közeli Tácról szállítottak oda. Széliében két oldalhajóval bővült, szentélyének félkúp alakú boltozata — és talán ; oldalfalai is — mozaikdíszítést kaptak padlója fehér mészkőből készült; A szentély előtt, a középhajóban állt az oszlopokon emelkedő oltár, mellette az első szent király kriptája; valamivel odább, szemközt vele a királyi trónus. A főhajót az oldalhajóktól nyolc-nyolc tagból álló pillérsor választotta el. A templom díszítése erőteljesen észak-itáliai, lombard jellegű volt az akantuszle- veles faragványokkal, s azokkal a kanyargó kettős- és hármasfonatokkal, amelyeknek legszebb példái Szent István szarkofágján maradtak fenn. Mellettük a palmettalevél-díszek képviselték a honfoglalás kori hazai formakincset. „Így működött Szt. István vallásossága, de így működött keleti fényűzési hajlama- is” — írta a bazilika építéséről első feltárója, Henszlmann Imre. Károly Róbert a XIV. század elején ismét erősen átépíttette a bazilikát, famennyezete helyére ékkor épült a boltozat, ami miatt a pilléreket is meg kellett erősíteni. Új padlót kapott, a •réginél közel fél méterrel magasabban, vörös márványból. A templom a századok során többször leégett; újjár építői is mindenkor alakítottak rajta. jMíntegy a szentély folytatásában készült el az utolsó bővítés: oda építtette Mátyás király sírkápolnáját, amely miatt még a középkori várfalat is meg kellett bontania. A bazilikában öt évszázad alatt rengeteg műkincs halmozódott fel: tele volt gazdagon díszített ereklyetartókkal, .finoman cizellált kelyhekkel, drága miser.u- hákkal és számos pompás síremlékkel. II. Ulászló koronázásakor, 1502-ben az egyik résztvevő hatvan darabra tette a csak az oltárra helyezett ezüst- és aranyhermák számát; köztük volt a skót királyfi, Szent Kálmán XII. századi hermája — amelyet nem sokkal utóbb Miksa császár amelki apátságba vitetett —, a Keresztelő Szent János ujját őrző ereklye tartó, Szent András fejereklyetartója és Szent Márton vértanú koponyája. A templom gazdagsága elkápráztatta Thír róczyt és Bonfinit, akik még teljes fényében láthatták és írhattak róla, de kiváltképp megragadta a török hadakkal odakerülő Dzselálzádé Musztafát. Megvető fanatizmusán is átsüt a csodálat: „...Különösen említendő — írta Az országok Osztályai és az utak felsorolása című művében — a legalsó pokol tüzén égő királyoknak pihenő, és temetkezőhelyéül szolgáló régi templom... A templom minden szegletében és zugában drága márványból vagy kőből kifaragott csodálatos alakok voltak. melyeknek mindA székesfehérvári bazilika vázlatos alaprajza egyike annak idejében hírével és hatalmával kérkedő padisah volt. Itt-ott egy- egy bálványimádónak sírhelye, máshol egy-egy fes- lett erkölcsű, pokolra költözött gyaurnak sírköve, minden szögletben kőből csinált koporsókban utálatos alakok, kik a piszkosoknak országszerte Ihíres, a sátántól megszállott szentjei va- lának, s kiknek fejükre csillogó koronát, mellükre arany és ezüst kereszteket s kardokat tettek, ujjaikra pedig nagy értékű gyűrűket húztak ékességül. Végre az egész belseje tömve volt a világot elhagyott szerzetesekkel és a gyehennára költözött papokkal... ennek S2emlélete félelmet gerjesztő volt.” Nem is tűrte a muszlim a számára ellenszenves kegyeleti hely pompáját — a háborúk pedig megpecsételték magának az épületnek sorsát. 1543-ban tíznapos ostrom után került török kézre Székesfehérvár vára; 1688-ban pedig Istulni Belg- rád úgy lett ismét Székes- fehérvár, hogy. bazilikájának emlékét már csak romok őrizték. , Mindez tény, a magyar történelemben nagyon is ismert szomorújáték kivonata. Persze a történelem nem' romantikus ifjúsági regényíró, nem az 'emberség szikráját is nélkülöző, elvetemült gonoszokat állítja szembe a makulátlan jókkal. Sőt, van annyira cinikus, hogy megengedje, a kárvallott végezze el a pusztítás tökéletessé 'tételét. Számos nemzedék különböző eszméket és műveltségi színvonalat képviselő tagjai közösen érték el azt az egyedülálló eredményt, hogy Magyarországnak királyi tömegsírja legyen. Tetőrészlet (Hauer Lajos felvételei — KS)
