Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-15 / 192. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 15., szombat Az állatvilág rejtélyei, érdekességei minden bizonnyal sok olvasónkat érdeklik. Az egyes fajok elhelyezkedése a természetben, életmódja, táplálkozása, körülményei szinte nap mint nap az érdeklődés középpontjában állnak. A tudósok munkáján túl ezek az említett témák a kíváncsi emberek figyelmét is felkeltik. Ezért mai összeállításunkban az állatvilág néhány újdonságába vezetjük el olvasóinkat. Tehén vagy bika? Több francia kutatóintézetnek az összefogásával olyan eljárást dolgoztak ki, amellyel még mielőtt a mesterségesen megtermékenyített petesejtet beültetnék a nősténybe, a hímnemű embriók különválaszthatok a nőstényektől. Az eljárás azon alapszik, hogy sikerült egy olyan molekulát találni, amely csakis a hím szarvasmarhákban meglévő Y-kro- moszómán kötődik meg. Ezt radioaktív úton megjelölik, s még mielőtt az embriót beültetnék a nősténybe, ösz- szehozzák a hat-hét napos embriónak a széli — a majdani mazgati burkot alkotó — részéből kimetszett néhány sejttel. Minthogy tehát nem a majdani szorosan vett embriónak a sejtjeiből vesznek mintát, az embrióban nem esik kár. Néhány óra alatt teljes biztonsággal eldől, hogy a molekula hozzákapcsolódik-e a kromoszómához, vagy sem. Ha hozzákapcsolódik, a sejt örökítőanyagában van Y-kro- moszóma. s akkor az embrióból, ha beültetik a nősténybe, bika válik, ha nem kapcsolódik hozzá, az utód tehén lesz. Így a tenyésztőknek módjuk van arra (igaz, költséges eljárással), hogy eleve eldöntsék: állományukban hány tehén és hány bika legyen. Tojásból születő gyíkok A hüllők többsége a madarakhoz hasonlóan tojásokat rak. Tojásait, amelyekben a fejlődését még éppen csak megkezdő embrió rejlik. a föld vagy a nap melegére bízza, néha pedig testének a melegével kelti ki. De szép számmal akadnak a hüllők között olyan fajok is, amelyek eleveneket szülitek. Persze ez esetben sem valódi szülésről van szó. hanem arról, hogy a tojások az anya testének belsejében fejlődnek ki, s a kicsinyek még az anyjuk testében bújnak ki a tojásból. Némelyik hüllő tojásokat rak. de ezek már szinte teljesen kifejlett utódokat hordoznak magukban, s nem sokkal a szabadba jutásuk után vagy még aközben föl is repednek. Az utódok létrehozásának e módja szorosan összefügg a hüllők környezetével: a melegebb, nedvesebb környezetben élő fajok általában tojást raknak, a zordabb éghajlaton élők viszont eleveneket vagy tojásokat szülnek. A fürge gyik tojásból fejlődik. A tojáshéj nemcsak nagyon vékony, hanem puha és pórusos is, és ezért a kiszáradásra szerfölött érzékeny. A nőstény öt-tizennégy ilyen tojást rak, s azokból az utódok hét-kilenc hét múltán kelnek ki. A tojásrakástól a kibújásig számított idő erősen függ a környezet nedvességétől és hőmérsékletétől. A nedvesség megóvja a tojásokat attól, hogy kiszáradjanak, a melegre meg az embrió fejlődéséhez van szükség. A kikelésben fontos szerepű, borotvaéles szaruképződményt, a tojásfogat a kis fürge gyíkok később levetik. Kikelésük előtt a tojás felszínén gombostűnyi vízgyöngyök jelennek meg, majd millimé- ternyi nyílás támad rajta. Ezen először vöröses folyadék csurog ki, majd a- i'éü tágulni kezd, s a gyík lassan kidugja a fejét, a felsőtestét és elülső végtagjait. Mintegy félórányi pihenő után néhány pillanat alatt befejeződik a kibújás. Szinte elképesztő, hogy miképp fér bele a tojásba a megszületéskor már csaknem 5 cm hosszú gyík! A kis fürge gyíkok tojásaiból való kibújásnak egyes fázisait látjuk Tüskés városlakó — a sündisznó A fiatal sünök követik mamájukat Hazai állatvilágunk kedves és nagyon hasznos tagja a sündisznő. Legszembetűnőbb látványossága tüskeruhája, amely kb. 16 ezer tüskéből áll. A szőr szerepét töltik be a tüskék, hiszen eredetük szerint tulajdonképpen a tüskék is szőrök. Maguk a tüskék nem egyformák az állaton. 1 milliméter vastagok és 2—3 centi hosszúak. Minden süntüske a közepén a legvastagabb. A felső végén éles, szúrós hegyben végződik, a töve tompa bunkó; ez utóbbival ferdén illeszkedik a hát bőrébe. A tüskék belsejében üreg van, amelyet velő tölt ki. A nagyon fiatal sünfiak tüskéi fehérek, ezek már az anya testében, a kihordási idő alatt kifejlődtek. A születés után 36 órával a fiatalokon megjelennek a sö- tétebb, fiatalkori tüskék. A tüskék valószínűleg csak szükség esetén pótlódnak, nincs arról szó, hogy évente egyszer vagy kétszer cserélődnének. ami az emlősök vedlésének felelne meg. Csak a megijesztett sündisznó borzolja fel tüskéit vagy amikor az állat — veszedelemben — összegömbölyödik. A sündisznó nagyon hosszú ideig képes ebben az állapotban maradni, így például a téli álom egész tartama alatt. Érdekes változás figyelhető meg korunkban a sündisznó életében. Több állat (galamb, feketerigó stb.) után úgy tűnik, a sün is városi állattá válik. Budapest peremvidékén a kertes házakban régóta gyakori vendég, de már a belsőbb kerületekben is felbukkant. Nemrégiben a kertvárosnak egyáltalán nem nevezhető XIII. kerületben láttak az esti órákban zebrán áthaladó sünt. Sajnos a sűrűn lakott területeken nagy veszély leselkedik erre a rovarevő emlősre: a gépkocsi. Pontos adat nincs, de országszerte évente több száz sün fejezi be életét az országutakon, a kerekek alatt. A sün védett állat, ezért engedély nélküli fogságban tartása tilos. Erre azonban nincs is szükség, mert a kertes házakhoz könnyen odaédesgethető. Nem kell mást tenni, mint egy kis tányérban párizsidarabkákat, gyümölcsöt, egy kis tejet kitenni, és ha él sün a környéken. hamarosan odaszokik. Alkonytájt, szinte mindig azonos időpontban fog felbukkanni. így könnyen megfigyelhetünk akár egész süncsaládokat, mert a mamát mindig követik az utódai. A sün nemcsak kedves, hanem hasznos állat is. Rengeteg kártékony állatot (férget, rovart) pusztít el, ezért megbocsájtható, ha néha egy- egy tojást, vagy madárfiókát is megeszik. Október végén téli álomba vonul, s csak márciusban jön elő újra. A párosodási időszakban a hím nagy szuszogások, fújtatások közepette udvarolja körül a nőstényt. A sün 3—6, néha 10 utódot ellik föld alatti rejtekhelyén. Mint éjszakai állat csak szürkület után bukkan fel. Szerencsére kevés az ellensége, az emberek is általában szeretik, ezért a kipusztulás veszélye egyelőre nem fenyegeti. A Bükk hegység ritkasága Ismeretes, hogy a Bükk hegységben többféle gyík él, melyek valamennyi faja védett, de ezek közül is kiemelkedik a magyar-, vagy pannongyík (Ablepharus ki- taibelii), amely különleges ritkaságnak számít. Hazánkban csak szigetszerűen fordul elő, a Blikkben is néhány lelőhelye ismert (1. ábra). Kis termetű, hosszú, hátrafelé fokozatosan elvékonyodó farkú állat, teljes hosz- sza körülbelül 9—11 centi, testalkata karcsú, nyúlánk, hengeres. Feje kicsi, rövid és lapos, a nyaktól alig válik el. Jellegzetessége, hogy szemhéjai a kígyókhoz hasonlóan összenőttek, végtagjai igen aprók és véko~ nyak, így nem bírják el a test súlyát, ezért hasán csúszva, kígyózó mozgással változtatja helyét. A hím és nőstény között szín- és rajzolatbeli eltérés nincs. Apró pikkelyekkel borított háta fémfényű sárgás- vagy vörhenyesbarna, olykor olajzöld vagy vörösréz színű. Fekete pontokkal tarkított hátának két szélén széles, szürkésfehér csík hú' zódik, amely a szemeken keresztül a farokra is átterjed. Hasoldala gyöngyházfényű, 'kékes-szürkés árnyalatú. Fiatal példányai általában sárgás-bronzszínűek. Október végén, vagy novemberben téli álomra húzódik, ilyenkor a talajba ássa magát. Csak a következő év tavaszán, főleg március közepén bújik ismét elő, körülbelül 5—6 apró, borsó nagyságú, megnyúlt tojását a nyár közepén rakja le. Főleg rovarokat és férgeket eszik, igy hasznos állat, de ritka előfordulása miatt a kártevők pusztításában lényeges szerepe nincs. Elsősorban az Eger mellett fekvő Nagy-Eged és Kis-Eged hegységekben találkozhatunk vele, de a közelmúltban Szarvaskő környékén is több példánya került elő. Ritkasága miatt hazai hüllőfaunánk különösen értékes képviselője. Ezért szigorúan védett, eszmei értéke 10 ezer forint. Dr. Bartos László Lakását fonalakkal összeköti A búvárpók különös építkezése Az ember és a szárazföldi állatok huzamosabb víz alatti tartózkodásának legfontosabb feltétele a légzéshez szükséges légköri levegő jelenléte. Csak néhány — többnyire gerinces — állat képes arra, hogy sok levegőt szívjon magába, és hosszabb-rövidebb ideig víz alatt tartózkodjon. Érdekes megoldást alkalmaz a víz alatti hosszú tartózkodásra a búvárpók. Álló és lassú folyású vizekben él, de légköri levegővel lélegzik. Testét és hosszú lábait sűrű szőrzet borítja, amely jelentős mennyiségű levegőt képes tárolni, és azzal a víz alá merülni. A víz alatt egyedülállóan érdekes építményt, búvárharangot készít, amely már hosszú tartózkodásra is alkalmas. Víz alatti építkezését hosz- szú környezettanulmányozás előzi meg. Különösen a sűrű rencét kedveli, amelynek bojtos, finom eloszlású le- levelei kellő sűrűséget biztosítanak a póklakás számára. Rendszerint terebélyes ren- ceágat választ ki, amelynek csúcsa enyhén lefelé hajlik. E természetes boltozathoz fonalakat erősít, majd azokkal kiköti, megerősíti a leveleket. Gyorsan dolgozik. Látszólag rendszertelenül húzza a fonalakat, azok azonban pontosan illeszkednek- a boltozathoz. A levelek alkotta boltozatot azután finomabb levéldarabkákkal, „kitapétázza”. Az építkezés további szakaszában a rence leveleit szorosan összeszövögeti, > s ezáltal lefelé nyíló, kúp alakú űrt készít. Amikor elkészül ezzel, egy új fonalat ragaszt a harang aljára, és azt felvezeti a víz felszínére, ahol a felszínhez legközelebb álló levelek egyikéhez erősíti. Ez a fonál az úgynevezett vezérfonál, amely a harang helyzetét rögzíti, és egyben tájékozódási pont is a pók számára. A vezérfonál a levegőszállítás legrövidebb útját is jelzi. A búvárpókok társas állatok. Lakásukat fonalakkal összekötik, „utcákat” készítenek, és sűrűn felkeresik egymást. Amikor a harang kupolája elkészült, megkezdődik a levegővel való feltöltés kritikus művelete. Ekkor dől el, hogy jól dolgozott-e az állat. Vezérfonalán a víz felszínére mászik, a levegőbe emeli potrohát, s mire a víz alá visszahúzza, ezüstfényű légbuborékok veszik körül, és a harangba siet. Ekkor a levegőbuborékok az állat testéről félszáll- nak, és a boltozat sűrű szövésű kárpitjához illeszkednek, illetve azon fennakadnak. Testének légtelenítését lábaival is elősegíti, vakar- gatja, valósággal sepregeti magáról a levegőt. A harang levegővel való feltöltését folyamatosan végzi. Tucatnyi lebukás után a harang tágul, bővül. Amikor befejezi a feltöltést, azonnal elfoglalja a lakást. Különös helyzetben ül bele: hátsótestét a légzsákban tartja, és azzal lélegzik a búvárharangból, testének elülső része pedig, veszedelmes fogókarmaivaí együtt a harangon kívül, a vízben marad. Ebben a sajátos helyzetben biztonságban is van, levegőhöz is jut, és zsákmányára hosszú ideig leshet mozdulatlanul. A Mátra Volán Egri Üzemegysége Eger város területén vállalja A LAKOSSÁG RÉSZÉRE mindennap, napkeltétől szürkületig: — kavics fuvarozását, a nyékládházi kavicsbányából, fel- és lerakással, anyagárbeszedéssel 409 Ft/'m3 fuvardíjért. Legkisebb elszállítandó mennyiség: 3 m — föld és törmelék gépi fel- és lerakását, fuvarozását 70 Ft/tonna díjért. Legkisebb mennyiség: 30 tonna. Előrendelést felveszünk, legkorábban a megrendelést követő napon szállítunk. Megrendelhető: szállítmányozási főnökség menetirányítása, Eger, Lenin út 194. Telefon: 12-680 A „MATRA KINCSE” TERMELŐSZÖVETKEZET műszaki főágazatai felvételt hirdet fémszerkezetek gyártásában, szerelésében jártas MŰVEZETŐI ALLAS betöltésére. Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: a tsz .központjában, Gyöngyös, Szurdokpart u. 9. Műszaki fő-ágazatvezetőnél.
