Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-15 / 192. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 15., szombat 7 Agria Játékok '87 Az újjászületés hangulatában Az egri nyári színház története * foly­tonos újjászületések sorozatából áll. Egy új irányzat világrajövetele persze mindig örömteli esemény. Akárcsak egy kis em­ber érkezésénél: a bölcsőnél büszke szü­lők, megjelenik a rokonság, a barátok, az érdeklődök hada. Aztán mindnyájan fel­növünk, a világban való jelenlétünk el­veszti az ünnepi jelleget. Nincs ez más­ként a teátrumban sem: előbb-utóbb ter­mészetessé válik a legnagyszerűbbnek tű­nő ötlet Is, a közönség hozzászokik a lé­téhez. Köti Árpád, Csendes László, Agárdy Ilona és Szemes Mari az Énekes madár egyik jelenetében (Fotó: Kőhidi Imre) A Becket Tamás-kolostor romjai Pécsett Pécs történelmi városközpontjában megtalálták annak a dominikánus kolostornak a falait, amelyet annak idején Anglia híres szentjéről, Becket Tamásról neveztek el. A XII. században élt kancellárt és érseket az uralkodó meg­gyilkoltatta, s kultuszát a domonkos szerzetesek honosítot­ták meg Magyarországon. A nevét viselő kolostor már az 1238-as pápai tizedjegyzékben is szerepelt, de helyét mind­eddig nem ismerték. Kárpáti Gábor régész, a Janus Pan­nonius Múzeum munkatársa egy leletmentő feltárás során, a Lenan-ház udvarában azonosította a középkori épület­együttes romjait. Versműveltség Ez rendjén is volna, mert a .^bizalom előítélete” a leg­jobb szervezőerő: egy hosszú évek óta jól működő kultu­rális intézmény szinte már különösebb trükköket sem alkalmaz ahhoz, hogy néző­ket. hallgatókat toborozzon. Csak hát a többszöri új­jászületéshez Egerben hoz­zátartozott a régi korszakok leáldozása is. így nem köny­velték el ország-, sőt világ­szerte, hogy az egyébként nagy vonzerejű történelmi város milyen újabb színfolt­tal gazdagodott. Ezért még mindig meglepetéssel veszi tudomásul olykor a hazánk távoli városából érkezett turista, hogy itt ilyesfélét is kínálnak. Míg például Sze­geden vagy Gyulán már egyenesen az előadások csá­bítják a vendégeket. Nem véletlenül idéződik fel a múlt abban, aki tanú­ja volt a rendezvénysoro­zatnak a kezdetektől, s örömmel látta az új színházi vezetés formálta 1987-es nyári évadot. Egy egységes szín­házi kultúra körvonalai raj­zolódtak ki. Szinte minden „alapszín” feltűnt azon a „freskón”, mely dísze le­hetne a barokk városnak. A művészeti ág barátai számá­ra már a darabválasztással is sokat mondtak, s az elő­zetes képet szerencsére csak gazdagabbá tették a látot­tak magas színvonalával. Remek nyitánya volt a so­rozatnak Rossini: A sevillai borbély című vígoperája. A zeneirodalom egyik legnép­szerűbb műve ez, amely Szinetár Miklós remek ren­dezésében került színre a Líceum udvarán. Régi óhaj teljesült ezzel: kevés szere­I assan vége a nyárnak, ™ a hatvani művelődé­si központ azonban már el­készült az év részletes őszi­téli programjának tervével. Miként dr. Kasza Sándor megbízott igazgató most in­formált bennünket, nagy hangsúlyt kapnak az esz­tendő hátralévő részében a különböző, általános mű­veltség fejlesztését szolgáló előadássorozatok, fórummű­sorok. tanácsadások. Szep­tember második felében folytatni kívánják például „Iránytű” című társadalom- politikai előadásaikat, s a gazdasági, társadalmi re­form jegyében napirendre kerül politikai intézmény- rendszerünk változása. a szociálpolitika több ellent­mondásos kérdése. Az este­ken szó lesz továbbá a sze­génység, a vallás, a zsidó­kérdés, a különböző társa­dalmi csapdák problémakö­réről, az előadók pedig egy- egy téma legjobb szakértői közül kerülnek ki. Gyorsuló idő — Fenti címmel, s a Mag­vető Könyvkiadóval közö­sen, a népszerű kiadványso­rozat egy-egy szerzőjét is vendégül látjuk az őszön — mondotta az igazgató. — Így meghívtuk Hankiss Elemért, Eerge Zsuzsát, Buda Bélát, Losonczi Ágnest, Czeizel Endrét, hogy csak néhányat említsek a „Gyorsuló idő”- estek szakelőadói közül. Foly­tatjuk szombat délutánon­ként „irodalmi kávéházunk” beszélgetéseit is, amelyek­pet kapott eddig ebben a vállalkozásban a színpadi muzsika. Igaz, hangverse­nyek mindig színesítették a programot, de operákkal ritkán találkozott a nagyér­demű. Pedig a nyári esték alkalmasak játszásukra, nem véletlen, hogy ezt a látvá­nyos műfajt gyakran vá­lasztják a szabadtéri szín­padokra a rendezők. Az sem volt visszatetsző, hogy ez a produkció egy esztendővel ezelőtt Miskol­con valósult meg: nem sokan láthatták akkoriban ezt a művet. Annál pedig többet érdemelt, hogy csupán né­hány fénykép és írás őrizze meg az emlékét. Máskor sem volna azon semmi ki­vetnivaló, ha az ország leg­érdekesebb színi előadásai közül egyet-egyet lekötnénk Egerbe a következő eszten­dőre. Szívesen vállalná ezt nagy valószínűséggel az al­kalmi társulat is, a közön­ségről nem is szólva, hiszen bizonyított értékek kerül­hetnének a színpadra. Ami­kor elterjedt a híre, hogy az egri várban miféle lát­ványosság várja az érdeklő­dőket, sokan sóhajtottak fel: na végre!... Történelmi em­lékhelyünk áll az. ideözönlő turisták érdeklődésének kö­zéppontjában, nyaranként minden lehetőséget meg kel­lene ragadnia arra, hogy színvonalasan és sokszínűén töltsük meg tartalommal. Most egy históriai forduló­pont miatt került sor itt ünnepi játékra. Eger vissza­vételének 300. évfordulóját idézték fel ilyen formában. Az elgondolás osztatlan el­ismerést keltett, a megva­lósítás már némileg ellent­mondásosra sikeredett. Egy sokszínű drámát írt Páskán- di Géza Kiéheztetés cím­mel, amely az 1687-es törté­nelmi tabló felvázolásával a mának szóló mondandót köz­vetített. Ez azonban csak kivonatosa^ vált egy össze­állítás részévé. Kissé esetlen kaszkadőrmutatvány, verses, zenés megemlékezés előzte meg a bemutatót. Egyenként és összességében a látottak­ból kirajzolódott, hogy mi­lyen nagy szükség is volna bizonyos időszakonként szembenézni a múlttal, a szó és a zene erejével talál­kozni a hagyományokkal. Ilyen „fesztiválok” a világ számos pontján várják a turistákat, szép élménnyé! gazdagítva őket. Ám ezeket sok-sok esztendőn keresztül csiszolják, hivatásos látvány- tervezővel vezényeltetik, nem sajnálva az anyagi ál­dozatot. Tudják: többszörö­sen megtérül a vendégforga­lomban a befektetett összeg. Egernek nagy szüksége vol­na egy ilyen rendre vissza­térő eseménysorozatra, amely az erődítés legendás múltját támasztaná föl. Az idei program inkább csak arra volt jó, hogy megérezzük: milyennek is kellene lennie az ideális várfesztiválnak. Kellő következetességgel és türelemmel messzeföldön fel­figyelnének ilyesmire. Nemcsak az egri nyári színház történetében, de — nem túlzás — országos ösz_ szehasonlításban is jelentős művészeti esemény volt Ta­mási Áron Énekes madár című székely népi játékának premierje. Gondosan kidol­gozott, szép, gondolatgazdag alkotást láthatott a közön­ség. S hozzá kell fűzni: nemcsak az „újjászületés” adta meg az alaphangulatát a látottaknak, hanem az előttünk álló társulatalapítás lendülete is. Ugyanis az eg­ri Gárdonyi Géza Színház szerves részévé vált az Ag­ria Játékok, s az igazgató, Gáli László ezzel a darab­bal tette le névjegyét. Eny- nyi felelősség súlya alatt akár egy görcsös, erőtlen produkció születhetett vol­na. Ehelyett egy nagy biz­tonsággal, kedvvel megfo­galmazott; részletgazdag, egyben nagyvonalú rende­zéssel találkozhattunk. Sikeresnek mondható a Tom Sawyer, mint detek­tív, című műnek a szerepel­tetése is. A barokk város­ban mindig hálás dolog a gyereközönséghez szólni, különösen azért, mert az Egri csillagok nimbusza mi­att 14 éves koráig szinte minden hazai kisiskolás megfordul itt. Külön figyelmet érdemelt a Harlekin Bábszínház. Tagjai nemcsak kitűnő be­mutatóval, Az égigérő fa színrevitelével álltak elő, de lelkes és tevékeny segítői voltak a többi premiernek is. Már az önálló társulat­ban rejlő hatalmas művészi erőre, az alkotók közösségé­re gondolhattunk, amikor láttuk: hogyan dúsítanak je­lenlétükkel és eszközeikkel szinte minden nyári vállal­kozást. Bábjátékokkal pedig szinte kiegészítették, tovább­gondolták, stilizált módon felvették az Énekes madár elejtett szálát. A közönség mindjobban hozzászokik a nagytemplom kitűnő hangversenyeihez. Ezek sikeréből is látható, mennyire fontos a nézőknek a tartós színvonal garanciá­ja. Sok szín és sok újdonság jellemezte idén az Agria Játékokat. Ha következete­sen megőrizzük mindazt, ami jó. s tanulunk a hibák­ból, s kellőképpen megérez­zük ennek a vállalkozásnak a jelentőségét, sokat fejlőd­het a nyári színház. Talán nem is kell elmondani, hogy a világ minden tájáról özön­lő vendégek már egyre ke­vésbé elégednek meg a vá­ros kulisszáival. Mögéje akarnak látni, megismerni múltunkat, jelenünket. S ezt a költészet, a dráma, a ze­ne, a művészet nyelvén te­hetjük lehetővé számukra. Gábor László letet, kismamaklubot, a Co- menius Kör pedig a pályá­ra készülő, a pályakezdő pe­dagógusok továbbképzését hivatott segíteni. Persze nem feledkezünk meg a díszítő- művészeti körről, a városi kórusról és kamarazenekar­ról sem, amelyek részt vál­lalnak a település művészeti életének gazdagításából. Tanfolyamok Befejezésként arról tájéko­zódtunk, hogy a művelődési központ ragaszkodik az ed­dig jól bevált tanfolyamok­hoz. Így biztosítottak a fel­tételek, hogy az intenzívebb angolt, oroszt, franciát, né­metet tanulóknak — anya­nyelvi tanárok szereplésével — tanfolyamokat indítsanak, kezdőtől haladóig, amely tanfolyamok egyben felkészí­tenek különböző nyelvvizs­gákra. Ezeket segíti majd a fővárosban működő Interna­tional House'Budapest nyelv­iskola. Megtudtuk, továbbá, hogy az intézmény ősztől vállal kihelyezett, nyelv-, számítástechnika- és köz­hasznú tanfolyamok szerve­zését a legkülönbözőbb mun­kahelyeken. Mindezek mel­lett egyetemi, főiskolai elő­készítő tanfolyamokat, sza­bás-varrás. gépikötő és szö­vő kurzust indítanak, de „startol” a művészi torna, a klasszikus balett, a dzsessz- balett-képzés is. Jelentke­zést valahány említett tan­folyamra különben augusz­tus végéig fogad el az igaz­gatóság. Moldvay Győző Hogy a címbeli témáról külön is szóljunk nyelvmű­velő rovatunkban, egy olva­sónk levele adta hozzá az ösztönzést. Levélírónk arról panaszkodott, hogy gyerekei nem szeretik a verseket, az „értékes lírai alkotásokat”, annál inkább „rabjai” a fel­színes slágerek sokszor igénytelen és nyelvi lelemé­nyekben szegényes szöveg­ötleteinek. A sajtó hasábjain is gyak­ran jelennek meg olyan cik. kék, riportok, amelyekben arról panaszkodnak szerző­ik. hogy „a szépirodalomban a líra szenvedte el a legna­gyobb veszteséget: csökkent a verset kedvelő fiatalok száma, s míg napjaink lí­rai alkotásai nem váltak fiataljaink maradandó él­ményévé, a legújabb sláge­rek tucatjait kívülről tud­ják” (Magyar Nemzet, 1986. aug. 22.). A közhelyszerűségnek nyelvi példatárát is kínáló slágerszövegek — tisztelet a kivételnek — kócos nyelvi igénytelenségükkel az igé­nyes anyanyelvi műveltség­nek inkább gátjai. Kiürült és belterjessé vált szöveg­formájuk versműveltséget sem tükröznek: bennük és általuk a giccses nyelvi for­dulatokban közvetített mon­danivaló sem színes, sem árnyalt, gyorsan tetten ér­hető a sablon és a frázis a slágerek verseinek nyelvi formálásában és mondatsé­máiban. Ha ez a helyzet ma. ak­kor mi a teendő, hogy vál­toztassunk rajta. Levélírónk is erre a kérdésre vár fe­leletet. Az ellenszérum: ér­tékes versalkotásaink válja­nak mindennapi olvasmá­nyainkká. Sok példát tár­junk olvasóink elé, s mu­tassuk meg, hogy csak az igazi értékes költemények nyújthatnak számunkra versélményt. A slágeriroda­lom versélményei — ismét csak tisztelet a kivételeknek — erre alkalmatlanok. Csak egy példát ennek érzékelésé­re. A költő Zelk Zoltán életműsorozatának egyik kö­tetében, prózai munkáinak gyűjteményében olvashat­juk: „Ne azt írd költő, hogy ,,Elhull a virág, eliramlik az élet", hanem ezt: „Minden elmúlik egyszer, minden a végére ér” (Nappali mene­dékhely 425). Eredeti és meghökkentő, ahogyan gu- nyoros kritikai éllel szem­besíti Zelk Petőfi Szeptem­ber végén című versének csodálatosan megkomponált verssorát és egy ma mái megkopott sláger kiürese­dett verssorának sablonos és nyelvileg is igénytelenebb közlésformáját. Petőfi verssora nemcsak nyelvi igényességre nevel, hanem érzelmi világunk bel­ső rezdüléseinek életrekelté- sében is szerepe van. Nem véletlen tehát, hogy Koszto­lányi Dezső azt írja Petőfi verssoráról: „Csodálatos sor ez. Két egyszerű mondat, soha dallamosabb sort nem olvastunk még a fenyegető, elmúlás művészi ábrázolását vállaló lírai alkotások szöt vegeiben. Egy mai költőnk külön verset szentel csodá­latának kifejezésére: „Ver­set írj, legalább egy árva verssort / kalapálj ki úgy. hogy lélekben megragadjon. hogy idézhető legyen / mint az, hogy elhull a virág, el­iramlik az élet” (Rónai Mi­hály András: Vers, kép). Petőfi verssora valóban szinte „szökell, illan és rö­pül” (Kosztolányi). A vele szembesített sláeer részlete nem kínál sem nyelvi bra­vúrt-, sem érzelmi világunk színesítésére, gazdagítására alkalmas lehetőséget. A min­den a .végére ér oly sután és sematikusan zárja le a mondat amúgy is ingatag ívét, hogy a versélmény megszületésére alkalmat­lanná válik bene és általa a mondanivaló. Petőfi verssorának életút­ja ma is felfelé ível. Bella István ,,A legszebb verssor’’ címmel megírt alkotásában azt is bemutatja, hogy Pe­tőfi tiszta, üde verssora el­bírja a költői játék humor­kodását is: „Elhull a virág, eliramlik az élet: El hulla! Virág! El iram! Lik az élet!” A művészi utánérzés titkos csatornáin át a Petőfi-vers- sor kulcsszava, az eliramlik Csoóri Sándor költeményé­nek is sajátos hatóerőt köl­csönöz: „Van_e még hátra annyi múlt, amennyi eddig elirámlott... ?” (Levél Rot­terdamból). ' Dr. Bakos József „Iránytűtől” ii rr ■ f ■ ■ a A hatvani művelődési központ tervei nek szép sikerük volt már az év első felében. Szeptem­berben ilyen eszmecserére Freud nemrég megjelent Mózes című tanulmányköte­te kapcsán kerül sor. éspe­dig egy jeles Freud-kutató közreműködésével. Mindennapi ügyeink Elmondotta dr. Kasza Sán­dor, hogy a lakosság köz­napi jogi problémáinak, gondjainak megoldásához szintén szeretnének segítsé­get nyújtani. A cél érdekér ben havonta jogi tanács­adást szerveznek, amelye­ken szó esik majd a munka­jogról, a polgári, a családi és a lakásjog kérdéskörér»T. Ugyanakkor segítenek a kis­iparosoknak, kisvállalkozók­nak, gmk-tagoknak olyan foglalkozás rendszeresítésé­vel, amelynek előadásain az őket érintő pénzügyi, adózá­si. jogi problémákról lesz szó. E fórum azt is szolgál­ja, hogy az új adórendszer tudnivalóiról tájékoztatást kapjanak az érdeklődők. Nem feledkezik meg a mű­velődési központ Hatvan és környéke mezőgazdasági üze­meiről. azok szakembereinek továbbképzéséről sem. Szak­mai estekre kerül sor, illet­ve vezető beosztásban lévő gazdászoknak a munkájuk­kal összefüggő tapasztalat- cseréket tartanak. Az első­osztályos gyermekek szülei­nek nyújt segítséget továb­bá az a sorozat, amelyet az Országos Pedagógiai Intézet­tel karöltve rendeznek az ifjúsági házban. Világgazdaság és csillagászat — A művelődési központ alapvető céljai közé tarto­zik, hogy minél több bará­ti kör, kisközösség, sajátos érdeklődésű tagjainak bizto­sítson állandó otthont. E végből továbbra is működik a HVG-klub, folyamatosan jönnek össze nálunk az Űj Tükör olvasói, a harmincon- túliak, valamint a csillagá­szattal foglalkozók, akik ősz­től szintén klubbá szerve­ződnek — jegyezte meg az igazgató. — Fontos területe továbbá munkánknak a csa­ládok segítése, a gyermekek neveléséhez kapcsolódó kö­zösségek létrehívása. A nép­fronttal közösen így hívjuk létre a családsegítő egyesü-

Next

/
Oldalképek
Tartalom